Népszava, 1903. december (31. évfolyam, 139–151. sz.)
1903-12-01 / 139. szám
1903. december 1. amelyiknek a pénzét szaporítják. Lukács beterjesztette az 1903. évi költségvetést, mely szerint: a pénzügyi tárcza kevesebbet kap 83.857 kor.-val a kereskedelmi tárcza többet „ 470.000 „ a földmivelési „ kevesebbet,, l,174.100 „ A közoktatási „ „ „ 51000 „ az igazságügyi „ 48.029 „ A beruházásoknál szintén így járnak el, azzal a kivétellel, hogy itt már a kereskedelmi tárczát sem kímélik: a pénzügyi tárcza kevesebbet kap 48.700 kor.-val a kereskedelmi tárcza „ „ 340.000 „ a földmivelési „ 1,585.700 „ a közoktatásügyi „ , „ 865.520 „ az igazságügyi „ „ „ 13.000 „ Mi nem vagyunk a takarékosságnak ellenségei, bár nem mindenütt vagyunk barátai sem. Megelégedéssel látjuk, hogy Tisza elvett a meg nem érdemelt ajándékokból, melyekkel Darányi a gazdákat csaknem egy évtizeden keresztül elhalmozta. "Viszont csodálkoznunk kell azon a szemfényvesztéssel határos művészeten, melylyel Tisza még a közoktatásügyi és az igazságügyi tárcza költségvetését is megtudta rövidíteni. Nagy ég, hát még e két vérszegény tárczának is volt olyan tagja, mely vérbőségben szenvedett!? Vagy talán Tisza úgy gondolkozik, hogy a halálos betegre kár még egy fillért is pazarolni ? Bizday, ebben a takarékosságban nincs köszönet. Eddig az agráriusok terelték a sötétség felé a népet a kormány támogatásával, most a kormány el akarja végezni ezt a feladatot az agráriusok nélkül. Budapest, november 30. A képviselőház pénteki ülésén késő estig tárgyalta báró Podmaniczky Frigyesnek azt az indítványát, hogy szombattól kezdve a Ház párhuzamos üléseket tartson. A kormánypárt és az ellenzék oly gorombaságokat vagdosott egymás fejéhez, hogy a karzat közönsége csak pirulva tudta azokat hallgatni. Az „Alávaló !", „Gazsági", „Hazudik!", „Kapcabetyár!" stb. csak úgy röpködtek, mintha hamis kártyások csípték volna egymást azon, amit már régen tudtak egymásról. Az ülés tartama alatt mintegy negyven rendreutasítás történt, melyeknek javarészét az új alelnök, báró Feilitzsch osztogatta. A nagy zajban az elnök több képviselőnek jegyzőkönyvi megrovását indítványozta, ami ugyancsak a nagy zajban meg is történt. A legtöbb képviselőnek sejtelme se volt, hogy miről van szó s a baloldal csak a jobboldal felállásából tudta meg, hogy ismét megszavaztak valamit. így folyt az ülés esti 7 óráig, amikor végre szavazásra került a sor s a többség megszavazta, hogy a képviselőház szombattól kezdve délután 5-től 9 óráig is ülésezzen. A szombat délelőtti ülés négy jegyzőkönyvi felszólalással kezdődött. Ez már a technikai obstrukczió kezdete volt. Minden indítványhoz házszabály vitát rendeztek s a szavalás előtt öt percz szünetet kértek. E négy indítvány letárgyalása délután kettőig tartott, miközben valaki a villamos csengő drótját elmetszette, hogy az elnöki beharangozások ne hallatszodjanak a folyosókon. Két órakor felállott Polónyi Géza s bizalmatlansági indítványt olvasott fel Perczel Dezső házelnök ellen. Az indítványt mintegy 80 képviselő írta alá. Polónyi vádiratára Ptrael Dezső felelt, kötelességének jelentve ki azt, hogy továbbra is megmaradjon az elnöki székben. Perczeit védelmébe vette Tisza István is. Ezután ismét hosszú házszabályvita indult meg, majd rátértek az 1899-iki paktumra, melyből azt akarták kimagyarázni, hogy a ház elnökének mostani eljárása és a házszabályok kezelése ellenkezik a paktummal. Ez a vita belenyúlt a délutáni órákba úgy, hogy öt órakor még mindig a délelőtti ülés folyt. Esti haét órakor Khuen-Héderváry beszélt a füfegytlenségi párttal folytatott tárgyalásokól s kijelentette, hogy sajnálja, hogy Polónyi Gézával tanuk jelenléte nélkül tárgyalt. Ezzel a délelőtti ülés esti félnyolckor befejeződött. Különféle hírek szállingóznak most mindenfelé a politikai helyzetről s hogy e hírek sokszorosan ellentmondanak egymásnak, ez csak természetes. Nem is pazaroljuk helyünket valamennyinek felis fűzésére. Tény az, hogy Tisza István el van szánva a legvégsőre. Ezt különben tegnap választói előtt nyíltan ki is mondotta. Tény az is, hogy Perczel Dezsőben szintén mindenre kész eszköz áll rendelkezésére. A parallel üléseknek szemmel látható kudarcza után tehát újabb erőszakoskodó kísérletekre van kilátás. Az ellenzék magatartását már nem lehet ilyen határozottan meghatározni. Most még nagyon harcziasak és mint ők mondják, szintén el vannak szánva a legszélsőbb eszköz használatára, de ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem már a legközelebb is eljutnak a leszereléshez. Száth Endre mentelmi ügye. A képviselőház mentelmi bizottsága ma délelőtt féltízkor ülést tartott, melyen Ráth Endre mentelmi ügyet tárgyalott. Ráth Endrét a Ház az elnök ellen tanúsított engedetlensége miatt utasította a mentelmi bizottság elé a november 26-iki ülésén. Szivák Imre elnök megnyitván az ülést, a bizottság előadójává Mayer Károlyt választotta meg. Az előadó felolvasván a képviselőház elnökségének átiratát és a napló vonatkozó részét, kihallgatták Ráth Endre képviselőt, aki kijelentette, hogy a naplóban foglalt kifejezéseket afelett való felháborodásában használta, hogy — nézete szerint — a Ház elnöke megsértette a házszabályt. Az előadó, tekintettel arra, hogy kétségtelen, hogy Ráth Endre kétszer való rendreutasítás után sem engedelmeskedett a Ház elnökének, indítványozza, hogy a 255. §. alapján javasolja a bizottság, hogy Ráth Endrét ünnepélyes megkövetésre kötelezze. Olay Lajos és Sebess Dénes ezzel szemben azt vitatják, hogy míg a Ház elnöke nem teszi jóvá az elkövetett" házszabálysértést, addig a bizottság ne ítélkezzék. Gróf Zichy Aladár a Ház elnökének magatartását nem tartja itt elbírálhatónak ; ha lehetne enyhébb határozatot hozni, ahoz járulna, tekintettel az izgatott hangulatra, de miután ez nem lehetséges, elfogadja az előadó javaslatát Maróthy László hozzájárul az előadói javaslathoz. A bizottság nyolca szavazattal kettő ellenében elfogadta az előadó javaslatát, amelylyel szemben L bens Dénes és Olay Lajos különvéleményt jelentettek be. Három szász képviselő, Brucisner, Lindner és Trauschenfels be fognak lépni a szabadelvű pártba. Eddig pártonkívüliek voltak. A nemzetiségi képviselőknek és pártjuknak ez a beolvadás nem válik nagy dicsőségére. Mikor iskolába menve az utczán összetalálkoztak, mindegyik elővette a maga elemózsiáját és a kezében tartotta. De bele nem harapott volna egy világért sem, csak ravaszul forgatta és nézegette. Mikor Aladárnak már a nyála is megindult a szépen sült málé láttára, ilyen beszéd kezdődött közöttük: — Jancsi! Emez meg csalafintáskodott s ugy tett, mintha nem hallotta volna. Pedig alig várta, hogy a kiflit kétfelé törhesse és beleharaphasson. — Jancsi ! Cseréljünk . . . Emez ravaszkodott s azt mondta: — Mit ? — Adja ide a málét, én odaadom a kiflit. Jó? — Jó is volna ?! Az én málém menynyivel nagyobb, mint a te kiflid! — De az én kiflim fehérebb. — Hát akkor csak edd meg. Az alku vége mégis csak az lett, hogy a kifli meg a málé gazdát cserélt. Jancsit általában nem igen bántották az élet gondjai, de azért néha mégis eltűnődött azon, hogy neki mindig csak málét adnak otthon? Ilyenkor a szíve összefacsarodott és a könyv is kicsordult arra a gondolatra, hogy talán soha életében sem ehetik otthonsült kalácsot. Pedig az olvasókönyvéből is azt olvasta, hogy aki szorgalmas, annak mindig bővebben ,van mindene, mint annak, aki lusta. Ő írni-olvasni jól tud, a leczketudásban is első, az iskolában is pontosan megjelenik s íme, még sincs soha a málénál egyebe. Egyszer, amint megint ezen gondolkozik, egy öreg bácsi senderedik mellé. Ő ugyan nem is látta, de hallotta a beszédjét. Ezt a bácsit úgy hívták, hogy: Élet. Azt mondja neki: — Ne zúgolódjál fiam. Most még gyerek vagy. A gyerekkel a sors még nem áll szóba, hanem csak a szüleivel. A gyereknek az van, amit szülőjétől kap. Várj, majd ha emberré leszel, akkor igazán magadtól függ, hogy jól élj-e vagy rosszul. Ha szorgalmas, munkás, takarékos löszer, boldogság és nyugalom lesz a sorsod. Nemcsak máléban, de kenyérben és ami a fő, kalácsban is bőven lehet részed. A szorgalmas embernek bőség, a lustának meg nyomorúság a sorsa. Csak a szorgalom termi meg a kalácsot. Jancsit ez a beszéd egészen megnyugtatta. De egyúttal meg is világította az elméjét. Most már tudta, miért élnek ők odahaza olyan nyomorúságosan. Hogy egy héten alig egyszer száll ki a füst a kéményükön. Piszkosak, rongyosak. Télen majd megfagynak a fűtetlen szobában. És éheznek, mert a máléból akármennyit esznek, nem laknak jól, csak a hasuk nő meg tőle, mint a szomszédék malaczuknak az ivásmoslékról. De még másé síncsen mindenkor. Bizonyosan az apja az oka. Bizonyosan nem szorgalmas. Lustálkodik. Az igaz, hogy mindennap korán reggel elmegy hazulról és csak késő este jön haza, néha meg egész héten is oda van, de hát bizonyosan nem dologra jár, hanem a korcsmába. Az is igaz ugyan, hogy még részegnek nem látta. Neril tudott ebből az ellentétes dolgokból kiokosodni. A vége mégis csak az lett, hogy gyűlölni kezdte az apját, ki ahelyett hogy szorgalmas lenne, gyerekeit inségeskedni hagyja. Egyszer meg is kérdezte tőle. — Édesapám, miért nem ehetünk mi kalácsot? Úgy meguntam már ezt a málét. — Örült fiam, hogy ez is van, — volt az egyhangú, kedvetlen válasz. — Talán ha többet dolgozna, lehetne kalácsunk is, meg szép ruhánk? Az apja szomorúan ránézett és harag nélkül mondta: fra! Nem érted te, azt még kisfiam. Jancsit ez a beszélgetés nem elégítette ki. Az apját okozta továbbra is a nyomorúságért. Magában eltökélte, hogy ha emberré lesz, nagyon szorgalmatoskodik, mindig dolog után lát, hogy jó sorsa legyen. Ebben a tudatban nagyon büszkének érezte magát. Száz meg száz embert látott, kik mind lustálkodtak, mert mind kopottak meg rongyosak voltak. Ő mindezeknél különb lesz. A faluban jóformán csak a jegyző, az orvos meg az ügyvéd volt szorgalmas; azok mindig szép, tiszta ruhában jártak s bizonyos, hogy kaláccsal éltek. Térült-fordult az idő. Napok jöttek, napok mentek, esztendők múltak. Jancsi már az iskolákat is kijárta. Aladárt meg elvitték egy messzi városba, azt mondták, hogy magasabb iskolába, mert annak nagyon okos emberré kell lenni, hogy ar lehessen, mint az apja. Ez természetes is. Urnak a fia nem lehet munkásember, annak urnak muszáj lenni. Mikorára Jancsi már a katonaságot is NÉPSZAVA 3. oldal. KJ LFÖLD. Németország. Sztrájkok Németországban. A német szakszervezetiek nagybizottságának vezetője, Legien elvtárs képviselő, nemrégiben kimutatást tett közzé az 1902. évben megtartott sztrájkról. 1902-ben 861 sztrájk volt Németországban, amelyekben 55.713