Népszava, 1906. augusztus (34. évfolyam, 180–205. sz.)
1906-08-15 / 192. szám
SJ . Munreássora. Szilágyi István turi lakosnak Bankó Mihály nevű bérese a napokban cséplőgépet szállított társaival. Amint Bankó ostorával az ökrök közé ütött, ostora megakadt. Midőn azt ráncigálta, megbotlott és a mozgásban lévő gép kerekei alá került. Oly súlyos sérülést szenvedett, hogy életbenmaradásához kevés a remény. Bácsik Imre debreceni munkás néhány nap óta Gyémánt Salamon püspökladányi birtokán dolgozott. A minap is szántottak a határban. Bácsik a működésben lévő gőzeken teljesített szolgálatot. A nap melege ellankasztotta a munkásokat. Bácsik is fáradtan ledőlt a gépre és elaludt rajta. Egy zökkenőnél lebukott és a kerekek alá került. Kezét letépte a gép, sok zúzódást, belső és külső sérüléseket szenvedett. A félholtra vált munkást társai beszállították a debreceni kórházba. .Nagyvárad egyik utcáján egy szenyvíz levezető közcsatornát csináltat a város, melynek elkészítésével Rosenberg Izsó nagyváradi cementvállalkozót bízta meg. Az esőzés azonban a már javában folyó földmunkát úgy megrongálta, hogy a körülbelül 3 méternyire leázott árok falazata megrepedezett. Ennek dacára a vállalkozó nem gondoskodott arról, hogy az árkot előírásszerint kideszkázzák és kitámasszák, hogy a munkások veszély nélkül dolgozhassanak. Reggel, mikor a munkát folytatni akarták, észre is vették, hogy megrongálódott az árok, amely egy kis részében be is omlott. A beomlott földcsomó kihányására a munkavezető Pénzes Sándor munkást küldte le. Pénzes benézett a gödörbe. — Nem megyek én le, — mondta — mert beomlik ez a föld. Erre a munkavezető ráparancsolt, hogy csak menjen le, nem lesz semmi baja. Alig bocsátkozott azonban le Pénzes Sándor, mikor nagy robajjal beomlott a földhányás oldala és a munkást betemette. A szerencsétlen munkás segélyére a jelenlevő társai futottak, kik hamar kimentették. Pénzes súlyos belső sérüléseket szenvedett s csak azért nem fulladt meg, mert a feje szabadon maradt. — A szerencsétlenség közvetlen okozói pedig szabadon vannak és mivel csak munkásról van szó, nem éri majd őket az a büntetés, amelyet eme szerencsétlen munkás kiomlott vére megkíván. — Nagykikindán Krumenacker József ottani téglagyárában Grodity Mária munkásleánynak a téglaprés ugy összeroncsolta a bal kezét, hogy 3 ujját amputálni kellett. A szerencsétlenségnek a gyáros az oka, mivel azt parancsolta neki, hogy a teljes működésben levő gépet mossa meg.• Temetés pap nélkül. A Rókus-kórház halottas házából temették el ma Pasztorcsek J. elvtársat, az ácsmunkáitok elnökét, 32 éves korában. A halottasházban búcsúztatták el. Elvtársaink nagy számban jelentek meg és számos koszom fedte a koporsót, melynek halottja életében igaz küzdője volt az emberiséget felszabadító nagy eszméknek. — A szégyen halottja. Marosvásárhelyről irják. Néhány nappal ezelőtt Blazsur József ezredorvos özvegye egy Placzek Sándorné nevű aszszonyt fogadott magához a házi teendők elvégzésére. Az asszony az első napokban rendesen viselkedett és folyton panaszkodott, hogy nincs pénze, ugy hogy kénytelen volt aranyóráját és láncát zálogba tenni. Legutóbb azonban már kiváltotta az órát, láncot és nagyobb összegű pénzt is láttak nála. Aztán már vissza sem tért a lakására. Az ezredorvosnénak feltűnt az asszony viselkedése, megvizsgálta szekrényét, hol értékeit szokta tartani és rémülve látta, hogy 24.000 koronáról szóló értékpapírjait, amelyet a tolvaj bármikor felvehet és összes készpénzét ellopták. Az ezredorvosnő a rendőrséghez futott, hol rögtön megindították a vizsgálatot és kiderítették, hogy a nő Kolozsvárra szökött, ahol ismerősei vannak. Placzeknét mindhiába nyomozta a rendőrség. Pár nap előtt ismeretlen női hullát fogtak ki a Marosból és hatóságilag el is temették. Most a kolozsvári rendőrség telefonon értesítette az ottani főkapitányságot, hogy az öngyilkossá lett nő Placzekné Somodi Róza volt, amint a kolozsvári rokonaihoz intézett leveléből kiderült. Levelében megírta, hogy afeletti szégyenében, hogy a lopás kiderült, öngyilkossá lett. — A sztrájk és patrónusa. A Csángó utca 5. számú házban lakik Didacsek János gépkezelő, aki a Henger-malomban dolgozik. A malommunkások most folyó harcában a sztrájktörő szégyenletes szerepére vállalkozott. A házban több malommunkás lakik, akik közül az egyik kérdőre vonta, miért tör munkástársai ellen. Erre Didacsek nekitámadt a kérdezőnek, akit csak a többi munkások tudtak megvédelmezni a dühöngő sztrájktörőtől. A lármára odajött egy Hajdú nevű rendőrellenőr, aki a rendnek akként akart eleget tenni, hogy eltoloncolással fenyegette a védekező munkásokat. — A család szentsége. A rendőrség ma letartóztatta Steinbach Rikárd Arnold budapesti régiségkereskedőt, akinek esztendőkkel ezelőtt a Károly-köruton jól jövedelmező régiségkereskedése volt, de hamarosan tönkrejutott. Ekkor Esztergomba utazott, ahol a Szent István-társudat vezérügynöke lett és „Tuskulanum" cím alatt üzletet nyitott. Steinbachnak huszonöt esztendeje viszonya volt egy leánnyal. Ebből a viszonyból egy leány származott. Steinbach Esztergomban megismerkedett egy nővel, akinek udvarolt majd nőtlen embernek adva ki magát, házasságot ígért neki. Az esküvő napját augusztus 15-re tűzték ki. Steinbach közben azzal az ürüggyel, hogy Budapesten nagyszabású régiségkereskedést nyit, kicsalt az özvegytől 6000 koronát és megszökött. Egyenesen Budapestre utazott és a pénzt régi kedvesére, meg leányára költötte. A becsapott özvegy asszony erre feljelentést tett a rendőrségen, amely ma letartóztatta. — A Szent István Társulat klerikális vállalat. Nos, a csuhás urak is jobban tennék, ha inkább az ő bizalmasaiktól féltenék az erkölcsöt és családot, mint a szocialistáktól. — Méreg a fagylaltban. Rómából írják : Az utóbbi napokban nagyon sok ember lett beteg vaníliás fagylalt élvezete következtében és a betegek közül kettő meg is halt. A rendőrség azonnal megindította a vizsgálatot és megállapította, hogy a kávéházakban fogyasztott fagylaltot egy Maraini nevű cukrász szállította, mire Marainit rögtön letartóztatták. Maraini kihallgatása során azt mondotta, hogy valamelyik konkurrense mérget kevert az általa készített fagylaltba, mert másként, nem történhetett volna meg ilyen szerencsétlenség. A szakértők azonban egészen más eredményre jutottak. Megállapították ugyanis, hogy Maraini az eladatlanul visszamaradt fagylaltot eltette; másnap reggel, amikor a fagylalt teljesen elolvadt, összekevertette a frissen készülő fagylalt folyékony alkatrészeivel és azután betette a fagyasztógépbe. A vaniliafagylalt azonban, amely tejfel, bor és felvert tojásfehérnyéből készül, ha olvadásnak van kitéve, legveszedelmesebb melegágya mindenféle bacillusnak. Az olvadó fagylaltban a meleg következtében bacillusok fejlődtek ki, amelyek azután az egész fagylaltmennyiséget inficiálták. Ha ez azután több napon át ismétlődik, a fagylaltgépből is valóságos méregbögre lesz, mert a bacillusok lerakódnak az oldalfalakon. Marainit a bíróság elé állítják, a rendőrség pedig szigorú rendelettel utasította a cukrászokat és a kávéháztulajdonosokat, hogy tilos az elolvadt fagylaltot friss fagylalt elkészítésére használni. — Rómában kissé későn jött ez a megrendszabályozása a kapzsiságból gyilkolóknak, de nálunk még idejekorán volna most is. — Halálos baleset. Jagelcsák József szerelő ma délután 6 órakor az Aradi utca 60. számú ház emeletéről, ahol dolgozott, munka közben leesett az udvarra és azonnal meghalt. A rendőrség által kiadott jelentés szerint Jagelcsák ittas volt s ez okozta a szerencsétlenséget. — Agyonütötte a fiát. Nagybecskerekről jelentik : Bázos községben Petrisor Szilárd gazda valami csekélység fölött összeveszett a fiával, aki visszafeleselgetett az öregnek. Az apa ezért annyira feldühödött, hogy kiszaladt a konyhába, fogott egy fejszét és azzal agyonütötte a Ház. A csendőrök letartóztatták a gyilkos apát. — Szamársági bizonyítvány az elnök úr Herbertjének. Vettük a következő sorokat: A temesvári kereskedelmi és iparkamara ezelőtt 8 hónappal országos pályázatot irt ki a másodtitkári állás betöltésére. Nem rossz kis állás a kamaránál még a másodtitkári állás sem, akadt tehát pályázó bőven. Pályáztak tudományosan elkészült és gyakorlatilag is kipróbált szakférfiak s már-már szavazáshoz fogott a felizgatott kamarai közgyűlés, amikor végig morajlott a kövér kamarai tagok során az a meglepő és kellemes hír, hogy az elnök úr fia is hajlandó pályázni. Hinterseer Ulrik ipartestületi elnök és befolyásos kamarai tag kedves fia, Rezső úrfi volt ez, ki korántsem gyakornokságon, hanem mindjárt a szamárlajtorja második, másodtitkári fokán óhajtotta megkezdeni a hivataloskodást. A pályázatokat mindjárt félretették s köszönetet mondván a jó és engedékeny atyának, a fiát leültették a kamara asztalához, hogy kezdje meg, mint a borbélytanoncok szokták, a beretválást. Négy havi tanulóidőt adtak neki, melynek elteltével összeült a házi tanács, hogy a kamara, uj jobb kezét felszabadítsa. Nem lehetett a legjobb akarat mellett sem, mert az elnök úr fia a legelemibb dologhoz sem konyitott. Prolongálták az ideiglenesség tanulóidejét egy hónappal, két hónappal, négy hónappal, végre azután 8 hónap után a közgyűlés elé kellett vinni a kérdést, ahol mulatságosan kínos vergődés után el nem küldték ugyan Hinterseert — hiszen az elnök fia — hanem mással töltötték be az állást. Vagyis az elnök úr fiának a leggyengédebben bár (mert a szerető atya is végiglen jelen volt a tanácskozáson és szavazáson) de a legteljesebb szamársági bizonyítványt adták ki és a segédfogalmazót előléptették, fizetését felemelték s a szabadságra menő titkár helyettesévé nem a másodtitkárt, hanem a segédfogalmazót tették meg. Minthogy azonban az elnök ur fia és az elnök úr fiának a tatája mindezen csekélységekből sem látta szükségesnek valamely konzekvencia levonását, a békeszerető kamara „határozatlan időre® meghosszabbította Hinterseer ur beretválási próbaidejét , hogy megmutassa, miszerint azért ő nem haragszik, kissé leszállította ugyan, de havi 180 koronában mégis megállapította az abc-és doktor úr tiszteletdíját. És a doktor úr újabb 8 hónapig tanulja a kamarai titkárságot, 8 hónap múlva meg fogja kapni a másodfokú szamársági bizonyítványt s annak alapján bizonyára másodtitkári rangot is. Addig a kamara persze eteti az elnök ur fiát. — A cár spiritisztája. Pétervárról jelentik: Papust, a babonás és spiritizmussal foglalkozó úr spiritisztáját,s 50.000 dollár végkielégítési összeggel elbocsájtották a cári udvarból. Erre vonatkozólag még a következő részleteket közlik: Miklós cár nem tudja, hogy az idézett szellemek, különösen pedig III. Sándor szelleme, tulajdonképpen a népjog és szabadság letörésére szervezett párt szolgálatában állott és Papus csak olyan tanácsokat adatott e szellemekkel a cárnak, amelyek a párt terveinek kedveztek. A spiritiszta Trepovtól kapta utasításait és ezeknek szellemében kellett eljárnia. Az udvar emberei közül senkivel sem volt szabad beszélnie és lakását még egy pillanatra sem hagyhatta el. — A „Zion" orvosa. Vettük a következő panaszos levelet: A minap leestem a biciklimről és a kezemet nagyon megsebeztem. Minthogy tagja vagyok a „Zion® betegsegélyző-egyesületnek, utalványt kértem a betegsegélyző-egyesület orvosától. Ez azonban, minthogy nála éppen nem volt, háznál utalvány, dr. Fartas Dániel sebészorvoshoz (Erzsébet-körút és Király-u. sarok) utasított azzal, hogy Farkas vizsgáljon meg, ő maga majd másnap ad utalványt. Még délután felkerestem dr. Farkast, akit — miután ekkor nem volt a lakásán — este újra felkerestem immár alig várva, hogy enyhítsen a fájdalmamon. Ámde a humánus orvosnak ez volt az első kérdése: „Hol az utalvány ?" Mikor azt feleltem neki, hogy másnap elhozom, gúnyosan elutasított, nagy komolykodva mondván, hogy a szabály ellen ő nem vét és csak úgy vizsgál meg, ha fizetek. A házbérnegyed stb. eléggé kifosztja az iparosembert, természetes hát, hogy nem olyan könnyen rázhatom ki az öt forintot. Egyébként is tagja vagyok az egyesületnek és joggal kérhettem azt,, hogy vizsgáljon meg ; nem is szólván arról, hogy neki, mint orvosnak kötelessége megnézni a beteget, különösen olyan sebesülés alkalmával, mint az enyém volt, amely esetleg veszéllyel is járhat. G. S. Nem volt alkalmunk a fenti levél állításainak utánajárni, de annyi ilyen jellegű mizériáról panaszkodtak már nálunk a „Zion”-t illetőleg, hogy közreadtuk a levelet, várva a „Zion" minden kétséget kizáró nyilatkozatát. — „Tisztelt híveim az Tírban!" Szabadkáról irják nekünk. A mult vasárnapon délelőtt 10 órakor beállított három pap a földmunkás csoport helyiségébe s mindenáron felolvasást akarván tartani. Az egyik fel is áll és el is kezdi, mondván : — Tisztelt hiveim az Úrban! Ennyi azonban elég volt. A jelenlevő elvtársak felállottak és a Marseillaise éneklésébe fogtak. A szónokló csuhás és társai „az Úrban" elillantak. Aligha lesz még kedvük szervezett munkásoknak prédikálni. NÉPSZAVA 1906. augusztus 15.