Népszava, 1887 (15. évfolyam, 1–52. sz.)
1887-01-02 / 1. szám
XV. évfolyam. Megjelen minden vasárnap. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. ker. killeó dobntera 3.3. Előfizetési dijak és kéziratok ide küldendők. 3 / 01. szám. NÉPSZAVA Társadalmi és közgazdasági néplap. A MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOS MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Előfizetési-dij: Egész évre 2 frt 40 kr., fél évre 1 frt 20 kr., negyedévre 60 kr., egy hóra 20 kr. Egyes példány ára 10 kr. Előfizetési dijak legczélszerűbben postautalványnyal küldhetők be. 90. Lapunk mai számával XV. évfolyamába lép, melylyel aj negyed évi előfizetés kezdődik. Felkérjük elvtársainkat és olvasóinkat, hogy idejekorán nyitsák előfizetésüket, hogy a megküldésben félbeszakítás ne következzék be. Az előfizetési díj megmarad úgy mint eddig: évnegyedenként 60 kr., portamentes megküldéssel együtt Egyidejűleg felhivatnak azok, kik előfizetési díjakkal hátralékban vannak, hogy azt haladék nélkül küldjék be. Munkások, terjeszszétek a lapot és gyűjtsetek folyton új előfizetőket ! Újévkor. Egyik év váltja fel a másikat s az emberek mintegy kárörvendve tekintenek vissza a lefolyt évre, csakhogy már lefolyt. Örülnek, hogy lezajlott s hogy beköszöntött az uj év melyhez annyi ujabb reményt fűznek. És ugy megy évről-évre örökös egyformaságban anélkül, hogy az uj évhez kötött várakozások beteljesedtek volna. Tehát nem csak az egyik év váltja fel a másikat, hanem a csalódás és hiú ábránd is. Hogy is lehetne jobb az uj esztendő a lefolytnál? Emberek, viszonyok, intézmények stb. ugyanazonosak maradnak és a csodák világa már régen letűnt. Vájjon mi jót rejthet titkos lepléje alatt az 1887-iki esztendő? Nézzünk szemébe a szimptomáknak és minden jóslati és diplomácziai művészet nélkül sejthetjük a közel jövő fejleményeit. Európa szurony-erdőben áll, mindenütt felemelik a hadügyi költséget és a béke olajága az ágyukra van feltűzve. A népnek nincs kenyere, a munkásnak nincs munkája. Összeroskad a vagyontalan társadalom az állam által reája rótt terhek alatt. Ebből azután levezethetjük a többit és sejthetjük, hogy mit fog hozni az új év. Évtizedek óta így megy a világ folyása. A lefolyt évvel nem szűnik meg a létező baj, nincs vége a köznép szegénységének és a várva-várt közjólét helyett mind tömegesebben lepi el az emberiség rétegeit a köznyomor és az inség. De hát ezért elcsüggedjünk-e ? Nem ! A változásnak okvetlenül be kell következnie. A közviszonyok elfajulása sietteti a várvavárt változást. Előre kell a talajt elkészíteni, művelni, hogy a jobbrafordulat czéljára elhintett mag gyümölcsét érlelje, nem az egyes kasztok, nem az előjogokkal felruházottak javára, hanem az egész nép javára. Ha mindenki megteszi kötelességét, az átalakulás nem fog sokáig magára váratni. És e kötelesség alatt azt értjük, hogy a nép emberei ismerkedjenek meg a közviszonyokkal, gondolkozzanak a létező bajok felől és nyomozzák az okokat, melyek a közviszonyok ilyeténi állását előidézik. És ha kellőképen tájékoztató képet alkothatnak maguknak, akkor ne maradjanak tétlenül, hanem terjeszszék a felvilágosítás nemes eszméit és győzzék meg a népet a felől, hogy nem így kellene lenni amint van, hanem lehet jobb helyzet, ha a nép maga akarja. , Ha áll az, hogy mindenki saját sorsának kovácsa lévén, akkor állani kell annak is, hogy a nép nagyrészben maga az oka a nyomorúságos helyzetnek, melyben nem életet, hanem tengést lel. Maga a nép az oka, hogy mind szomorúbbá válik jövője és sötétebb alakot ölt az a kecsegtető remény. Oka pedig azért, mert átengedi magát a véletlennek, elhanyagolja saját érdekét, nem gondolkozik, nem tanulja megismerni a viszonyokat és nem igyekszik a kulisszák mögötti sáfárkodásról a leplet lerántani. Művelt, öntudatos és gondolkozni képes nemzetek és népek nem sülyednek soha; ők képezik az állam és társadalom alapját és fentartó oszlopát, következésképen az állami és társadalmi életnek úgy kell fejlődnie mint azt az ő igényük, az ő szükségletük megköveteli. Ők alkotják a törvényhozást, ők a kormányt és a többi tényezőket, kik a néptől csak arra a czélra nyerték a meghatalmazást, hogy a népet és a hazát boldoggá tegyék. Hogy mindeme tényezők mennyiben felelnek meg nevetes feladatuknak, azt e helyütt vázolnunk nem kell, azt tudja mindenki a hit szeme világa és józan esze cserben nem hagyott. Rajtad a sor te munkálkodó nép! Te vagy úttörője egy uj korszaknak, a becsületes munka korszakának. Neked egyebed nincs munkaerődnél, munkaképességednél és értelmiségednél. Tanuld meg eme tulajdonságod értékét és becsét megismerni, szerezz annak értéket és törekedj a társadalomban és közéletben ama pozicziót elérni és számodra állandóan biztosítani, melyre téged a kor kiáltó szava biztatóan felhív! Ne csüggedj, ne keseredjél el! Meg jön a te újéved is. De tenned kell és nem léhán tűrni, hogy még sokáig ugy maradjon mint eddig volt. Jövőd saját kezedbe van letéve, de ne vesd tétlenül karba a kezedet. Tanulj, gondolkozzál, egyesülj saját osztályoddal és megizmosodott szellemi erővel törj előre! A mi gyenge erőnktől telük, azt az új évben is megteszszük; teljesítendjük köteleségünket. Lapunk programmjához, elvéhez és nevéhez méltóan kötelességérzettől áthatva, továbbra is a nép szava lesz. Veletek és értetek fogunk küzdeni és ha van jogunk valamit tőletek követelhetni, ugy az csak abból állhat, hogy ti is küzdjetek velünk hazai munkások, saját jól felfogott érdekeitekben. Támogassátok a Népszavát, mely egészen a tietek, mely 14 év óta bátor szószólótok, szellemi fegyvertek és hű tanácsadótok volt. Hazai munkások sorakozzatok tetterős és ernyedetlen munkára! Boldog új évet mindnyájatoknak! Hiányos intézmények. Kevés oly intézménye van társadalmunknak, melyre azt lehetne mondani, hogy jó, kifogástalan és nem szorul átalakításra. Akármelyiket tekintünk, mindenütt észrevesszük a hiányosságot. A közélet egyik igen lényeges intézménye a hitelügy, melyen ugyan foltozgatnak, de gyökeresen segíteni rajta nem tudnak. Társadalmunk egész mai szervezete alkalmatlan arra, hogy a jelenlegi kerékvágásban azon nevezetes javítást eszközölni lehetne. Akinek vagyona van, annak vannak kezesei is, annak minden pénzintézet kétséggel nyújt hitelt, ha esetleg üzletében rászorul a hitelre. És alig van vállalkozó, gyáros, vagy iparosmester, kereskedő kisebb és nagyobb, ki hitelre ne szorulna. A munkás pedig, kit az üzleti apály és dagály elsősorban hullámszárnyaira kap, igen gyakran van kitéve annak a kényszernek, hogy „akárhol" hitelt vegyen igénybe, ott, ahol kap. Magától értetődvén, hogy a vagyontalan kisiparos és munkás nehezen jut hitelhez, mert aki kezese volna, az maga is vagyontalan és a jótállás nem egyéni, hanem anyagi biztosítékból áll. Bekövetkezik tehát az, hogy a hitelt kereső szegény ember oly „jószívű" hitelező kezébe kerül, ki csekély rizikó mellett magas kamatra állíttatja ki a váltót. Vannak ugyan amolyan hitelszövetkezetek is, melyek takarékbetétekkel vannak egybekötve és melyektől a hitelre szorult szövetkezeti tag vagy betéte arányához vagy nagyobb összegnél csak a szövetkezet által elfogadott kezes jótállása mellett kaphat pénzt. De itt is igen sokszor az a nehézség merül fel, hogy nem akadnak kezesek és a hitelt kereső iparos, kiskereskedő vagy munkás csakis takarékbetéte arányához képest kaphat hitelt, ami egyértelmű saját befektetett pénzének felvételével. Ha elégtelen arra a czélra, amelyre a nagyobb összeg kellene, hát elégtelen, a szövetkezet nem segíthet baján. A kisiparos és kiskereskedő ezenfelül a nagykereskedő útelére van utalva. Természetesen a váltó itt is főszerepet játszik , mert a nagykereskedő sem besrteti pénzét vagy az avval egy értékű váltót, hanem beváltatja valamely pénzintézet által. Ha az illető nagykereskedő szolid üzletember, hát némikép meg van nyugtatva az illető váltó elfogadó, mert ha a lejáratkor nem is válthatja be a váltót, visszaváltja azt a hitelező és prolongálja. D. na nem ilyen emberrel van dolga a z ICA.