Népszava, 1906. augusztus (34. évfolyam, 180–205. sz.)

1906-08-15 / 192. szám

SJ . Munreássora. Szilágyi István turi lakosnak Bankó Mihály nevű­ bérese a na­pokban cséplőgépet szállított társaival. Amint Bankó ostorával az ökrök közé ütött, ostora megakadt. Midőn azt ráncigálta, megbotlott és a mozgásban lévő gép kerekei alá került. Oly súlyos sérülést szenvedett, h­ogy életbenmaradásához kevés a remény.­­ Bácsik Imre debreceni munkás néhány nap óta Gyémánt Salamon püspökladányi birtokán dolgozott. A minap is szántottak a határban. Bácsik a működésben lévő gőz­eken teljesített szolgálatot. A nap melege ellankasztotta a munkásokat. Bácsik is fá­radtan ledőlt a gépre és elaludt rajta. Egy zökkenőnél lebukott és a kerekek alá került. Kezét letépte a gép, sok zúzódást, belső és külső sérüléseket szenve­dett. A félholtra vált munkást tár­sai beszállították a debreceni kórházba. .Nagyvárad egyik utcáján egy szenyvíz levezető közcsatornát csináltat a város, melynek elkészítésével Rosenberg Izsó nagyváradi cementvállalkozót bízta meg. Az esőzés azonban a már javában folyó föld­munkát úgy megrongálta, hogy a körül­belül 3 méternyire leázott árok falazata megrepedezett. Ennek dacára a vállalkozó nem gondoskodott arról, hogy az árkot elő­írás­­szerint kideszkázzák és kitámasszák, h­ogy a munkások veszély nélkül dolgozhas­sanak. Reggel, mikor a munkát folytatni akarták, észre is vették, hogy megrongáló­dott az árok, amely egy kis részében be is omlott. A beomlott földcsomó kihányására a munkavezető Pénzes Sándor munkást küldte le. Pénzes benézett a gödörbe. — Nem megyek én le, — mondta — mert beomlik ez a föld. Erre a munkavezető ráparancsolt, hogy csak menjen le, nem lesz semmi baja. Alig bocsátkozott azonban le Pénzes Sándor, mikor nagy robajjal beomlott a földhányás oldala és a munkást betemette. A szerencsét­len munkás segélyére a jelenlevő társai futottak, kik hamar kimentették. Pénzes súlyos belső sérüléseket szenvedett s csak azért nem fulladt meg, mert a feje szaba­don maradt. — A szerencsétlenség közvet­len okozói pedig szabadon vannak és mivel csak munkásról van szó, nem éri majd őket az a büntetés, amelyet eme szerencsétlen munkás kiomlott vére megkíván. — Nagy­kikindán Krumenacker József ottani tégla­gyárában Grodity Mária munkásleánynak a téglaprés ugy összeroncsolta a bal kezét, hogy 3 ujját amputálni kellett. A szerencsét­lenségnek a gyáros az oka, mivel azt parancsolta neki, hogy a teljes működésben levő gépet mossa meg.­­• Temetés pap nélkül. A Rókus-kórház halottas házából temették el ma Pasztorcsek J. elvtársat, az ácsmunkáitok elnökét, 32 éves korá­ban. A halottasházban búcsúztatták el. Elvtársaink nagy számban jelentek meg és számos koszom fedte a koporsót, melynek halottja életében igaz küzdője volt az emberiséget felszabadító nagy eszméknek. — A szégyen halottja. Marosvásárhelyről irják. Néhány nappal ezelőtt Blazsur József ez­redorvos özvegye egy Placzek Sándorné nevű asz­szonyt fogadott magához a házi teendők elvég­zésére. Az asszony az első napokban rendesen viselkedett és folyton panaszkodott, hogy nincs pénze, ugy hogy kénytelen volt aranyóráját és láncát zálogba tenni. Legutóbb azonban már ki­váltotta az órát, láncot és nagyobb összegű pénzt is láttak nála. Aztán már vissza sem tért a la­kására. Az ezredorvosnénak feltűnt az asszony viselkedése, megvizsgálta szekrényét, hol értékeit szokta tartani és rémülve látta, hogy 24.000 koro­náról szóló értékpapírjait, amelyet a tolvaj bármikor felvehet és összes készpénzét ellopták. Az ezred­orvosnő a rendőrséghez futott, hol rögtön meg­indították a vizsgálatot és kiderítették, hogy a nő Kolozsvárra szökött, ahol ismerősei vannak. Placzeknét mindhiába nyomozta a rendőrség. Pár nap előtt ismeretlen női hullát fogtak ki a Marosból és hatóságilag el is temették. Most a kolozsvári rendőrség telefonon értesítette az ottani főkapitányságot, hogy az öngyilkossá lett nő Placzekné Somodi Róza volt, amint a kolozs­vári rokonaihoz intézett leveléből kiderült. Le­velében megírta, hogy afeletti szégyenében, hogy a lopás kiderült, öngyilkossá lett. — A sztrájk és patrónusa. A Csángó­ utca 5. számú házban lakik Didacsek János gép­kezelő, aki a Henger-malomban dolgozik. A malommunkások most folyó harcában a sztrájk­törő szégyenletes szerepére vállalkozott. A ház­ban több malommunkás lakik, akik közül az egyik kérdőre vonta, miért tör munkástársai ellen. Erre Didacsek nekitámadt a kérdezőnek, akit csak a többi munkások tudtak megvédel­mezni a dühöngő sztrájktörőtől. A lármára oda­jött egy Hajdú nevű rendőrellenőr, aki a rend­nek akként akart eleget tenni, hogy eltoloncolás­sal fenyegette a védekező munkásokat. — A család szentsége. A rendőrség ma letartóztatta Steinbach Rikárd Arnold budapesti régiségkereskedőt, akinek esztendőkkel ezelőtt a Károly-köruton jól jövedelmező régiségkeres­kedése volt, de hamarosan tönkrejutott. Ekkor Esztergomba utazott, ahol a Szent István-tár­sudat vezérügynöke lett és „Tuskulanum" cím alatt üzletet nyitott. Steinbachnak huszonöt esz­tendeje viszonya volt egy leánnyal. Ebből a vi­szonyból egy leány származott. Steinbach Eszter­gomban megismerkedett egy nővel, akinek udvarolt majd nőtlen embernek adva ki magát, házas­ságot ígért neki. Az esküvő napját augusztus 15-re tűzték ki. Steinbach közben azzal az ürüggyel, hogy Budapesten nagyszabású régiség­kereskedést nyit, kicsalt az özvegytől 6000 ko­ronát és megszökött. Egyenesen Budapestre uta­zott és a pénzt régi kedvesére, meg leányára költötte. A becsapott özvegy asszony erre fel­jelentést tett a rendőrségen, amely ma letartóz­tatta. — A Szent István­ Társulat klerikális vál­lalat. Nos, a csuhás urak is jobban tennék, ha inkább az ő bizalmasaiktól féltenék az erköl­csöt és családot, mint a szocialistáktól. — Méreg a fagylaltban. Rómából írják : Az utóbbi napokban nagyon sok ember lett beteg vaníliás fagylalt élvezete következtében és a betegek közül kettő meg is halt. A rend­őrség azonnal megindította a vizsgálatot és megállapította, hogy a kávéházakban fogyasz­tott fagylaltot egy Maraini nevű cukrász szál­lította, mire Marainit rögtön letartóztatták. Maraini kihallgatása során azt mondotta, hogy valamelyik konkurrense mérget ke­vert az általa készített fagylaltba, mert másként, nem történhetett volna meg ilyen szerencsétlenség. A szakértők azonban egé­szen más eredményre jutottak. Megállapították ugyanis, hogy Maraini az eladatlanul vissza­maradt fagylaltot eltette; másnap reggel, amikor a fagylalt teljesen elolvadt, összekevertette a frissen készülő fagylalt folyékony alkatrészeivel és azután betette a fagyasztógépbe. A vanilia­fagylalt azonban, amely tejfel, bor és felvert tojás­fehérnyéből készül, ha olvadásnak van kitéve, legveszedelmesebb melegágya mindenféle bacil­lusnak. Az olvadó fagylaltban a meleg következ­tében bacillusok fejlődtek ki, amelyek azután az egész fagylaltmennyiséget inficiálták. Ha ez azután több napon át ismétlődik, a fagylaltgép­ből is valóságos méregbögre lesz, mert a bacil­lusok lerakódnak az oldalfalakon. Marainit a bí­róság elé állítják, a rendőrség pedig szigorú rendelettel utasította a cukrászokat és a kávéház­tulajdonosokat, hogy tilos az elolvadt fagylaltot friss fagylalt elkészítésére használni. — Rómában kissé későn jött ez a megrendszabályozása a kapzsiságból gyilkolóknak, de nálunk még idejekorán volna most is. — Halálos baleset. Jagelcsák József szerelő­ ma délután 6 órakor az Aradi­ utca 60. számú ház emeletéről, ahol dolgozott, munka közben leesett az udvarra és azonnal meghalt. A rendőrség által kiadott jelentés szerint Jagelcsák ittas volt s ez okozta a szerencsétlenséget. — Agyonütötte a fiát. Nagybecskerekről jelentik : Bázos községben Petrisor Szilárd gazda valami csekélység fölött összeveszett a fiával, aki visszafeleselgetett az öregnek. Az apa ezért annyira feldühödött, hogy kiszaladt a konyhába, fogott egy fejszét és azzal agyonütötte a Ház. A csendőrök letartóztatták a gyilkos apát. — Szamársági bizonyítvány az elnök úr Herbertjének. Vettük a következő sorokat: A temesvári kereskedelmi és iparkamara ezelőtt 8 hónappal országos pályázatot irt ki a másodtitkári állás betöltésére. Nem rossz kis állás a kamaránál még a másodtitkári állás sem, akadt tehát pályázó bő­ven. Pályáztak tudományosan elkészült és gya­korlatilag is kipróbált szakférfiak s már-már sza­vazáshoz fogott a felizgatott kamarai közgyűlés, amikor végig morajlott a kövér kamarai tagok során az a meglepő és kellemes hír, hogy az elnök úr fia is hajlandó pályázni. Hinterseer Ulrik ipartestületi elnök és befolyásos kamarai tag kedves fia, Rezső úrfi volt ez, ki korántsem gyakornokságon, hanem mindjárt a szamárlajtorja második, másodtitkári fokán óhajtotta megkezdeni a hivataloskodást. A pályázatokat mindjárt félre­tették s köszönetet mondván a jó és engedékeny atyának, a fiát leültették a kamara asztalához, hogy kezdje meg, mint a borbélytanoncok szokták, a­­ beretválást. Négy havi tanulóidőt adtak neki, melynek elteltével összeült a házi tanács, hogy a kamara, uj jobb kezét felszabadítsa. Nem lehetett a legjobb akarat mellett sem, mert az elnök úr fia a legelemibb dologhoz sem konyitott. Prolongálták az ideiglenesség tanulóidejét egy hónappal, két hó­nappal, négy hónappal, végre­ azután 8 hónap után a közgyűlés elé kellett vinni a kérdést, ahol mulatságosan kínos vergődés után el nem küldték ugyan Hinterseert — hiszen az elnök fia — hanem mással töltötték be az állást. Vagyis az elnök úr fiának a leggyengédebben bár (mert a szerető atya is végiglen jelen volt a tanácskozá­son és szavazáson) de a legteljesebb szamársági bi­zonyítványt adták ki és a segédfogalmazót előlép­tették, fizetését felemelték s a szabadságra menő titkár helyettesévé nem a másodtitkárt, hanem a segédfogalmazót tették meg. Minthogy azonban az elnök ur fia és az elnök úr fiának a tatája mindezen csekélységekből sem látta szükségesnek valamely konzekvencia levoná­sát,­­ a békeszerető kamara „határozatlan időre® meghosszabbította Hinterseer ur beretválási próba­idejét , hogy megmutassa, miszerint azért ő nem haragszik, kissé leszállította ugyan, de havi 180 koronában mégis megállapította az abc-és doktor úr tiszteletdíját. És a doktor úr újabb 8 hónapig tanulja a kamarai titkárságot, 8 hónap múlva meg fogja kapni a másodfokú szamársági bizonyítványt s annak alapján bizonyára másodtitkári rangot is. Addig a kamara persze eteti az elnök ur fiát. — A cár spiritisztája. Pétervárról jelentik: Papust, a babonás és spiritizmussal foglalkozó úr spiritisztáját,s 50.000 dollár végkielégítési összeggel elbocsájtották a cári udvarból. Erre vonatkozólag még a következő részleteket közlik: Miklós cár nem tudja, hogy az idézett szellemek, különösen pedig III. Sándor szelleme, tulajdon­képpen a népjog és szabadság letörésére szer­vezett párt szolgálatában állott és Papus csak olyan tanácsokat adatott e szellemekkel a cárnak, amelyek a párt terveinek kedveztek. A spiri­tiszta Trepovtól kapta utasításait és ezeknek szellemében kellett eljárnia. Az udvar emberei közül senkivel sem volt szabad beszélnie és la­kását még egy pillanatra sem hagyhatta el. — A „Zion" orvosa. Vettük a következő panaszos levelet: A minap leestem a biciklimről és a kezemet nagyon megsebeztem. Minthogy tagja vagyok a „Zion® betegsegélyző-egyesület­nek, utalványt kértem a betegsegélyző-egyesü­let orvosától. Ez azonban, minthogy nála éppen nem volt, háznál utalvány, dr. Fart­­as Dániel sebész­orvoshoz (Erzsébet-körút és Király-u. sarok) uta­sított azzal, hogy Farkas vizsgáljon meg, ő maga majd másnap ad utalványt. Még délután felkeres­tem dr. Farkast, akit — miután ekkor nem volt a lakásán — este újra felkerestem immár alig várva, hogy enyhítsen a fájdalmamon. Ámde a humánus orvosnak ez volt az első kérdése: „Hol az utalvány ?" Mikor azt feleltem neki, hogy más­nap elhozom, gúnyosan elutasított, nagy komoly­kodva mondván, hogy a szabály ellen ő nem vét és csak úgy vizsgál meg, ha fizetek. A házbérnegyed stb. eléggé kifosztja az iparosembert, természetes hát, hogy nem olyan könnyen rázhatom ki az öt forintot. Egyébként is tagja vagyok az egyesület­nek és joggal kérhettem azt,, hogy vizsgáljon meg ; nem is szólván arról, hogy neki, mint orvosnak kötelessége megnézni a beteget, különösen olyan sebesülés alkalmával, mint az enyém volt, amely esetleg veszéllyel is járhat. G. S. Nem volt alkalmunk a fenti levél állításainak utánajárni, de annyi ilyen jellegű mizériáról pa­naszkodtak már nálunk a „Zion”-t illetőleg, hogy közreadtuk a levelet, várva a „Zion" minden két­séget kizáró nyilatkozatát. — „Tisztelt híveim az Tírban!" Szabadká­ról irják nekünk. A mult vasárnapon délelőtt 10 órakor beállított három pap a földmunkás csoport helyiségébe s mindenáron felolvasást akarván tar­tani. Az egyik fel is áll és el is kezdi, mondván : — Tisztelt hiveim az Úrban! Ennyi azonban elég volt. A jelenlevő elvtársak felállottak és a Marseillaise éneklésébe fogtak. A szónokló csuhás és társai „az Úrban" elillantak. Aligha lesz még kedvük szervezett munkásoknak prédikálni. NÉPSZAVA 1906. augusztus 15.

Next