Népszava, 1884 (12. évfolyam, 1–52. sz.)
1884-05-04 / 18. szám
Május 4-én. következményeket von; — jó nevelés, földmives-iskolák és iskolakertek (!) alapitása nemkülönben szövetkezetek (!) alakitása által akarja elérni, „hogy a kisbirtok a nagybirtokkal megállja a versenyt, s ebből meritse az erőt arra, hogy a nagybirtok által fel ne szivassék;" — ez által akarja „megóvni az egyest azon veszélyektől, melyeknek az a tőke részéről mai társadalmi rendünkben kitéve van." Pólya úr nem gondolja meg, hogy a munkastőke közti kiengesztelhetlen antagonismus (ellenkezés) ez által meg nem szűnik ; assocziácziók által érintetlenül maradna a tőkék versenye s csak az egymással konkurráló tőkések száma kevesbednék ! A jelenleg uralkodó elv a tőke s az ezen alapuló termelés; — társadalmi rendünk viszásságai nem orvosolhatók a dolog lényegének a tőkének (akár ingó akár ingatlan) érintetlenül hagyásával; — bármennyire is dühöngjenek Somsich, Apponyi s az agráriusok zöme a par exsellence kapitalisták ellen, maguk az agráriusok nagy terjedelmű birtokaikon ugyanazon alapelvek szerint termelnek, amelyek szerint a városban élő kapitalista, űzi a profitcsinálást. A mostani politikai pártok a jelenleg észlelhető bajokat nem orvosolhatják, ők mind a kapitalizmus bázisán állnak, s így nem csodálni, hogy a szocziáldemokráczia alaptételét, megszüntetését az ingatlanra vonatkozó magántulajdonnak, s az ebből folyó közbirtoklását az ingatlannak elvetik. A föld és talaj oly kitűnő fontosságú az emberi létre nézve, hogy a világ minden szocziális küzdelmében, Indiában, Chinában, Egyptomban, Görögországban, (Kleomenes) Rómában (Gradiusok) a keresztény középkorban (vallásos sekták, Münzer, parasztháborúk) Magyarországban (Dózsa) a fél közössége az első kívánalom volt, s ma is a legkitűnőbb emberek — Samter Adolf, Wagner Adolf berlini tanár, Dr. Schäffler volt miniszter — az ingatlan közbirtoklását igazoltnak mondják. De még a pápák és az egyházatyák is az első századokban, midőn a birtokközösség elvei még a hagyományban uralkodók voltak, határozottan kommunisták; de természetes, századunk túlladása ezen irányt nem ismeri, s a pápa a divó polgári rend előtt meghajolni kénytelen. — Igy mondja I. Kelemen: „A világon létező minden dolog közösen használtassák. Legnagyobb igazságtalanság azt mondani: Ez az én tulajdonom, ez az enyém, az a másé. Ebből keletkezik az emberek közti egyenetlenség." Milánói Ambrosius 374 táján: „A természet a dolgokat valamennyi embernek közösen adja, mert az isten azért teremtett mindent, hogy az valamennyink közös használatára legyen, s hogy a föld közös tulajdonunkat képezze. — természetszülte jog tehát a közösség, s a magántulajdon nem egyéb jogtalan bitorlásnál." Gergely 600 táján. „Tudják meg ők (a gazdagok, hogy a föld melyből ők is alkotják valamennyi ember közös tulajdona, s hogy ennek gyümölcsei külömbség nélkül valamennyinké legyen." Végül az ujabb időben Zacharia „Vierzig Bücher vom Staat" czimü művében : „A czivilizált nép minden baja, az ingatlanra vonatkozó magántulajdon intézményében gyökeredzik." A talaj művelésétől s kiaknázásától függ legelsősorban a népesség jóléte. — Az észszerű földmiveléssel manap egy egész irodalom foglalkozik, nem múlik nap, hogyne léteznék uj tapasztalat új felfedezés a mezőgazdaság sokféle ágainak valamelyikében. A mezőgazdaság Liebig Justus óta elsőrangú tudomány, mely oly terjedelmű, mint az anyagilag produkáló emberi tevékenységnek kevés ágazata. De hasonlítsuk össze a tudomány ezen óriási haladását a mezőgazdaság tényleges állapotával, s azon tudatra ébredünk, hogy földbirtokosaink 98% ezen felfedezések s találmányok kihasználására részint fekvősége kis terjedelménél, részint szűk anyagi viszonyainál fogva képtelen. Valóságos irónia, hogy ma Liebig „Chemische Briefe" czimű epochális munkájának megjelenése után még mindig ott áll mezőgazdaságunk ahol 30 évvel ezelőtt állott! A föld termelőképességének emelésére főfontossága egy tervszerű folyam- s csatornahálózat; mocsarak, posványok s lápok kiszárítása által nagy terjedelmű termőföld nyeretnék ; a csatornahálózat által a halászat új, eddig nem ismert lendületet nyerne; — hatványoztatnék a föld termőképessége helyes trágyázás által; máris hallani panaszokat a magyar földtalaj satnyulásáról, holott a városokban évenként több száz millió frtnyi értékű trágya megy veszendőbe azáltal, hogy az emberi s állati hulladékok (exrementum) folyókba vezettetnek, s ezeket piszkítják s büdösitik. Ma az erdőirtás oly általános, hogy máris észrevehető éghajlati roszabbulást kell konstatálnunk; az erdőirtást tiltó számos törvényeink egész sorozata van, jele, hogy azok soha sem tartattak meg; — a római jog általános érvényű tulajdon fogalma, mely szerint a tulajdonost megilleti a korlátlan „jus utendi et abutendi", a használati s visszaélési jog, megbénítja a mai osztályállam intézkedéseit. — ma mint 40 évvel ezelőtt még mindig korszerű Guizot-nek a franczia bourgeois elemhez intézett felhívása: „Eurichissez vous!" Gazdagodjatok! Mit törődtök a kerülettel! Eurichissez vous! Az agrárkérdés végleges megoldása feltételezi a társadalom szoczialzását, s az ingatlan magántulajdon megszüntetését. Nehogy az államhatalom — általunk helyszűkénél fogva csak futólag ecsetelt, — czéltudatos tevékenysége, a tulajdon szentségét jelző határkövek által meg ne akasztassék!) másra következő korosztályokban folyton növekszik a betegnapok átlagos száma. A férfiaknál ily tapasztalat csak a második korosztálytól fogva tehető, de az 1879-ben belépettek közt a legidősebb korosztályok e tekintetben kivételt képeznek. A balesetekről csak annyit lehet mondani, hogy az ezek következtében betegen töltött napok száma a nők minden osztályánál igen csekély, a férfiaknál ellenben minden korosztályban, de legkivált az ifjabb korúaknál, nagy. Nagy gyakorlati fontossággal bír még azon kérdés is, mily arányban képviseljék az előforduló megbetegedések közt a hosszabb s a rövidebb lefolyásúak. Az e tekintetben tett tapasztalatokat következő összeállításban adjuk. Betegség tartama hetekben: Az összes betegségek közt, első hét: 3060 betegségi eset, 2. b. 1914, 3. b. 684, 4. b. 361, 5. b. 217, 6. b. 123, 7. b. 93, 8. h. 41, 9. h. 19, 10. b. 39, 11. h. 27, 12. b. 16, 13. b. 17, 14-26. h. 59, 26. h. felül 17. — A baleset által okozott betegségek közt, első hét: 430 betegségi eset, 2 b. 299, 3. b. 142, 4. b. 80, 5. b. 51, 6. b. 19, 7. b. 18, 8. b. 10, 9. b. 10, 10 h. 10,11. h. 5, 12. b. 6, 13. b. 8, 14—26. h. 13, 26. heten felül I. — A belépés évében előforduló betegségek közt első hét: 669 betegs. eset, 2 b. 361, 3. h., 146, 4. b. 60, 5. h. 42, 6. b. 23, 7. b. 13, 8. b. 5., 9. b. 7, 10. b. 4, II. h. 5, 12. h. 4, 13. h. 1, 14—26. hét 6, 26. héten felül. E szerint az előfordult betegségek legnagyob része rövid lefolyású. Az össes betegségek 45*7 százaléka, sőt a belépés évében előfordulóknak 50 százaléka egy hét alatt lefolyik, a balesetek lefolyása valamivel lassúbb, ott ezen idő alatt a káreseteknek csak 39 százaléka ér véget. Ha a négy heti tartamot túl nem haladó betegségekre nézve teszünk ily összehasonlítás, azt találjuk, ez idő alatt az összes betegiégeknek 90, a baleseteknek 899, a belépés évében előforduló betegségeknek pedig 91,8 százaléka ér véget. Ildtva van még, hogy a foglalkozásnak a betege- A munkássegélyezés ügye Magyarországon, tekintettel a munkásbiztosítás kérdésére. (Vége.) Egyébiránt a megbetegedések sűrűségénél jóval fontosabb a másik kérdés, hány betegnap esik átlag egy személyre az egyes fizetési s korosztályok tagjai közt. Erre nézve a következő nyújt felvilágosítást. Az 1878-ik évben belépett tagok a 20 kros befizetési osztályban az összes betegségek 20 éven alul: 7'6, balesetek 1-3, 20—30 évig 5*6, b. e. 1-3, 30—45 évig: 5-7, b. e. 1-5, 45—55 évig: 5'9, b. e. 1, 55 éven felül: 6-2, b. e. 1-9, összesen: betegségek 5.7, b. e. 1-4. — A 15 kros befizetési osztályban az összes betegségek 20 éven alól: 2-5, b. e 0.3, 20—30 évig: 4-2, b e. 0.5, 30-45 évig: 4-9, b e. 0-9, 45-55 évig: 6 , b. e- 0-9, 55 éven felül: 6 4, b. e. 0-7, összesen: bet. 4-8,b. e.0'6 — A 10 kros befizetési osztályban az összes betegségek 20 éven alól: 5*4, b. e. 1-2, 20-30 évig : 2-6, b. e. 0-2, 30—45 évig: 3'4, b. e. 0-2, 45—55 évig: 3 7, b. e. 0 3, 55 éven felül: 5-5, b. e. 13, összesen : bet. 3'6, b.e. 0 4. Az 1879-ik évben belépett tagok közt: a 20 kros befizetési osztályban az összes betegségek 20 éven alól: 6-5, b. e. 1-3,20-30 évig: 5-3, b. e. 1-3, 30-45 évig: 6-7, b. e. 1-4, 45-55 évig : 4'8, b. e. 1-1, 55 éven felül: 3-2, b. e. 0 3, összesen : bet. 5-7, b. e. 1'3. A 15 krás befizetési osztályban az összes betegségek 20 éven alul 2'4, b. e. 0-7, 20-50 évig 3-5, b. e. 0.7, 30-45 év: o. 31, b. e. 0-6, 45—55 évig : 4 3, b. e. 1-5, 55 éven felül : 13-3, b. e. 0.4, összesen: bet. 4 2, b. e. 0 9. — A 10 kros befizetési osztályban összes betegségek 20 éven alul: 4-1, b. e. 2, 20—30 évig 2-5, b. e. 0-5, 30—45 évig: 3-3, b. e. 0.2, 45—55 évig: 4, b. e. 0.4, 55 éven felül: 3-9, b. e. 14, összesen : bet. 3 3,b. e. 0-4. A kor befolyása azon csoportokban, melyekben nők nagy számmal képviselvék, tehát a 15 kros befizetési osztályban általán, a 10 krosban az első s utolsó korosztály kivételével akként nyilvánul, hogy az egy- LÉPSZAVA 1884. — 18. szám. Csak természetesnek találjuk, hogy ezen culturális haladást involváló eszme nem nyeri meg tetszését a nemes Apponyi, Szécsényi, e tutti quanti agráriusoknak, kiknek palástolt tervük nem egyéb, mint a lehetőségig feleleveníteni középkori hűbéri privilégiumaikat! ismét a lakásmizériák. Az egyik évnegyed a másikat követi s valószínű, hogy az évek is fognak múlni, míg a főváros a munkás és iparos lakosainak lakviszonya rendeztetni fog. ígérte a polgármester is a nála járt népgyűlési küldöttségnek, hogy tesznek valamit ebben a mizériában, mert átlátják ők maguk is, hogy amint most van, tarthatatlan a lakviszony, átlátják, hogy a betegség és halandóság fő oka a rosz lakás, bűzhödt pinczehelyiségek, melyekben sok ezer szegény család kényszerül meghúzódni, mert a többi lakosztályok oly drágák, hogy nemcsak a munkás nem képes azok lakbérét fizetni, de a kisiparosok nagy többsége sem. Ebből származik a lakások túltömöttsége, mely egyaránt ártalmas az egészségre mint az erkölcsiségre nézve. Aki manapság bérházat épít, az azzal a biztos számítással teszi azt, hogy a befektetés busás hasznot hajt, hogy rövid néhány év alatt a befektetés vissza van térítve és megmarad az ingatlan mint kész haszon. A város, az állam, ezen uzsora ellen nem tesz semmit, pedig hathatósan súlyozhatnának ellene, t. i. állami kedvezmény és támogatás mellett városi bérházak építésével. De e helyett lerombolnak egész városrészeket, hogy azok helyébe palotákat építhessenek, melyekben szegény ember nem lakhat. Az úgynevezett „kisebb" lakások száma mindinkább apad s ahol még kaphatók, ott oly magas lakbért követelnek, mely már a szemtelenséggel határos. A lakásviszony elérte tarthatatlanságának tetőpontját, jó lesz még idejekorán segíteni a bajon, mert ebből még nagyon rutt mozgalom fejlődhetik. Az „Egyetértés" erre vonatkozólag a következőt írta egyik legközelebbi számában: „A képviselőház megállapította munkarendjét a jövő hétre s úgy határozott, hogy két oly törvényjavaslat kerüljön tárgyalásra, melyek Budapest fővárosnak épülését és szépülését nevezetes mértékben fogják fejleszteni. Egyik javaslat a felépítendő új országházra vonatkozik, a másik egyrészt a nagykörútnak, másrészt pedig a budai oldal Dunapartjának felépülését illeti. Nem tudunk örülni ezeknek a javaslatoknak. Budapest épülését senki sem hordja nálunknál jobban a szívén. Meggyőződésünk, hogy csak akkor válhatik világvárossá, ha szép lesz. Gyönyörű fekvése alkalmassá teszi arra, hogy könnyen szépüljön s magára vonja az idegenek figyelmét. Csak ha szép lesz, a mellett pedig egészséges, akkor számíthatunk reá, hogy sok idegen fogja felkeresni, hogy az ipar, de különösen a kereskedelem itt üti fel székhelyét, hogy Magyarország lesz középpontja a Kelet felé való összes nyugati forgalomnak s Ázsia Budapesten keresztül érintkezik a Nyugattal. Élénken óhajtjuk ezt s mégsem örülünk a benyújtott törvényjavaslatoknak. Nem elég, hogy Budapest szépüljön, az is szükséges, hogy egészségesebb legyen, s a mellett gondoskodva legyen a lakosság szegényebb részéről, dési s halandósági viszonyokra gyakorolt befolyásáról megemlékezzünk. Az e tárgy feldolgozásánál használt adatokat a táblázat 7. és 8. sz. tartalmazza, melyben az előfordult megbetegedéseket s halálozásokat okozó betegségek az általános munkásbetegsegélyző s rokkantpénztár tagjai körében képviselt foglalkozásokkal combinálva vannak. E tábla a nevezett egyletnek 1876—1881-ik évi feljegyzései alapján készült, tehát hat évi tapasztalatot foglal magában, minélfogva a megfigyelt személyek köre az élethivatások bármelyikében eléggé nagy arra nézve, hogy legalább a betegedési viszonyok tekintetében ezen táblázat adataiból biztos következtetéseket lehessen levonni. Az összehasonlítás eredményeit néhány fontosabb iparágra s néhány nevezetesebb betegségre nézve az említett táblázat alapján készített 9. sz. alatti százalékos táblában van kimutatva, melyből itt csak a hivatással legszorosabban összefüggő betegségekre, t. i. a tüdővész s a balesetek által okozott betegségekre vonatkozó adatokat emeljük ki. A tüdővész úgy a megbetegedések, mint a halálozások tekintetében leggyakrabban a szabók, kőmivegek, czipészek, napszámosok s malommunkások között lép fel, mely foglalkozásokban 10,000 munkás között 80— 130 szenvedett tüdővészben, kik közül 60—90 még a megfigyelés tartama alatt meg is halt e betegség következtében. E foglalkozási csoportok közül kettő, u. m. a szabóké és czipészeké olyan, melyre a leggyengébb szervezetű egyének is léphetnek s melyben izomerősitő munita hiánya mellett a munkások még az ülő életmód káros hatásának is ki vannak téve. Másik két élethivatás munkásai, a kőművesek s kőfaragók és a malommunkások igen porlékony anyagokkal dolgoznak, minek folytán tüdejük a belehelt por pusztító hatása következtében sokat szenved A napszámosoknál pedig e körülményhez még rossz, lakásviszonyok s különösen rossz táplálkozás is járulnak. A többi foglalkozási ág.k munkásai közül az elmlítettekhez még az asztalosok állanak le.:közelebb, egyéb élethivatások e tekintetben kedvezőbb helyzet-