Népszava, 1883 (11. évfolyam, 1–52. sz.)

1883-01-07 / 1. szám

1883. — 1. krim. volt a hála azért, hogy Muszkaország segített Ausztriá­nak a magyar forradalmat leverni, mihez Ausztria egye­dül alig lett volna képes, miután mi annak min­den seregeit meg és szétvertük az 1849 diki tavaszi hadjáratban. Épp oly kevésbé nyugtatnak minket meg a német és más lapok esititó szavai, mert jól tudjuk, hogy ezen háborunek okvetetten ki kell törnie és az csakugyan ki is fog törni. Ennek az oka nagyon világos és kézzel fogható. Muszkaország most oly állásban van, hogy hábo­rút kell indítania, még­pedig nem választhat afölött, hogy kit támadjon meg. Muszkaországnak két fő ellensége van: Német- és Ausztria-Magyarország. Muszkaországban még e két ellenségen kívül még van egy mindkettőnél sokkal hatalmasabb ellenség, a nihi­lizmus, a forradalom, t­okan azt hiszik, hogy raoát, mivel mit sem hallani új merényletekről, sőt még for­radalmi kiáltványokról sem, a nihilizmus megszűnt. Az éppen nem szűnt meg, sőt ez az, mely a czárt arra kényszeríti, hogy háborút kezdjen. Hogy a nihilisták sem Ausztriával sem pedig Német­­rszággal nem rokon­szenveznek, sőt hogy igen jól tudják, miszerint annyi­val könnyebben fognak későbben elbánni a maguk zsarnokával akkor, ha ez egykori szövetségeseit meg­semmisíti, ez nagyon logikus következtetés. Muszka­ország még eddig mindig tudott Német- és Ausztria-Magyarországra támaszkodni, még akkor is, midőn itt névleg az abszolút kormányrendszer helyébe alkotmá­nyos form­ákat hoztak be. De a népek ezt az alkotmá-­­ nyosságot csak látják, hallanak arról, de valóságg­al nem érzik. Nem mindegy-e, ha a népet elnyomják, annak bőrét lenyúzzák, akár történjék az kiadott uká­zok folytán, akár pedig alkotmányos úton, törvények által? Nálunk ez nagyon könnyű. Bécsben vala­mire van szükségük a döntő köröknek, Tisza Kálmánt fölparan­csolják s megmondják neki, hogy ezt kell a magyar országgyűlésen keresztülvinni, ő azonnal lát­ja, hogy biz annak keresztülvitele nehéz lesz s már elő­re borsódzik a háta azoktól a gorombaságoktól, melyeeket Németh Bérczi, vagy Csanády és Madarász Józse­f fejéhez vág­nak, vagy Verhovay a „Függetlensé­g"-ben róla ir. Ez utóbbi őt öt évvel ezelőtt ez­en czikkfölirat alatt: „ki a hitvány", egy szarvorr­uval hasonlította össze, melynek bőre oly vastag, hog­y még a dorong vagy faltörő kos döfését sem érzi. Neki meg van a maga mameluk hada, ennek mint 'Koppelius a Koppe­lia tánczjátékban jelt ad és _a fő­­automatonok azonnal szónokolni kezdenek a betanított nóta szerint, a többiek pedig rászavazzák az igent. Muszkaországnak tehát kell támadnia. Midőn a német lapok, jelesül a „Grenzboken" és a „Köllnische Zeitung", melyeknek épp ugy Bismarck mondotta be, hogy mit írjanak, a muszka fegyverkezésekről és az osztrák-német szövetségről,írtak, az osztrák lapok és döntő körök szokott önhittségükben fitymálták az inté­seket, azalatt a német kormány, mely, noha Bismarck herczeg sokkal elébb volt Pétervárott, mint Kálnnoky gróf, de azért mégis jobban ismeri a muszka udvart és jól tudja azt, hogy Muszkaországban két hatalom van, az egyik a czár, a másik a pánszlávizmus és hogy ez utóbbi sokkal hatalmasabb az elsőnél. Bécsben azt nem akarják számba venni, pedig nagyon hibáznak, mert a czár, legyen még annyira, autokrata is, elvégre mégis kénytelen ezen hatalomnak engedni és előtte meghajolni. Valamint Bismarck gondoskodott arról, hogy erős szövetségese legyen azon esetre, ha Muszkaország támadni akarna és Ausztriát szemelte ki mint legerő­sebbet, legmegbizhatóbbat, de egyszersmind legköny­nyebben mindenre rávehetőt, úgy Muszkaország sem maradt tétlen. Pétervárott ige­n jól tudják, hogy Londonban Ausztriának most nincs sok barátja az angol kormány­férfiak közt, de azt is, hogy Németországot sem igen szeretik és hogy mióst egy ember lépett be a kabinetbe, ki még kevésbé barátja a két szövetséges hatalomnak, mint Gladstone, igen lehetséges, hogy a muszka kor­mánynak is keze van abban, hogy Derby gróf lépett a kabinetbe, ki bizonyosan nem fogja Németországot és Ausztriát támogatni Muszkaország ellen és legrosszabb esetben ma legalább semleges fog maradni. A francziák­nak nem sok kell, hogy csatlakozzanak Muszkaország­hoz Németország ellen, a francz­ák előtt egy háború Németország ellen legnagyobb mérvben népszerű De van még egy harmadik hatalom is, melyet megnyerni nem tartja fölöslegesnek a czárok birodalma, kivált ha arról van szó, hogy szabad hódítást engednek neki Ausztriában. Ez a hatalom Olaszország. Giers most ott időzik és képzelhető mint szítják a tűzet az anélkül is gyúlé­kony olaszok közt. Oberbank kivégeztetése és a milanói, nápolyi és római osztrákellenes tüntetések neki éppen kapóra jönnek. Ott egyébb nem kell, mint az, hogy az­­ olasz kormány is épp úgy nyilatkozzék Ausztria ellen, mint az olasz nép, és kész a háború. Noha az olaszok maguk nem igen félelmesek mint katonák, de elég, hogy foglalkoztatják Ausztriát. 1866-ban is így volt Ausz­tria könnyen győzött Custoszánál, de nem ám Szado­vánál Ha azt a sereget, a­melyet Olaszországba volt kénytelen indítani, Csehországba küldhette volna, ak­kor talán a poroszok minden készültségük és hadászati s harczászati fölényeik mellett sem igen szenvedtek volna oly vereséget, mint az volt, mely az osztrák had­sereget tönkre tette. NÉPSZA­VA így tehát Muszkaország az angolok sem­legessé­gére, a francziák közreműködésére, azon eset­ben, ha Németország megmoczózan és Olaszország szövetsé­gére épp oly bizonyosan számíthat, mint 1866-ban Németország számí­thatott. Mind­ezeken kívül még bizonyos szö­vetségesei vannak a Balkán félszigeten a bolgárok, a montene­gróiak, a románok, sőt­ még a szerbek is, a lert egy áta­lános európai háború kitörése esetében A milánnak népe azt fogja neki mondani, hogy vagy ő is lé­pjen fel Musz­kaország mellett Ausztria ellen, vagy elmehet Kara­gyorgyevicshez és Kisztics lép helyébe, ki ugy­an nem barátja Ausztriának. Ez az, mit a beállott újévtől várhatunk. 35 év óta a háborúk egymást váltják föl. Ausztriának magá­nak hét háborúja volt és még a leggyengébb ellenség fölött is alig tudott győzni. Most még a hadsereg újra­szervezése, a sok rosz tábornok alig engednek győze­­l­met remélnünk. És ki lesz az, ki ez alatt legtöbbe­t fog szenvedni, mint a munkás nép ? Drágulás, ipar­­­pangás, fiainknak háborúba vitele, adó fölemelés ére utoljára talán még államvagyonbukás. Ezek a mi­­ kilátásaink. ­A­ megzavart n­éépg­y­űlés. A magyarországi ált., munkáspárt részéről e hó­t­ére egybehívott népgyűlés, az először bejelentett napi­rend mellett,­­leendő megtartása a főkapitányság részé­ről b­etiltatott; a napirend másodszori bejelentése foly­tán vétetett csak tudomásul és nem fogásoltatott ki annak megtartása. A gyűlés a köznépet igen lényege­sen érdeklő tárgyról volt hivatva véleményt és határo­zatot mondani, de megnyitása és elnökválasztás után egy csomó utczai gyerkőcz folytonos eszeveszett, de ok nélküli ordítása folytán, a megválasztott elnök, dr. Csillag Zsigmond elvtársunk részéről feloszlatott. Fél 3 órára a tarcsai sörcsarnok tág terme zsúfo­lásig megtelt közönséggel s feszült figyelemmel várta mindenki a kitűzött napirend tárgyalásai. De belopództak a terembe néhány csirkefogók, kik, nem tudjuk ki bérelte őket, de hogy felbérelve voltak, az legott kitűnt, — már a megnyitás alkalmá­val vadállat módjára ordítottak és szünet nélkül, ugy hogy az elnöklő elvtársunk jobbnak találta, a komo­lyabb következményeknek elejét venni és a gyűlést feloszlatni. Mert azt a néhány szüntelenül ugatott, koncz­darabok árán kom­mendirozott kutyát egy-két becsüle­tes pofonvágással könnyen lehetett volna elnémítani, de mellőztük és megakadályoztuk méltán megérdem­lett­­ megfenyítésüket, nehogy pártunk becsülete meg­támad­tassék. A jelen volt alkapitány, Batiz kivezettethette volna a bitang rend de nem tette, pedig jól tudjuk, hogy azért küldetett oda, miszerint a rendet tartsa fenn, vagy pedig nyújt­son hivatalos segédkezet a gyűlési vezetőnek a rend fen­tartására, mert ha az általunk felkért rendező elvtár­sak elragadtatták volna magukat és a kiabáló csőcselék még nagyobb csőcselékű kolomposak fülüknél fogva egy kissé érezhetőbb módon kivezették volna, lett volna dulakodás, lett volna verekedés és nem állottunk volna jót érte, várjon az egyik vagy másik bitangot nem terpesz­tetté­k-e volna a terem padlójára? Kitért volna ezért a felelősség? Mi és velünk együtt a gyűlés nagy többségű intelligens látogatót nem vádolt volna, mint a jelenvolt rendőri közegeket, kik látták, hogy szánt­ szándékkal igyekszett néhány fegyházba való csirkefogó a rendet felbontani, a gyű­lést megzavarni, a jelenvolt józan munkásoké tettle­gességekre provokálni, látták mindezt, de még meg sem kísérelték közbelépésük által a rendet helyreállí­tani. Mire való tehát ott a rendőrség, ha rendre nem ügyel ? Azért jelenik meg, hogy a szónokok beszédét fel­jegyezze és szó szerint erről jelentést tehessen ? Ezt meg­tudhatja a hírlapokból is. Ügyeljen a rendre, a csendre és véleményünk szerint csak igy felel meg hivatásának mint rendőrhatóság a gyűléseken. De mindemellett a gyűlés meg fog tartatni és az egyszer majd mi gondoskodunk a rendőrségi felügye­letről. X' ur, szép szerivel és csendzavarókat. JEi­­­bt E K. — Arabi és számfizetési társai. Az egyiptomi száműzöttek családja és kísérete 80 személyből áll. Arabi neje, ki igen előrehaladott érdekes állapotban van, csak akkor fogja őt követni, ha átesett a szülési válságon. A száműzöttek Morrce Key angol születésű egyiptomi tiszt felügyeletére vannak bízva. Évi nyug­díjuk nem több, mint fejenként 5000 forint. Ez ugyan politikai száműzöttekre nézve elég nagy összeg, de alig elégséges arra, hogy számos tagból álló családju­kat és kíséretüket eltartsák, m­ert ezek nem rabszolgák. Nők, gyermekek és szolgák vannak köztük, kik a moz­lim törvény értelménél fogva a családhoz számíttatnak. Azt hiszszük, hogy Anglia, midőn leszállította az­­ egyiptomi kormány által fizetendő nyugdíjakat, maga­­ fogja annak csekélységét pótolni. Ezek a száműzöttek­­ azonban, daczára a rendeletnek, melynél fogva jószá­ I­gaik le vannak foglalva a júliusi áldozatok javára, nincsenek segédforrás nélkül. Háremjeik ugyanis bánt­hatatlanok, a­mi a nőké, azt nem szabad lefoglalni és a férjek rendesen a háremekben tartják pénzüket és kincseiket. Páringtól. Egyletek. — A budapesti vas- és fémáru-munká­sok önképző-egylete 1883. február 1-én a Széchényi­sétatér vendéglő-helyiségében bált rendez. Előre vál­tott személyjegy 80 kr., a pénztárnál 1 frt. Előreváltott családjegy (1 ur és 2 hölgy) 2 frt, a pénztárnál 2 frt 40 kr. — Kezdete 8 órakor. — Jegyek kaphatók: Az egyleti helyiségben, akáczfa-utcza 39. — Az egylet pénztárnokánál, Izabella-utcza 36—38., I. em . 24. ajtó és a gyárak bizalmi férfiainál. — A Budapesti k­o­v­ác­s-s­e­g­é­d­e­k betegse­gélyző- és temetkezési­ egylete 1883. év február hó 4-én, farsang utolsó vasárnapján, a zenekedvelő egylet ujonan diszitett nagytermében, (V. ker. bálvány-utcza 14. sz. a.) tánczvigalommal és tréfás tombolával egybe­kötött mulatságot rendez, pénztárnyitás 7 órakor, kez­dete 8 órakor.­­ Az újpesti bőrgyártó-munkások egylete a f. hó 6-ára tervezett kedélyes estélyét az árvíz­veszély miatt bizonytalan időre elhalasztotta. január 7-én. — Törvényszéki gyilkosság Írországban. Múlt szerdán jelent meg a rendőrségnél Dublinban O'Brien a United Ireland kiadója, kit hamis és rossz­akaratú hírek gyártásával vádoltak. O'Brien azt ígérte, hogy mindazt, a­mit állított, be fogja bizonyítani, mire a tárgyalás egy hétre elhalasztatott. Más napon a United Ireland a következő czikket hozta: „Fognak-e velünk is ugy tenni, mint az utolsó halálra ítéltekkel? Ugyanazok az esküdtek lesznek-e, kiknek verdiktjét ugyan nem támadták meg, de személyeik, mint esküd­tek , az,o bitó, hozta* taua'"1 tie­ik és takkal nem ugyanazon valláson van-Írország lakosságának legnagyobb része, akkor a vádlottak fölött nem ítélnek hozzájuk hasonlók és azt is állítjuk, hogy miután a vádlottak az egyház szentségeiben részesülnek és még mindig ártatlanok­nak vallják magukat akkor is, ha kötél van már nya­kukon, akkor minden hitsorsosaik méltán kételkedhet­nek azon, vájjon r megérdemlették-e a halált." Mások m­ég tovább mennek mint O'Brien és azt állítják, hogy a vádlottak a United Ireland által fölhozott körülmé­nyek alatt jogosulva voltak tökéletes ártatlanságuk állítására. — Gambetta, a híres franczia államférfiú e hó­t­én meghalt. Gambettának igen veszélyes törekvése volt és utóbbi időben ő a franczia munkásosztály részéről egyike a legmegvetettebb embereknek volt. Halálának okozója szeretője, Leon asszony volt, ki egykor revolverrel rálőtt. A Londonba érkezett táviratok szerint Erterum­ban tömeges elfogatások történtek az örmény lakosság közt, kik titkos szövetséget alakítottak, mely forra­dalmi mozgalmat akart indítani, hogy felszabadítsa Örményországot a török járom alól. Az összeesküvők, mintegy 400-an, állítólag pénzsegélyt kaptak Orosz­országból.­­ A török hatóság statáriumot hirdetett ki­­nk kifogásokat. Senki sem állítja, hogy kik Hayest, Walsht és Myles Joycet , nem esküjükhöz képesti verdiktet állítjuk, hogy ha esküdteket válasz­t osztályból, kik más vallásfelek eze­n pre, a me. Az elvtársaknak tudomására adatik, hogy hétfőn, f. hó 8-án esti 8 órakor a törzshelyi­ségben (Király­ utcza 72.) i­ártestély tartatik. Teljes számbani és pontos megjelenés szük­séges. Igazolványok felmutatandók. A t. cz. egyleteknek és magánosoknak ajánl­juk könyvnyomdánkat mindennemű nyomtatványok, mint: alapszabályok, tagkönyvek, kimutatások, jegyek, körözvények, valamint minden a nyomdászati szakba vágó munkák elkészítésére és kötelezzük magunkat, az átadott munkákat a legpontosabban és olcsón, a t. cz. megrendelőknek teljes megelégedésére, kiszolgálni. ogg­ Megjelent a „Magyarországi Által. Munkáspárt" kiadásában a MAGYAR MUN­K­A­S­.N­A­PT­A. az 1883 évre. (VI. é­v­f­o­l­y­a­m.) Tartalom : Hazánk munkásaihoz ! (költem.) — Csillag­vizsgálói észrevételek. — Időszámitás. — Naptári rész. — Izraelita naptár. — Tekintsünk vissza. — Vizió. (költ.) — A népek igazságszolgáltatása. — Az ördögök strikója. (költ.) — Az újév. — A feltámadás. (Természet­tudományi vizsgá­lás.) — Szegénység és bűntett.. — A jólét és nyomor. (köl­temény.) — Szüke istenek. (Humoreszk.) — Egy bűnös mint a társadalom vádlója. — Keresztények és szoczialisták. — Az emberiség igazi megváltója. — A szegény özvegyasszony. (költ.) — Népesség. — Vásárok. — Előfizetési felhívás. Megrendelések kiadó-hivatalunkhoz intézendők. — A naptár a pénz előleges beküldése, vagy postai utánvét mellett küldeti k­ezét. Egyes példány ára 35 kr. (posta-küldéssel 30 kr." Minden 100 példány után 2 tiszteletpéldány adatik. Félidős sz­akesztő: KÁSZONYI DÁNIEL. "Kiadó: FERENCZY JÓZSEF. "

Next