Népszava, 1902 (30. évfolyam, 1–146. sz.)

1902-07-05 / 75. szám

1902. július 5. NÉPSZAVA ellen, hogy a meghívókra oda nyomatta, hogy a választáson csakis a betegsegélyző pénztár igényjogosult tagjai vehetnek részt. Ha ez megtörténne, úgymond, akkor az iparágnál dolgozó munkásoknak több mint fele lenne a választás jogától meg­fosztva. A mai munkaviszonyok mellett teljesen ki van ennek a lehetősége zárva. Durva sérelem a legújabb miniszteri ren­delet a munkások önkormányzati jogán, ami csakis Magyarországon lehetséges ; azért van törvényhozás és annak külö­nösen ellenzéke, hogy megakadályozzon minden jogtiprást. Az iparhatósági biztos nem hogy támadná a bűnös cselekedete­ket, sőt szolidaritást vállalva, segédkezet nyújt hozzá. Ha már az egész társadalmi életünkön keresztül véres fonalként húzó­dik a legrutább jogtalanság, egy pillanatig sem fogjuk tűrni, hogy a már meglévő csekély jogainkat kényük-kedvük szerint lábbal tiporják az urak. Még néhány a választás kiírása körül elkövetett szabály­talanságot említve fel a jelenlévők éljen­zése között fejezte be beszédét. Berger, Farkas és Nagy munkástársak hasonló értelmű felszólalása után meg­kezdődött a szavazás, amely a mesterek kegyenczeinek távolmaradásával csaknem egyhangúlag a szervezett munkások jelölt­jeinek győzelmét eredményezte. — Egy üldözött tanító. Városy Gyula a pusztákon felállított iskolában 1890. tan­évtől kezdve — 11 éven át — mint ön­álló tanyai néptanító működött Gyula vá­ros közelében. Ezen tanyai népiskolák látogatásával az iskolaszék Abafi (Pivár) János gyulai községi iskolai igazgatót és iskolaszéki jegyzőt bizta meg. Ezen igaz­gató arról nevezetes, hogy két polgári iskolai tanár távozott el Gyuláról „fegyelmi üldözései" miatt s most Városyt szemelte ki harmadik áldozatul. Ugyanis négy év előtt, a népiskola látogatása alkalmával, Abafi-Pivár igy szólt Városyhoz: „A ki­mutatásokat ezután hozzám hordja be s ha maga ezen kötelességnek nem tesz eleget, akkor kidobatom, mint egy kutyát !" Városy felvilágosította a gőgös igazgatót, hogy a kimutatások kiállítása „tanitó­kötelesség", de a kimutatások behordása „szolga-kötelesség" s ezt csak a rossz­akarat követelheti a tanitótól. Ez az eset többször ismétlődött s az igazgató-jegyző sértve érezvén ez által magát hiúságában és nagyzási hóbortjában, följelentette Vá­rosyt fölöttes hatóságánál, mely őt 11 évi szolgálat után nyugdíjba küldte. Úgy lát­szik, Békés megyében gyűlölik azokat, akik a nép művelésén fáradoznak. Ostoba emberek kellenek oda, hogy az ostobák között az igazgató, al- és főispán urak — okosoknak tűnjenek föl. De hiába eről­ködnek ezen, mert embertelenségük el­árulja, hogy fejükben nem emberi agy­velő van. — Dicsértessék a rendőrség! A buda­pesti rendőrség már hetek óta keres egy franczia embert, aki titokzatos módon el­tűnt a fővárosban. Brod­a Pál párisi hirlap­író június 4-én Bécsen keresztül érkezett Budapestre s az egyetem­ utczai Erzsébet­szállóban bérelt szobát. Másnap délután a Margitszigeten járt, ahonnan visszatérve, egy ezer frankos bankjegyet akart fel­váltani a szálló főpinctérénél, aki azonban egy bankházhoz utasította. Brod­a Pál este hét órakor szobája kulcsát átadta a kapusnak. — Az Operába megyek, mondta, de tíz óra után haza jövök. Azóta nem látták a külföldi vendéget. Útitáskája és holmija a szállóban maradt. Eltűnését bejelentették a főkapitányságon, amely azóta hiába keresi. Ezt a hírt most, egy hónappal az el­tűnés után, közli a rendőrség. Úgy látszik, rájött arra, hogy a közönség jobban tud nyomozni, mint ő. A legutóbbi rabló­gyilkosság vezette erre a tapasztalatra s most segítségül akarja venni a közönség tudományát. Persze, könnyű a körmenetek tüntetőit elfogni s büszkén bekísérni. Ezek az utczán járnak s szinte kínálkoznak az elfogatásra. Azután meg ezek jó ismerősei a rendőr­ségnek, mig ellenben a gonosztevők isme­retlenek. S hogyan lehessen azt a buda­pesti rendőrségtől követelni, hogy olyat is tudjon elfogni, akit sohase látott. Csak a bagoly, a bölcsesség madara lát a sötét­ben. Már pedig tudvalévő, hogy a mi rendőrségünk a bagolytól nem a szemeket, de a füleket örökölte. — Egy osztrák képviselő csalása. A Reichsrash új­ cseh pártja hosszas vizsgá­lat után elhatározta, hogy Martinék kép­viselőt kizárja a klubból s rábírja, hogy a képviselőségről mondjon le. Martinék, akit a saját pártjának sajtója leplezett le, a bécsi cseh jótékony egyesület kárára, csalást követett el. Így járnak el odaát egy csaló képviselővel. Ausztria nincs messze Magyarországtól, csaló képviselőink is vannak, utánozni is szeretjük Bécset, de mindezek daczára nálunk vígan élnek a csaló, váltóhamisító, csődbe jutott válla­latok igazgató-képviselői. a­kik szokásból hazudoznak. Úgy lát­szik, hogy a sajtókuvaszokkal és a fél­hivatalosokkal annyira egybe nőtt a hazugság, hogy akkor sem hagynak fel vele, ha a szerkesztőségekből már el­távoztak. Ilyennek látszik Wilhelm Arthur újságíró, aki a hazudozást egész a mű­vészetre emelte. Wilheimet ugyanis Lon­donba küldték, hogy a koronázásról tudó­sításokat küldjön. A Londonban levő vidéki tinta­nyalók a központi­ tudósító részére mester-zabálást rendeztek, mely­ről természetesen, nem hiányoztak a leg­undokabb hazugságok. A „Novoje Vremja" orosz­ lap tudósítója üdvözölte a vendége­ket, melyre Wilhelm válaszolt és elég szem­telen volt a következőket mondani: Ő föl­emeli szavát, mert az angol sajtó után a magyar a legszabadabb a világon. A sors iróniája úgy akarta, hogy W. ezen szavait egy orosz zsurnaliszta beszédére mondotta. Tehát az orosz és a magyar beszélt a sajtószabadság nevében ! A franczia, angol, olasz, svájczi, dán stb. újságírók­nak nem jutott eszükbe, hogy Wilhelm szájára koppintsanak. Ők tudják azt, amit tudnak és boldogok, hogy nincsenek éjjeli ügyészeik és lapokat elkobzó községi­jegyzőik és zsandáraik. Ezen újságíróknak felesleges sajtószabadságukról beszélni, mert azt mindenki tudja amúgy is. De igenis beszélt erről az orosz és a­­ magyar. — Péterfillérek kellenek. E hó 7-én fogja a pápa fogadni a Belvedere-kertben a római lakosság hódolatát. A klerikálisok arra számítanak, hogy legalább 50.000 ember fog a tüntetésben résztvenni. A pápa nagy beszédet tart világi hatalma visszaállításának szükségességéről, végül pedig az összes római szerzetek, a kleri­kális arisztokraták és városatyák, valamint Róma egyházi iskoláinak mintegy 20.000 növendéke el fog vonulni a pápa előtt. A könnyen hívők felvilágosítására szol­gáljon, hogy a pápák nem éppen a maguk hatalmát akarják visszaállítani. Egyelőre beérik sok, nagyon sok Péter-fillérrel. S ez az egész demonstrácziónak az igazi czélja. — Aki a papoknál művelődött. Trencsén­megye Poncsina zsidó hitközségénél, mint­egy három éve egy Moldoványi nevű számtiszt működött, aki ezen minőségén kívül a rituális dolgokat is elvégezte. Tudományosan képzett embernek ismerték, akire nagy büszkeséggel tekintett a hit­község, máskülönben is nagy tiszteletben állott és különösen az ottani postamester­rel állott baráti viszonyban, akinek gyak­ran segédkezett hivatalos teendőiben. Így történhetett, hogy a múlt héten hat darab ötkoronás postautalványt csempészett be saját nevére kiállítva Budapestre, poste­restante czímezve. Másnap el is jött a fővárosba, hogy az utalványokat átvegye, a jelentkezésnél azonban a postahivatal­nál gyanúsnak találták a dolgot és azért Moldoványit felhívták, hogy az utalvá­nyok átvétele végett jelentkezzék délután, közben pedig a poncsinai postahivatalhoz távirati úton intéztek kérdést a posta­utalvány helyes volta iránt, amire csak­hamar megérkezett a válasz, hogy, az utalványok egytől-egyig hamisítva vannak. Moldoványi ennek neszét vette és nem is jelentkezett többet, hanem haza utazott, alig azonban, hogy a vasútról leszállott, a csendőrség elfogta és a trencséni ügyészséghez kísérte. A vizsgálat folya­mán kiderült, hogy Moldoványi, aki három éven át közmegelégedésre műkö­dött mint zsidó kántor és metsző, tulaj­donképpen nem zsidó, hanem valamikor katolikus pap volt, aki áttért az evangé­likus vallásra. A csalafintasággal kieszelt szédelgés ezek után igazán nem lephet senkit. Hiszen Moldoványi a papok között „mű­velődött" s itt az ember sok olyat tanul, amit különben nem tudna elsajátítani az életben. — Hidat épitő korcsmáros. A Tarcza­folyó hídja leszakadt néhány nap előtt. Amikor a hidat átadták a forgalomnak, az államépitészeti hivatal megvizsgálta és mindent rendben talált s most utóbb ki­derült, hogy a hidat nem mérnök, nem is építész, de még csak a legcsekélyebb szakértelemmel sem biró ember építette, hanem egy­­ korcsmáros. Már most az a kérdés, hogy mily úton­módon jutott a korcsmáros a hídépítés engedélyéhez ? Úgy látszik, hogy a vidék már tanult a fővárostól: annak adják az engedélyt kéz alatt, aki legtöbbet ígér a megyei panamistáknak. A katasztrófában az a sajnálatos, hogy a hídpróbát nem tartották meg a megyei közigazgatás mérnöki hivatalnokaival. Ezeket kellett volna a hidra állítani s várni, hogy ki­birja-e ezeket a jól meghízott alakokat. Bizonyosan leroskadt volna alattuk. Mert annyi súlyt, amennyi a megyei urak lelki­ismeretét nyomja, még egy vashid se bir el. — Levágták a fülét. Berger, osztrák nagynémet képviselő egy ügyvéddel vivott párbajt. A párbajnak politikai összeszólal­kozás volt az oka. A párbajnál Berger­­­nek a tövében vágták le a fülét, mely­nek csak a czimpája maradt meg. A fül­ért határozottan kár. Mert minden pár­bajozó megérdemli, hogy magán hordja a szamár legjellemzőbb ismertetőjelét: a fület. 5. oldal. TŐKÉ és MUNKA. A szász-sebesi Raiszdorf-féle asztalos­gyár munkásai bérharcz előtt állanak. Asztalos oda ne utazzék! SZAKMOZGALOM. Szíjgyártók és nyergesek! Van a főváros­ban egy Freund nevű szíjgyártó és nyer­ges c­ég, amelynek egy Fried nevezetű alkalmazottja, mint üzletvezető azt hozta szokásba, hogy az ott dolgozó munkások­nak hízott ludakkal kell táplálni a­z éhes gyomrát. Ez az ember egyenesen meg­fenyegeti munkásait: hogyha nem hoz­nak neki bízott ludat, akkor nem ad ne­kik munkát! De különben is csinos álla­potok uralkodnak ennél a c­égnél. A tulajdonos az állami­­ munkákat kiadja éjjelre olyanoknak, akik más gyárakban dolgoznak. Így természetesen sokan ki­szorulnak a munkából és munkanélküliek lesznek. Szaktársak ! Akiben van egy kis becsület, az az ilyen állapotot nem tűri tétlenül. Szervezkedjetek a szakegyletben, amelynek czélja, küzdeni ily szégyenletes visszaélések ellen. Elvtársak! Agitáljatok a nép­szavazás sikeréért!

Next