Népszava, 1904. május (32. évfolyam, 52–65. sz.)

1904-05-03 / 52. szám

1904. május 7. NÉPSZAVA 3. oldal. A leglelkesebb hangulatban vonultak végig az ünneplő proletárok a Kerepesi-út, Erzsébet- és Teréz-köruton és végül az Andrássy-úton s a Stefánia-ut egy részén végighömpölyögve a városligetbe értek. A menetben a legszigorúbb számítással 50.000-en vettek részt és ötnegyed óráig tartott, míg egy pont előtt elvonult a végtelen menet, amelynek százezernyi nézője akadt azon az úton, amelyen haladt. * A városligetben három helyen volt ün­nepi beszéd tervezve. A Hermina-kertben, a Reklám­ kertben és a Trieszti nőnél. Ám csak a két előbbi helyen lehetett meg­tartani, mert a Trieszti nőt tíz percz alatt bojkottálta a megjelent munkásság, mert ahogy megérkeztek, a vendéglős rögtön szokatlanul felcsapta a sör árát. A Hermina kert­en megtartott ünnepély szónoka Wettner Jakab elvtárs volt, aki május elsejének nagy jelentőségét fejte­gette, rámutatva azon tényre, hogy május 1-én mikor mindenki letesz a munkaszer­számot, demonszálja legékesebben a munkásság, hogy ő a világ fönntartója. A szervezkedés­­ óriási fontosságot fejte­get­i vívmányát. A 8.8.8. mély jelentőségé­nek bonczolgatása mellett a választói jogért való harezra lelkesíti a jelenlevő­ket. A napilapért való erőteljes agitáczióra hívja föl a munkásokat s mélységes gyá­szunknak ad kifejezést az élesdi legyil­koltakért. A további harezra hívja föl a jelenlevőket. A hatalmas beszéd óriási lelkesedést keltett a jelenlevők között s a Marsaillaise éneklése után asztaloknál foglalva helyet, vigadtak az ünnep­napon. A Reklám­kertben. Garbai Sándor elvtárs tartotta az ünnepi beszédet. Tizenötöd­ször ünnepli a munkásság a május else­jét — úgymond. Azon harcz ünnepeként, amelyet a tőke vív a munkával A tudás nagy jelentőségét fejtegeti s az ezt követő testvéri összetartást s az ezt követő vív­mányokat, amelyek közül a legsürgősebbek a munkásvédtörvények s a 8-8-8. Az osztályuralom s elnyomatás kínjait festi le s ezzel szemben a munkásság elkese­redett harczát a jogért. Beszéde végeztével mély gyászunknak ad kifejezést az élesdi áldozatokért, kifejezve megvetését a függetlenségi párt ellen, akit a véreng­zésért okol. A mai küzdelemre úgy mutat rá, mint megpróbáltatásra, amely csak a szocziáldemokráczia megerősödésével vég­ződhet. A beszédet követő nagy lelkesedés után Tarczai Lajos elvtárs lépett a szónoki emelvényre s lángoló beszédben hívta fel a munkásságot a mindenféle zsarnokság elleni küzdelemre s tanulásra, amelynek nyomán öntudatos és önálló férfiak terem­nek. Itt is a Marseillaise eléneklése után késő éjjelig vigadott a proletárság azzal az érzelemmel lelkében, amely, ha más­nap föl is vette a munkaszerszámot — benne maradt, a rideg osztályharczra lelke­sítvén őt. Az ünnepségre a következő sürgönyök érkeztek: Fiume. A fiumei összmunkásság üdvözli az ünneplőket. Éljen május elseje, éljen a vilá­got megváltó szocziáldemokráczia ! Ünneprendező bizottság: Acron (Ohio állam, Amerika). Klein János czipész elvtárs az Amerikába szakadt hartaiak és nagyszékelyiek nevében forró üdvözletét küldi a harczolóknak s további kitartó küzde­lemre lelkesít bennünket. * Buda. A budai munkások külön ünne­pelték a május elsejét. A bombatéren gyülekeztek s hatalmas menetben halad­tak a Kretter-féle vendéglőbe, ahol májusi ünnepély volt. Újpest. A május elsejei körmenet és ünnepély kitűnően sikerült. 5000-en vettek benne részt és késső éjjelig vigadtak az ünnepély után a munkások. Elvtársak!­­Ne felejtsétek el, hogy a „Népszavát­" napilappá kell tennünk! Gyűjtsetek előfizetőket! H­Í­RE­K. Ingyenes jogitanács. Figyelmeztetjük a fővárosi elvtársakat, hogy ingyenes jogitanács ezentúl csak szombaton este 7—1/1­0 óráig fog nyújtatni a „Népszava" szerkesztőségében (VIII. ker., József­ körút 18. szám, I. emelet). Jogitanács csakis pártügyekben, vagy a munkás és munkaadó közt fölmerült jogi ügyekben adatik. Vidéki elvtársainkat föl­kérjük, hogy hívás nélkül jogi tanácsért Budapestre ne utazzanak. Az ilyen uta­zásoknál fölmerült költségekért a párt­vezetőség nem vállal felelősséget. Szintúgy figyelmeztetünk mindenkit, hogy eredeti okiratokat ne küldjön a jogi tanácshoz, mert azokért sem vállalunk felelősséget. — A szabad orvosválasztás. Az alábbi sorokat kaptuk: A „Népszava" tekintetes Szerkesztőségének, Budapesten, Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Van szerencsénk tisztelettel felkérni, h­ogy legyen kegyes igazság érdekében és a munkások fel­világosítása és a helyes tájékoztatása czéljából kö­vetkező sorainknak helyt adni: mi a szabad orvos­választásnak vagyunk hívei. Évek óta tartó h­arczot vívunk annak megvalósításáért. A legtisztább meg­győződésből valljuk és hirdetjük, hogy a szabad orvosválasztás jobban megfelel az orvosok és egy­úttal a munkások érdekének, mint a most­ani fix­fizetéses rendszer. A kerületi betegsegélyző pénztár állandóan azt hangoztatja, hogy a szabad orvosválasztás nem munkásérdek. Csodálatos, hogy ez a betegpénztár jobban akarja tudni, hogy mi a munkások érdeke, mint ők maguk; mert a munkások jó részének a fix­ rendszer nem kell, azt bebizonyították, mikor a szabad orvosválasztásért a miniszterhez intézett fel­terjesztést harminc­ezren aláírták. Mi ugyan a kerületi betegsegélyző pénztárnak gyenge érveit százszor is pozdorjává zúztuk, de újra és újra és szívesen síkra szállunk ügyünk igazáért, azonban azt megköveteljük, hogy a pénz­tárnak ténybeli állításai igazak legyenek, azaz meg­feleljenek a valóságnak. Az 1903. évi jelentésben azt írja a pénztár, hogy : „Mióta Bajorországban ezt az üdvös (!) dolgot ke­resztül vitték, a befizetési járulékot emelni kellett és pedig az átlagos napibér után ma a tagok öt százalékot, a családtagokért külön két és fél szá­zalékot, a családos tagok tehát hét és fél százalé­kot tartoznak befizetni". A hét és fél százalék zsí­ros betűkkel van nyomva, hogy annál feltűnőbb legyen. És tényleg nekünk is feltűnt. Miután pedig ezen állítás nagyon alkalmasnak látszik arra, hogy az érdeklődő munkásokat a szabad orvosválasztással szemben elfogulttá tegye, a müncheni községi pénz­tárnak két levelét ezzenel bemutatjuk e lap t. szer­kesztőjének. Münchenben tiz községi betegpénztár volt, amelyeket a f. év január hó 3-án egyesítettek. Ezen tíz pénztárnál járulékképpen az átlagos napi­bér három százalékát kellett fizetni. A járulékok magassága tekintetében családos és nőtlen tagok között semmiféle különbség sincs. A tíz pénztár egyesítése után az átlagos napigér helyére a tény­leges napikereset lépett, amelyből járulékképpen három és fél százalékot kell fizetni. A fél száza­lékos (3­­,-ról 37,%-ra) járulékfelelemelésre nem a szabad orvosválasztás miatt volt szükség, hanem azért, mert az új betegpénztári novella szerint a segélyezés tartama 13 hétről 26 hétre emeltetett Ez a tiszta igazság és mi csak sajnálni tudjuk hogy a kerületi betegsegélyző pénztár ilyen fegy­­verekhez nyúl. Dr. Rózsavölgyi Mór. Dr. Bród Miksa. — Megint egy uj fosztogató szövetkezet. Az osztrák-magyar ta­lpbőrgyárosok a talpbőr árát nemrég 10—15 koronával fölemelték. A talpbőrgyárosok enm"'13 nem érik be, hanem ujabb áremelést ter­veznek. Kartellt alakítanak, melynek létre­jötte már félig-meddig biztosítva is van, mert amikor a fosztogatásról van szó, akkor elfelejtenek azok az urak nemzeti­ségi gyűlöletet, akkor egygyek ők. S a kor­mány, amely folyton újabb támadásokat intéz a munkásság egyesülési és gyüleke­zési joga ellen, ezeknek rablószövetkeze­teknek a garázdálkodását nyugodtan tűri. — Takarodjatok ki, szemtelenek! Ezeket mondotta az „istennek és az anyaszent­egyháznak egy hűséges szolgája", áthatva a „krisztusi" szeretettől, midőn néhány elvtársunk megunva a papzsák tömését, elmentek hozzá bejelenteni, hogy kilépnek a vallás kötelékéből. Az eset Újpesten történt, ahol ugyanis az elvtársak mindjobban belátva az egy­ház butításait, mind sűrűbben igyekeznek annak kötelékéből kilépni. A legutóbb is hat elvtárs megfelelő tanuk kíséretében elmentek a plébániára és bejelentették szándékukat Illek Vincze apátplébános úrnál, amit csak úgy akart tudomásul venni a plébános úr, ha előbb elvtársaink elhozzák keresztlevelüket, eb­ből is hasznot remélve a papzsoknak. Egyik elvtársunk felkérte, hogy venné tudomásul jelentéseiket és 14 nap múlva elhozzák keresztlevelüket is. A csuhás ezt nem akarta, hanem csúnya jezsuita szemforgatással azt felelte: „Aki ilyesmit mer elkövetni, attól a törvény megköveteli, hogy fáradozzék." Erre egyik elvtársunk — megértve a csuhás ravaszságát — azt mondta, hogy talán a plébános úr maga kívánja, hogy keresztlevelet hozzunk, mert a törvény azt nem írja elő. Elvtársunk fején találhatta a szeget, mert a csuhás mint egy felbőszült vad­állat neki­rontott az ajtónak és azt egé­szen kitárva, igy kezdett ordítani: „Mára innen, takarodjatok ki, szemtelenek!" E szavakkal a plébános úr jellemezte magát. Elvtársaink mégis megpróbálták lecsillapítani a dühöngő papot, de ez nem sikerült, mert oly erővel tört ki rajta az őrüléti roham, hogy majdnem habot tart kínjában. Erre elvtársaink ott hagyták a plébánost, de azért a tanúk mégis kiállít­ják a szükséges bizonyítványokat és 14 nap múlva ismét beállítanak a plébános úrhoz. Azonban ajánljuk neki, hogy ak­kor ne legyen olyan indulatos, mert minél jobban dühöng, annál többen fognak ki­lépni az egyház kötelékéből ! — Temetés pap nélkül. Erzsébetfalván mind jobban terjed a nép között azon felfogás, hogy felesleges temetésért a pap zsákját tömni, mikor ingyen sokkal szeb­ben, meghatóbban, végzik el az elvtársak maguk. Ezen elvből kifolyólag fordult elvtársainkhoz egy munkástársunk neje, kinek férje jelenleg távol van, hogy 6 éves fiacskáját temessék el, minthogy úgyis tudja, hogy a pap pénz nélkü­l nem teszi, hát nem is fordul hozzája. Az elvtársak a kérésnek eleget tettek s nagyszámban vonultak fel a végtisztességre. Babina Géza elvtárs búcsúztatta el a kis halottat s nem maradt szem szárazon, midőn osto­rozta a mai rendszert, mely a kenyér­kereső apát a családtól elűzi és nem tud annyit sem szerezni, hogy haldokló gyer­meke ágyához jöhessen. A munkásönképző egylet dalkara gyászdalt énekelt s a Mar­saillaise elhangzása után a résztvevők ki­kísérték a kis halottat a temetőbe. — Az urak mulatsága. A főváros tanácsa csütörtöki ülésén elutasította az automobil­virágkorzó rendező-bizottságának kérelmét, hogy május 13, illetve 16-án elzárhassa a Stefánia-utat. Tette pedig ezt azon indo­kolással, hogy egy mulatság kedvéért nem lehet a népet órák hosszat kitiltani egy népes útról. A rendező­bizottság új­ból fölkereste a tanácsot s a tanács újból elővette ez ügyet s megfordította a köpö­nyeget s kijelentette, hogy hajlandó a kérést teljesíteni. Ennek pedig az a nyitja, a nagy urak mulatságára rendeződ

Next