Krónika, Népszava, 1880 (8. évfolyam, 1–52. sz.)
1880-05-16 / 20. szám
IDIIMtt A mai napon, május 16-án délután 2 órakor az osztrák államvasút régi indóházában (KS** Schuster-féle helyiségben )3P® megnyitandó országos MUNKÁSGYŰLÉS a következő módosítással bejelentett napirend mellett tartatik meg: 1. Egy munkáspárt alakítása. 2. A párt programmja. 3. A pártelvek terjesztésére szolgáló eszközök és módok meghatározása. Az e gyűlésre választott küldöttek felkéretnek, miszerint ma szombaton, május 15 én esti 8 órakor a Schuster-féle sörcsarnokban tartandó ismerkedési estélyre teljes számban megjelenni szíveskedjenek. Pünkösd ünnepére. A Mester meghalt, magukra maradtak a tanítványok; örökségül kapták a gyűlöletet, az üldöztetést, kötelességükül a küzdelmeket, állhatosságot, a rendületlenséget. A tanítványoknak első dolguk volt az áruló Júdás helyét egy megbízható hívők által betölteni. Ezután negyven napig elvonulva tanultak különféle nyelveket és pünkösd ünnepén már tudtak mindenféle nyelven beszélni. Előjöttek ekkor titkos menhelyükről és ellenségeik bámulták nyelvtudományaikat, melyet ők a szentlélek adományának mondtak. Midőn mesterök már nem élt köztük, akkor látták be még csak teljes mértékben a tanitványok a tanok nagyszerűségét, magasztosságát s annál inkább lelkesültek az isteni eszmékért, melyekért Jézus vértanúságot szenvedett. S mert mesterök meghagyta, hogy az ő nyomdokiban járjanak, hogy a világ minden népének hirdessék az evangéliumot; ők igyekeztek a mester tulajdonságait elsajátítani, kötelességökhöz hűen mentek neki ezen veszélyeknek, elszéledtek a föld minden nemzetei között, hirdették Jézus tanait, terjesztették a szeretet vallását. Tudjuk, hogy az apostolok lelkesültsége, kitartása, önfeláldozása csodákat művelt, de azt is tudjuk, hogy az apostolokat megkövezték, bebörtönözték, elkergették, üldözték, megégették, megfeszítették. És minél méltatlanabb volt a bántalmazás, mentül igazságtalanabb az üldözés, minél kegyetlenebb a büntetés, annál inkább szaporodott az új tan híveinek száma! Korunknak is akadtak nagymesterei, kik a szeretet vallásának alapelveit elfogadva, a kiáltó igazságtalanságnak tartják, hogy a társadalom egy része henyélve kéjelegjen a bőségben, jólétben; míg a másik rész baromként dolgozva nyomorban tengődjék , hogy mig az a kis rész minden jogot, hatalmat magához ragadva zsarnokoskodik, a tulnyomólag nagyobb rész jogfosztatlan és gazdászati bilincsek közé verve lábbal tiportatik. Ezen mesterek azt hirdetik: ismertessék el az emberi méltóság mindenkinél; a társadalomnak ne legyen egyetlen henyélő tagja se, mindenki munkálkodjék; mindenkinek legyen joga a közügyekhez hozzászólni, legyen joga tisztességesen megélni; legyen joga az élvezetekhez; legyen egyenlő igazság és egyenlő igazságszolgáltatás; ne legyenek kiváltságok; mindenki szeresse embertársát testvéreként; ne legyenek hatalmaskodók, ne legyenek háborúk; a jólét általános és közös legyen! Mi elfogadtuk e tanokat. A mesterek már részben el is haltak, de tanítványaik elszéledtek a különféle nemzetek közé. A tanítványok újra meg újra kiegészítik magukat; az árulókat kilökik, azokat még a föld sem tűri meg gyomrában; a visszalépők vagy elesettek helyére megbízható új embereket választanak. A buzgó tanítványok lelkesülést nyernek az eszmék magasztosságából, bátorságot ügyök igazságosságából, erőt merítenek azon hitükből, hogy elveik bizonyára diadalmaskodni fognak. Eme tanok képezik azon kősziklát, melyen az egészséges, erőteljes és igazságos új társadalom felépül. Ezen a kősziklán pokol kapui, a zsarnokság önkényü hatalmaskodásai megtörnek. Hitünk erős, meggyőződésünk szilárd, akaratunk tántoríthatlan, jellemünk rendíthetetlen. Nyílt homlokkal valljuk elveinket, félelmetlenül hirdetjük az emberiség boldogítását czélzó tanainkat. Nem rettegünk a gúny nyilaitól, nem remegünk a dölyfös zsarnokság előtt. Nem fognak meghajlítani az ármány és csalárdság, sem csábító ígéretek, sem lélekvásárló ajándékok ; nem fognak eltántorítani csábító kilátások, rokonsági és egyéb kötelékek, magas befolyásolás, erkölcsi pressiók ; nem fognak megtörni nyomasztó anyagi helyzetek, nem fenyegetés, nem üldöztetés, nem bántalmazás, nem kegyetlen büntetések, nem a börtön és a bilincs, nem a száműzetés, még a halálbüntetés félelme sem. Ha kell, mi merünk, tudunk meghalni is elveinkért. Mert tudni kell, hogy a mesterek szentlelke megszállta a tanítványokat! Azért ti fogékony keblű tanítványok, kik a mai pünkösdi ünnepekre összegyűltetek, igyekezzetek minél jobban megismerkedni a magasztos tanokkal; tudjatok azokért lelkesülni, vegyetek példát a buzgóbb társakról. Csodákat művel a lelkesedés! Ha pedig visszatértek küldöitek körébe, ne legyetek tétlenek, ismertessétek meg elveinket, terjeszszétek tanainkat. Ha bántalmazásokat kell is tűrnötök, ne csüggedjetek, mert ügyünk, az emberiség közügye előbb utóbb diadalmaskodni fog „A gárda meghal, de nem adja meg magát !" Üdvöz legyetek! Legyetek üdvözölve, ti a nép küldöttei, választottai, ti munkások, kik összegyűltetek fővárosunkban. De nem oly kongresszusra, hol a hatalmasok népeket eladnak, vesznek, osztanak, háborút üzennek, békét kötnek. Mi is hívjuk a népeket nagy szövetségünkbe és jönnek önkényt, szeretettel, odaadással, beálltak nagy tanaink hiveinek. Mi is intünk a békeolajággal, mi is szövetkezünk és felhívjuk az emberiséget a munkára, a becsületességre, az egyenlőségre, az emberi szeretetre, az igazságra, a munka által jólétre. Mi is háborút szenünk az igazságtalanság, a nyomor, a henyélés, a kasztszellem, a vallástürelmetlenség, minden rabiga ellen. Mi nem megyünk disztogatban, díszelyenruhában minket nem vár diadalkapu, egyszerű tisztességes ruhában, a munkától kérgesített kezekkel megyünk Ünnepünkre. De szívünkben a hazaszeretet, az emberiség javáért való buzgóság és szilárd elszántság. A mi feladatunk a nyomorult, szerencsétlen társadalmon segíteni, egy jobb, tisztább korszakot alkotni. A szabadságot kivívni! Nagy szent szó. Oly szabadságot, hogy mindenki szabadon érezze magát, de soha az által, hogy felebarátját leigázza, hanem a szabad munka által. Egyenlőséget teremteni. Egyenlő jogot mindenkinek, szegénynek, gazdagnak. Mindenkinek jogában álljon követeit, biráit választani, vagyonos, vagyontalannak. Aki a társadalom ellen vét, legyen büntetve egyenlően, aki a társadalomért munkálkodik, egyenlően munkája szerint jutalmazva. Mi egyenlő meztelenségben, gyámoltalanságban születünk, mindnyájunknak egyenlő jogunk van az élethez, az életfentartási eszközökhöz, egyenlő jogunk a társadalomban helyünket lelni. És ez a mi feladatunk, oly módokat találni, hogy azok mindenki birtokában legyenek, mindenkinek tehetségei szerint. Jólétet a munka által. Nem akarunk társadalmat, hol csupa élvezet és henyélés van; — a munka a mi eszménk. Munka mindenkinek, henyélőt nem tűrünk. — De a munka ne legyen emberkínzás, ne legyen életrövidítés, ne hagyja hiveit nyomorogni. A munka és a munka által keresett életfentartási eszközök legyenek mindenki birtokában. Ne legyen egyeseké minden, számtalan másé semmi. Ne felejtsük el és tartsuk szem előtt vidéki földmivelő munkásaink szomorú sorsát, kik munkaadóik önkényes sanyargatásainak védtelenül ki vannak téve. Munkát a nőknek és tágított munkakört, ne legyenek leányaink munkahiány által kényszerítve a női méltóságot lábbal tiporni, önnön magukat eladni. Becsüljük a nőt, nem akarunk se divatbábot, se rabszolgát, hanem becsületes munkásnőt, kit társunknak vehetünk. Ne felejtsük el oly nagyon elhanyagolt közegészségi ügyeinket. A gazdag ápoltathatja magát, de a szegényről silányan van gondoskodva csak. Sorakozzunk. Egy mindnyájáért, mindnyájan egyért! A legtökéletesebb egyetértés uralkodjék köztünk, ne irigykedjünk egymásra, ne törekedjék mindenki az első helyre. A mi ügyünk oly nagy és szent, hogy személyes indokoknak nem szabad közénkbe lépni. Mi nem egyes személyek, de az egész társadalom romlottsága ellen küzdünk. Mi a szabadság, az egyenlőség és a munka általi jólét hívei, terjesztői csak tiszta kézzel, tiszta szívvel járulhatunk az új korszak építéséhez. Ok ti mind, kik nem meggyőződésből nem tiszta indokból, nem önnön megtagadással léptetek sorainkba, inkább távozzatok, ne ártsatok ügyünknek, ha a nagy tanaink előmozdításában nem egész lelketekkel minden más érdek nélkül közreműködni nem akartok. Mert aki igazán hivünk, annak minden tehetségét, ha kell, életét is ügyünknek kell szentelni, azért amit egyszer igaznak, üdvösnek tart és vall, azért üldözést elszenvednie is kell tudnia. Nekünk nem szabad kérdezni, mily nemzetiségű, mily ajkú, mily vallású ez vagy az. Mi hazánkat, azon földet, hol születtünk, hol szeretteinkkel élünk, hol kedveseink örök álmot alszanak, leginkább szeretjük, de szívünkhez szorítjuk minden velünk érzőt, tanainkat vallót és kész vagyunk minden nemzet jólétéért küzdeni. Ne féljünk az üldözéstől. Mindig az emberiség javáért küzdőket üldözték, azok az önző egyének, kik az emberiség nyomorából hasznot húznak. — Tiltsák el az élő, az írott szót, börtönözzenek be, száműzzenek , és ez mind nem segít, a mi tanainkat elnyomni nem lehet többé. Mert a mi tanaink a jövőayai, a vid . 31 •xrvn. évfolyam.. 20. szám. Budapest, ISSO. május 15-én. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal külső dob utcza 33. sz. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, valamint hirdetések ide intézendők. Hirdetések jutányosan számíttatnak. Társadalmi és gazdászati néplap, a magyarországi szocziáldemokraták központi közlitelye. Előfizetés: Egész évre . . 2 frt. 40 kr. Fél évre . . . „ 20 „ Negyedévre.. . — „ 60 „ Egy hóra . . — „ 20 „ Egyes példány ára 5 kr. Előfizetéseket minden postahivatal fogad el.