Népszava, 1883 (11. évfolyam, 1–52. sz.)
1883-04-22 / 16. szám
30I. évfolyam. 1883. IC. szám. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal külső dobutcia 33. sz. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, valamint hirdetések ide intézendők. Hirdetések jutányosan számíttatnak. NÉPSZAVA TÁRSADALMI ÉS GAZDÁSZATI NÉPLAP. A MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOS MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. ZB-u-dapest, április 1x6 22-én. Előfizetés: Egész évre . . 2 frt. 40 kr. Fél évre . . .1 „ 20 „ Negyedévre. . — „ 60 „ Egy hóra . . — „ 20 „ Egyes példány ára 5 kr Előfizetéseket minden postahivatal elfogad. Az államrendőrség és a bűnösök. 1. Mult heti számunkban megígértük olvasóinknak, hogy a Majláth György országbíró meggyilkoltatása esetéhez mi is hozzászólandunk s ezennel beváltjuk szavunkat, de ezt a cselekedetet egészen másként világítjuk meg, mint azt a többi lapok tették. Ezen esetnél ugyanis többféle kérdés merül föl. Először az, várjon okolható-e az államrendőrség elkövetett mulasztásokkal, hanyagsággal, ügyetlenséggel ? 2-or. Mennyiben okolhatók ezen esetnél, annak elkövetése után azok a férfiak, kik a fővárosi és átalán véve az államrendőrség élén állanak, jelesül Jekelfalussy Lajos miniszteri tanácsos, az államrendőrség feje, Thaisz Elek fővárosi kapitány és Zsarnay rendőrségi főbiztos ? 3-er. Van-e kilátás arra, hogy a főbűnösség gyanúja alatt álló Spanga Pált kézre kerítik?*) 4-szer. Mi lehetett Majláth György országbíró meggyilkoltatásának fő indoka? 5-ször. Lehet-e ezen esetnél a bűnösökre, jelesül Berecz János, Majláth György huszárjára nézve enyhítő körülményeket találni ? Végre 6-or. Szükséges és lehetséges-e ehhez hasonló bűnöket jövőre nézve megakadályoztatni és mit kellene tenni, hogy ez csakugyan meg is történjék ? Valóban nem csekély feladat mindezekre a kérdésekre határozott választ adni, azonban megkísértjük azt mégis. Az első kérdésre, vájjon okolható-e az álamrendőrség intézménye elkövetett mulasztásokkal, hanyagsággal és ügyetlenséggel, határozottan igennel kell válaszolnunk. Az államrendőrség nálunk, mint az jelenleg szervezve van és tekintetbe vévén azt, minő egyénekből áll, bizonyosan a legügyetlenebb, legtehetetlenebb egész Európában s azt tartjuk, hogy mindazon összegek, melyek az államrendőrségre kiadatnak, mind megannyi kidobott pénznek tekintendők. Miben hasonlítanak a mi rendőreink más fővárosok rendőreihez ? Abban, hogy egyenruhát hordanak és fegyver van oldalukon, sípot rejtenek maguknál és számokkal ellátott bárczaik vannak. Nálunk a fővárosban majd minden lépésnél rendőrökre bukkanunk, oly tereken, utczákon és helyeken, hol a forgalom reggeltől későn estig igen nagy és hol alig forog fenn a veszély, hogy rablások történhetnének, mert itt a közönség maga akadályoztatná meg azok elkövetését. Ellenben oly helyeken, hol ritkán találhatni járókelőket, sötét utczákon éjjel soha sem láthatni rendőrt. Így például a kerepesi-úton, váczi-, Károly- és múzeum-körúton elég a rendőr, úgy nemkülönben a Király-utczában és Istvántéren is, míg azokban az utczákban, melyek a főutczák közt vannak és amelyeket más még kisebb utczák szelnek, egyet sem lehet látni. Átalán véve rendőr sehol sincs, ha szükség volna rá, hanem ott őgyelegnek, ahol az embernek legfeljebb útjában állanak. De mit is csinálnának, bárhol legyenek is a rendőrök ? Ásítanak, ha valaki megszólítja őket, kérdezősködik valami után, gorombául, durván, letromfolva válaszolnak. És honnét toborozzák őket? Kiszolgált katonákból, volt kocsisokról, némelykor még csirkefogokból és a legalsóbb néposztályból. A rendőrök közt talán egyetlen egy kissé magasb műveltségű ember sincs. Az intelligenciából nem vehetik azokat, mert ki szánja magát ez utóbbiból arra, hogy rendőr legyen ? Sőt még a nem intelligens néposztályból toborzott rendőrök is alig gondolnak azzal, ha elvesztik állásukat, bárminemű szolgálatba álljanak is, jobban vannak fizetve, mint voltak rendőri állásukban. Végre még az is bizonyos, hogy átalán véve nálunk Magyarországban ritka az olyan ember, ki megfelel kötelességének, a kötelességérzet nálunk a legis legritkább erényekhez tartozik s azt lehet mondani, hogy itt a fejétől büdösödik a hal, a magasabb hivatalkörök a mulasztás, hanyagság épen nem dicséretes példáját adják, a rendőrök igen jól tudják, hogy a magasb hivatalnokok irodáikban mit sem dolgoznak, hogy ott csak hírlapokat olvasnak, látogatásokat fogadnak, egymás közt városi hírekről, botrányokról társalognak, épp ugy, mint a hirlap-szerkesztőségekben, valóságos kaszinó életet látunk s ha nagy zajt akarunk hallani, csak oda menjünk. A rendőrök ezt tudván, ugy okoskodnak: „Ha N. N. úr, ki 1200, 2000, 3000 vagy még nagyobb fizetés mellett nem szorgalmas, mi az ördögnek kínozzam én el magamat havonkinti hitvány 30 forintért? Elég, ha látják, hogy ott vagyok, ahová állítottak, bánom is én, bármi történik is a házakban és ott, ahol én nem vagyok, habár hallok is, látok is mindent." A Majláth György-féle bűnesetnél legelső gondolatunk az volt: mikép bocsátkozott le a gyilkos vagy a gyilkosok a Batthyány ház erkélyéről és az Albrecht-út fölötti bástyafalról kötélen ? Hát oly helyen, mint az Albrecht-ut, nincs rendőr ? Az eset mutatta, hogy nem volt, pedig bizony ott lehetett volna. És hogy lehet oly emberektől, mint a mi államrendőreink, ügyességet, szemfülességet követelni? Honnét venné ahoz a képzettséget? És kérdés, adnak-e nekik feljebbvalóik tüzetes utasításokat minden előfordulható esetben? Alig hiszszük, hogy ez történjék. A György-téren Tisza miniszterelnök lakása előtt ott sétál a rendőr, miért? hisz ott kapus is van, de azon szűk helyen, a Batthyányi-ház mögött, hol gonosztevők könnyen elrejtőzhetnek és amely helyet szemmel kellene tartani, azt jól megvizsgálni, ott rendőrnek nyoma sincs. Hallottuk már azt is, nem kezeskedünk annak valóságáért, hogy a rendőrök közt vannak olyanok is, kik bizonyos emberekkel, kik az enyém és tied kérdés fölött nem birnak tiszta fogalommal, jó barátságban állanak és megmondják nekik, hogy ez s ez éjjel ők lesznek azon a helyen s igy ott szabad a vásár. Kijelentettük, hogy ennek valóságáért nem kezeskedünk, de nem jellemző-e a mi rendőrségünkre az, hogy arról ily hírek keringenek ? Hisz így volt ez a múlt században Londonban is, midőn ott még rendőrség nem volt szervezve, és az akkori rendőrök a kiszabadult fegyenczekkel, házbetörőkkel, tolvajokkal s egyéb gonosztevőkkel czimboráltak és ahelyett, hogy azokat elfogták volna, még menekülésre segítették, ugy hogy a rendőrség teendőit az úgynevezett királyi házicsapatok, vagy a testőrség végezte. De ez ezelőtt több mint egy századdal, a XVII. század elején, Anna királynő és a három első György uralkodása alatt történt, mikor London még csak a Cityből és Westminsterből állott, midőn még a másik három városrész alig létezett s azokban csak imitt amott voltak egyes utczák és elkülönített házak távol egymástól, midőn a főváros közvetlen szomszédságában, a Themse déli partján, a királyi postakocsit minden második hétben megtámadták és kirabolták. Budapest tehát ott van, ahol London ezelőtt többel mint egy századdal volt. A második kérdésre, mennyire okolhatók ezek a férfiak, kik a fővárosi és átalán véve az államrendőrség élén állanak, jelesül Jekelfalusi Lajos, miniszteri tanácsos, az államrendőrség feje, Thaisz Elek fővárosi kapitány és Zsarnay rendőri főbiztos ? A válasz igen egyszerű és az első kérdésből folyik. Képzeljünk magunknak egy hadsereget, melynek közvitézei és tisztjei mind olyanok, mint például a nápolyi és azok az arab katonák, kiknek Telel Kebirt kellett volna védeniök és kik az első lövésnél, az első megrohanásnál eldobják fegyvereiket és gyáván megfutnak és állítsunk élükre oly vezéreket, mint Gusztáv Adolf, Turenne vagy I. Napóleon, képesek lennének-e ezek ily sereggel győzni? Vagy fordítsuk meg a dolgot, mondjuk, hogy a sereg anyaga legjobb, legvitézebb, legbátrabb, de állítsunk annak élére oly vezéreket, mint az osztrákoknak, Magentánál, Solferinonál, Sadovánál és még Boszniában is voltak, remélhető-e, hogy az ily sereg győzhessen? Bizonyosan nem. Hát még akkor mit kívánjunk, ha a sereg is gyáva, gyakorlatlan, ügyetlen és a vezérek a hadászathoz annyit értenek, mint a tyúk az ábéczéhez. Éppen ebben a helyzetben van a mi fővárosi és átalán véve államrendőrségünk. Annyi bizonyos, hogy ennél a mi megyei pandúrjaink és csendbiztosaink sokkal többet érnek. Mutasson föl Thaisz, Jekelfalussy vagy Zsarnay csak egy oly fogást, mint a minőket a hajdúböszörményi csendbiztos, Barcza Dani keresztülvitt, midőn Husztyt, Györfyt és később az ál Wesselényit, Balságit elfogta De honnét vették volna Jekelfalussy és Thaisz a képzettséget a rendőrfőnökségre. Mint tudjuk, Thaisz Elek egész az államrendőrség megalapításáig csak ügyvéd volt, Jekelfalussyt a halbkreuczer sournálokban katonatiszti egyenruhában láttuk ábrázolva, már pedig a rendőrségi működést se a corpus jurisból, se az Exerzier- vagy Dienstreglementből nem lehet megtanulni. Thaisz mint ügyvéd nem is foglalkozott soha büntenyire, hanem csak polgári pörökkel, soha sem írt a rendőrség szervezéséről és talán nem is igen olvasott könyveket, melyek arról vannak írva s ugy hiszszük, hogy Jekelfalussy ép oly kevéssé tette azt, sőt meg vagyunk arról is győződve, hogy a mi államrendőrségünknek egyetlen egy tisztviselője sincs, kit valaki valaha rajta kapott volna azon, hogy Sartiges, Fouché, Savary vagy más híres rendőrfőnökök emlékiratait olvasta volna. Ha azt most kezde d Te *) Mint a legutolsó hírek jelentik, Spangát múlt csütörtökön, f. hó 12-dikén Pozsonyban elfogták. Mindent, amit ezentúl az ő személyére vonatkozólag mondani fogunk, úgy kell tekinteni, mintha még meg nem történt volna Spanga elfogatta.