Népszava, 1903. március (31. évfolyam, 27–38. sz.)

1903-03-14 / 32. szám

2. oldal. jelentőségteljesnek látszanak e nagy elme szavai: „a munk­ásnép fölszabadítása csak a munkásnép műve lehet." Igen, a nép nem várhat semmit a nemzettől. A népnek magának kell tenni önmagáért! Fölismertük az igazságokat és szerintük cselekszünk . . . Nekünk a visszaemlékezés a mi Marxunkra nem gyászünnep, aminthogy visszaemlékezésünk a márcziusra nem dia­dalmi tér. Mindkét visszaemlékezés a jövőbe irányítja pillantásaikat: ott keres­sük a magunk vetését, mert ha a mi márcziusink után eljön a gyümölcsöt érlelő nyár, ott lesz a mi aratásunk ! SZEMLE. A szökevények hepéziáskodása. A vasárnapi nagy kudarcz után, mely a függetlenségi párt jezsuita árnyalatát érte a parlament előtti népgyűlés alkal­mával, Holló Lajos azzal tölti ki rajtunk boszuját, hogy az alábbi közleményt adja be olvasóinak lapjában: A szoczialisták­ gyűlése. A kormánypárti kőnyomatos, a „Pol. Ért.", mely közölte a fő­város polgárságának nagy tüntetésével szemben a szoczialista vezetők, Izrael Jakab és társainak piszkolódásait, most közli a szoczialista vezetők márczius 22-ikére tervezett gyűlésének tárgy­sorozatát. Ez oly tanulságos, hogy mi is leközöl­jük. A tárgysorozat ez : 1. Az ellenzék és a ka­tonai javaslatok. 2. A „csukások". — Látni való ebből, hogy Izrael Jakab és társai, akiknek oly békés otthont nyújt ez a szegény magyar föld, nem az osztrák katonai hatalom ellen küzdenek a magyar nemzet mellett, hanem Fejérváryékkal karöltve az ellenzék ellen, mely a nemzet jogai­ért síkraszáll. Látható a tárgysorozatból is, hogy mikor a felekezeti kérdéseket senki se feszegeti az országban, éppen Izrael Jakab és társai sze­retnék a felekezetiség üszkét a nemzet közé dobni. Legyenek meggyőződve, hogy ez még nekik sem fog sikerülni. A nemzet türelme nem fogy ki senkivel szemben, csak a hazátlan izgatókkal szemben. Látni való, hogy ennek a közlemény­nek minden sora a legkomiszabb gyanú­sítás. Erre a gyanúsításra mi e helyen azt feleljük, amit falragaszokon feleltünk Holló Lajos és Bartha Miklós pártjának. Mi kaptunk mandátumokat Széll Kálmán­tól ? Nekünk vannak nagyon hosszú lejáratú váltóink Széll Kálmán pénzintézeteiben ? De van Holló Lajosék mosdatlan szájú köpködésére még egy megjegyzésünk. Fáj nekik, hogy mi az ellenzék eljárását tesz­szük kritika tárgyává. Hát igen­is, ezt teszszük. A kormánypárt eljárását és terveit mindenki ismeri és azt már régen, Hollóék előtt, az övékénél sokkal különb kritikában és sokkal keményebb támadásban részesítettük. Nem Hollóék ellen, hanem mi ellenünk indított az ügyészség pöröket e kritika miatt ! — Ezt semmiféle hazudo­zással sem lehet eltüntetni. Ma, a helyzet a következő. A kormány és pártja beterjesztette a katonai javasla­tokat s ország-világ tudja, hogy mit akar a kormány és pártja. De másként vagyunk a Holló-féle ellen­zékkel. Ez az ellenzék az obstrukczió látszatával félrevezeti a népet. Hajhászsza a maga népszerűségét s e mellett lesben áll és várja az alkalmat, hogy mikor árulja el a népet. A kormánypárt nyílt vásáron követte el ezt az aljas árulást, de az ellen­zék suttyomban alkuszik. A kormánypárt viseli az árulás következményeit, de a Holló-féle ellenzék gyáva: vásárt akar csapni, árulást akar elkövetni, de emellett az árulást oly mézbe akarja öltöztetni, mintha az az árulás­­ hazafias köteles­ség volna. Aki felkínálta magát a kor­mánynak s megszabta a maga árát, az ne legyen oly arczátlan, hogy az ellen­zékit adja! S ha mégis megteszi ezt, leg­szentebb kötelességünk, hogy az árulókról lerántsuk az álarczot. S mi ezt meg­s is tettük. A közleményben Holló Lajosék még azt is kifogásolják, hogy mi most fele­kezeti kérdéseket feszegetünk. Tévednek Holló Lajosék. Mi csupán egynémely fele­kezet szervezetének, tehát egynémely egy­háznak és különösen az egyház papjainak népbutító, haladás-ellenes törekvéseit fog­juk kipellengérez­n­i. Hogy ez fáj Holló Lajoséknak, kik a klerikális néppárttal egy követ fújnak, azt elhiszszük. De min­den fájdalomnak ellenére mégis megtesszük. Mert mi már olyanok vagyunk, hogy egy­szerre két irányban is tudunk mozgalmat indítani. Nem merülünk ki a katonai javas­latokban, amelyek ellen mi már akkor gyű­léseztünk s akkor adtunk ki röpiratokat, ami­kor Holló Lajosék afölött gondolkoztak, hogy miféle hasznot lehet kivasalni ezekből a javas­latokból. Ami a népgyűlés sikerét illeti, az iránt teljesen nyugodtak lehetnek Holló Lajosék. Nekik csak a saját gyűléseik okozzanak főfájást, a mieinkkel ne törődjenek. Va­gyunk mi olyan legények, hogy szembe­szálljunk Hollóékkal és társaikkal! Meg­mutattuk ezt vasárnap s ha Hollóék akar­ják, megmutatjuk még egynéhányszor. Csak azt az egyet kötjük ki, hogy meg­szökniök nem szabad. Ha ezt a föltételt elfogadják, jöhetnek s mi oly szívesen látjuk őket, amily szívesen ők megragad­ják majd a szökésre való alkalmas pilla­natot. A hallgató Kossuth Ferencz. Két hónap óta folyik már a parlament­ben a vita a katonai javaslatokról. Az ellenzéki pártoknak fele felszólalt már a katonai javaslatok ellen, csak a vezér, a függetlenségi párt kifestett c­égére: Kos­suth Ferencz adja a nagy bölcset és hall­gat. Igaz, hogy hetekig beteg volt, de most már egy hét óta ráfogják, hogy felgyógyult. Már­pedig egy ellenzéki párt­vezérnek, ha igazán vezére egy igazi ellen­zéknek, alig lehet hőbb vágya, mint fel­szólalni abban a vitában, melyet a párt­hívei két hónap óta folytatnak. De Kos­suth Ferencz hallgat. Mosolyogva ül a helyén és óraszámra a körmeit piszkálja. Gyakran törtük fejünket az obstrukc­ió unalmas ülései alatt, hogy mit akar Kos­suth Ferencz a körmeivel ? Hosszas gon­dolkozás után rájöttünk erre is. Az öt órás ülések alatt elég időnk volt Kossuth Ferencz politikai pályáját átkutatni s ku­tatásaink közben eljutottunk a pártvezér első szerepléséhez. Visszaemlékeztünk arra a napra, amikor Kossuth Ferencz átlépte Budapest küszöbét s a fogadására meg­jelent közönségnek a következőket mon­dotta : „Eljöttem Magyarországba, hogy békejobbot nyújtsak a Habsburg-dinasztiá­nak." Nos, Kossuth Ferencz ennek a béke­jobbnak a körmeit tisztogatja, hogy elő­készítse azt arra az ünnepélyes pillanatra, amikor oda kell majd nyújtani e jobbot a Habsburg-dinasztiának. Ez az ünnep oly magasztos lesz, hogy annak fényét mivel is emelhetné jobban Kossuth Fe­rencz, mint fényesre csiszolt körmökkel. Azt tehát tudjuk már, hogy miért pisz­kálja a pártelnök úr a körmeit, de emel­lett még mindig nagy rejtély előttünk, hogy miért hallgat Kossuth Ferencz. Ő, aki az eskütéri hídról annyit beszélt annak idején, nem bírna véleménynyel a katonai javaslatokról? Vagy talán azért hallgat most, mert az Eskü­ téri híd düle­dezésekor kibeszélte magát? Erre a kér­désre feleljen — Széll Kálmán, aki a híd minden titkát ismeri, boszniai okkupáczió alkalmával a hada­kozás színhelyén tett. A hadvezérek, generálisok és törzstisztek tudatlanságát fejtegette, melynek annyi emberélet esett áldozatul Boszniában. Az előadásból arról kellett meggyőződnünk, hogy a nép gyermekeit teljesen avatatlan emberek kezére bízták m­ég háborúk alkalmával is. Nem az ellenség leleményeségén, de a mi tábornokaink tudatlanságán, ügyességén, korlátoltságán és önhittségén múlott, hogy a boszniai hadjárat oly sok emberéletet szedett áldozatul. Megdöbbentő volt hal­lani, hogy a magyar ezredek gyakran állottak szemben az ellenséggel anélkül, hogy tölténytáskájukban egyetlen töltény lett volna. Szuronyt szegezve várták az ellenség közeledését, s tétlenül, az ellen­ségnek teljesen kiszolgáltatva nézték, hogy mint hullanak le az­ ellenség golyói­tól találva a katonák. Éhezve s az éh­ségtől elcsigázva bolyongtak néha napokig, mert az élelmezési csapatok vezetőinek sejtelmük se volt arról, hogy merre ha­dakoznak az ezredek. Ahol ilyen a kiképzés, ahol ilyen a stratégiai tudás, ott nem szabad azon csodálkoznunk, ha a katonai létszám kicsi, ha még oly magas is. Az ilyen vezetőségnek három annyi ember kell a hadakozáshoz, mert a hadsereg felét leöli az ellenfél az alatt, míg a mi hadvezé­reink kisütik, hogy tulajdonképpen mi is a teendőjük az adott helyzetben. Nem tagadhatjuk, Förster Ottó előadása azt a benyomást tette ránk, hogy a mostani katonai létszám nem hogy alacsony, de jóval magasabb, mint amekkorára nekünk szükségünk van. Jól kiképzett tisztikar mellett fölösleges volna ekkora hadsereg, mert jól kiképzett tisztikarnak nem volna arra szüksége, hogy a maga megközelít­hetlenségére katonai hullákból emeltessen barrikádokat maga és az ellenség közé. Az ilyen tisztikar számára már csak azért se volna szabad ily magas katonai lét­számot megszavazni, mert ez a tisztikar oly ügyefogyott, hogy ily nagy hadsereg láttára zavarba jön s nem tudja, mit tegyen ezzel a tengernyi néppel. Ennek a tisztikarnak minél kevesebb legényt adunk, annál kisebb lesz a veszteségünk és vereségünk. Ezt a tanulságot vontuk le a Förster Ott kaczagtatón elmondott tragédiáiból. Szép társaság ! Tudtuk és vártuk­­ Rakovszky és Holló urékkal íme fölvonul ellenünk karöltve — Mezőfi Vilmos ur is. Szakasztott ugyan­azokat a rágalmakat, melyeket Rakovszky és Holló mondottak el ellenünk a parla­mentben és írtak meg a „Magyarország"­ban és az „Alkotmány"-ban, föltálalja most ez az ur a maga lapocskájában is. Lám, a rágalom és hazugság szellemei könnyeb­ben találkoznak, mint a nagy szellemek. Örvendünk neki tiszta szívből. NÉPSZAVA 1903. márczius 24. Kaczagtató tragédiák. Az egész parlament jóízűen kaczagott Förster Ottó országos képviselő előadásán, melyet a csütörtöki ülés alatt a boszniai okkupáczióról tartott. Igen, a ház ka­czagott, pedig Förster Ottó a humor leple alatt a legmegrázóbb tragédiákat adta elő azon tapasztalatok alapján, melyeket a & Ü­LFÖ Lt), Hollandia. Az általános sztrájk előtt. A vasárnapi tüntetések fényesen sikerültek. A munkásokon kívül számos polgári egyén is részt vett azokon. A szoczialista szónokok beszédei óriási lelkesedést keltettek. Az ellenzék erős támasztékot nyert­­ a népben. A kormány még egyre készülődik a polgárhá­borúra. A hadihajóknak ki van adva a parancs, hogy készek legyenek az indulásra, mert minden perezben megérkezhetik a parancs. A vasutak is készen állnak a katonák szállítására. Megrendszabályoztatások napirenden vannak. — Számos elvtársat letartóztattak, mert röpiratokat osztogattak a katonák között. Kedden kezdték meg a „rabszolga-törvény"­j­avaslat tárgyalását. Troelstra elvtársunk meginterpellálja a minisztert Kifejtette, hogy a helyzet nagyon válságos. Ha kitör az általános sztrájk, úgy a nemzetközi szállító munkások is beavatkoznak. Egyedül az angol­országi munkások hetenként százezer forintot adnak.

Next