Népszava, 1888 (16. évfolyam, 1–53. sz.)
1888-04-22 / 17. szám
XVI. évfolyam. Begjelen minden vasárnap. 17. szám. NÉPSZAVA Társadalmi és közgazdasági néplap. A MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOS MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelent minden vasárnap. Szerkestőség és kiadóhivatal: VII. ker. sciilaA dob-utca a II. előfizetési-dijak és kéziratok ide küldendők. Budapest, 1888. április hó 22-én. Előfizetési-dij: Egész évre 2 frt 40 kr., fél évre 1 frt 20 kr., negyedévre 60 kr., egy hóra 20 kr. Egyez példány ara 6 kr. Előfizetési-dijak legczélszerűbben postautalványnyal küldhetők be. Még egyszer a tandíj-felemeléshez. Lapunk 3-dik számában már foglalköztünk a városnál tervbe vett tandíj-felemelés kérdésével és azt vártuk, hogy napisajtó is komolyabban és határozotabban foglaland állást e kérdésben; vártuk továbbá, hogy a középosztályú polgárság is ki fog lépni flegmájából és tiltakozni fog a népiskola iránt tervbe vett merénylet ellen. Várakozásunkban csalódtunk! A sajtó megelégedett a terv ismertetésével és napirendre tért a kérdés felett, a középosztályú polgárság pedig, úgy mint más alkalmakkor, most is csak a korcsmában és kávéházban lármázott, de annál többet nem tett, és a kérdés már — úgy látszik — közeledik megoldásához. Ki szólaljon tehát fel a népiskolai és a polgári tanodai iskolapénz felemelése ellen? A főváros képviselete maga is hozta-halasztgatta eddig e tárgyat, mintha várná, hogy a lakosság is szóljon hozzá és tiltakozzék a terv megvalósítása ellen. Ki van tehát hivatva a mozgalmat erre nézve megindítani? Úgy látszik a munkásokon a sor! Tőlük várják, hogy megadják a lökést a nyilvánosság előtt és majd azután a munkások háta mögött ott lesz a polgárság is, mert ő sem találja helyesnek, ha éppen azon gyermekek, kik az iparos pályára lépnek, megdrágított tandíj mellett végezhessék el a törvényesen előírt iskolai osztályokat. A budapesti munkáskörben is szóba került e tárgy. A kör azon véleményének adott kifejezést, hogy a tervbe vett megdrágítása a népnevelésnek nem felel meg a főváros hivatásának, kulturális missziójának és megállapodott, hogy e tárgyban emlékiratot intéz a fővároshoz. Másrészt az is van tervbe véve a munkásoknál, hogy ez ügy megbeszélése végett népgyűlés hivassák egybe, hogy nyilvános tiltakozás emlékeztesse a főváros ügyeinek vezetőit arra, miszerint máshol takarékoskodjanak és ne a népnevelés fontos ügyénél. Ha a népgyűlés létre jön, akkor hihetőleg tömeges lesz azon a részvétel, mert a kérdés oly fontos, hogy még a hosszúfürtös spieszbürger is képes mozgásba jutni, ha a tárgy fontossága felett gondolkodik. A munkáskör ezenkívül azt is jónak találta, hogy a fővárosban létező munkásszakképző egyletek szólíttassanak fel hasonló eljárásra, t. i. arra, hogy ők is írjanak a fővároshoz a tandíj felemelése ellen A gymnázium és reáltanodánál, — ha már annyi áldozattal jár fentartásuk, — hát legyen drágább a tandíj, bár elvileg egyáltalán ellene vagyunk a tandíjnak és programmunk egyik pontját is képezi, hogy az összes tanintézetekben ingyenes legyen az oktatás. De a folytonos pénzzavarban szenvedő mai államtól egyáltalán nem lehet kívánni, hogy a tanintézetekben és iskolákban szüntesse meg a tandíjakat, mert ha az megtörténik, akkor az is csak a gazdagok javára válna. A szegényebb sorsú és középosztályú nép gyermekeit az iparos pályára nevelteti, tehát az elemi iskola az első, mely hozzáférhető legyen. A polgári tanodának czélszerűségét senki sem fogja kétségbe vonni, hiszen arra létesült, hogy az iparos pályára készülő ifjúnak alkalma legyen a némely szakmában szükséges nagyobb készültséget elsajátítani. A kormánynak czélja is az, hogy műveit iparos osztály fejlődjék, de ezt a szép czélt vajmi kevéssel segíti elő. A város gondviselői pedig látván az állam „bőkezűségét", ők is többet akarnak az iskolák költségvetéséből kipréselni, illetve kevesebbet költeni. Ezek oly ellenmondások, hogy az ember gyorsan alig tud eligazodni rajtuk. És azért igen helyén vannak a munkáskörben történt megállapodások, valamint kívánatosnak tartjuk azt is, hogy e tárgyban mielőbb népgyűlés hivassák egybe és kimondassák a jelszó, hogy nem tandíj felemelést, hanem a tandíj megszüntetését követeli a mai népiskola és a népnevelés! A munkások figyelmébe. Berlinből a következő felhívást kaptuk közlés végett: Felhívás a munkásokhoz! A berlini czipészsegédek helyzete napról - napra rosszabbodik, mert a munkadíjakat a lelketlen kizsákmányolók folyton lejebb szállítják, noha azok már régen nem elégítik ki a legszükségesebbeket. Ezen üzelmeknek a berlini czipészek véget akarnak vetni. Igaz, hogy a czipész-segédek helyzete sehol se kielégítő, de itt a helyi viszonyokhoz mérten oly rosszul megy a czipészeknek, hogy tovább tűrni nem bírnak. 14—18 órai napi munkaidő mellett a heti keresmény 4 frt 20 krtól 5 frt 60 krig terjed. Ebből igen sokan családot kénytelenek eltartani, elképzelhető tehát a nyomor, melyet a czipészek elviselni kénytelenek, ha még figyelembe vesszük a lakás és élelmi czikkek drágaságát. A folyó évi márczius havában gyűlés tartatott, mely kimondta, hogy ez év tavaszán a bérmozgalom megindítandó A viszonyok erre igen kedvezők, miután a hadsereg számára nagy megrendelések létettek. A berlini czipész-testület is 130,000 pár csizma készítésére kapott megrendelést. Ahelyett azonban, hogy ilyen megrendeléseknél a munkásokra is figyelemmel lennének, éhezőbérek mellett hagyják őket dolgozni. Elérkezett tehát az idő, hogy a sztrájk kezdetét vegye. Miután azonban a nyomor már most is nagy, támasz nélkül a mozgalmat nem indíthatjuk meg, de annál kevésbbé vezethetjük keresztül sikerrel, ha munkástársaink anyagi támogatásban nem részesítenek minket. Valamennyi ország munkásaihoz fordulunk tehát azon kérelemmel, hogy minket igazságos küzdelmünkben támogassanak és az ideutazástól okvetlenül tartózkodjanak a szaktársak. Segély küldendő: RaginskiR. Schönhölzerstrasse 7, Berlin N. és Krause Hermán Alexandrinenstrasse 116a, Berlin SW. czimek alá. A berlini czipészek megbízásából a fentiek. Protekczió és korrupczió. — A Szabóiparosok Közlönyéből. — Igazán elkorcsosult világot élünk ! Maholnap nem tudjuk, kit tartsunk becsületes embernek, mert a tapasztalás azt mutatja, hogy akiket tiszta, önzetlen, becsületes embereknek tartottuk, egyszerre csak arra virradunk, hogy ezek is olyanok, mint a legtöbb szokott lenni idővel: sikkasztó. Nagyon furcsa állapotok uralkodnak most nálunk, s hogy mikor lesz ennek a szabad gazdálkodásnak vége, az bizonytalan. Hová sülyedt ez az ország, amelyet annyi hős szerzett meg drága vére árán? Banditta tanyává alacsonyították le azok, akik e haza kegyelméből a szegény nép fáradságos munkája után izzadt fillérekből táplálkoznak, s ha egyszer ezt kevésnek találják, belemarkolnak a rájuk bizott pénzbe és ebből csapnak maguknak élvezetes mulatságot. A protekczió és korrupczió, e két főtényező uralja a társadalmat, az országot, a világot. Protekczió nélkül ma már mire sem mehet valaki, legyen az bármilyen tanult, szakképzett ember, de ha nincs aki protegálja, akkor neki vége, mert ebben az életben megélhetési pálya a részére nem nyílik. Máskép áll ez azonban azoknál a szerencséseknél, akiknek se tanulásra, se tapasztalatszerzésre nincs szükségük, mert a nagy protektor ott áll a hátuk mögött, aki besegíti őket abba a hivatalba, amelyben később ők a csalhatatlan megmondhatók. Hány »érdemdúsz kamasz foglal helyet oly hivatalban, ahol meg sem volna szabad őket tűrni, de azért ott gőgösködnek, lopják a napot, és dolgozik helyettük az a szegény, igába fogott dijnok, akit »Sanyaró Vendel« néven emlegetnek. A tétlen henyélés közepette ráérnek a kiváló érdemeiket arra használni, hogy terveket szőnek egy kis könnyű pénzszerzési módhoz, ami nem nagy fáradságukba kerül, mert a rájuk bízott pénzecskék csábítóan mosolyognak rájuk, a csábnak nem tudnak ellentállni, hozzányúlnak ahhoz a pénzhez, amit az őrizetükre bíztak, és kész a sikkasztás. Minden lelkifurdalás nélkül teszik zsebre a más pénzét, hiszen a protektor révén majd kikerülnek a hínárból és akkor rendben lesz ismét minden. A banditta világban, amikor a szegénylegények loptak és raboltak, nem történtek akkor annyi hivatalos sikkasztások. Most egyet fordult a világ kereke. Szegénylegények nincsenek, lopás ritkán, rablás még ritkábban fordul elő, e helyett azonban most a frakkos gazemberek kompániája fosztogat, sikkaszt, csal és lop. Hogy nem túlzok a fenti állításommal, erre elég