Népszava, 1904. május (32. évfolyam, 52–65. sz.)
1904-05-03 / 52. szám
1904. május 7. NÉPSZAVA 3. oldal. A leglelkesebb hangulatban vonultak végig az ünneplő proletárok a Kerepesi-út, Erzsébet- és Teréz-köruton és végül az Andrássy-úton s a Stefánia-ut egy részén végighömpölyögve a városligetbe értek. A menetben a legszigorúbb számítással 50.000-en vettek részt és ötnegyed óráig tartott, míg egy pont előtt elvonult a végtelen menet, amelynek százezernyi nézője akadt azon az úton, amelyen haladt. * A városligetben három helyen volt ünnepi beszéd tervezve. A Hermina-kertben, a Reklám kertben és a Trieszti nőnél. Ám csak a két előbbi helyen lehetett megtartani, mert a Trieszti nőt tíz percz alatt bojkottálta a megjelent munkásság, mert ahogy megérkeztek, a vendéglős rögtön szokatlanul felcsapta a sör árát. A Hermina kerten megtartott ünnepély szónoka Wettner Jakab elvtárs volt, aki május elsejének nagy jelentőségét fejtegette, rámutatva azon tényre, hogy május 1-én mikor mindenki letesz a munkaszerszámot, demonszálja legékesebben a munkásság, hogy ő a világ fönntartója. A szervezkedés óriási fontosságot fejtegeti vívmányát. A 8.8.8. mély jelentőségének bonczolgatása mellett a választói jogért való harezra lelkesíti a jelenlevőket. A napilapért való erőteljes agitáczióra hívja föl a munkásokat s mélységes gyászunknak ad kifejezést az élesdi legyilkoltakért. A további harezra hívja föl a jelenlevőket. A hatalmas beszéd óriási lelkesedést keltett a jelenlevők között s a Marsaillaise éneklése után asztaloknál foglalva helyet, vigadtak az ünnepnapon. A Reklámkertben. Garbai Sándor elvtárs tartotta az ünnepi beszédet. Tizenötödször ünnepli a munkásság a május elsejét — úgymond. Azon harcz ünnepeként, amelyet a tőke vív a munkával A tudás nagy jelentőségét fejtegeti s az ezt követő testvéri összetartást s az ezt követő vívmányokat, amelyek közül a legsürgősebbek a munkásvédtörvények s a 8-8-8. Az osztályuralom s elnyomatás kínjait festi le s ezzel szemben a munkásság elkeseredett harczát a jogért. Beszéde végeztével mély gyászunknak ad kifejezést az élesdi áldozatokért, kifejezve megvetését a függetlenségi párt ellen, akit a vérengzésért okol. A mai küzdelemre úgy mutat rá, mint megpróbáltatásra, amely csak a szocziáldemokráczia megerősödésével végződhet. A beszédet követő nagy lelkesedés után Tarczai Lajos elvtárs lépett a szónoki emelvényre s lángoló beszédben hívta fel a munkásságot a mindenféle zsarnokság elleni küzdelemre s tanulásra, amelynek nyomán öntudatos és önálló férfiak teremnek. Itt is a Marseillaise eléneklése után késő éjjelig vigadott a proletárság azzal az érzelemmel lelkében, amely, ha másnap föl is vette a munkaszerszámot — benne maradt, a rideg osztályharczra lelkesítvén őt. Az ünnepségre a következő sürgönyök érkeztek: Fiume. A fiumei összmunkásság üdvözli az ünneplőket. Éljen május elseje, éljen a világot megváltó szocziáldemokráczia ! Ünneprendező bizottság: Acron (Ohio állam, Amerika). Klein János czipész elvtárs az Amerikába szakadt hartaiak és nagyszékelyiek nevében forró üdvözletét küldi a harczolóknak s további kitartó küzdelemre lelkesít bennünket. * Buda. A budai munkások külön ünnepelték a május elsejét. A bombatéren gyülekeztek s hatalmas menetben haladtak a Kretter-féle vendéglőbe, ahol májusi ünnepély volt. Újpest. A május elsejei körmenet és ünnepély kitűnően sikerült. 5000-en vettek benne részt és késső éjjelig vigadtak az ünnepély után a munkások. Elvtársak!Ne felejtsétek el, hogy a „Népszavát" napilappá kell tennünk! Gyűjtsetek előfizetőket! HÍREK. Ingyenes jogitanács. Figyelmeztetjük a fővárosi elvtársakat, hogy ingyenes jogitanács ezentúl csak szombaton este 7—1/10 óráig fog nyújtatni a „Népszava" szerkesztőségében (VIII. ker., József körút 18. szám, I. emelet). Jogitanács csakis pártügyekben, vagy a munkás és munkaadó közt fölmerült jogi ügyekben adatik. Vidéki elvtársainkat fölkérjük, hogy hívás nélkül jogi tanácsért Budapestre ne utazzanak. Az ilyen utazásoknál fölmerült költségekért a pártvezetőség nem vállal felelősséget. Szintúgy figyelmeztetünk mindenkit, hogy eredeti okiratokat ne küldjön a jogi tanácshoz, mert azokért sem vállalunk felelősséget. — A szabad orvosválasztás. Az alábbi sorokat kaptuk: A „Népszava" tekintetes Szerkesztőségének, Budapesten, Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Van szerencsénk tisztelettel felkérni, hogy legyen kegyes igazság érdekében és a munkások felvilágosítása és a helyes tájékoztatása czéljából következő sorainknak helyt adni: mi a szabad orvosválasztásnak vagyunk hívei. Évek óta tartó harczot vívunk annak megvalósításáért. A legtisztább meggyőződésből valljuk és hirdetjük, hogy a szabad orvosválasztás jobban megfelel az orvosok és egyúttal a munkások érdekének, mint a mostani fixfizetéses rendszer. A kerületi betegsegélyző pénztár állandóan azt hangoztatja, hogy a szabad orvosválasztás nem munkásérdek. Csodálatos, hogy ez a betegpénztár jobban akarja tudni, hogy mi a munkások érdeke, mint ők maguk; mert a munkások jó részének a fix rendszer nem kell, azt bebizonyították, mikor a szabad orvosválasztásért a miniszterhez intézett felterjesztést harmincezren aláírták. Mi ugyan a kerületi betegsegélyző pénztárnak gyenge érveit százszor is pozdorjává zúztuk, de újra és újra és szívesen síkra szállunk ügyünk igazáért, azonban azt megköveteljük, hogy a pénztárnak ténybeli állításai igazak legyenek, azaz megfeleljenek a valóságnak. Az 1903. évi jelentésben azt írja a pénztár, hogy : „Mióta Bajorországban ezt az üdvös (!) dolgot keresztül vitték, a befizetési járulékot emelni kellett és pedig az átlagos napibér után ma a tagok öt százalékot, a családtagokért külön két és fél százalékot, a családos tagok tehát hét és fél százalékot tartoznak befizetni". A hét és fél százalék zsíros betűkkel van nyomva, hogy annál feltűnőbb legyen. És tényleg nekünk is feltűnt. Miután pedig ezen állítás nagyon alkalmasnak látszik arra, hogy az érdeklődő munkásokat a szabad orvosválasztással szemben elfogulttá tegye, a müncheni községi pénztárnak két levelét ezzenel bemutatjuk e lap t. szerkesztőjének. Münchenben tiz községi betegpénztár volt, amelyeket a f. év január hó 3-án egyesítettek. Ezen tíz pénztárnál járulékképpen az átlagos napibér három százalékát kellett fizetni. A járulékok magassága tekintetében családos és nőtlen tagok között semmiféle különbség sincs. A tíz pénztár egyesítése után az átlagos napigér helyére a tényleges napikereset lépett, amelyből járulékképpen három és fél százalékot kell fizetni. A fél százalékos (3,-ról 37,%-ra) járulékfelelemelésre nem a szabad orvosválasztás miatt volt szükség, hanem azért, mert az új betegpénztári novella szerint a segélyezés tartama 13 hétről 26 hétre emeltetett Ez a tiszta igazság és mi csak sajnálni tudjuk hogy a kerületi betegsegélyző pénztár ilyen fegyverekhez nyúl. Dr. Rózsavölgyi Mór. Dr. Bród Miksa. — Megint egy uj fosztogató szövetkezet. Az osztrák-magyar talpbőrgyárosok a talpbőr árát nemrég 10—15 koronával fölemelték. A talpbőrgyárosok enm"'13 nem érik be, hanem ujabb áremelést terveznek. Kartellt alakítanak, melynek létrejötte már félig-meddig biztosítva is van, mert amikor a fosztogatásról van szó, akkor elfelejtenek azok az urak nemzetiségi gyűlöletet, akkor egygyek ők. S a kormány, amely folyton újabb támadásokat intéz a munkásság egyesülési és gyülekezési joga ellen, ezeknek rablószövetkezeteknek a garázdálkodását nyugodtan tűri. — Takarodjatok ki, szemtelenek! Ezeket mondotta az „istennek és az anyaszentegyháznak egy hűséges szolgája", áthatva a „krisztusi" szeretettől, midőn néhány elvtársunk megunva a papzsák tömését, elmentek hozzá bejelenteni, hogy kilépnek a vallás kötelékéből. Az eset Újpesten történt, ahol ugyanis az elvtársak mindjobban belátva az egyház butításait, mind sűrűbben igyekeznek annak kötelékéből kilépni. A legutóbb is hat elvtárs megfelelő tanuk kíséretében elmentek a plébániára és bejelentették szándékukat Illek Vincze apátplébános úrnál, amit csak úgy akart tudomásul venni a plébános úr, ha előbb elvtársaink elhozzák keresztlevelüket, ebből is hasznot remélve a papzsoknak. Egyik elvtársunk felkérte, hogy venné tudomásul jelentéseiket és 14 nap múlva elhozzák keresztlevelüket is. A csuhás ezt nem akarta, hanem csúnya jezsuita szemforgatással azt felelte: „Aki ilyesmit mer elkövetni, attól a törvény megköveteli, hogy fáradozzék." Erre egyik elvtársunk — megértve a csuhás ravaszságát — azt mondta, hogy talán a plébános úr maga kívánja, hogy keresztlevelet hozzunk, mert a törvény azt nem írja elő. Elvtársunk fején találhatta a szeget, mert a csuhás mint egy felbőszült vadállat nekirontott az ajtónak és azt egészen kitárva, igy kezdett ordítani: „Mára innen, takarodjatok ki, szemtelenek!" E szavakkal a plébános úr jellemezte magát. Elvtársaink mégis megpróbálták lecsillapítani a dühöngő papot, de ez nem sikerült, mert oly erővel tört ki rajta az őrüléti roham, hogy majdnem habot tart kínjában. Erre elvtársaink ott hagyták a plébánost, de azért a tanúk mégis kiállítják a szükséges bizonyítványokat és 14 nap múlva ismét beállítanak a plébános úrhoz. Azonban ajánljuk neki, hogy akkor ne legyen olyan indulatos, mert minél jobban dühöng, annál többen fognak kilépni az egyház kötelékéből ! — Temetés pap nélkül. Erzsébetfalván mind jobban terjed a nép között azon felfogás, hogy felesleges temetésért a pap zsákját tömni, mikor ingyen sokkal szebben, meghatóbban, végzik el az elvtársak maguk. Ezen elvből kifolyólag fordult elvtársainkhoz egy munkástársunk neje, kinek férje jelenleg távol van, hogy 6 éves fiacskáját temessék el, minthogy úgyis tudja, hogy a pap pénz nélkül nem teszi, hát nem is fordul hozzája. Az elvtársak a kérésnek eleget tettek s nagyszámban vonultak fel a végtisztességre. Babina Géza elvtárs búcsúztatta el a kis halottat s nem maradt szem szárazon, midőn ostorozta a mai rendszert, mely a kenyérkereső apát a családtól elűzi és nem tud annyit sem szerezni, hogy haldokló gyermeke ágyához jöhessen. A munkásönképző egylet dalkara gyászdalt énekelt s a Marsaillaise elhangzása után a résztvevők kikísérték a kis halottat a temetőbe. — Az urak mulatsága. A főváros tanácsa csütörtöki ülésén elutasította az automobilvirágkorzó rendező-bizottságának kérelmét, hogy május 13, illetve 16-án elzárhassa a Stefánia-utat. Tette pedig ezt azon indokolással, hogy egy mulatság kedvéért nem lehet a népet órák hosszat kitiltani egy népes útról. A rendezőbizottság újból fölkereste a tanácsot s a tanács újból elővette ez ügyet s megfordította a köpönyeget s kijelentette, hogy hajlandó a kérést teljesíteni. Ennek pedig az a nyitja, a nagy urak mulatságára rendeződ