Munkás-Heti-Krónika, 1878 (6. évfolyam, 1–52. sz.)

1878-01-06 / 1. szám

1. szám. 1167 Egyes szám ara 5 kr. VI. én­folyam Munkás-Heti­ Krónika Társadalmi és vajdássati néplap. A magyarországi munkások közlönye. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: dob­nicza 67. sz., a hová m­i­n­d­­e­n pénzküldemény intézendő. Kéziratok vissza nem küldetnek Hirdetmények , legolcsóbbain szauu­ttatnak. Budapest, 1878. január 6-án. Előfizetési díj, postautalvány mellett küldhetők be. Teljes számú példányok még folyton kaphatók. Egész évre 2 frt 40 kr. Félévre . . . .­­ „ 20 „ Negyedévre • . . . . „ 60 „ Egy hóra 20 „ Az előfizetési pénzek legolcsóbban 5 kros Magyarországi szoczialista­ kongresszus. A magyarországi szoczialisták ál­­tal mult évi decz. 3 án tartott értekez­­lete elhatározta, hogy az 1878. évi húsvéti ünnepeken egy szoczialista­kongresszus tartassék meg. Első eset ez, a­midőn Magyarországon egy ilyen kongresszus hivatik egybe, és nem szenved kétséget, hogy ennek megtar­tása további működésünkre épúgy, mint a szoczializmusnak Magyarorszá­gon való fejlődésére és erősbülésére roppant nagy horderejű teend. A magyarországi szoczialisták mindeddig két közlönyükben épúgy, mint nyilvános gyűléseikben utalva a fennnálló gazdászati és politikai álla­potokra, kimutatták a nemesi és nem nemesi nagybirtokosok, tőkepénzesek, nagykereskedők, nagyiparosok és min­­den felekezetbeli papok a dolgozó nép­­osztályra károsan ható önkényuralmát s a fennálló törvények és intézménye­ket illetőleg kifejtettük, hogy mind­­addig, míg az államban és községben egy osztály bírja a kizárólagos uralmat, ez azt mindig csak arra fogja felhasz­­nálni, hogy kiváltságos állását fenn­tartsa, gyarapítsa és megörökítse. A magyarországi szoc­ialisták to­vábbá a tapasztalás folytán kiderítet­ték, hogy a jelenleg fennálló kapita­­lisztikus termelési mód a földmivelés, ipar és kereskedelemben visszatartóz­­tathatlanul idézi elő a kisbirtokosság, kisiparosság és a kiskereskedelem bu­­kását, hogy azt végül a proletárság közé sodorja s azt az összlakosságnak már amúgy is 75 százalékát képező jogtalan dolgozó néposztály szenvedé­seinek dobja áldozatul. Évről évre szembeötlőbbek lesz­­nek azon országos törvények, azon ál­­lami és községi berendezések káros következményei, melyek az uralkodó osztály által lettek alkotva. Egy már a természet által is pazarul megáldott országban­ élve, hol az állam minden egyes lakosára nézve el nem tagadható a jólét előföltétele, nem látunk egye­­bet, mint túlfeszített munkát s munkás nélküliséget minden következményei­vel : betegség, éhség, nyomor, testi, szel­­lemi és erkölcsi sorvadás képezi a dol­­gozó néposztály nagy tömegének­­ egyetlen örökségét, míg az állampol­­gárok kicsi része, a­mely semmit avagy csak névleg járul a nemzet kultúrjá­nak és vagyonának előmozdításához és általánosításához, a munka gyümöl­csének legnagyobb részét magához ragadja. Ezen elszomorító és a közjólétet megakasztó állapotokkal szemben, kö­telességévé váland mindazon férfiúnak egybegyűlni, ki egyenlő jogot akar mindenki számára, hogy együttesen tanácskozzon egy czélravezető terv megállapítása ügyében. A kongresszusnak legfőbb feladata leene tehát egy programmot meg­állapítani, mely a magyarországi szo­­c­ialisták elveit, czéljait és követeléseit tisztán és röviden kimondja, a­mely által az eddig Magyarországon politikailag és gazdászatilag jogtalan dolgozó nép­­osztályt jogosan megillető társadalmi állását kivívni lehessen. A szocziáldemokrácziának szám­talan ellenei vannak, számtalanok azon akadályok, melyek elveinek megvalósu­lása elé gördíttettek ; de a történelem — az emberiség eme legnagyobb okta­tója — azt mutatja nekünk, hogy minden nagyobb szabású társadalmi átalakulások a népek művelődésének minden előhaladása csak számtalan akadályok leküzdése után törhettek maguknak utat. A történelem arra tanít, hogy minden újabb eszme, min­den újabb tan azok által lett a legvég­­sőig gyalázva, kiknek valódi vagy képzelt érdekei voltak azáltal veszé­­lyeztetve. De ugyanazon történelem arra is oktat, hogy mindennek daczára a roppant küzdelmek férfias elhatáro­zás, kitartás és áldozatkészség által legyőzöttek, mert az igazságnak utó, végre is győznie kell és rövidebb vagy hosszabb idő múlva a jog váltandja fel a hatalmat. Mutassák meg az elnyomottak széles e hazában, hogy szilárd akaratuk az őket elnyomó igát magukról végre lerázni; mutassák meg ezt azáltal, hogy a megtartandó kongresszuson számos küldöttek által fogják magu­kat képviseltetni, hogy így együttes erővel egyengethessük azon utat, a­melyen az egyenlőség, szabadság és testvériség czélját elérhetjük. A napirend előleges pontjai a következők lesznek: 1. A magyarországi szoczialisták programmja. 2. Az általános választási jog keresztülvitelére vonatkozó szervez­­kedés. 3. A szoczialisztikus sajtó szerve­­zése. 4. A szoczialisztikus propaganda. 5. Szak- és képző-egyletek alakí­­tása stb. stb. Megbízásból: Benkö, dr. Csillag, Essl, Farkas, FrankelLeó, Ferenezi, Junek, Ihrlinger, Kaczander, Korn, Kürschner, Lábodi. U. i. Január havának folyamában minden magyarországi munkásegyle­tekhez, munkáscsoportozatokhoz stb. meghívások fognak intéztetni a szo­czialista­ kongresszus képviseltetését illetőleg- Egy új tünemény, mía előttünk bármi néven nevezendő tárgy tünemény, akár a legújabb is az, és mutatkozik önmagától vagy egy valaki által mutattatik, amazt a termé­­szet alkotó erejének, a művészetnek s a tudománynak szoktuk tulajdonítani, mivel magasabb fokú aspirácziókat nem ismerünk. De most egy oly tünemény mutatkozik, mely természeténél fogva — természetfölötti, abnormális, s ugy vigyorog fölöttünk, északi csillag­szerűen jegesszinü sápadt fényével; e tünemény nem más, mint a — re­a­k­e z­i­ó. Ez a reakezió, mely lassanként — de biztosan absolutis mussá fajul Magyarország alkotmánya és „liberális kormányzási korszaka" alatt mutatja be magát és olyannyira „üdvös" a népre nézve, hogy mint az ó-év, a véres 1877. év vívmányát származtathatjuk á­t az uj év nyomorult mérlegére. Viv­­mány! nem méltó e ez 1000 évi al­­kotmányunkra nézve ?! Az alkotmány biztosítja a nép polgári jogát az önkényuralom ellen, ez teszi lehetségessé az állam minden egyes polgárának, hogy saját józan fel­fogása szerint a tapasztalt helytelen alkotmányellenes eljárást elítélje, a­mit pedig jónak és üdvösnek talál, el­­ismerését mondhassa ki, általában ga­­rantírozza a polgárnak az állam alkot­­mánya azon jogot, hogy elítélhet, he­­lyeselhet, a­mint a tény azt megér­­demli, szóval és írásban. Igen, erre a népnek joga van, kötelességét pedig ezzel minden becsületes érzé­s­ember teljesíti, ha mindazt helyesli, a­mi elismerést érdemel és viszont rászalja azt, a­mi elítélésre méltó. Ábránd, puszta ideál volna azon-

Next