Népszava, 1890 (18. évfolyam, 1–52. sz.)

1890-05-04 / 18. szám

__ •--aarasw­ly" XVIII. évfolyam. Budapest, 1890. május 4. 18. szám. NÉPSZAVA TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI NÉPLAP. A MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOS MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Megjelelt minden vasárnap Előfizetési­dy : Egész évre 2 frt 40 kr., fél évre 1 frt 20 kr., VII. ker. külső dob-utcza 33. negyedé­vre 60 kr., egy hóra 20 kr. t-iT' • , , ... . , ,„, F.czvrpa nek­táriTT ár­a. 1 k­r ! £l,5fl*etisl-dijak legciClaiertibben postautalványnyal Előfizetési-dijak és kéziratok ide küldendők. tgyes peiaany­ara a zr. ktu­di.etik be. Május elseje. Teremtés legszebb, legcsodásabb napja, Légy üdvöz május első reggele ! Millió munkás munkáját hagyja abba, Millió rabszolga lánczát tépi le. E földön ez az egyedüli ünnep, Mert maga a természet ünnepel, A kikelet imára hí bennünket, Szabad pacsirta himnuszt énekel. Örökké ifjú, örök uj természet, Téged imádunk, te vagy istenünk, Tündöklő, fényes újjászületésed Napján mi is mind ujjá­születünk; S nem ódon templom fojtó légkörében, Hol szivre, észre vak homály borult S hol rút, sötét kor szertartásaképen Mint egy kisértet jelen meg a múlt. Nekünk nincs múltunk, nincsen hagyományunk, Mi szerte téptük a bilincseket, Nincsen mit visszasírnunk vagy kívánnunk, Nincs mért kesergnünk szebb idők felett, Nekünk a múltból semmi, semmi sem kell, Leráztunk vallást, rögzött babonát, Mert mi jövőbe nézünk ihlett szemmel, Mert érted küzdünk fényes új világ. Magunk alkottunk ünnepet szivünknek S nem kényre-kedvre, vagy parancs szerint; Ellestük, hogy mikor van igaz ünnep A végtelen nagy természetbe kint; A költészetnek csodabája napját, Legfényesb perczed, óh te drága lét, Ellestük, hogy megüljük a szabadság Egyetlen méltó, örök ünnepét Dobd el hát munka szerszámait, ember, Ne zúgj, szövő gép, — érczkatlan, ne forrj, Ne csattanj fejsze, — és ne örölj henger! Megállj kerék! — mit, döngsz most gőzmotor!? Legyen ma ünnep az egész világon, Fönséges és megdöbbentő szünet, Egy pillanatban minden gép megálljon! Nem üzünk semmi földi üzemet Kik éltünket leéljük műhelyekben, Sötét bányáknak síri rejtekén, Ma egyesüljünk künn a kikeletben, Testvéresüljünk természet ölén, Egy perczig könnyebbüljön meg a keblünk, És gondolkodjék szabadon agyunk. Perczig eszméljünk és perczig feledjünk Egy perczig higyjük: emberek vagyunk. Mutassuk meg, hogy földön az a lélek, Melyet m­i holt anyagba lehelünk. Világ megáll és szünetel az élet, Hogyha munkára nem mozdul kezünk, Mutassuk meg, hogy nincs más oly hatalmas, Mint amely bennünk szunnyad, az erő, S ha harcz kél egykor, ez lesz diadalmas, Ellenfelét gigászként leverő. Mutassuk meg, hogy nincsen úr felettünk S szolgánk az, kit kormányra ültetünk, Császárok trónja eltörpül mellettünk, Hogy a kerek föld a miénk, miénk, Hogy minden rózsa itt számunkra termett, És minden kincsre rátesszük kezünk, Mi adunk­­jogot, mi osztunk kegyelmet És m­ás hatalmat el nem tűrhetünk. Mutassuk meg, hogy egy a földnek népe, A földön minden munkás ünnepel És kormányzóknak millió cselszövénye Embert embertől nem választhat el, Fajok, szinek közt nincs többé különbség, Egy szeretetben egygyé olvadunk, A nemzetek közt megszűnt a gyűlölség, Világ munkásai: egy nemzet vagyunk ! Palágyi Lajos. Tehát megtörtént! A május elsejére előkészített munkás­ünnep méltóságteljesen megtartatott; a munkás­gyűlés nagyszerűen végbement és most a meglepetés és bámulás benyomása alatt áll mindenki, ki a meg­történt dolgoknak tanuja volt. Nagyszerű volt a résztvétel, nagyszerű a munkások higgadt, komoly és önérzetes magatartása, és minden, még a leg­merészebb várakozást is felülmúlta. Örömmel kon­statáljuk, hogy a munkás­osztály érettségének oly bzonyítékát szolgáltatta, hogy ellenfelei tájékozat­anul és bámulva állnak a végbement tények előtt. Mi történt? Daczára a gyanúsításoknak; daczára a té­lyek rosszhiszemű elferdítésének; daczára a pol­gári sajtó legnagyobb részében már hetek óta meg­elent hazug jelentéseknek; daczára a legnyugta­anítóbb hírek terjesztésének és daczára az egyes csoportvezetők rendőri közegek által történt meg­élemlítésének, szóval: az egész tervnek meghiust­tsára alkalmazott tisztességtelen eszközök daczára :­­ munkás-zászlóaljak nyugodtan, komolyan, önér­­etesen és igazságos ügyük győzelmébe vetett re­ménytől áthatva, vonultak fel és legnagyobb el­enségüket is maguk iránti tiszteletre kényszerítet­ék. E tömegek megjelenésük által azon meggyőződésüknek adtak kifejezést, hogy a létező viszonyok sem maradhatnak mai alakjukban, hogy jussuk van a szorgalmuk által előállított földi javakhoz. A köd szétoszlik és a munkások tisztán kez­ük felismerni, hogy mint állampolgároknak joguk van az államtól követelni, hogy a kapitalizmus omboló hatásaival szemben, a tőke kizsákmányo­ása ellenében, hathatós és mélyreható munkás­és tör­vényhozás útján megvédje őket. A végbement imponáló tüntetés még arról is esz örvendetes tanúságot, hogy a munkásosztály a munkaidő megrövidítésének szükséges voltát alis­merte és a nyolcz órai normális mun­anapnak behozatalát elodázhatlannak találja. De ez még nem minden. A szükség gondol­odni tanít. A munkás­osztály csakis gondolko­dása által jutott az in­i meggyőződésre, hogy a ha­almas tőkével szemben folytatandó óriási harczra tervezkednie kell. És erre­ vezethető vissza a szá­mos szakmában megindult szakegyesületi szervez­ődés, a szak­egyletek alapítását és ez vigaszt nyújt­­ iránt, hogy haladunk. Az általunk régen várt és az uralkodó- s pol­ári­ osztálytól rettegett tüntet­őt, lefolyt és a mun­ás-osztály mint győztes fél emelkedik ki a hét­öznapi élet zajából. De mi történjék most ? Ezen első, de felejthetlen mun­kár-ünnepnek minden egyes résztvevője tudja, hogy m­agával az üneppel még nem javítjuk helyzetünket, ha­nem el­­kezőleg a tulajdonképeni munka még csak most eszi kezdetét, hogy kedvezőbb munkafeltételeket­­írhassunk ki. Ennek első feltétele az, hogy az gyes szakmák munkásai szakegyes­ü­letté tömörüljenek. A szak­egyesületek ezután fszeségükben kötelesek működésük fősúlyát od ir­ányítani, hogy az elért eredményeket elérendő munkás-védtörvényekkel biztosíttassák. Egyelőre ez a kitűzött czélunk, melynek meg­alósítására a felfelé törekvő egész munkás-osz­tlynak hévvel és buzgalommal síkra kell szállnia Tehát előre minden irányban! A nagygyűlés lefolyásáról következőkben számolunk be: Az egyesületek és testületek felvonulása bá­rulatos rendben és cserében folyt le. Délután 3 -akor az aréna előtti na­gy rét teljesen el volt fog­lalva, de egyes testületek még folyton vonultak be és még akkor is jöttek, mikor a szónokok már megkezdték referátumaikat. Ünnepélyes, elragadó látvány volt. A felvonuló testületek zászlókal és feliratos táblákkal foglalták el helyeiket s részbe­n zeneszóval sorakoztak a helyen. Nemsokára együtt volt a munkások nagy tüntető so­kasága. Mintegy 60,000-r­e tehető a résztve­­lőm a hirá"Sorte" és m­u­n­k­á­sn­őTE száma és minden túlzás­­mélkül mondhatjuk, hogy e napon alig volt Európa bármely más városában annyi ember egy helyen, egy ponton együtt, mint a­mennyi itt volt. tr'id­ Délután 3 óra után dr. Csillag Zsigmond nyitotta meg a gyűlést; beszédét a következőkben ismertetjük: Tisztelt munkásgyűlés ! Elvtársak, barátaim ! Szi­vem mélyéből üdvözlöm önöket, a munkásság e nagy ünnepnapján, e nagy napon, melyen az egész világ munkásait egy eszme lelkesíti, melyen annyi millió sziv együtt érez, együtt dobog. Mit jelent május elseje ? És mi lesz május elsején ? E kérdés forgott szájról-szájra országszerte az utolsó hetekben. A munkások egy napot akarnak elhenyélni, mondák a kaszinói és kávéházi törzsvendégek kártyázás közben A munkások nemzet­közi összetartásukat akarják demonstrálni, mondák a patentirozott hazafiak. A munkások felvonuló ezredeik­kel akarnak a polgári társadalomnak imponálni, mon­dák a politikus csizmadiák. A munkások zavargást akarnak előidézni, hogy a zavarosban halászhassanak, mondák a megriadt kereskedőn és folyamodtak­ a köz­biztonság őreihez, hogy egy-egy alabárdos éjjeli őrt állítsanak üzleteik elé, hogy ez megvédje talmi tánczai­kat és papírgallérjaikat a felvonuló 00,000 munkás ellen. És a polgári társadalom egyéb és nem kevésbbé mivelt elemei is sokfélét olvastak ki a lőcsei kalendáriumból és az álmoskönyvből.Ha a május elsejének külön nume­rusa volna, még a lutrin is megrakták volna a politika­i cávénénikék. Azt mondták, hogy új dolog ez a munkástüntetés, azért félnek tőle. Megmondom a félelem okát. Amikor Archimedes egy-egy új dolgot feltalált, száz ökröt áldo­zott az isteneknek. Azóta félnek az ökrök minden új dologtól. Mondjuk hát meg nekik, mit jelent május elseje és mi lesz május elsején. A munkások milliói azért gyülekeznek ma Európaszerte, hogy úgy anyagi, mint szellemi érdekeik előmozdítását megbeszéljék, hogy nyomorúságos helyzetek javítására c­élzó intézkedése­id kérjenek az államtól és annak képviselőitől Nem egy pihenési nap véletlene e mai nap. Nem az gyűj­tötte a munkásság millióit világszerte egybe, hogy ünnepével tüntessen, hanem az, hogy a­mit az egész világ munkássága egy szívvel, egy lélekkel óhint, hogy egyesült és c­éltudatos fellépése által jobb, emberiféb életfeltételeket küzdjön ki magának. Tisztelt munkásbarátaim! Mielőtt a napirend ra­gjához szólanék, engedjék meg, hogy ezen népgyűlél­­előtörténetéből önöknek egy igen nevezetes, de külfik­tli­sen ránk nézve fontos részletet elmondjak. A rendezik bizottság, a­mint önök tudják, egy nagy körmén ."Ő akarta e népgyűlést megkezdeni. Zászlókkal, jelkép­ek­kel és zenével akarta tüntetését kifejezni. Én­ nagyít és jól tudom, hogy a főváros munkásai bármilyen tűnt,emi mellett is megmaradtak volna a törvény és tisztelte útján. De betiltották e körmenetünket és mi is, öntől méltányolva a felhozott indokokat, belenyugodunk en­gedjék meg, hogy ezen indokot kissé helyes EVSU városba helyezzem, hogy jövőre irányelvül szolgálom A főváros főkapitánysága elismerte, hogy a­­fővárts munka-ui mindenkor higgadtan, férfiasan viselték magu­­kat és­­ rend őreinek eddigelé nem adtak okot panasz Bp Dc indokolta tilalmát, hogy a munkások is fel­vonu­l.it felhasználná a csőcselék arra, hogy a novárok közbiztonságát megzavarja. íme a munkásság tud 1, zá­r tenni körmenet nélkül is. Tüntet komoly magav,m­i­vel, politikai érettségével. De a polgári társadal ,­egyelje magát, hogy száz évi uralma után, száz év óta van a politikai hatalom, tudomány vagyon birtokában, még mindig van­nak oly tugatlEjj k'knek vagy nincsen munkájuk vagy nem akarna knksi­gozni. Ez a polgári társadalom szégyenfoltja. A­­rsp^y.. lék az ő szüleménye, az ő nevelt gyermeke. Átengsi&i neki egyszer s mindenkorra s nem "'érünk bele . De követeljük jövőre, hogy vagy irtsa ki e sz&táj szülöttet, vagy pedig intézkedjék akkép, hogy •£ ti&t»

Next