Népszava, 1891 (19. évfolyam, 1–52. sz.)
1891-12-11 / 50. szám
A „magas politika". .. Meg ne ijedj kedves olvasó, ha első pillanatra esetleg azt hinnéd, hogy egy rend- és államellenes, tán nagy veszedelmű czikk olvasásába akarlak önkénytelenül beugrasztani! . . . Meg ne ijedj ! Csak néhány társadalmi s ismeretterjesztő megjegyzésre és fogalomra akarlak figyelmessé tenni, mely azon kérdés problémájába kiván mélyebben bepillantani: mi is tulajdonképen az a politika, s miért az olyan tüzes „hozzá ne nyúlj" természetű dolog, hogy érte, ha ujságíró kívánsz lenni, ki „politikával is" foglalkozik, 10,000 (mond: tízezer osztr.-nagy értékű) forintot kell letenni, hogy lapodat megalapíthasd és „politikai bölcseségedet" a n. é. publikum elé tárhasd! Politika! . . . Tízezer forint kauczió! . . . Sajtóper! . . . Becsukatás! . . . Ismét politika! . . . Iszonyú jelszavak! Szeretünk a politika, a modern államtudomány, röviden, de velősen szólva, tulajdonképen a mai társadalmi rendszer fenntartásának legfőbb tényezője, ellenben a szoczializmus, a mai államtudománynak, az úgynevezett politikának, teljes megváltoztatását foglalja magában. Ugyan vádolhatnak bennüket tehát alapjában véve azzal, hogy mi a mai kárhozatos politikai rendszer és bölcsesség ellenzői — politikát űzünk? . . . Az ő politikájuk, az az u. n. „magas politika" szorosan véve az egyes államok közötti képzelt nagy rémlátások útján fontosnak hirdetett viszonyok rendezésével foglalkozik, a szocziálizmus pedig az egyes emberek közti viszonyok elintézésével s rendezésével foglalkozik! . . . Mily óriási különbség! . . . A politika állama, mely a maga működésével elemészti, megeszi a saját embereit és a szocziálizmus rendezett viszonyok közt élő embere, megmenti az államok népeit! A politika a középkor emberirtó s az osztály s emberek közti különbséget megállapító kornak ma is gonosz sejtelmeket keltő, és véletlenül igen magas fokra eljutott tudománya, még sötét intelmeivel képes arra, hogy az emberben megremegtesse a lelket, valószínűvé téve előtte, hogy amit nemes munkáskézzel századok hosszú során át nagy fáradsággal épített, azt egy óra, egy hét romokba döntse, és — és ami a legirtóztatóbb: százezreket hagyjon egyszerre leszállni a sötét halál élén Hades zordon birodalmába! . . . Irtóztató! ... Az anyák visszahozhatlan veszteségük felett ömlő könnyje, a népek vére, a jók és nemesek összes fáradozásainak tönkrejutása következhet a politikára, a tudományok legmagasabb tudományának ilyen vagy olyan fordulata után! Az embervérrel bemocskolt tudomány! . . . Lehet azonban — azt mondják másik oldalról — a politika a legverőfényesebb, legáldóbb békének is szülőanyja s ekkor, mint a tavaszi nap meleg fuvallatta után mindenütt csak áldást, tenyészetet kelthet maga után! . . . Várjon ugye? De az összes, a világot idáig ért békekorszakok áldásai az sem igaz, hogy az éhséget mindenki gyomrában érzi. Katonák, kiktől kérdezték, hogy hol érzik az éhséget, a legkülönfélébb testtájakat, pl. a mellet, nyakat, a szegycsontot stb. jelölték meg, mint az éhség érzetének székhelyét. Ha nagyon éhes állapotban kevés falatot veszünk magunkhoz, akkor az éhség kellemetlen tüneményétől megszabadulunk, ép ugy, mint mikor emésztetlen tápot veszünk fel, de azért még nem laktunk jól és a tulajdonképeni éhség csak az étkezés és emésztés folyamata alatt szűnik meg. A jóllakottság érzete csak akkor támad bennünk, hogy ha a vér ismét elég tápanyagot vett fel és az éhség központja többé izgatva nincsen." Az igazság mint rendesen, valószínűleg itt is a középen van, mert nem lehet tagadnunk, hogy az éhség központja a nyúlagy mellett a gyomoridegeknek is meg van a részük az éhség érzetében és hogy így mindkettő ugyanazt közvetíti és ugyanazt hozza öntudatra. Végül nem lesz felesleges még röviden azt a kérdést szellőztetni, hogy miképen rendezzük be étkezéseinket és miként oszszuk be a naponkint szükségelt tápszereket. Ismerek egy öreg különczöt, ki évek óta naponta csak egyszer eszik, aki tehát napi táplálékát egyszerre fogyasztja el. Ez persze különcz. Az emberi ösztön általánosságban ezen kérdésben is eltalálta a tudományosan helyeset. Napi tápszükségletünket rendszerint három étkezéssel szoktuk kielégíteni, a reggelivel, az ebéddel és a vacsorával. Ez a beosztás helyes és észszerű, mert általában nem is volnánk képesek a 24 órára való eledelt egyszerre elfogyasztani; ez a mennyiség oly nagy, hogy tápcsatornánkat túlságosan megterhelné, ami hosszabb ideig nem volna keresztülvihető, eltekintve attól, hogy a latin közmondás „ultra posse nemo tenebr", azaz „jobban, mint jóllakni nem lehet", az evésnél is érvényes; sok esetben tehát nem is volnánk képesek egy az egész napra elegendő mennyiséget elfogyasztani. Hogy az étkezéseknek nálunk vagy Francziaországban divó beosztása helyes-e, az sok tényezőtől függ elsősorban az egyesek szokásától és foglalkozásától. Oly személyekre, akik testi munkát végeznek, a mi beosztásunk a leginkább megfelelő. Rendszerint gyönge reggelivel kezdi a munkás napi foglalkozását, délig oly nagy az anyag vesztessége, hogy 121 óra közt már beáll annak szüksége, hogy azt pótolja és tényleg a munkásosztály az felérnek-e csak egy háborúnak szörnytettei, emberölései és roppant romhalmazaival ? S végig tekintve az egész történelem folyamán, nem azt látjuk-e, nem így kell-e felkiáltanunk a lánglelkű költővel: „ ... s mi az emberiség története ? . . . Vérfolyam, a mely ködbe vesző szikláiból A hajdankorszak ered ki . . . ! • S ha azt kérdezzük, mi okozta és mi okozza ezt az eszeveszett emberölést tulajdonképen, — arra csak ez az egy a felelet : a politika! . . . Mátyás, XIV. Lajos, Julius Caesar, Napoleon, Tamerlán vagy Rettenetes Iván háborújáról van-e szó, — az mindegy, — csak azt mondják reá, — ennek vagy annak az uralkodónak „ez volt a politikája", — ilyen vagy amolyan volt „a politikai irányzata!" Az emberek ezernyi ezrének oktalan halála: „a politikai irányzat következménye!" . . . Szörnyű dolog! . . . De figyelmesebben véve a dolgok ilyen embertelen állását tanulhatunk mindazáltal ebből is jót, egy fontos dolgot, s ez az, hogy az ú. n. „politika" tudománya, avagy annak egyes kiváltságos személyek által való feltétlen birtoklása által tulajdonképen ugyanazt a törvényt látjuk a szellemi téren lejátszódni, melyet a szoczializmus a gazdasági téren már régen kimutatott, t. i. hogy a nagyobb termelő tőkét kezében tartó birtokos kénye-kedve szerint rendelkezik a kisebb tőkék vagy a csupán termelő erőt szolgáltató munkáskezekkel! A szellemi és az erkölcsi, az élet és halál, a jólét és pusztulás felett rendelkező nagyobb hatalom, miként a gazdasági téren, így van az állami élet terén is egyesek vagy kevesek kezén átjátszva, é s midőn ők a béke, a halál ma bizható, — holnap rémitő, ügyesen változtatott jelszavai által bennünk a humánusan érző lelket halálos rémületben vagy legalább is illő félelemben tartani képesek: egyszersmind arra is birnak a politikai matadorok elég — de sőt túlságosan is sok erővel, hogy megszabadíthassák a századok által nyakunkba nyomott eme szellemi járom s politikai nyomás alól! . . . Hogyne, hiszen az élet legtermészetesebb érzelmeinek a jólét a pusztulásra vonatkozó érzelmek által, — mint fönnebb mondtuk, — teljes hatalmat gyakorolnak nemcsak érzelmeink, hanem egész életünk irányítása felett is! . . . De az egyes polgároktól elvett s a zsarnoki czélokra felhasznált óriási szellemi tőke, — a roppant hatalom — a politikai jogok fölhalmozása, önsúlya, s a békés emberiség ellen rosszul kiütött harczai s számításai után végre csúfosan bukik! . . . . Az egyes emberek jogai élénkebben kiáltanak elvesztett érvények után — a szörnyű hatalom is meg van bénulva — maga is hajlandó lesz némi engedményekre és szivesen fogadja el a keserves sorsa között is végeredményében mégis csak előrehaladni vágyó emberiség részéről az önzetlenül újra feléje nyújtott segédkezet. A haza polgárainak jóakaró, egybeforrt fáradozásai közben újra elkezdődik egy jobb, csendesebb békés korszak: áldása a viharokban el nem bulit, el nem veszett emberiségnek! . . . De mi más egyébb lehet ilyenképen politikai viharok elegész világon, nálunk ép úgy, mint a nyugati tartományokban, ez időben ül az ebédhez. Ellenben a társadalom azon részére, „ahol unatkoznak" és amely az ágyból későn búvik ki, továbbá mindazok részére, akiknél az idő pénz, a franczia beosztás igen észszerű és praktikus. Déltáján egy rövid étkezést, az úgynevezett villásreggelit költik el és a főétkezést a késő délutáni órákra, 5—7 óra közé teszik át, amire nyugalom vagy mulatság következik. A társadalom e részénél az estebéd, a „diner" mintegy utóbbinak bevezetése; erre utal az a szép szokás is, hogy az ebédhez torlettben jelennek meg. Az életmódnak ily berendezése azzal az előnynyel bír, hogy az illetők sohasem feküsznek le telt gyomorral, amint az a mi vacsoráinknál nagyon gyakori eset. Csak mellesleg említem meg, hogy mi az ebédnél igen soká ülünk, de ebédünk rendszerint oly mús, hogy ezután sem szellemi, sem testi munkára nem vagyunk képesek, aminek következtében a napnak legjobb órái a munka számára elvesznek. Hogy az étkezésnek beosztása Francziaországban praktikusabb, mint nálunk, arra vall azon körülmény, hogy az angolok is, kik az evéshez kitűnően értenek, az előbbi rendszert adoptálták. Ha ezt az evési rendet általánosan mi is elfogadnék, akkor persze némely kedves régi szokástól búcsút kellene vennünk, az obligát fekete kávé a kávéházakban és klubokban a kedves férjek részéről ép ugy, mint a hölgyvilágnál annyira kedvelt mint a délutáni uzsonna műthosszá válnék, ellenben teljesen felhasználtatnék a nappal nálunk is és volna elég idő ugy a munkára, mint a szórakozásra. Azoknak megnyugtatására, kik nincsenek magukkal tisztában, mitévők legyenek közvetlen az ebéd után, szundikáljanak-e egyet, vagy pedig hódolva a latin közmondásnak „post coenam stabis aut mille passus meabis" (étkezés után állj vagy pedig járj ezer lépést), mozgást tegyenek, sétáljanak, billiárdozzanak-e ? csak röviden hozom fel, hogy sem egyik, sem a másik nem hat előnyösen az emésztésre. Az alvás azért nem ajánlható, mert tudjuk, hogy alvás közben az emésztés nagyon is lassan megy végbe, de másrészt a mozgás sem jó, mert az emésztéshez szükséges vérmennyiség egy része ezáltal a gyomortól azokba az izmokba tereltetik, melyek a mozgást végzik. Nézetem szerint legczélszerűbb, ebéd után könyvolvasmány vagy beszélgetés mellett ülve fél vagy egész órát pihenni. _ 394 .