Népszava, 1899 (27. évfolyam, 1–124. sz.)
1899-01-03 / 1. szám
ELŐFIZETÉSI DÍJ : a keddi ok pénteki kiadásra: Egész évre 4 írt, félévre 2 írt, negyedévre 1 írt, egy hóra 35 kr. Csupán a pénteki kiadásra: Egész évre 2.40, félévre 1.20, negyedévre 60 kr., egy hóra 20 kr. Egyes számára : A pénteki kiadásnak 5 kr., a keddi kiadásnak 3 kr. A magyarországi szocziáldemokrata párt központi közlönye. Megjelenik : minden kedden és pénteken szerkess. ség as kiadóhivatal. 1., Erzsébet-körút 16, a kapuval szemben, a mindennemű levelezések és egyéb küldemények intézendők. Budapest, 1899. január 3. mc VII évfolyam. A magyarországi mezei és ipari munkásság érdekeit képviselő politikai lap/ / Szerkesztőségi érák minden hétfőn, szerdán és szombaton este 6— 8-ig és vasárnap de. 10—12-ig. iiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Olvasóinkh Munkások! Elvtársak! Evvel a számmal lépünk be hosszú küzdelmünknek immár 27. évébe. Ti tudjátok, hogy mennyit kellett szenvednünk, ti tudjátok, hogy mennyi kegyetlen üldözésben részesített bennünket a hatalom, és ti vagytok azok, akik tudjátok, hogy semmiféle üldözés, semmiféle elnyomatás nem volt képes leigázni bennünket. Ti tudjátok, hogy a NÉPSZAVI volt mindig az, mely a végletekig dacolt a hatalommal, mely hűen és megtántoríthatatlanul szolgálta mindig a munkásság anyagi és erkölcsi érdekeit. Munkások! Elvtársak! Néktek kötelességtek, mindenütt és mindenkor támogatni a Népszavát! Néktek kötelességtek a legszélesebb körben terjeszteni és gondoskodni arról, hogy minden munkás olvassa a Népszavát! Tegyétek kötelességteket, s a Népszava félelmes fegyverré fog kezetekben válni! Előre! Fel a munkára! Előfizetési árak a keddi és pénteki számra: Egész évre 4.— 1 Negyedévre .. .. I.— Félévre 2.— Egy hóra —.35 Csupán a pénteki kiadásra : Egész évre 2.40 | Negyedévre .. .. —.60 Félévre 1.20 | Egy hóra —.20 Egyes szám ára: a pénteki számnak 5 kr., a keddi számnak 3 kr. Előfizetéseket elfogad a kiadóhivatal VII., Erzsébet körút 16. A helyzethez. Bánffy Dezső még mindig miniszterelnöke Magyarországnak ! Az alkotmány már megszűnt, a törvényenkívüli állapot már beállt — de Bánffy Dezső még mindig élt ül a miniszterelnöki székben! Ez a politikai helyzet szignatúrája. Ezzel köszöntött be az új év. Nincs törvény az adószedésről, nincs törvény az ujonczozásról, nincs semmiféle törvény, melynek alapján a kormány akárcsak egy krajezárt is hajthasson be, akárcsak egy krajezárt is fizethessen ki. Amit a kormány most tesz, azt önhatalmúlag teszi, minden ellenőrzés és minden felhatalmazás nélkül. Ennyire jutott a magyar politika! Ide vezette a magyar politikai életet paramentjének éles osztályjellege, ide vezette a magyar politikai életet az a rendszer , mely kizárta az alkotmány sánczaiból a népet. Ide vezette Magyarországot az „érettek" politikája, azoknak politikája, kik monopóliumot csináltak maguknak minden jogból, s akik ráhárítottak a népre minden kötelességet. A magyar képviselőház évtizedeken átvaló működésének eredménye : az alkotmány felfüggesztése ! Valóban, dicső eredmény! Magyarország miniszterelnöki székében egy ember ül, akinek kormányzása t örök szégyenfoltját fogja képezni Magyarország történelmének. Ő volt az, ki a magyar társadalmi és politikai életben a végletekig fokozta a korrupcziót, aki olyan választásokat csinált Magyarországon, amilyenek még nálunk, a választási visszaélések e hazájában, sem ismernek példát; ő volt az, ki őrült módjára dühöngött a munkásság ellen a ki piknhozte, minden még meglevő szabadságait, a ki megnyirbálta a sajtószabadságot, a ki előzetes cenzúra alá vette a munkássajtót, a ki elkobozta a gyülekezési és egyesülési jogot, a ki kivételes állapotba helyezte az egész Alföldet; ő volt az, ki golyóval és szuronynyal fojtotta vérbe az alföldi munkásságnak létért való küzdelmét. A parlamentben rábizonyították, hogy hazug, szavahihetlen ember; rábizonyították, hogy soha semmiféle tisztességtelen eszköztől nem riadt vissza, ha valamit el akart érni. És ez az ember még mindig miniszterelnöke Magyarországnak! És ez az ember újév napján, az ex-sexállapot első napján, fel mert állani, s azt merte mondani : „Tartom a fegyvert kezemben és le csak akkor teszem, midőn letehetem anélkül, hogy ez a párt megrövidülést szenvedjen anélkül, hogy a haza érdekeit feláldozzam. * Ez az ember —n Ó, Bánffy Dezső! — azonosítja magát a hazával, a haza érdekeiről mer beszélni, mikor meg akarja okolni, hogy miért ragaszkodik oly görcsösen a hatalomhoz. Ily leplezetlenül és ily szemérmetlenül még nem igen élt vissza politikus a haza fogalmával! Ilyen szemfényvesztő játékot még nem űzött senki sem e sokat hánytorgatott szóval, mint Bánffy. Mikor minden józan ok elfogyott, mikor nagy és hatalmas gazságot kell megokolni, akkor előhozakodnak a hazával. A hazára, a haza érdekeire mer hivatkozni — Bánffy Dezső! Hol van az ő hazája? Itt Magyarországon-e, a hol ő vad brutalitással, tett hazátlanná, földönfutóvá száz és száz derék munkásembert, itt Magyarországon-e, a hol őrült módjára dühöngött a magyar nép százai és ezrei között, hol vérbe fojtott mindent, ami neki nem tetszett, hol vérrel teremtett magának «többséget», hol nagyobb pusztítást vitt véghez minden téren, mint aminőt ellenséges uralom valaha képes lett volna véghez vinni A magyar népjogok közt, a magyar népéletben tatárjárásszerű nyomokat hagy maga után, ennek a brutális embernek az uralma — és ő mer hivatkozni a hazára ?! Ő meri a haza érdekeivel megokolni görcsös ragaszkodását a miniszteri székhez?! Ez szégyene egész Magyarországnak, de szégyene elsősorban azoknak, kik lehetővé tették Bánffynak, hogy felkerüljön arra a polctra, amelyen most ül, akik lehetővé tették neki, hogy végrehajthassa azt a sok gaztettet, melyet elkövetett a magyar néppel. Szégyene azoknak, akiknek módjukban lett volna mindezt megakadályozni, akik megállíthatták volna útjában, s kik csúfosan elkergethették volna arról a polctról, amelyről most elszakítani nem tudják. Szégyene Magyarország polgárságának! Polgárságának, mert engedte magát korrumpálni, mert borért és sörért eladta szavazatát, mert összetett kezekkel nézte Bánffy kormányának dühöngéseit. Polgárságának, mert nem volt eléggé érett arra, hogy az első pillanatban elkergessen Magyarország első hivatalából egy olyan embert, mint Bánffy Dezső ! Minden népnek olyan kormánya van, amilyet megérdemel! A magyar polgárság megérdemli Bánffy Dezsőt! És mindaddig, míg erre az éretlen át és átkorrumpált polgárságra lesz bízva a haza sorsa, mindaddig, mig az ő kezükben lesz lefektetve az ellenőrzés, mindaddig, mig kizárólag ez a polgárság lesz hivatva őrködni Magyarország felett, mindaddig ez nem is lesz másképpen és nem is lehet másképpen. Bánffy Dezső megbukhat, de ha megmarad a mai választási rendszer, ha továbbra is kiszorítják a parlamentből a népet, ha továbbra is elfojtják a nép szavát, ha továbbra sem hallgatják meg a nép óhajait, a nép bajait, akkor fog jönni egy másik Bánffy, más névvel talán, más arccal talán, de ugyanavval a rendszerrel s ugyanolyan eszközökkel. Mert Bánffy uralma nem egy személy, hanem egy rendszer uralma volt: a mai választási rendszer uralma. Félre evvel a rendszerrel! Magyarország népe őrködhessen a fölött, hogy Bánffy Dezsők ne kerülhessenek többé a hatalom polcára ! És Magyarország népe lelkiismeretesebben fogja nagy feladatát elvégezni, mint korrumpált elzüllött polgársága. im in i miiiii 1111 ni i iiiii n i Mii Miiiii iii Hii i m iniii niiiiii Tiiiiiii miiiiiiiiii