Népszava, 1902 (30. évfolyam, 1–146. sz.)
1902-07-05 / 75. szám
1902. július 5. NÉPSZAVA ellen, hogy a meghívókra oda nyomatta, hogy a választáson csakis a betegsegélyző pénztár igényjogosult tagjai vehetnek részt. Ha ez megtörténne, úgymond, akkor az iparágnál dolgozó munkásoknak több mint fele lenne a választás jogától megfosztva. A mai munkaviszonyok mellett teljesen ki van ennek a lehetősége zárva. Durva sérelem a legújabb miniszteri rendelet a munkások önkormányzati jogán, ami csakis Magyarországon lehetséges ; azért van törvényhozás és annak különösen ellenzéke, hogy megakadályozzon minden jogtiprást. Az iparhatósági biztos nem hogy támadná a bűnös cselekedeteket, sőt szolidaritást vállalva, segédkezet nyújt hozzá. Ha már az egész társadalmi életünkön keresztül véres fonalként húzódik a legrutább jogtalanság, egy pillanatig sem fogjuk tűrni, hogy a már meglévő csekély jogainkat kényük-kedvük szerint lábbal tiporják az urak. Még néhány a választás kiírása körül elkövetett szabálytalanságot említve fel a jelenlévők éljenzése között fejezte be beszédét. Berger, Farkas és Nagy munkástársak hasonló értelmű felszólalása után megkezdődött a szavazás, amely a mesterek kegyenczeinek távolmaradásával csaknem egyhangúlag a szervezett munkások jelöltjeinek győzelmét eredményezte. — Egy üldözött tanító. Városy Gyula a pusztákon felállított iskolában 1890. tanévtől kezdve — 11 éven át — mint önálló tanyai néptanító működött Gyula város közelében. Ezen tanyai népiskolák látogatásával az iskolaszék Abafi (Pivár) János gyulai községi iskolai igazgatót és iskolaszéki jegyzőt bizta meg. Ezen igazgató arról nevezetes, hogy két polgári iskolai tanár távozott el Gyuláról „fegyelmi üldözései" miatt s most Városyt szemelte ki harmadik áldozatul. Ugyanis négy év előtt, a népiskola látogatása alkalmával, Abafi-Pivár igy szólt Városyhoz: „A kimutatásokat ezután hozzám hordja be s ha maga ezen kötelességnek nem tesz eleget, akkor kidobatom, mint egy kutyát !" Városy felvilágosította a gőgös igazgatót, hogy a kimutatások kiállítása „tanitókötelesség", de a kimutatások behordása „szolga-kötelesség" s ezt csak a rosszakarat követelheti a tanitótól. Ez az eset többször ismétlődött s az igazgató-jegyző sértve érezvén ez által magát hiúságában és nagyzási hóbortjában, följelentette Városyt fölöttes hatóságánál, mely őt 11 évi szolgálat után nyugdíjba küldte. Úgy látszik, Békés megyében gyűlölik azokat, akik a nép művelésén fáradoznak. Ostoba emberek kellenek oda, hogy az ostobák között az igazgató, al- és főispán urak — okosoknak tűnjenek föl. De hiába erőlködnek ezen, mert embertelenségük elárulja, hogy fejükben nem emberi agyvelő van. — Dicsértessék a rendőrség! A budapesti rendőrség már hetek óta keres egy franczia embert, aki titokzatos módon eltűnt a fővárosban. Broda Pál párisi hirlapíró június 4-én Bécsen keresztül érkezett Budapestre s az egyetem utczai Erzsébetszállóban bérelt szobát. Másnap délután a Margitszigeten járt, ahonnan visszatérve, egy ezer frankos bankjegyet akart felváltani a szálló főpinctérénél, aki azonban egy bankházhoz utasította. Broda Pál este hét órakor szobája kulcsát átadta a kapusnak. — Az Operába megyek, mondta, de tíz óra után haza jövök. Azóta nem látták a külföldi vendéget. Útitáskája és holmija a szállóban maradt. Eltűnését bejelentették a főkapitányságon, amely azóta hiába keresi. Ezt a hírt most, egy hónappal az eltűnés után, közli a rendőrség. Úgy látszik, rájött arra, hogy a közönség jobban tud nyomozni, mint ő. A legutóbbi rablógyilkosság vezette erre a tapasztalatra s most segítségül akarja venni a közönség tudományát. Persze, könnyű a körmenetek tüntetőit elfogni s büszkén bekísérni. Ezek az utczán járnak s szinte kínálkoznak az elfogatásra. Azután meg ezek jó ismerősei a rendőrségnek, mig ellenben a gonosztevők ismeretlenek. S hogyan lehessen azt a budapesti rendőrségtől követelni, hogy olyat is tudjon elfogni, akit sohase látott. Csak a bagoly, a bölcsesség madara lát a sötétben. Már pedig tudvalévő, hogy a mi rendőrségünk a bagolytól nem a szemeket, de a füleket örökölte. — Egy osztrák képviselő csalása. A Reichsrash új cseh pártja hosszas vizsgálat után elhatározta, hogy Martinék képviselőt kizárja a klubból s rábírja, hogy a képviselőségről mondjon le. Martinék, akit a saját pártjának sajtója leplezett le, a bécsi cseh jótékony egyesület kárára, csalást követett el. Így járnak el odaát egy csaló képviselővel. Ausztria nincs messze Magyarországtól, csaló képviselőink is vannak, utánozni is szeretjük Bécset, de mindezek daczára nálunk vígan élnek a csaló, váltóhamisító, csődbe jutott vállalatok igazgató-képviselői. akik szokásból hazudoznak. Úgy látszik, hogy a sajtókuvaszokkal és a félhivatalosokkal annyira egybe nőtt a hazugság, hogy akkor sem hagynak fel vele, ha a szerkesztőségekből már eltávoztak. Ilyennek látszik Wilhelm Arthur újságíró, aki a hazudozást egész a művészetre emelte. Wilheimet ugyanis Londonba küldték, hogy a koronázásról tudósításokat küldjön. A Londonban levő vidéki tintanyalók a központi tudósító részére mester-zabálást rendeztek, melyről természetesen, nem hiányoztak a legundokabb hazugságok. A „Novoje Vremja" orosz lap tudósítója üdvözölte a vendégeket, melyre Wilhelm válaszolt és elég szemtelen volt a következőket mondani: Ő fölemeli szavát, mert az angol sajtó után a magyar a legszabadabb a világon. A sors iróniája úgy akarta, hogy W. ezen szavait egy orosz zsurnaliszta beszédére mondotta. Tehát az orosz és a magyar beszélt a sajtószabadság nevében ! A franczia, angol, olasz, svájczi, dán stb. újságíróknak nem jutott eszükbe, hogy Wilhelm szájára koppintsanak. Ők tudják azt, amit tudnak és boldogok, hogy nincsenek éjjeli ügyészeik és lapokat elkobzó községijegyzőik és zsandáraik. Ezen újságíróknak felesleges sajtószabadságukról beszélni, mert azt mindenki tudja amúgy is. De igenis beszélt erről az orosz és a magyar. — Péterfillérek kellenek. E hó 7-én fogja a pápa fogadni a Belvedere-kertben a római lakosság hódolatát. A klerikálisok arra számítanak, hogy legalább 50.000 ember fog a tüntetésben résztvenni. A pápa nagy beszédet tart világi hatalma visszaállításának szükségességéről, végül pedig az összes római szerzetek, a klerikális arisztokraták és városatyák, valamint Róma egyházi iskoláinak mintegy 20.000 növendéke el fog vonulni a pápa előtt. A könnyen hívők felvilágosítására szolgáljon, hogy a pápák nem éppen a maguk hatalmát akarják visszaállítani. Egyelőre beérik sok, nagyon sok Péter-fillérrel. S ez az egész demonstrácziónak az igazi czélja. — Aki a papoknál művelődött. Trencsénmegye Poncsina zsidó hitközségénél, mintegy három éve egy Moldoványi nevű számtiszt működött, aki ezen minőségén kívül a rituális dolgokat is elvégezte. Tudományosan képzett embernek ismerték, akire nagy büszkeséggel tekintett a hitközség, máskülönben is nagy tiszteletben állott és különösen az ottani postamesterrel állott baráti viszonyban, akinek gyakran segédkezett hivatalos teendőiben. Így történhetett, hogy a múlt héten hat darab ötkoronás postautalványt csempészett be saját nevére kiállítva Budapestre, posterestante czímezve. Másnap el is jött a fővárosba, hogy az utalványokat átvegye, a jelentkezésnél azonban a postahivatalnál gyanúsnak találták a dolgot és azért Moldoványit felhívták, hogy az utalványok átvétele végett jelentkezzék délután, közben pedig a poncsinai postahivatalhoz távirati úton intéztek kérdést a postautalvány helyes volta iránt, amire csakhamar megérkezett a válasz, hogy, az utalványok egytől-egyig hamisítva vannak. Moldoványi ennek neszét vette és nem is jelentkezett többet, hanem haza utazott, alig azonban, hogy a vasútról leszállott, a csendőrség elfogta és a trencséni ügyészséghez kísérte. A vizsgálat folyamán kiderült, hogy Moldoványi, aki három éven át közmegelégedésre működött mint zsidó kántor és metsző, tulajdonképpen nem zsidó, hanem valamikor katolikus pap volt, aki áttért az evangélikus vallásra. A csalafintasággal kieszelt szédelgés ezek után igazán nem lephet senkit. Hiszen Moldoványi a papok között „művelődött" s itt az ember sok olyat tanul, amit különben nem tudna elsajátítani az életben. — Hidat épitő korcsmáros. A Tarczafolyó hídja leszakadt néhány nap előtt. Amikor a hidat átadták a forgalomnak, az államépitészeti hivatal megvizsgálta és mindent rendben talált s most utóbb kiderült, hogy a hidat nem mérnök, nem is építész, de még csak a legcsekélyebb szakértelemmel sem biró ember építette, hanem egy korcsmáros. Már most az a kérdés, hogy mily útonmódon jutott a korcsmáros a hídépítés engedélyéhez ? Úgy látszik, hogy a vidék már tanult a fővárostól: annak adják az engedélyt kéz alatt, aki legtöbbet ígér a megyei panamistáknak. A katasztrófában az a sajnálatos, hogy a hídpróbát nem tartották meg a megyei közigazgatás mérnöki hivatalnokaival. Ezeket kellett volna a hidra állítani s várni, hogy kibirja-e ezeket a jól meghízott alakokat. Bizonyosan leroskadt volna alattuk. Mert annyi súlyt, amennyi a megyei urak lelkiismeretét nyomja, még egy vashid se bir el. — Levágták a fülét. Berger, osztrák nagynémet képviselő egy ügyvéddel vivott párbajt. A párbajnak politikai összeszólalkozás volt az oka. A párbajnál Bergernek a tövében vágták le a fülét, melynek csak a czimpája maradt meg. A fülért határozottan kár. Mert minden párbajozó megérdemli, hogy magán hordja a szamár legjellemzőbb ismertetőjelét: a fület. 5. oldal. TŐKÉ és MUNKA. A szász-sebesi Raiszdorf-féle asztalosgyár munkásai bérharcz előtt állanak. Asztalos oda ne utazzék! SZAKMOZGALOM. Szíjgyártók és nyergesek! Van a fővárosban egy Freund nevű szíjgyártó és nyerges cég, amelynek egy Fried nevezetű alkalmazottja, mint üzletvezető azt hozta szokásba, hogy az ott dolgozó munkásoknak hízott ludakkal kell táplálni az éhes gyomrát. Ez az ember egyenesen megfenyegeti munkásait: hogyha nem hoznak neki bízott ludat, akkor nem ad nekik munkát! De különben is csinos állapotok uralkodnak ennél a cégnél. A tulajdonos az állami munkákat kiadja éjjelre olyanoknak, akik más gyárakban dolgoznak. Így természetesen sokan kiszorulnak a munkából és munkanélküliek lesznek. Szaktársak ! Akiben van egy kis becsület, az az ilyen állapotot nem tűri tétlenül. Szervezkedjetek a szakegyletben, amelynek czélja, küzdeni ily szégyenletes visszaélések ellen. Elvtársak! Agitáljatok a népszavazás sikeréért!