Népszava, 1903. március (31. évfolyam, 27–38. sz.)
1903-03-14 / 32. szám
2. oldal. jelentőségteljesnek látszanak e nagy elme szavai: „a munkásnép fölszabadítása csak a munkásnép műve lehet." Igen, a nép nem várhat semmit a nemzettől. A népnek magának kell tenni önmagáért! Fölismertük az igazságokat és szerintük cselekszünk . . . Nekünk a visszaemlékezés a mi Marxunkra nem gyászünnep, aminthogy visszaemlékezésünk a márcziusra nem diadalmi tér. Mindkét visszaemlékezés a jövőbe irányítja pillantásaikat: ott keressük a magunk vetését, mert ha a mi márcziusink után eljön a gyümölcsöt érlelő nyár, ott lesz a mi aratásunk ! SZEMLE. A szökevények hepéziáskodása. A vasárnapi nagy kudarcz után, mely a függetlenségi párt jezsuita árnyalatát érte a parlament előtti népgyűlés alkalmával, Holló Lajos azzal tölti ki rajtunk boszuját, hogy az alábbi közleményt adja be olvasóinak lapjában: A szoczialisták gyűlése. A kormánypárti kőnyomatos, a „Pol. Ért.", mely közölte a főváros polgárságának nagy tüntetésével szemben a szoczialista vezetők, Izrael Jakab és társainak piszkolódásait, most közli a szoczialista vezetők márczius 22-ikére tervezett gyűlésének tárgysorozatát. Ez oly tanulságos, hogy mi is leközöljük. A tárgysorozat ez : 1. Az ellenzék és a katonai javaslatok. 2. A „csukások". — Látni való ebből, hogy Izrael Jakab és társai, akiknek oly békés otthont nyújt ez a szegény magyar föld, nem az osztrák katonai hatalom ellen küzdenek a magyar nemzet mellett, hanem Fejérváryékkal karöltve az ellenzék ellen, mely a nemzet jogaiért síkraszáll. Látható a tárgysorozatból is, hogy mikor a felekezeti kérdéseket senki se feszegeti az országban, éppen Izrael Jakab és társai szeretnék a felekezetiség üszkét a nemzet közé dobni. Legyenek meggyőződve, hogy ez még nekik sem fog sikerülni. A nemzet türelme nem fogy ki senkivel szemben, csak a hazátlan izgatókkal szemben. Látni való, hogy ennek a közleménynek minden sora a legkomiszabb gyanúsítás. Erre a gyanúsításra mi e helyen azt feleljük, amit falragaszokon feleltünk Holló Lajos és Bartha Miklós pártjának. Mi kaptunk mandátumokat Széll Kálmántól ? Nekünk vannak nagyon hosszú lejáratú váltóink Széll Kálmán pénzintézeteiben ? De van Holló Lajosék mosdatlan szájú köpködésére még egy megjegyzésünk. Fáj nekik, hogy mi az ellenzék eljárását teszszük kritika tárgyává. Hát igenis, ezt teszszük. A kormánypárt eljárását és terveit mindenki ismeri és azt már régen, Hollóék előtt, az övékénél sokkal különb kritikában és sokkal keményebb támadásban részesítettük. Nem Hollóék ellen, hanem mi ellenünk indított az ügyészség pöröket e kritika miatt ! — Ezt semmiféle hazudozással sem lehet eltüntetni. Ma, a helyzet a következő. A kormány és pártja beterjesztette a katonai javaslatokat s ország-világ tudja, hogy mit akar a kormány és pártja. De másként vagyunk a Holló-féle ellenzékkel. Ez az ellenzék az obstrukczió látszatával félrevezeti a népet. Hajhászsza a maga népszerűségét s e mellett lesben áll és várja az alkalmat, hogy mikor árulja el a népet. A kormánypárt nyílt vásáron követte el ezt az aljas árulást, de az ellenzék suttyomban alkuszik. A kormánypárt viseli az árulás következményeit, de a Holló-féle ellenzék gyáva: vásárt akar csapni, árulást akar elkövetni, de emellett az árulást oly mézbe akarja öltöztetni, mintha az az árulás hazafias kötelesség volna. Aki felkínálta magát a kormánynak s megszabta a maga árát, az ne legyen oly arczátlan, hogy az ellenzékit adja! S ha mégis megteszi ezt, legszentebb kötelességünk, hogy az árulókról lerántsuk az álarczot. S mi ezt megs is tettük. A közleményben Holló Lajosék még azt is kifogásolják, hogy mi most felekezeti kérdéseket feszegetünk. Tévednek Holló Lajosék. Mi csupán egynémely felekezet szervezetének, tehát egynémely egyháznak és különösen az egyház papjainak népbutító, haladás-ellenes törekvéseit fogjuk kipellengérezni. Hogy ez fáj Holló Lajoséknak, kik a klerikális néppárttal egy követ fújnak, azt elhiszszük. De minden fájdalomnak ellenére mégis megtesszük. Mert mi már olyanok vagyunk, hogy egyszerre két irányban is tudunk mozgalmat indítani. Nem merülünk ki a katonai javaslatokban, amelyek ellen mi már akkor gyűléseztünk s akkor adtunk ki röpiratokat, amikor Holló Lajosék afölött gondolkoztak, hogy miféle hasznot lehet kivasalni ezekből a javaslatokból. Ami a népgyűlés sikerét illeti, az iránt teljesen nyugodtak lehetnek Holló Lajosék. Nekik csak a saját gyűléseik okozzanak főfájást, a mieinkkel ne törődjenek. Vagyunk mi olyan legények, hogy szembeszálljunk Hollóékkal és társaikkal! Megmutattuk ezt vasárnap s ha Hollóék akarják, megmutatjuk még egynéhányszor. Csak azt az egyet kötjük ki, hogy megszökniök nem szabad. Ha ezt a föltételt elfogadják, jöhetnek s mi oly szívesen látjuk őket, amily szívesen ők megragadják majd a szökésre való alkalmas pillanatot. A hallgató Kossuth Ferencz. Két hónap óta folyik már a parlamentben a vita a katonai javaslatokról. Az ellenzéki pártoknak fele felszólalt már a katonai javaslatok ellen, csak a vezér, a függetlenségi párt kifestett cégére: Kossuth Ferencz adja a nagy bölcset és hallgat. Igaz, hogy hetekig beteg volt, de most már egy hét óta ráfogják, hogy felgyógyult. Márpedig egy ellenzéki pártvezérnek, ha igazán vezére egy igazi ellenzéknek, alig lehet hőbb vágya, mint felszólalni abban a vitában, melyet a párthívei két hónap óta folytatnak. De Kossuth Ferencz hallgat. Mosolyogva ül a helyén és óraszámra a körmeit piszkálja. Gyakran törtük fejünket az obstrukció unalmas ülései alatt, hogy mit akar Kossuth Ferencz a körmeivel ? Hosszas gondolkozás után rájöttünk erre is. Az öt órás ülések alatt elég időnk volt Kossuth Ferencz politikai pályáját átkutatni s kutatásaink közben eljutottunk a pártvezér első szerepléséhez. Visszaemlékeztünk arra a napra, amikor Kossuth Ferencz átlépte Budapest küszöbét s a fogadására megjelent közönségnek a következőket mondotta : „Eljöttem Magyarországba, hogy békejobbot nyújtsak a Habsburg-dinasztiának." Nos, Kossuth Ferencz ennek a békejobbnak a körmeit tisztogatja, hogy előkészítse azt arra az ünnepélyes pillanatra, amikor oda kell majd nyújtani e jobbot a Habsburg-dinasztiának. Ez az ünnep oly magasztos lesz, hogy annak fényét mivel is emelhetné jobban Kossuth Ferencz, mint fényesre csiszolt körmökkel. Azt tehát tudjuk már, hogy miért piszkálja a pártelnök úr a körmeit, de emellett még mindig nagy rejtély előttünk, hogy miért hallgat Kossuth Ferencz. Ő, aki az eskütéri hídról annyit beszélt annak idején, nem bírna véleménynyel a katonai javaslatokról? Vagy talán azért hallgat most, mert az Eskü téri híd düledezésekor kibeszélte magát? Erre a kérdésre feleljen — Széll Kálmán, aki a híd minden titkát ismeri, boszniai okkupáczió alkalmával a hadakozás színhelyén tett. A hadvezérek, generálisok és törzstisztek tudatlanságát fejtegette, melynek annyi emberélet esett áldozatul Boszniában. Az előadásból arról kellett meggyőződnünk, hogy a nép gyermekeit teljesen avatatlan emberek kezére bízták még háborúk alkalmával is. Nem az ellenség leleményeségén, de a mi tábornokaink tudatlanságán, ügyességén, korlátoltságán és önhittségén múlott, hogy a boszniai hadjárat oly sok emberéletet szedett áldozatul. Megdöbbentő volt hallani, hogy a magyar ezredek gyakran állottak szemben az ellenséggel anélkül, hogy tölténytáskájukban egyetlen töltény lett volna. Szuronyt szegezve várták az ellenség közeledését, s tétlenül, az ellenségnek teljesen kiszolgáltatva nézték, hogy mint hullanak le az ellenség golyóitól találva a katonák. Éhezve s az éhségtől elcsigázva bolyongtak néha napokig, mert az élelmezési csapatok vezetőinek sejtelmük se volt arról, hogy merre hadakoznak az ezredek. Ahol ilyen a kiképzés, ahol ilyen a stratégiai tudás, ott nem szabad azon csodálkoznunk, ha a katonai létszám kicsi, ha még oly magas is. Az ilyen vezetőségnek három annyi ember kell a hadakozáshoz, mert a hadsereg felét leöli az ellenfél az alatt, míg a mi hadvezéreink kisütik, hogy tulajdonképpen mi is a teendőjük az adott helyzetben. Nem tagadhatjuk, Förster Ottó előadása azt a benyomást tette ránk, hogy a mostani katonai létszám nem hogy alacsony, de jóval magasabb, mint amekkorára nekünk szükségünk van. Jól kiképzett tisztikar mellett fölösleges volna ekkora hadsereg, mert jól kiképzett tisztikarnak nem volna arra szüksége, hogy a maga megközelíthetlenségére katonai hullákból emeltessen barrikádokat maga és az ellenség közé. Az ilyen tisztikar számára már csak azért se volna szabad ily magas katonai létszámot megszavazni, mert ez a tisztikar oly ügyefogyott, hogy ily nagy hadsereg láttára zavarba jön s nem tudja, mit tegyen ezzel a tengernyi néppel. Ennek a tisztikarnak minél kevesebb legényt adunk, annál kisebb lesz a veszteségünk és vereségünk. Ezt a tanulságot vontuk le a Förster Ott kaczagtatón elmondott tragédiáiból. Szép társaság ! Tudtuk és vártuk Rakovszky és Holló urékkal íme fölvonul ellenünk karöltve — Mezőfi Vilmos ur is. Szakasztott ugyanazokat a rágalmakat, melyeket Rakovszky és Holló mondottak el ellenünk a parlamentben és írtak meg a „Magyarország"ban és az „Alkotmány"-ban, föltálalja most ez az ur a maga lapocskájában is. Lám, a rágalom és hazugság szellemei könnyebben találkoznak, mint a nagy szellemek. Örvendünk neki tiszta szívből. NÉPSZAVA 1903. márczius 24. Kaczagtató tragédiák. Az egész parlament jóízűen kaczagott Förster Ottó országos képviselő előadásán, melyet a csütörtöki ülés alatt a boszniai okkupáczióról tartott. Igen, a ház kaczagott, pedig Förster Ottó a humor leple alatt a legmegrázóbb tragédiákat adta elő azon tapasztalatok alapján, melyeket a & ÜLFÖ Lt), Hollandia. Az általános sztrájk előtt. A vasárnapi tüntetések fényesen sikerültek. A munkásokon kívül számos polgári egyén is részt vett azokon. A szoczialista szónokok beszédei óriási lelkesedést keltettek. Az ellenzék erős támasztékot nyert a népben. A kormány még egyre készülődik a polgárháborúra. A hadihajóknak ki van adva a parancs, hogy készek legyenek az indulásra, mert minden perezben megérkezhetik a parancs. A vasutak is készen állnak a katonák szállítására. Megrendszabályoztatások napirenden vannak. — Számos elvtársat letartóztattak, mert röpiratokat osztogattak a katonák között. Kedden kezdték meg a „rabszolga-törvény"javaslat tárgyalását. Troelstra elvtársunk meginterpellálja a minisztert Kifejtette, hogy a helyzet nagyon válságos. Ha kitör az általános sztrájk, úgy a nemzetközi szállító munkások is beavatkoznak. Egyedül az angolországi munkások hetenként százezer forintot adnak.