Népszava, 1884 (12. évfolyam, 1–52. sz.)
1884-06-22 / 25. szám
20II. évfolyamap.. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal külső dokutrán 33 na. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, valamint hirdetések ide intézendők. Hirdetések jutányosan szálliittatnak. 1884. NÉPSZAVA TÁRSADALMI ÉS GAZDÁSZATI NÉPLAP. A MAGYARORSZÁGI ALTALÁNOS MUSIKASPART KOZPONTI KÖZIGE. Budapest, junius Hó 22-én. 25. szám. Előfizetés: Egész évre . . 2 frt. 40 „ Fél évre ... 1 . 20 „ Negyedévre. . — „ 60 „ Egy hóra . . — „ 20 „ Egyes példány ára 5 kr. Előfizetéseket minden postahivatal elfogad. Felhívás a munkásokhoz! Néhány héttel ezelőtt e helyen szóltunk hozzátok. Figyelmeztettünk benneteket kötelességeitek teljesítésére. És most ismét egyenesen hozzátok kell szólnunk, mert nem tettétek azt, amire titeket kértünk, aminek kötelességtek volna teljes mérvben megfelelni. Munkások, elvtársak! Felszólítunk benneteket, hogy a lapoknak tartozó hátralékaitokat küldjétek be hamarosan, hogy a lapoknak uj előfizetőket és így a magyarországi ált. munkáspártnak uj híveket szerezni meg ne szűnjenek. A párt eddig áldozott, amit áldozni tudott. Pénzt és fáradságot, egyes párttagok szabadságukat is feláldozták a nagy munkásosztály érdekében, a munkásosztály igazságos és jogos ügye érdekében. Nem egyéni érdek ez, hanem egyéni feláldozás a nagy munkásosztályért. Ne gondoljátok munkások, hogy a munkáspárt vagyonos emberekből áll, hiszen ezt magatokról a legjobban tudhatjátok. Vagyonos ember nincs köztünk, a vagyonos osztály nem támogatja egy fillérrel sem a pártot, hanem inkább annak örülne, ha a párt nem létezne, ha lapjai napvilágot nem látnának. Ne hasonlítsátok össze a munkáslapokat más lapokkal, melyek a vagyonos osztály zsoldjában állnak és attól busásan támogattatnak; ne hasonlítsátok össze olyan lapokkal, melyek a kormány szolgálatában állnak és attól gazdagon szubvencionáltatnak, hanem tekintsétek oly lapoknak, melyek senkinek a zsoldjában nem állnak és kizárólag a nagy munkásosztály, a vagyontalan földig lesújtott osztály érdekeit képviselik, óvják és előmozdítják. A munkáslapokat tehát nem támogatja senki a munkásokon kívül, de ha a munkásosztály maga is elvonja támogatását e lapoktól, ha azt a csekély előfizetési díjat sem küldi be a kiadóhivatalnak, ha a lapok terjesztésével mit sem törődik, akkor higyjétek el munkástársak, hogy alig érdemes miattok is áldozatot hozni, mely egyes elvtársakat a szó szoros értelmében felemészt. Ha a munkásosztály annyira megfeledkezik a pártjának tartozó kötelességeiről, akkor megszűnik a lehetőség a küzdelem további folytatására. Elvonjátok magatok a lehetőséget. Más országokban a munkáspártok rendelkeznek meglehetős segélyösszeggel, támogatják a párt törekvéseit az összes munkások, hiszen a munkások érdekében folyik mindenütt a hasonló küzdelem, s higgjétek el, hogy más országban sem élnek oly boldog anyagi viszonyok között a munkások, mégis tudják, mivel tartoznak pártjuknak, mégis meghozzák az áldozatot felszólítás nélkül. Németországban p. o., hol a munkáspárt kivételes törvény által van szétforgácsolva, olyannyira, hogy a pártlapot Svájczban kell kiadni, a munkásosztály 1 2 országgyűlési képviselőt tart fenn, (mert ott nem kapnak napidíjakat a képviselők) gyűjtött nevezetes tőkét választási czélokra, összerakott összeget a hatalom által üldözött elvtársaik segélyezésére, a földönfutókká tett elvtársaik családjainak támogatására, gyűjti a párt elveit terjesztő röpiratok kiadására szükséges pénzeket, hasonlóan működnek Francziaországban, Angliában, Olaszországban, Belgiumban, szóval mindenütt, hol öntudatos munkások vannak, hol jobb viszonyok kivívására megindult a munkásmozgalom. Csak nálunk állnak megfordítva a viszonyok. Csak nálunk kívánják a munkások, hogy néhány társuk áldozzák fel mindenüket az összes munkásság érdekében és készek az eredményekben részt venni, de a küzdelemre szükséges áldozatok előtt elzárkóznak. Így munkástársak nem juthatunk semmire. Felhívásunk hozzátok szól, kik a fővárosban dolgoztok, hozzátok is, kik a vidéken vagytok elfoglalva. Áldozatok nélkül nem lehet küzdeni. Elég sajnos tünemény, hogy tartozó kötességtek teljesítésére különösen kell hozzátok elhívást intézni, ami más országokban, a munkások részéről önként történik, arra titeket, magyar munkások, serkenteni kell. Azok az elvtársak, kik eddig az áldozatokat helyettetek is meghozták, higyjétek el, megsokallották már, nem bírják tovább. Hozzátok fordulnak támogatásért, segítsétek a párt törekvéseit előbbre vinni hozzájárulástok által. Nem egyének támogatására szólíttatták fel, hanem felhivatták a párt és a párt lapjainak segélyezésére. Ezzel önmagatoknak tartoztok. Nem tudjátok, hogy a párt ez évben is mennyi büntetést volt kénytelen fizetni? Nem tudjátok, hogy néhány elvtársunk a börtönbe kényszerült vándorolni ? Nem tudjátok, hogy ismét két elvtársunk a börtön küszöbén áll ? Nem tudjátok, hogy a gyűlések tartása, a lapok kiadása nagy költséggel jár? Annyira jutottatok volna, hogy mindezt nem tudnátok ? Lehetetlen! De vessetek számot önmagatokkal és kérdezzétek meg önmagatokat, mennyivel járultatok a magatok részéről mindehhez az áldozatokhoz ? Ne higyjétek, hogy valaki elvtársaitok közül a maga egyéni érdekéből kifolyólag jut a hatalom rendelkezése alá, azaz: a börtönbe; ne higyjétek, hogy a bírságoknak és büntetéseknek egyes egyének meggondolatlan könnyelműsége volna az oka és ne higyjétek, hogy a lapok kiadása és gyűlések tartása egyes elvtársatok kedvtöltése volna. Nem az, hanem a ti érdekeitek miatti küzdelem, az önfeláldozás jobb viszonyok kivivására, a hű és önzetlen odaadás a nép jólétéért való harczban. — ez az oka az üldözésnek, ez az oka a megrendszabályozásnak, e miatt kényszerülnek egyes elvtársak a börtönben sínylődni. Rázzátok le azt a közönyt magatokról, dobjátok félre azt a »nem bánom«, azt a »mit törődöm vele« politikát, mert ez megsemmisítéssel fenyeget benneteket, ne dolgozzatok saját érdeketek ellen, hanem fűzzétek szorosabbra azt a lánczolatot, mely benneteket a munkáspárthoz csatol. A ti pártotok ez, ti képezitek ezt. Tegyétek hozzájárulástok által lehetővé a küzdelem sikerét, mely megérdemli az áldozatot, melyet tőletek a párt jogosan és méltán kiván. Működjetek annyiban közre, amennyiben más országokban munkástestvéreitek a maguk jóindulatából, a maguk jól felfogott érdekükben a munkásmozgalomhoz filléreikkel hozzájárulnak, sok csepp tengert képez. Ebből kifolyólag, munkástársak, közvetlen javaslattal lépünk elétek azon reménynyel, hogy annak eleget fogtok tenni, mégpedig: 1. Ki a párt lapjait járatja és az előfizetési-díjjal hátralékban van, a hátralékot azonnal küldje be és igyekezzék arra, hogy az előfizetési-díjat mindig előlegesen küldhesse be. 2.Gyűjtsetek új előfizetőket,küldjétek be azok lakcímét és az előfizetési-dijakat. 3.Rendezzetek gyűjtéseket a pártlapok támogatására, járuljon azokhoz minden munkás tehetségéhez képest. 4. Rendezzetek mulatságokat és szánjátok jövedelmét a pártlapok segélyezésére. Ha e javaslatnak minden irányban eleget tesztek, akkor, de csakis akkor feleltek meg kötelességteknek, csakis akkor adjátok tanújelét annak, hogy öntudatos cselekményetekkel segédkezet akartok nyújtani ama küzdelem sikeréhez, mely érdekeitek óvására, fejlesztésére és előmozdítására folyik. A küzdelem zsarnokaitok, elnyomóitok ellen; a küzdelem a tőke kiváltságai, terrorizálása ellen; a küzdelem politikai jogainak elérésére és biztosítására. Munkástársak! Ezzel tartoztok kölcsönösen egymással szemben és ismételjük, ezek oly kötelezettségek, melyeket más országok munkásai önként, felszólítás nélkül teljesítenek. Bízva bízunk erkölcsi öntudatosságiokban, bizunk értelmiségiekben, bizunk áldozatkészségiekben azon reménynyel, hogy szavunk, melyet nyiltan, őszintén intézünk im ezzel hozzátok, nem marad a pusztában elhangzó szó. Fel a munkára, fel a cselekvésre ! Üdvözlettel és kézszorítással a „Népszava" és „Arbeiter-Wochen-Chronik" szerkesztőségi- és kiadó-bizottsága. Anarchia és szoczializmus. [K. R.] El nem fojthattuk a mosolyt, midőn (a minapi anarchista üldözéseket) olvasva egy elterjedt fővárosi lapban az ezeket tárgyazó czikkben, „anarchista", „szoczialista" kifejezéseket össze-vissza vetve találtunk, s csakugyan alig van tere az emberi művelődésnek és haladásnak, ahol a különböző szerkesztőségek talmi tudósai fényesebben kimutathatnák tudatlanságukat, mint épen a társadalmi tudományok és speciálisan a munkásmozgalom terén. Kedvetlenséggel fogunk ezen tárgy fejtegetéséhez : egyrészről, mert nem érezzük magunkat hivatva, a tőke zsoldjában álló bérirkászokat oktatni, másrészt pedig, mert elvtársaink előtt ezen kérdés vitatása fölösleges, sőt unalmas, mert a magyarországi szervezett munkáspártban ezt illetőleg nincs véleménykülönbség . Ehez járul még az, hogy oly orthodox felfogású ellenféllel van dolgunk, ki nem a felhozott ellenérvek alapján folytatja a diskussziót, hanem mindig csak a crédót újra meg újra ismétli. Ha mindezek daczára ezen thóma tárgyalásába bocsátkozunk, úgy ezt csak azért teszszük, hogy útját álljuk azon eszmezavarnak, melyeket az anarchisták a magyarországi munkások közt előidéztek s még talán előidézhetnek. Az anarchista nem ismer el semmiféle állami tekintélyt, semmi törvényt; szerinte az állam nem alapja s feltétele az emberi művelődésnek, hanem annak ellensége, mely ép azért minden alkalmas módon, erőszakkal, dynamittal megsemmisítendő. Ez nem radikálisabb árnyalata a szocziáldemokrata felfogás-