Népszava, 1903. január (31. évfolyam, 1–14. sz.)
1903-01-01 / 1. szám
1903 január 1. NÉPSZAVA valamiért vagy valami ellen. Hiszen ha ezt tennék, akkor lelkesednünk kellene a rabszolgatörvényért, amely valóban nagy mértékben hozzájárult az osztályellentétek kiélesítéséhez, akkor német elvtársainknak meg kellett volna szavazni azt, ami ellen olyan elkeseredett harczot vívtak, az új vámtarifát, mert annak életbeléptetése jobban ki fogja élesíteni az osztályellentéteket, mint bármi más; ugyancsak ő nekik nem szabadna minden esztendőben újra és újra megszavazni a jezsuiták kitiltásának visszavonását, mert hiszen azok visszaeresztése pártszempontból csak káros lehet. Polgári pártok szokása: pártszempont szerint foglalni állást közügyekben. E szokás náluk természetszerűen következik egész mivoltukból, de nálunk ugyancsak természetszerűen ki van zárva mindaddig, míg megmaradunk a mai társadalmi rendszer ellen, a szocialisztikus rendért küzdő pártnak, amely minden kérdést abból a magasságból tekint és bírál, amelyre, hogy messzemenő czéljainak egész szemhatárát átfoghassa, föl kell emelkednie. Nincs szükségünk arra, hogy a közérdeket föláldozzuk a pártérdekeknek, mert mi nálunk e kettő: egyet jelent — ha nem követjük el azt a hibát, hogy csak a pillanatnyi pártérdeket tekintjük. Ezek tekintése: pillanatnyi hasznossági politikát követel s uton-útfélen gátat vet messzemenő törekvéseinknek — a nagy szempontok tekintése lehet hogy megnehezíti helyzetünket a jelenben, de megerősíti, mert a közérdekkel forrasztja egybe, a jövőre nézve. S egy pártra, amely a jövőért küzd, csak ez lehet becses ! A szabadkereskedelem jelentőségéről nem kell e helyen szólanom. Azt, amit kongresszusi beszédemben a véd- és nevelővám-rendszerről elmondottam, azt, amit erről a tárgyról Kautsky írásaiból és beszédeiből idéztem, nem akarom megismételni, annál kevésbbé, mert hiszen ennek megdöntését Goldner elvtárs mindeddig egy szóval sem kísérelte meg. A Népszava éppen most közli Marx Károlynak a szabadkereskedelemről tartott beszédét, amelyben Marx visszautasította ugyan az akkor nagy hullámokat vert szabadkereskedelmi mozgalom polgári vezetőinek túlzásait és a munkások befonására irányuló csalafintaságait, de azért a szabadkereskedelem hívének vallotta magát, mégpedig éppen homlokegyenest ellenkező szempontból, mint amelylyel Goldner elvtárs az elzárkózás mellett érvel, mert Marx éppen a szabadkereskedelemről mondja, hogy: „felbomlasztja a régi nemzetiségeket és a proletárság és a burzsoázia közti ellentéteket kiélesíti. Egyszóval a szabadkereskedelem sietteti a szocziális forradalmat." Marxnál tehát a forradalmi érdek összeesik a közjólét érdekével s fedezi egymást, mig Goltner éppen ellenkezőleg: a közjólétet aláásó vámelzárkózástól vár ilyen forradalmi hatást s ezért kész az előbbit az utóbbinak föláldozni. Én azt hiszem, hogy bár Marx egy fél század előtt mondta el ama beszédét, még mindig neki van igaza. Most pedig összegezzünk. Goldner elvtárs szerint arról és csak arról van szó, hogy milyen legyen az Ausztria és Magyarország közti viszony; arról és csak arról, hogy az osztrák határokon levő vámsorompók a magyar határra kerüljenek-e és igy — mint ő mondja nem éppen kevés rabulisztikával — a vámok, amelyek ma „a legszélesebb körben terjednek el — szűkebb térre" szoríttassanak! (Ez utóbbi csinos kis szójáték, de hogy Goldner elvtársnak szüksége volt rá, az nem igen mutat álláspontjának erősségére.) Ebből a kiindulásból Goldner elvtárs ahoz az eredményhez jutott, hogy a kulturális haladás és a munkásmozgalom szempontjából előnyösebb, ha a vámsorompóig Magyarország határán állíttatnak fe, ezért ő önálló vámterületet követel vámos határsorompókkal. ' * "ves Goldner elvtárs tétoldás amp' Nem arról van szó, hogy az osztrák vámsorompó ott maradjon-e ahol van, vagy beljebb hozassék a magyar határig, hanem arról van szó, hogy a szocziáldemokrata párt milyen követeléseket állítson fel a vámpolitikával szemben. És kérdem: kell-e ilyen állásfoglalásnál megalkudni a jelenlegi helyzettel? Kell-e azért, mert az osztrák-magyar vámsorompó megvan külön magyar vámsorompót követelni, hogy — mint Goldner elvtárs mondja — „hogyha már szükséges a vám, az a mi országunk javára aknáztassék ki"? Távolról sem! Ami rossz, azzal mi nem alkuszunk, az ellen küzdünk. A vámsorompókkal sem alkuszunk, hanem igyekszünk őket ledönteni. A mi jelszavunk nem az lehet: „közelebb a vámsorompókkal", hanem csak az: „félre a vámsorompókkal !" Ez a jelszó következik elveinkből is, amelyek minden közvetett népmegterhelést egyenesen tiltanak. És ezen elveink avatja érdést programmkérdéssé, melyet eg „programm keretén belül lehet megoldani. S ezért tartozik e kérdés a programm-bizottság elé, amely nem eltemetni, hanem megoldani köteles. Vagy lesz a programmban oly pont, amelyben hűen eddigi állásfoglalásainkhoz, követelni fogjuk minden közvetett népmegterhelés eltörlését s akkor világosan elő van írva utunk: küzdelem minden vámsorompó, tehát ugy a közös mint a létesítendő magyar vámsorompó ellen, vagy nem lesz s akkor ajtót-kaput nyitunk a legrettenetesebb zűrzavarnak, az ellentétes állásfoglalásoknak saját sorainkban és a küzdelemnek két testvérpárt, az osztrák és a magyar szocziáldemokrata pártok között. Egységes eljárás csak egyféle lehetséges. Az, hagy osztrák elvtársaink mind a magyar párt megszűnik e kérdést a pillanatnyi politikai helyzet szerint megítélni s felismerve, hogyha két ország egymás közti gazdasági viszonya csak egy része a gazdasági külpolitika egészének, ebből az egészből ítélik meg a részt s a két ország közti legteljesebb szabadkereskedés mellett állást foglalva, egyúttal erélyesen követelik a határsorompók ledöntését s a más országokkal való kereskedelem szabadságát. Elveink ezen közös talaján, közösen munkálkodhat ugy az oszták, mint a magyar párt, közös czél felé törekedvén mindkettő. Elveink ezen biztos talaján egységesen járhatunk el mindannyian s nem kell a véd- vagy nevelő vámok kérdése s ezek mértéke körül egymással vitázni: megszűnik minden ingadozás köztünk, mert megszűnik alattunk a napi politika talaja ingadozni s szilárdan állhatnak az elvi állásfoglalás szikláján. így érjük el azt, hogy a két ország egymásközti viszonyának gazdasági részét tisztán gazdasági szempontból ítéljük meg s a politikai oldalát — közös uralkodó, közös hadsereg, stb.— ettől teljesen függetlenül bírálhatjuk meg. E politikai oldallal szemben szintén előírják állásfoglalásunkat elveink, amelyekkel köztársaságiaknak s az Állandó hadsereg ellenségeinek valljuk magunkat. S ezért ebből az alapból kiindulva a közös intézmények eltörlése, a két ország szabadkereskedésének föntartása és ennek az elvnek egész külfölddel szemben való kiterjesztése mellett foglalhatunk állást s pártjaink ugy a Lajtán túl, mint a Lajtán innen, egyetértésben küzdhetnek egymás mellett a két ország munkálkodó népének közös jólétéért és jövendő győzelméért. Íme: amit a polgári pártok nem tudnak megtenni, azt mi szocialisták megtudjuk tenni, szét tudjuk választani e kérdés politikai és gazdasági részét. S mert ezt meg tudjuk tenni, azért tudunk benső ellentmondások és ellentétek nélkül világos és össze nem kuszálódott választ adni külön-külön a kérdés mindkét részére. Ez a mi erősségünk, amely minket föléjük emel mindenkor bármiként is alakuljon a két ország egymás közti viszonya a jövőben, bármiként is bonyom az amúgy is visszás helyzet a jövő védelmeiben. Fzen erősségünket föladni nem szabad; nem szabad, hogy mi is ott tánczoljunk a polgári pártok, a hatalmi érdekek és törekvések zűrzavaros forgatagában. Nekünk e kérdés nem hatalmi- vagy pártkérdés! A közjó magasabb szempontjából bíráljuk el, mint szoczialisták, akiket tradíciók nem tesznek elfogultakká, akiket politikai napi czélszerűségek nem ingerelnek, akik nem a múltba néznek s nem a jelenben akarnak érvényesülni, akiké a jövő hatalmas birodalma s akik ezért csak előre és mindig csak előre néznek a czéljuk felél . . . Ezt ne felejtse el egyikünk sem, miszor a kongresszuson dönteni fog: milyen legyen pártunk állásfoglalása az ország gazdasági politikájához ? ! * Ezen czikkel megnyitjuk lapunk terét mindazoknak, akik a kérdéshez hozzá akarnak szólani. A vitatkozó czikkeket minden csütörtöki lapszámunkban fogjuk közölni. A szerző: MIRE K. — Munkásképző tanfolyamok. A kárpitosok szakegylete (VII., Dohány-utcza 28., I. em.) ezúton tudatja, hogy Wolfner Pál dr. a politikai földrajz előadását hétfőn este, január hó 5-én, folytatja. — Uj győzelmet arattak vidéki elvtársaink a községi választásoknál. Kis-Kéren az egész községi elöljáróság a szocziáldemokraták sorából került ki, miután az egész községi képviselőtestületet is a mi listánk alapján választották. A bulkeszi polgárság is az elvtársainkból álló képviselőtestület tagjainak sorából, választotta az elöljáróságot. Ó-Kéren hét elvtárs jutott a képviselőtestületbe, Kulpinban négy elvtársat választottak meg; Új-Soóvon és Duna-Varsádon két, illetve egy elvtárs került a községi képviselőtestületbe. Tatai elvtársaink is részt vettek, mégpedig most először a községi képviselőválasztásnál. S mivel erre a választásra a várost két kerületre osztják, mindkét kerületben állítottak jelölteket. Összesen öt jelöltük volt, akik kevés híján teljes győzelmet arattak. Az első kerületben, ahol azelőtt sok volt, ha 40 szavazatot adtak le, most, mivel mi is talpra álltunk, működésbe hozták a tanyákat is s igy beadatott 81 szavazat. Ezek nagyon sok felé oszlottak meg úgyannyira, hogy Csákány elvtárs, aki 31 szavazatot kapott, csak 3 szó kisebbséggel maradt ki a rendes tagok sorából, de mint póttagok be lettek választva Csákány, Pálmann, Károlyi és Kiss elvtársak. A második kerületben a függetlenségi és néppárt nagy mérkőzést vívott egymással. Itt is sikerült néhány szavazatot nyerni, Csákány elvtárs pedig kizárólag maga 45 szavazatot kapott. Valószínű, hogy az elöljáróválasztásnál egyet a megválasztottak közül megválasztanak elöljárónak csupán azért, hogy mint első póttag Csákány elvtárs rendes taggá lehessen. Különben mi az eredménynyel igen meg vagyunk elégedve, mert az elért eredményre nem is számítottunk, már csak azért sem, mert 23-án volt a választás és mi csak előtte való nap kezdhettük meg az agitácziót. Mindezen győzelmeket pártunk felvilágosító munkálkodása s ama tudat segítette elő, hogy a szocziáldemokraták mindenütt hasznosan tudnak munkálkodni. Az egész ország szocziáldemokratái együtt örvendeznek a győzőkkel. — Az államvasutak a törvény előtt. Az államvasutak igazgatóságát elítélte tegnap a pestvidéki királyi törvényszék. Sajnos, csak erkölcsileg ítélte el, csak tetteit hibáztatta, de nem záratta be az igazgató urakat, sőt csak pénzbírságra sem ítélte, amint megérdemelték volna. Vádlottként tulajdonképp Mészáros János váltóőr állott a törvényszék előtt, meg hibásan állította a váltót, minek következtében egy vonat kisiklott s a bales következtében egy fékező " oldal.