Munkás-Heti-Krónika, 1878 (6. évfolyam, 1–52. sz.)
1878-01-06 / 1. szám
1. szám. 1167 Egyes szám ara 5 kr. VI. énfolyam Munkás-Heti Krónika Társadalmi és vajdássati néplap. A magyarországi munkások közlönye. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: dobnicza 67. sz., a hová minden pénzküldemény intézendő. Kéziratok vissza nem küldetnek Hirdetmények , legolcsóbbain szauuttatnak. Budapest, 1878. január 6-án. Előfizetési díj, postautalvány mellett küldhetők be. Teljes számú példányok még folyton kaphatók. Egész évre 2 frt 40 kr. Félévre . . . . „ 20 „ Negyedévre • . . . . „ 60 „ Egy hóra 20 „ Az előfizetési pénzek legolcsóbban 5 kros Magyarországi szoczialista kongresszus. A magyarországi szoczialisták által mult évi decz. 3 án tartott értekezlete elhatározta, hogy az 1878. évi húsvéti ünnepeken egy szoczialistakongresszus tartassék meg. Első eset ez, amidőn Magyarországon egy ilyen kongresszus hivatik egybe, és nem szenved kétséget, hogy ennek megtartása további működésünkre épúgy, mint a szoczializmusnak Magyarországon való fejlődésére és erősbülésére roppant nagy horderejű teend. A magyarországi szoczialisták mindeddig két közlönyükben épúgy, mint nyilvános gyűléseikben utalva a fennnálló gazdászati és politikai állapotokra, kimutatták a nemesi és nem nemesi nagybirtokosok, tőkepénzesek, nagykereskedők, nagyiparosok és minden felekezetbeli papok a dolgozó néposztályra károsan ható önkényuralmát s a fennálló törvények és intézményeket illetőleg kifejtettük, hogy mindaddig, míg az államban és községben egy osztály bírja a kizárólagos uralmat, ez azt mindig csak arra fogja felhasználni, hogy kiváltságos állását fenntartsa, gyarapítsa és megörökítse. A magyarországi szocialisták továbbá a tapasztalás folytán kiderítették, hogy a jelenleg fennálló kapitalisztikus termelési mód a földmivelés, ipar és kereskedelemben visszatartóztathatlanul idézi elő a kisbirtokosság, kisiparosság és a kiskereskedelem bukását, hogy azt végül a proletárság közé sodorja s azt az összlakosságnak már amúgy is 75 százalékát képező jogtalan dolgozó néposztály szenvedéseinek dobja áldozatul. Évről évre szembeötlőbbek lesznek azon országos törvények, azon állami és községi berendezések káros következményei, melyek az uralkodó osztály által lettek alkotva. Egy már a természet által is pazarul megáldott országban élve, hol az állam minden egyes lakosára nézve el nem tagadható a jólét előföltétele, nem látunk egyebet, mint túlfeszített munkát s munkás nélküliséget minden következményeivel : betegség, éhség, nyomor, testi, szellemi és erkölcsi sorvadás képezi a dolgozó néposztály nagy tömegének egyetlen örökségét, míg az állampolgárok kicsi része, amely semmit avagy csak névleg járul a nemzet kultúrjának és vagyonának előmozdításához és általánosításához, a munka gyümölcsének legnagyobb részét magához ragadja. Ezen elszomorító és a közjólétet megakasztó állapotokkal szemben, kötelességévé váland mindazon férfiúnak egybegyűlni, ki egyenlő jogot akar mindenki számára, hogy együttesen tanácskozzon egy czélravezető terv megállapítása ügyében. A kongresszusnak legfőbb feladata leene tehát egy programmot megállapítani, mely a magyarországi szocialisták elveit, czéljait és követeléseit tisztán és röviden kimondja, amely által az eddig Magyarországon politikailag és gazdászatilag jogtalan dolgozó néposztályt jogosan megillető társadalmi állását kivívni lehessen. A szocziáldemokrácziának számtalan ellenei vannak, számtalanok azon akadályok, melyek elveinek megvalósulása elé gördíttettek ; de a történelem — az emberiség eme legnagyobb oktatója — azt mutatja nekünk, hogy minden nagyobb szabású társadalmi átalakulások a népek művelődésének minden előhaladása csak számtalan akadályok leküzdése után törhettek maguknak utat. A történelem arra tanít, hogy minden újabb eszme, minden újabb tan azok által lett a legvégsőig gyalázva, kiknek valódi vagy képzelt érdekei voltak azáltal veszélyeztetve. De ugyanazon történelem arra is oktat, hogy mindennek daczára a roppant küzdelmek férfias elhatározás, kitartás és áldozatkészség által legyőzöttek, mert az igazságnak utó, végre is győznie kell és rövidebb vagy hosszabb idő múlva a jog váltandja fel a hatalmat. Mutassák meg az elnyomottak széles e hazában, hogy szilárd akaratuk az őket elnyomó igát magukról végre lerázni; mutassák meg ezt azáltal, hogy a megtartandó kongresszuson számos küldöttek által fogják magukat képviseltetni, hogy így együttes erővel egyengethessük azon utat, amelyen az egyenlőség, szabadság és testvériség czélját elérhetjük. A napirend előleges pontjai a következők lesznek: 1. A magyarországi szoczialisták programmja. 2. Az általános választási jog keresztülvitelére vonatkozó szervezkedés. 3. A szoczialisztikus sajtó szervezése. 4. A szoczialisztikus propaganda. 5. Szak- és képző-egyletek alakítása stb. stb. Megbízásból: Benkö, dr. Csillag, Essl, Farkas, FrankelLeó, Ferenezi, Junek, Ihrlinger, Kaczander, Korn, Kürschner, Lábodi. U. i. Január havának folyamában minden magyarországi munkásegyletekhez, munkáscsoportozatokhoz stb. meghívások fognak intéztetni a szoczialista kongresszus képviseltetését illetőleg- Egy új tünemény, mía előttünk bármi néven nevezendő tárgy tünemény, akár a legújabb is az, és mutatkozik önmagától vagy egy valaki által mutattatik, amazt a természet alkotó erejének, a művészetnek s a tudománynak szoktuk tulajdonítani, mivel magasabb fokú aspirácziókat nem ismerünk. De most egy oly tünemény mutatkozik, mely természeténél fogva — természetfölötti, abnormális, s ugy vigyorog fölöttünk, északi csillagszerűen jegesszinü sápadt fényével; e tünemény nem más, mint a — reake zió. Ez a reakezió, mely lassanként — de biztosan absolutis mussá fajul Magyarország alkotmánya és „liberális kormányzási korszaka" alatt mutatja be magát és olyannyira „üdvös" a népre nézve, hogy mint az ó-év, a véres 1877. év vívmányát származtathatjuk át az uj év nyomorult mérlegére. Vivmány! nem méltó e ez 1000 évi alkotmányunkra nézve ?! Az alkotmány biztosítja a nép polgári jogát az önkényuralom ellen, ez teszi lehetségessé az állam minden egyes polgárának, hogy saját józan felfogása szerint a tapasztalt helytelen alkotmányellenes eljárást elítélje, amit pedig jónak és üdvösnek talál, elismerését mondhassa ki, általában garantírozza a polgárnak az állam alkotmánya azon jogot, hogy elítélhet, helyeselhet, amint a tény azt megérdemli, szóval és írásban. Igen, erre a népnek joga van, kötelességét pedig ezzel minden becsületes érzésember teljesíti, ha mindazt helyesli, ami elismerést érdemel és viszont rászalja azt, ami elítélésre méltó. Ábránd, puszta ideál volna azon-