Népszava, 1882 (10. évfolyam, 1–53. sz.)
1882-01-01 / 1. szám
MM Előfizetési felhívás. Lapunk jelen számával új negyedévi előfizetés kezdődik. A „Népszava" a dolgozó nép lapja, szellemi tápláléka, azonban bármely osztályhoz tartozók is, kik korszerűleg gondolkodni képesek, a szabad eszmék , tiszta erkölcsök barátai vagy legalább tisztelői, élvezettel olvashatják lapunkat, egyrészt mivel abban reájuk többé kevésbé új eszméket, új nézeteket találnak; másrészt a közleményeket átrestáljuk és ezt is megválogatjuk; és elkövetünk minden lehetőt, hogy lapunk az olvasó tetszését megnyerje. Jelszavunk: egyenlő jog, egyenlő kötelezettségi Czélunk a közjólét megvalósítása által a munkásosztály kizsákmányolását megszüntetni és általában a programmunk pontjainak gyakorlati érvényesítésére törekedni. Valamint eddig nem engedtük magunkat küzdelmeinkben a szabadságért a rabszolgaság ellen, a jogért a hatalom ellen, az igazságért a hazugság ellen és a valódi tudományért a vakhit ellen semmiféle befolyás által eltántoríttatni, úgyszintén a jövőben is szilárdul fogunk ragaszkodni kimondott elveinkhez. Ahol a nép igaztalan elnyomása, üldözése miatt kell szót emelnünk: tenni fogjuk azt erélyesen, férfiasan. Hol a közromlottság gyászintézeit kell ostorozni, azt tenni fogjuk kímélet nélkül. Ahol a társadalmi bajokat kell orvosolni, gyógyszereink gyökeresek lesznek. Ahol jogokért, elvekért kell küzdeni: küzdünk lelkesülten, rettenthetlenül, önfeláldozással. Hogy azonban minél nagyobb sikerrel működhessünk, arra megkívántatik, miszerint lapunkat előfizetéseik által mindazok támogassák, kik többre becsülik a szabadságot az elnyomatásnál, a jogegyenlőséget a rabszolgaságnál, a testvériséget a zsarnokságnál. Ámde akkor lehet a „Népszava" valóban a nép szava, ha az előfizetők száma legalább is a tízezeret meghaladta. Erkölcsi kötelessége tehát minden elvrokonnak, elvtársunknak mentül több előfizetőt gyűjteni, hogy törekvéseink könynyíttessenek és szavunk ne legyen a pusztában kiáltó szaval Hírlap elárusítás. Igen gyakran halljuk a panaszt, hogy a a magyar közönség nem szeret olvasni és hogy a napilapok részvét hiány miatt egymásután megbuknak. E panaszban van valami és az bizonyos, hogy valamint Németalföld hírlapokra és könyvekre az első ország a világon, épp úgy lehet mondani, hogy arra nézve ha nem is épen a legutolsó, de minden esetre a legutolsók egyike Magyarország Annak azonban, hogy nálunk oly kis számú az olvasóközönség, igen sok és különféle okai vannak Magyarországban még most is a nép nagyobb része nem tud sem olvasni sem irni, csak a legfiatalabb nemzedék az mely azt tudja. Az olvasás és irás tudása csak attól az időtől fogva kezd terjedni, mióta az iskoláztatás kényszer rendszere behozatott Azonfelül Magyarországban a gazdagabb osztály, a mágnásság épen nem olvas egyebet mint legfeljebb színház és sport jelentéseket Csak a középosztály és az úgynevezett intelligencia az, amely nálunk olvas. Egyébiránt annak, hogy a hírlapoknak oly kevés előfizetőik vannak, igen sok különféle oka van. Magyarországban az úgynevezett kávéházi élet legtöbbet járul ahhoz, hogy lapokra nem fizetnek elő, kivált városokban. A kávéházakban egy hírlappéldányt napon kint 40 — 50 sőt talán még több ember olvas, ha most számításba vesszük, hogy Budapesten mindössze csak öt nagyobb és négy kisebb magyar politikai napilap van, a mellett a kávéházak száma igen nagy, akkor azt találjuk, hogy az olvasó közönség aránylag igen nagy. Semmi sem segíti elő az átallános hírlapolvasást annyira, mint az utczai elárusítás, ha az elárusítók értenek hozzá, miként csábítsák rá a közönséget arra, hogy hírlapokat vegyenek. Nagyobb városokban, jelesül Londonban, Párisban, Berlinben, Madridban, sőt még kisebbekben is az utczai elárusító egyik karján a lapokat viszi, mig a másik kezében plakátokat tart, melyekre nagy betűkkel fel van jegyezve a legnevezetesebb napi esemény mely mindenkit érdekel, némelykor több ily esemény is. Londonban, Párisban még azon kivül az utczai elárusítók femn szóval kikiáltják a nagyérdekű legújabb híreket, ugy hogy mindenki kedvet kap megtudni a legújabb részleteket erről vagy amarról a katasztrófáról, ünnepélyről, nyert vagy vesztettt csatáról só. t. Hogy az egyes példányok utczai elárusítása igen sokat járulna ahhoz, hogy egy hírlap több példányt adjon el, az kétségtelen. Igaz, hogy még akkor sem lehetne még aránylag is annyi példány eladására számolni, mint Angliában. Ott ugyanis a nyilvános kávéházi és korcsmai élet épen nem oly nagy kiterjedésű mint nálunk, alig találhatni a roppant világvárosban egyet kettőt, ahol teke asztal van, ide csak külföldiek járnak. Londonnak nagyobb politikai lapjai mindegyikének legalább is 100 -250 ezer olvasója van és ott egy ember nem olvas több mint egy lapot s állandóan ahhoz köti magát. Az bizonyos, hogy semmi sem mozdítja annyira elő az olvasási kedvet, kivált hirlapokra, mint az utczai elárusítás és annak tudása, minő tárgyak találtathatnak az illető lapokban, továbbá a szenzáczionális czímek és rajzok. Minthogy pedig minden embernek, kinek az emberiség boldogsága szivén fekszik, óhajtani kell a művelődés terjedését, melynek egyik eszközéül szolgál a hírlap olvasás is, annál fogva oda kell működni, hogy a hírlapok egyes példányai épp úgy árusítassanak el, mint ez a Magyar-osztrák monarchián kivül, az egész világon divatban van még a rendszabályozott, a kis és nagy ostromállapot alatt nyögő Németországban is. Azt mondják, hogy az utczai hirlapelárusítás 1867-ben tiltatott be a Magyar újságban megjelent Kossuth levele miatt, melyet váczi választóihoz intézett. Mit ért el ez által a kormány ? Ha egy lap valamely nevezetes czikket tartalmaz, most is néhány száz példánnyal többet nyomat és némelykor még az sem elég. Nálunk, hol a példányok lefoglalása nem történik, sőt nem is történhetik, az utczai elárusítás eltiltása a legnagyobb abszurdum s ezt minden áron be kellene hozni. De év, de Egy év letelt, és de kevesen pillanthatnak megelégedéssel vissza az elmúlt évre, de sokan pedig csak gonddal pillanthatnak a jövő év elé. Nem voltak nagy háborúk, a bécsi katasztrófát kivéve világrendítő események nem voltak, a tespedés a növekedő korrupció éve volt az. És mégis mennyivel rosszabbodott a helyzet. A közbiztonság soha oly rossz lábon nem állott, a híres ötvenes években sem a zsandárvilág alatt. A prostitúczió óriási mérveket öltött, még a serdülő leánykákra és a gyermek leányokra is ragadt. A nővásár már külföldre is megnyílt, kiviszik viruló hajadonainkat a külföldi bűnbarlangokba és mi nézzük és tűrjük. öngyilkosság már mindennapi dolog, már fel se tűnik. Micsoda ? Nyomorult volt, el vele, minek volt a világon ha szegény volt ? ezt szóról szóra mondá egy ember, egy gazdag bourgeois, mikor öngyilkosság történt a házában. Él vele, ha nyomorult, olcsó nálunk az emberélet. A családi boldogság már oly ritka nálunk, mint a fehér holló. Mit találunk most legtöbbnyire a családokban, a férj mást szert a nő is. A gazdagoknál a divat, a szegényeknél a nyomorúság visz arra. A gyermekek gondatlanul nevelve, mi válik belőlük? Aányok hiú divatbábok vagy még rosszabbakká lesznek, a fiatal ledér ifjú. Ez most a mi társadalmunk. Ezer embert hagynak elégni a bécsi színházban, mert kell a jelentés: »Alles gerettet." Servilitásból, hogy magas egyéneknek kellemetlen pillanatot ne szerezzenenek oda dobnak százakat a tűzhalálnak. A nép babonás, az most is mind e fölött nem józanon, de szenvedélyesen itélt A bigottabb benne az isten ostorát látja, mert az emberek mulatnak a légér színműveken. A nemzetiségi gyűlölők azt mondják, azért történt, mert sok zsidó volt jelen Mások, mert e hely átkos volt, Blum Róbert és Messenhauser 48-ban ott vérzettek el. Az igazi átok volt a gondatág, a könnyelműség, mert nálunk az emberélettel nem gondolnak sokat, és még a szegény három négy emeletbeli közönség, mi az? munkás, katona, varróleány, ki heti fáradalmai után ott akarja egy pár óráig nyomorúságát elfelejteni, minek annak széles kijárat? Ha még a páholybeli közönség volna, így van az mindenben. — Hány baleset történik az illető közegek gondatlansága miatt, az újságba irják , maga gondatlansága miatt,bizony a halott nem dementálhatja, hogy volt. — Szomorúan végződik az év, az üzletek panganak és mindenben a levertségnek egy neme mutatkozik, mert a tignl-tangi korcsmák, a lebujok minden este tömve vannak, az még nem mutatja egy nemzet jólétét, inkább hanyatlását. é0folyama. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal külső dob-utcza 33. sz. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, valamint hirdetések ide intézendők. Hirdetések jutányosan számíttatnak. 1. szám. * / p Társadalmi és gazdászati neplajMKi.'rrv A MAüYARoRSZAül ALTALAÍtOS MIMASPÁRT KOZIWítoOtlTE. Budapest, ISSB. január 1-én. Előfizetés: Egész évre . . 2 frt. 40 kr Fél évre . . Negyedévre. Egy hóra . 1 . 20 „ -„ 60 , — „ 20 „ Egyes példány ára 5 kr Előfizetéseket minden postahivatal elfogad. Előfizetési dijak. Évenként . 2.40 kr. Félévenként 1.20 „ Évnegyedenként —.60 „ Havonként —.20 » bérmentes házba küld m asor. Előfizetésekre legajánlatosabb a postautalvány használata. A szerkesztőég és kiadóhivatal (Budapest, VII., külső dob utcza 33.) ^ /