Népszava, 1883 (11. évfolyam, 1–52. sz.)
1883-06-10 / 23. szám
XL. évfolyam. 1883. 23. szám. Magjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal külső dob-utcaa 33. sz. Minden a lap szellemi rézére vonatkozó közlemények, valamint hirdetések ide intezendők. Hirdetések jutányosan számíttatnak. PSZAVA A MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOS MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYI TÁRSADALMI ÉS GAZDÁSZATI NÉPLAP. Budapest, ItmiuSS Hó I0-én. Előfizetés: Egész évre . . 2 frt. 40 kr Fél évre . . .1 „ 20 . „ Negyedévre . . — „ 60 „ Egy hóra , „ — „ 20 „ Egyes példány ára 5 kr Előfizetéseket minden postahivatal elfogad. FÖLHIVÁS az összes budapesti munkássághoz! Ma vasárnap, 1883. junius hó 10-én, délután 3 órakor, a pesti király-utczai rész tartatik a következő napirend mellett: A munkás-kérdésnek Magyarországbani megoldására legújabban felmerült javaslatok megvitatása. Polgártársak! A munkásosztály érdeke megkívánja a tömeges részvételt, tehát fel a népgyűlésre! Az egybehivók. Az eskü Európa igen sok államaiban már el van törölve a parlamentek képviselőinél követelt eskületétel. Francziaország volt a legelső, mely már a múlt században nemcsak az eskületételt, hanem magát a vallást is egészen eltörölte egy időre. Spanyolország, mely egykor a legbigottabb állam volt, legújabban törölte el az esküt. Olaszországban ugyan egy képviselőnek eskümegtagadása némi botrányt és izgalmat idézett elő, de itt is gondoskodott a törvényhozó testület arról, hogy ilyesmi többé ne történhessék, azáltal, hogy az eskületételt megszüntette. Vannak még oly államok is, hol az eskületétel parlamenti tagoknál soha sem követeltetett, valamint valóban nem látjuk át, miért létezzék az. Az angol nép a XIX. század vége felé annak adta bizonyságát, hogy legkevésbé előrehaladott, legbigottabb Európában. Pedig ez nem volt mindig így. Anglia még ezelőtt egy századdal is a legszabadabban gondolkozott vallási ügyekben. Az újabbkori bölcsészet eredetét Angliában találjuk. Azon reformata vallással, amelyet VII. Henrik Angliában nem meggyőződésből, hanem szerelmi szeszély folytán hozott be, mivel a pápa nem akarta megengedni elválását nejétől, arragóniai Katalintól, magában foglalta a haladás kiindulási pontját, midőn tanai közt az is foglaltatik, hogy a reformata vallás ugyan kimondja és elismeri ezeket meg amazokat a dogmákat, de ha valaki másról van meggyőződve, nem süti rá az eretnekség bélyegét, hanem megengedi, hogy gondolkozzék ugy amint akar és amint meggyőződése tartja. Már a híres Bacon Francis, Erzsébet királynő kanczellárja is oly bölcsész volt, hogy tanai által bebizonyította, hogy ő mivel sem tart többet a keresztény vallásra, mint a híres atheista Spinoza. Hobbes, Locke még szabadabban nyilatkoznak, sőt magának Newton Izsáknak csillagászati rendszere épp úgy halomra dönti a keresztény és zsidó vallás tanait, mint ezt újabb korban Humboldt Sándor és Owen tapasztalatai halomra döntik a földalkotásának theóriását, úgy amint azt Mózes képzelte s képzeletét egy egész népre tolta föl. A legújabb találmányok, a fizikai erők ismerete az embereket egészen hitetlenekké tette. De még az sem szükséges. Egy gondolkodó embert nem a vallás tartóztatja vissza bűnök elkövetésétől, nem a félelem a pokoltól vagy a megjutalmaztatás reménye a menyországban, hanem a jóra való ösztön, annak meggondolása, hogy minden tett ahhoz képest, amint az magának annak, ki azt elköveti vagy más embernek káros vagy hasznos, magában hordja a büntetést és jutalmazást, vagyis a megnyugvást, vagy a lelkiismeret furdalásait, a félelmet a következésektől. A parlamenti eskü, kivált most, tökéletesen fölösleges. Azokban az időkben, midőn még némely államokban a választók a maguk képviselőinek utasításokat adtak arra nézve, hogy erre vagy amarra a törvényjavaslatra szavazzanak, midőn nem a képviselő mondotta ki a maga politikai hitvallását, hanem a választók szabták azt meg neki, midőn még azt a képiselőt, aki ezek ellen az utasítások ellen szavazott vagy képviselőtársa (így volt ez Magyarországon 1848-ig) dezavouálta és ellenkező értelemben szavazván, amannak a szavazatát megsemmisítette, visszahívhatták, midőn még fenyítő pör által is fenyegették őt mint hitszegőt éz árulót, akkor még az eskületételnek volt némi értelme, de most, midőn se utasításokat nem adnak, se vissza nem hívhatják, midőn szélkakaskodhatik, amennyit, tetszik, ez az eskü valóságos komédia és nevetség tárgya. Miért van tehát az, hogy épen az angol parlament ragaszkodik oly nagyon ahhoz, hogy parlamenti tagjai vallásosak legyenek és higyjenek az esküben ? Mint feljebb említettük, épen az angolok voltak egész III. György uralkodása idejéig a legszabadabban gondolkodók. Hol, melyik nemzetnél találhatni atheisztikusabb könyveket, mint a mult századokbeli „examen important de la religion chrétienne" St. John lovag Bolingbroke lordtól, vagy Chesterfield „traité des trois imposteurs Moses, Christ et Mahomet?" Ha az enczyklopädisták, ha Helvetius, Volney megtámadják is a keresztény vallást, az utóbbi bebizonyítja, hogy Krisztus soha nem is létezett, ha Helvetius az apokalypoist egy beteg agy örült álmának nevezi, ha a német írók közt Lessing megmutatja, hogy a zsidóknak nem lehetett száraz lábbal átmenni a vörös tengeren, mint az Móses könyvében meg van írva, hogy a négy evangélista, midőn Krisztus haláláról, eltemettetéséről és föltámadásáról beszél, egymással ellentmondásba jön és hogy nem Lessing volt az első, ki ezt megírta, hanem több századdal előtte egy angol, Chobham lord, akkor valóban nem tudja az ember, mit tartson az angol népről. De ezen rákhasadásnak megfejtését a mult században kitört franczia nagy forradalomban találjuk. A franczia forradalom, mely a vallást eltörölte, a papok jogait, kiváltságait megnyirbálta, ugyanakkor támadta meg a nemességet is. Proskribálta, jószágait foglalva le, nyakaztatta a nemeseket, ahol csak egyhez juthatott. Ettől szeppent meg a kormány és az arisztokráczia csak igazán, mert azt gondolta, ha a forradalmi szellem átlépi a la Mancha csatornát, nemcsak az angol papság, de főleg a birtokos arisztokraczia lesz az, a melylyel a nép számolni fog elsősorban s ekkor földbirtokaikat is veszthetik. És valamint az atheisztikus mozgalom Angliában az arisztokrácziából indult ki, úgy most ugyanaz az arisztokráczia követett és követ el még jelenleg is mindent, hogy a nép mennél bigottabb maradjon. A „Journal des Debats" igen helyesen azt mondja azokról a parlamenti tagokról, kik a kormány azon törvényjavaslatát visszavetették, melynél fogva az eddigi esküforma helyett hozassák be az egyszerű állítás, hogy a parlamenti tag hű fog maradni azokhoz a kötelességekhez, melyeket meg kell tartania mint, parlamenti tagnak, nincs talán egy sem és sir Stafford Northcote, ki ebben a kérdésben mint kolompos szerepel, legkevésbé az, ki akár istenben, akár ördögben hisz. Átalánosan véve ezt a törvényjavaslatot nem anynyira bigottságból vetették vissza, hanem hogy Gladstonenak törjenek borsot az orra alá. A konzervatívok amúgy is ellenségei, a