Népszava, 1903. január (31. évfolyam, 1–14. sz.)

1903-01-01 / 1. szám

1903 január 1. NÉPSZAVA valamiért vagy valami ellen.­ Hiszen ha ezt tennék, akkor lelkesednünk kellene a rabszolgatörvényért, amely valóban nagy mértékben hozzájárult az osztályellentétek kiélesítéséhez, akkor német elvtársaink­nak meg kellett volna szavazni azt, ami ellen olyan elkeseredett harczot vívtak, az új vámtarifát, mert annak életbelépte­tése jobban ki fogja élesíteni az osztály­ellentéteket, mint bármi más; ugyancsak ő nekik nem szabadna minden esztendő­ben újra és újra megszavazni a jezsuiták kitiltásának visszavonását, mert hiszen azok visszaeresztése pártszempontból csak káros lehet. Polgári pártok szokása: párt­szempont szerint foglalni állást közügyek­ben. E szokás náluk természetszerűen kö­vetkezik egész mivoltukból, de nálunk ugyancsak természetszerűen ki van zárva mindaddig, míg megmaradunk a mai tár­sadalmi rendszer ellen, a szoc­ialisztikus rendért küzdő pártnak, amely minden kér­dést abból a magasságból tekint és bírál, amelyre, hogy messzemenő czéljainak egész szemhatárát átfoghassa, föl kell emelkednie. Nincs szükségünk arra, hogy a közérdeket föláldozzuk a pártérdekek­nek, mert mi nálunk e kettő: egyet jelent — ha nem követjük el azt a hibát, hogy csak a pillanatnyi pártérdeket tekintjük. Ezek tekintése: pillanatnyi hasznossági politikát követel s uton-útfélen gátat vet messzemenő törekvéseinknek — a nagy szempontok tekintése lehet hogy meg­nehezíti helyzetünket a jelenben, de meg­erősíti, mert a közérdekkel forrasztja egybe, a jövőre nézve. S egy pártra, amely a jövő­ért küzd, csak ez lehet becses ! A szabadkereskedelem jelentőségéről nem kell e helyen szólanom. Azt, amit kon­gresszusi beszédemben a véd- és nevelő­vám-rendszerről elmondottam, azt, amit erről a tárgyról Kautsky írásaiból és be­szédeiből idéztem, nem akarom megismé­telni, annál kevésbbé, mert hiszen ennek megdöntését Goldner elvtárs mindeddig egy szóval sem kísérelte meg. A Nép­szava éppen most közli Marx Károlynak a szabadkereskedelemr­ől tartott beszédét, amelyben Marx visszautasította ugyan az akkor nagy hullámokat vert szabad­kereskedelmi mozgalom polgári vezetői­nek túlzásait és a munkások befonására irányuló csalafintaságait, de azért a szabad­kereskedelem hívének vallotta magát, még­pedig éppen homlokegyenest ellenkező szempontból, mint amelylyel Goldner elvtárs az elzárkózás mellett érvel, mert Marx éppen a szabadkereskedelemről mondja, hogy: „felbomlasztja a régi nemzetiségeket és a proletárság és a burzsoázia közti ellen­téteket kiélesíti. Egyszóval a szabad­kereskedelem sietteti a szocziális forra­dalmat." Marxnál tehát a forradalmi érdek összeesik a közjólét érdekével s fedezi egymást, mig Goltner éppen ellenkezőleg: a közjólétet aláásó vámelzárkózástól vár ilyen forradalmi hatást s ezért kész az előbbit az utóbbinak föláldozni. Én azt hiszem, hogy bár Marx egy fél század előtt mondta el ama beszédét, még mindig neki van igaza. Most pedig összegezzünk. Goldner elvtárs szerint arról és csak arról van szó, hogy milyen legyen az Ausz­tria és Magyarország közti viszony; arról és csak arról, hogy az osztrák határokon levő vámsorompók a magyar határra ke­rüljenek-e és igy — mint ő mondja nem éppen kevés rabulisztikával — a vámok, amelyek ma „a legszélesebb körben ter­jednek el — szűkebb térre" szoríttassanak! (Ez utóbbi csinos kis szójáték, de hogy Goldner elvtársnak szüksége volt rá, az nem igen mutat álláspontjának erősségére.) Ebből a kiindulásból Goldner elvtárs ahoz az eredményhez jutott, hogy a kulturális haladás és a munkásmozgalom szempont­jából előnyösebb, ha a vámsorompóig Magyarország határán állíttatnak fe,­ ezért ő önálló vámterületet követel vámos határsorompókkal. ' * "ves Goldner elvtárs tét­oldás amp' Nem arról van szó, hogy az osztrák vámsorompó ott maradjon-e ahol van, vagy beljebb hozassék a magyar határig, hanem arról van szó, hogy a szocziál­demokrata párt milyen követeléseket állít­son fel a vámpolitikával szemben. És kérdem: kell-e ilyen állásfoglalásnál meg­alkudni a jelenlegi helyzettel? Kell-e azért, mert az osztrák-magyar vámsorompó megvan­­ külön magyar vámsorompót kö­vetelni, hogy —­­ mint Goldner elvtárs mondja — „hogyha már szükséges a vám, az a mi országunk javára aknáztassék ki"? Távolról sem! Ami rossz, azzal mi nem alkuszunk, az ellen küzdünk. A vám­sorompókkal sem alkuszunk, hanem igyek­szünk őket ledönteni. A mi jelszavunk nem az lehet: „közelebb a vámsorompók­kal",­­ hanem csak az: „félre a vám­sorompókkal !" Ez a jelszó következik elveinkből is, amelyek minden közvetett népmegterhelést egyenesen tiltanak. És ezen elveink avatja érdést programm­kérdéssé, melyet eg „programm keretén belül lehet megoldani. S ezért tartozik e kérdés a programm-bizottság elé, amely nem eltemetni, hanem megoldani köteles. Vagy lesz a programmban oly pont, amely­ben hűen eddigi állásfoglalásainkhoz, kö­vetelni fogjuk minden közvetett népmeg­terhelés eltörlését s akkor világosan elő van írva utunk: küzdelem minden vám­sorompó, tehát ugy a közös mint a létesítendő magyar vámsorompó ellen, vagy nem lesz s akkor ajtót-kaput nyitunk a legrettene­tesebb zűrzavarnak, az ellentétes állás­foglalásoknak saját sorainkban és a küz­delemnek két testvérpárt, az osztrák és a magyar szocziáldemokrata pártok között. Egységes eljárás csak egyféle lehetsé­ges. Az, ha­­gy osztrák elvtársaink mind a magyar párt megszűnik e kérdést a pillanatnyi politikai helyzet szerint meg­ítélni s felismerve, hogyha két ország egy­más közti gazdasági viszonya csak egy része a gazdasági külpolitika egészének, ebből az egészből ítélik meg­ a részt s a két ország közti legteljesebb szabadkereskedés mellett állást foglalva, egyúttal erélyesen követelik a határsorompók ledöntését s a más országok­kal való kereskedelem szabadságát. Elveink ezen közös talaján, közösen munkál­kod­hat ugy az oszt­ák, mint a magyar párt, közös czél felé törekedvén mindkettő. Elveink ezen biztos talaján egységesen járhatunk el mindannyian s nem kell a véd- vagy nevelő vámok kérdése s ezek mértéke körül egymással vitázni: meg­szűnik minden ingadozás köztünk, mert megszűnik alattunk a napi politika talaja ingadozni s szilárdan állhatnak az elvi állásfoglalás szikláján. így érjük el azt, hogy a két ország egymásközti viszonyának gazdasági részét tisztán gazdasági szem­pontból ítéljük meg s a politikai oldalát — közös uralkodó, közös hadsereg, stb.— ettől teljesen függetlenül bírálhatjuk meg. E politikai oldallal szemben szintén elő­írják állásfoglalásunkat elveink, amelyek­kel köztársaságiaknak s az Állandó had­sereg ellenségeinek valljuk magunkat. S ezért ebből az alapból kiindulva a közös intézmények eltörlése, a két ország szabad­kereskedésének föntartása és ennek az elvnek egész külfölddel szemben való kiterjesztése mellett foglalhatunk állást s pártjaink ugy a Lajtán túl, mint a Lajtán innen, egyetértésben küzdhetnek egymás mellett a két ország munkálkodó népének közös jólétéért és jövendő győzelméért. Íme: amit a polgári pártok nem tud­nak megtenni, azt mi szoc­ialisták meg­tudjuk tenni, szét tudjuk választani e kérdés politikai és gazdasági részét. S mert ezt meg tudjuk tenni, azért tudunk benső ellentmondások és ellentétek nélkül világos és össze nem kuszálódott választ adni külön-külön a kérdés mindkét részére. Ez a mi erősségünk, amely min­ket föléjük emel mindenkor bármiként is alakuljon a két ország egymás közti viszonya a jövőben­, bármiként is bonyo­­m az amúgy i­s visszás helyzet a jövő v­édelmeiben. Fzen erősségünket föl­adni nem szabad; nem szabad, hogy mi is ott­ tánczoljunk a polgári pártok, a ha­talmi érdekek és törekvések zűrzavaros forgatagában. Nekünk e kérdés nem ha­talmi- vagy párt­kérdés! A közjó ma­gasabb szempontjából bíráljuk el, mint szoczialisták, akiket tradíc­iók nem tesz­nek elfogultakká, akiket politikai napi czélszerűségek nem ingerelnek, akik nem a múltba néznek s nem a jelenben akar­nak érvényesülni, akiké a jövő hatalmas birodalma s akik ezért csak előre és mindig csak előre néznek a czéljuk felél . . . Ezt ne felejtse el egyikünk sem, miszor a kongresszuson dönteni fog: milyen legyen pártunk állásfoglalása az ország gazdasági politikájához ? ! * Ezen czikkel megnyitjuk lapunk terét mindazok­nak, akik a kérdéshez hozzá akarnak szólani. A vitatkozó czikkeket minden csütörtöki lapszámunk­ban fogj­uk közölni. A szerző: M­IRE K. — Munkásképző tanfolyamok. A kárpi­tosok szakegylete (VII., Dohány-utcza 28., I. em.) ezúton tudatja, hogy Wolfner Pál dr. a politikai földrajz előadását hétfőn este, január hó 5-én, folytatja. — Uj győzelmet arattak vidéki elvtársaink a községi választásoknál. Kis-Kéren az egész községi elöljáróság a szocziáldemo­kraták sorából került ki, miután az egész községi képviselőtestületet is a mi listánk alapján választották. A bulkeszi polgárság is az elvtársaink­ból álló képviselőtestület tagjainak sorá­ból, választotta az elöljáróságot. Ó-Kéren hét elvtárs jutott a képviselő­testületbe, Kulpinban négy elvtársat válasz­tottak meg; Új-Soóvon és Duna-Varsádon két, illetve egy elvtárs került a községi képviselőtestületbe. Tatai elvtársaink is részt vettek, még­pedig most először a községi képviselő­választásnál. S mivel erre a választásra a várost két kerületre osztják, mindkét ke­rületben állítottak jelölteket. Összesen öt jelöltük volt, akik kevés híján teljes győ­zelmet arattak. Az első kerületben, ahol azelőtt sok volt, ha 40 szavazatot adtak le, most, mivel mi is talpra álltunk, mű­ködésbe hozták a tanyákat is s igy beadatott 81 szavazat. Ezek nagyon sok felé osz­lottak meg úgyannyira, hogy Csákány elv­társ, aki 31 szavazatot kapott, csak 3 szó kisebbséggel maradt ki a rendes tagok sorából, de mint póttagok be lettek vá­lasztva Csákány, Pálmann, Károlyi és Kiss elvtársak. A második kerületben a függetlenségi és néppárt nagy mérkőzést vívott egymással. Itt is sikerült néhány szavazatot nyerni, Csákány elvtárs pedig kizárólag maga 45 szavazatot kapott. Valószínű, hogy az elöljáróválasztásnál egyet a megválasztottak közül megválasz­tanak elöljárónak csupán azért, hogy mint első póttag Csákány elvtárs rendes taggá lehessen. Különben mi az eredménynyel igen meg vagyunk elégedve, mert az elért eredményre nem is számítottunk, már csak azért sem, mert 23-án volt a választás és mi csak előtte való nap kezdhettük meg az agitácziót. Mindezen győzelmeket pártunk felvilá­gosító munkálkodása s ama tudat segí­tette elő, hogy a szocziáldemokraták mindenütt hasznosan tudnak munkálkodni. Az egész ország szocziáldemokratái együtt örvendeznek a győzőkkel. — Az államvasutak a törvény előtt. Az államvasutak igazgatóságát elítélte teg­nap a pestvidéki királyi törvényszék. Saj­nos, csak erkölcsileg ítélte el, csak tetteit hibáztatta, de nem zá­ratta be az igazgató urakat, sőt csak pénzbírságra sem ítélte, amint megérdemelték volna. Vádlottként tulajdonképp Mészáros János váltóőr állott a törvényszék elő­tt, meg hibásan állította a váltót, minek követ­keztében eg­y vonat kisiklott s a bales következtében egy fékező " oldal.

Next