Krónika, Népszava, 1880 (8. évfolyam, 1–52. sz.)

1880-05-16 / 20. szám

IDIIMtt A mai napon, május 16-án délután 2 órakor az osztrák államvasút régi indóházában (KS** Schuster-féle helyiségben )3P® megnyitandó országos MUNKÁS­GYŰLÉS a következő módosítással bejelentett napirend mellett tartatik meg: 1. Egy munkás­párt alakítása. 2. A párt programmja. 3. A pártelvek terjesztésére szolgáló eszkö­zök és módok meghatározása. Az e gyűlésre választott küldöttek felké­retnek, miszerint ma szombaton, május 15 én esti 8 órakor a Schuster-féle sörcsarnokban tartandó ismerkedési­ estélyre teljes számban megjelenni szíveskedjenek. Pünkösd ünnepére. A Mester meghalt, magukra maradtak a tanítványok; örökségül kapták a gyűlöletet, az üldöztetést, kötelességükül a küzdelmeket, állhatosságot, a rendületlenséget. A tanítványoknak első dolguk volt az áruló Júdás helyét egy megbízható hívők ál­tal betölteni. Ezután negyven napig elvonulva tanul­tak különféle nyelveket és pünkösd ünnepén már tudtak mindenféle nyelven beszélni. Előjöttek ekkor titkos menhelyükről és ellenségeik bámulták nyelvtudományaikat, melyet ők a szentlélek adományának mondtak. Midőn mesterök már nem élt köztük, akkor látták be még csak teljes mértékben a tanitványok a tanok nagyszerűségét, magasz­tosságát s annál inkább lelkesültek az isteni eszmékért, melyekért Jézus vértanúságot szenvedett. S mert mesterök meghagyta, hogy az ő nyomdokiban járjanak, hogy a világ min­den népének hirdessék az evangéliumot; ők igyekeztek a mester tulajdonságait elsajátí­tani, kötelességökhöz hűen mentek neki ezen veszélyeknek, elszéledtek a föld minden nem­zetei között, hirdették Jézus tanait, terjesztet­ték a szeretet vallását. Tudjuk, hogy az apostolok lelkesültsége, kitartása, önfeláldozása csodákat művelt, de azt is tudjuk, hogy az apostolokat megkövez­ték, bebörtönözték, elkergették, üldözték, meg­égették, megfeszítették. És minél méltatlanabb volt a bántalmazás, mentül igazságtalanabb az üldözés, minél kegyetlenebb a büntetés, annál inkább szaporodott az új tan híveinek száma! Korunknak is akadtak nagymesterei, kik a szeretet vallásának alapelveit elfogadva, a kiáltó igazságtalanságnak tartják, hogy a tár­sadalom egy része henyélve kéjelegjen a bő­ségben, jólétben; míg a másik rész baromként dolgozva nyomorban tengődjék , hogy mig az a kis rész minden jogot, hatalmat magához ragadva zsarnokoskodik, a tulnyomólag na­gyobb rész jogfosztatlan és gazdászati bilin­csek közé verve lábbal tiportatik. Ezen mesterek azt hirdetik: ismertessék el az emberi méltóság mindenkinél; a társa­dalomnak ne legyen egyetlen henyélő tagja se, mindenki munkálkodjék­; mindenkinek le­gyen joga a közügyekhez hozzászólni, legyen joga tisztességesen megélni; legyen joga az élvezetekhez; legyen egyenlő igazság és egyenlő igazságszolgáltatás; ne legyenek ki­váltságok; mindenki szeresse embertársát testvéreként; ne legyenek hatalmaskodók, ne legyenek háborúk; a jólét általános és közös legyen! Mi elfogadtuk e tanokat. A mesterek már részben el is haltak, de tanítványaik elszéled­tek a különféle nemzetek közé. A tanítványok újra meg újra kiegészítik magukat; az áruló­kat kilökik, azokat még a föld sem tűri meg gyomrában; a visszalépők vagy elesettek he­lyére megbízható új embereket választanak. A buzgó tanítványok lelkesülést nyernek az eszmék m­agasztosságából, bátorságot ügyök igazságosságából, erőt merítenek azon hitük­ből, hogy elveik bizonyára diadalmaskodni fognak. Eme tanok képezik azon kősziklát, melyen az egészséges, erőteljes és igazságos új társa­dalom felépül. Ezen a kősziklán pokol kapui, a zsarnokság önkényü hatalmaskodásai meg­törnek. Hitünk erős, meggyőződésünk szilárd, akaratunk tántoríthatlan, jellemünk rendít­hetetlen. Nyílt homlokkal valljuk elveinket, félel­metlenül hirdetjük az emberiség boldogítá­sát czélzó tanainkat. Nem rettegünk a gúny nyilaitól, nem remegünk a dölyfös zsarnok­ság előtt. Nem fognak meghajlítani az ármány és csalárdság, sem csábító ígéretek, sem lé­lekvásárló ajándékok ; nem fognak eltántorí­tani csábító kilátások, rokonsági és egyéb kö­telékek, magas befolyásolás, erkölcsi pressiók ; nem fognak megtörni nyomasztó anyagi hely­zetek, nem fenyegetés, nem üldöztetés, nem­ bántalmazás, nem kegyetlen büntetések, nem a börtön és a bilincs, nem a száműzetés, még a halálbüntetés félelme sem. Ha kell, mi me­rünk, tudunk meghalni is elveinkért. Mert tudni kell, hogy a mesterek szent­lelke megszállta a tanítványokat! Azért ti fogékony keblű tanítványok, kik a mai pünkösdi ünnepekre összegyűltetek, igyekezzetek minél jobban megismerkedni a magasztos tanokkal; tudjatok azokért lelke­sülni, vegyetek példát a buzgóbb társakról. Csodákat művel a lelkesedés! Ha pedig visszatértek küldöitek körébe, ne legyetek tétlenek, ismertessétek meg el­veinket, terjeszszétek tanainkat. Ha bántalmazásokat kell is tűrnötök, ne csüggedjetek, mert ügyünk, az emberiség köz­ügye előbb utóbb diadalmaskodni fog „A gárda meghal, de nem adja meg ma­gát !" Üdvöz legyetek! Legyetek üdvözölve, ti a nép küldöttei, válasz­tottai, ti munkások, kik összegyűltetek fővárosunkban. De nem oly kongresszusra, hol a hatalmasok népeket eladnak, vesznek, osztanak, háborút üzennek, békét köt­nek. Mi is hívjuk a népeket nagy szövetségünkbe és jönnek önkényt, szeretettel, odaadással, beálltak nagy tanaink hiveinek. Mi is intünk a békeolajággal, mi is szövetkezünk és felhívjuk az emberiséget a munkára, a becsületességre, az egyenlőségre, az emberi szeretetre, az igazságra, a munka által jólétre. Mi is háborút sze­nünk az igazságtalanság, a nyomor, a henyélés, a kaszt­szellem, a vallástürelmetlenség, minden rabiga ellen. Mi nem megyünk disztogatban, dísz­elyenruhában minket nem vár diadalkapu, egyszerű tisztességes ru­hában, a munkától kérgesített kezekkel megyünk Ün­­­­nepünkre. De szívünkben a hazaszeretet, az emberiség javáért való buzgóság és szilárd elszántság. A mi feladatunk a nyomorult, szerencsétlen tár­sadalmon segíteni, egy jobb, tisztább korszakot alkotni. A szabadságot kivívni! Nagy szent szó. Oly szabadságot, hogy mindenki szabadon érezze magát, de soha az által, h­ogy felebarátját leigázza, hanem a sza­bad munka által. Egyenlőséget teremteni. Egyenlő jogot mindenkinek, szegénynek, gazdagnak. Mindenkinek jo­gában álljon követeit, biráit választani, vagyonos, va­gyontalannak. A­ki a társadalom ellen vét, legyen bün­tetve egyenlően, a­ki a társadalomért munkálkodik, egyenlően munkája szerint jutalmazva. Mi egyenlő meztelenségben, gyámoltalanságban születünk, mind­nyájunknak egyenlő jogunk van az élethez, az életfen­tartási eszközökhöz, egyenlő jogunk a társadalomban helyünket lelni. És ez a mi feladatunk, oly módokat ta­lálni, hogy azok mindenki birtokában legyenek, min­denkinek tehetségei szerint. Jólétet a munka által. Nem akarunk tár­sadalmat, hol csupa élvezet és henyélés van; — a munka a mi eszménk. Munka mindenkinek, henyélőt nem tűrünk. — De a munka ne legyen emberkínzás, ne legyen életrövidítés, ne hagyja hiveit nyomorogni. A munka és a munka által keresett életfentartási esz­közök legyenek mindenki birtokában. Ne legyen egye­seké minden, számtalan másé semmi. Ne felejtsük el és tartsuk szem előtt vidéki földmivelő munkásaink szo­morú sorsát, kik munkaadóik önkényes sanyargatásai­nak védtelenül ki vannak téve. Munkát a nőknek és tágított munka­kört, ne legyenek leányaink munkahiány által kény­szerítve a női méltóságot lábbal tiporni, önnön magu­kat eladni. Becsüljük a nőt, nem akarunk se divatbá­bot, se rabszolgát, hanem becsületes munkás­nőt, kit társunknak vehetünk. Ne felejtsük el oly nagyon elha­nyagolt közegészségi ügyeinket. A gazdag ápoltathatja magát, de a szegényről silányan van gondoskodva csak. Sorakozzunk. Egy mindnyájáért, mindnyájan egyért! A legtökéletesebb egyetér­tés uralkodjék köztünk, ne irigykedjünk egymásra, ne törekedjék mindenki az első helyre. A mi ügyünk oly nagy és szent, hogy személyes indokoknak nem szabad közénkbe lépni. Mi nem egyes személyek, de az egész társadalom romlottsága ellen küzdünk. Mi a szabadság, az egyenlőség és a munka általi jólét hívei, terjesztői csak tiszta kézzel, tiszta szívvel járulhatunk az új kor­szak építéséhez. Ok ti mind, kik nem meggyőződésből nem tiszta indokból, nem önnön megtagadással léptetek sorainkba, inkább távozzatok, ne ártsatok ügyünknek, ha a nagy tanaink előmozdításában nem egész lelke­tekkel minden más érdek nélkül közreműködni nem akartok. Mert a­ki igazán hivünk, annak minden te­hetségét, ha kell, életét is ügyünknek kell szentelni, azért a­mit egyszer igaznak, üdvösnek tart és vall, azért üldözést elszenvednie is kell tudnia. Nekünk nem szabad kérdezni, mily nemzetiségű, mily ajkú, mily vallású ez vagy az. Mi hazánkat, azon földet, hol szü­lettünk, hol szeretteinkkel élünk, hol kedveseink örök álmot alszanak, leginkább szeretjük, de szívünkhez szo­rítjuk minden velünk érzőt, tanainkat vallót és kész vagyunk minden nemzet jólétéért küzdeni. Ne féljünk az üldözéstől. Mindig az emberi­ség javáért küzdőket üldözték, azok az önző egyének, kik az emberiség nyomorából hasznot húznak. — Tilt­sák el az élő, az írott szót, börtönözzenek be, száműz­zenek , és ez mind nem segít, a mi tanainkat elnyom­ni nem lehet többé. Mert a mi tanaink a­­ jövőayai, a vid . 31 •xrvn. évfolyam.. 20. szám. Bu­d­apest, ISSO. május 15-én. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadó­hivatal külső dob­ utcza 33. sz. Minden a lap szellemi ré­szére vonatkozó közlemények, valamint hirdetések ide in­tézendők. Hirdetések jutányosan számíttatnak. Társadalmi és gazdászati néplap, a magyarországi szocziáldemokraták központi közlitelye. Előfizetés: Egész évre . . 2 frt. 40 kr. Fél évre . . .­­ „ 20 „ Negyedévre.. . — „ 60 „ Egy hóra . . — „ 20 „ Egyes példány ára 5 kr. Előfizetéseket minden posta­hivatal fogad el.

Next