Népszava, 1908. március (36. évfolyam, 53–78. sz.)
1908-03-01 / 53. szám
1908 március 1. NÉPSZAVA Hazatérőben pénteken hajnalban Aradra hozták a börtönőrök Sztojkáékat s mert Temesvár felé csak ma reggel indul a vonat, addig az ideig a fogházban akarták őrizet alá tenni őket. Ahogy azonban a fogház kapujába értek, Horvát kihúzta kezét a bilincsből s futásnak eredt. Az egyik őr utána vetette magát, de üldözés közben beleesett a pocsolyába. Mire fölkelt, a menekülő cigány nagy egérutat vett. Az őr utánra lövöldözött, de nem találta el. Nyolc börtönőr ment ki Horváth fölkutatására, reggelig keresték a Maros mentén az erdőben, de nem tudtak nyomára akadni. Most a csendőrség megyeszerte keresi a megszökött gyilkost. — Egy uzsoravár. A Bajza utca 42. szám alatti háromemeletes ház tulajdonosa lovag Hummerné, aki két év alatt éppen duplájára emelte a béreket. Februárban csekély 80 koronával emelte a béreket és az egyszobás lakások ára 440 korona. Persze ezt a rengeteg bért csak úgy fizethetik a lakók, ha albérlőket tartanak. Van is minden lakásban 4—5 albérlő, de legtöbb az egyszobás, egy ablakos pincelakásokban, amelyekben most is 12—15 albérlő van, nyaranta pedig 20—25 ember fekszik egy szobában. A drága házbér mellett minden rossz és rozoga. A vízvezeték csurog, az árnyékszékek hallatlanul rondák s csak akkor csinálnak egy kis rendet a házban, ha megjelenik egy városi szolga s előbb bejelenti, hogy holnap hatósági vizsgálat lesz. A lakások mind nedvesek. A nyáron három lakást el is záratott a hatóság három hónapra, de Hummerné már hat hét múlva beköltöztetett lakókat. A kép nem is volna tökéletes, ha a házmester nem volna veszekedő s nem gorombáskodnék folyton a lakókkal. íme egy budapesti mintaház. — A cigányzenészekhez. A következő levelet kaptuk: „Magyar cigányzenészek lapja" címen az alakuló cigányzenészek egyesülete előkészítő bizottsága egy lapot fog megindítani. A lap szerkesztésére megbízást Farkas János és Vörös Ferkó kaptak. A lap ma még csak az előkészítés stádiumában van, tehát még meg nem jelenhetett. Azért figyelmeztetjük az összes zenészkartársainkat és a közönséget, hogy a „Cigányzenészek Lapja" címen már ma megjelent ál-lap nem a bizottság fölhatalmazásával jelent meg és a nevezett lap szerkesztőit, név szerint Nagy László és Bessenyei Magyar Gyulát a bizottság nem ismeri, velük összeköttetésben nem áll, eszerint vállalkozásuk csak megtévesztő spekuláció lehet. Figyelmeztetjük erre tehát a zenész kartársakat és a közönséget. Idősb Rácz Pali Farkas János biz. elnök biz. jegyző, Vörös Ferkó „A Czigányzenészek Lapja" szerkesztője. — A temesvári tragédia. A Népszava szombati számában megírtuk Gotthilf Alfréd és Zöldi Elza színésznő tragédiáját. Mint Temesvárról táviratozzák, Zöldi Elza művésznő állapotában ma sem állott be javulás. A beteg, bár lázmentes, eszméletén van és fájdalmai sincsenek, de a golyót, mely orrcsontjában megakadt, még egyelőre nemlehet eltávolítani, mert az orvosok komplikációktól tartanak. Ma reggel érkezett Temesvárra Zöldi Márton, a beteg atyja és nővére, Vilma, a Népszínház tagja. Az orvosok remélik, hogy Zöldi Elzát megmenthetik. Megőrjítette a vallás. Szombatra virradó éjszaka megjelent a főkapitányság ügyeletes tisztviselője előtt egy fiatal asszony és rimánkodva kérte a rendőrséget, hogy védje meg az ördögöken. Elmondotta, hogy néhány nappal ezelőtt az ura különös változáson ment keresztül. A homlokán szarv nőtt, a lábán és kezén pedig félméteres köröm. Szóval az ura átváltozott ördöggé s most a pokolba akarja vinni. A rendőrség nyomban látta, hogy elmebajos asszonnyal van dolga. Megállapította, hogy a szerencsétlen G. Béla börzehivatalnok felesége és vallási őrületben szenved. Babonás asszony volt s beleőrült a babonába. Az elmebajos asszonyt bevitték a lipótmezei őrültek házába. — A párisi gyémántgyáros, Párisból jelentik, hogy a gyémántgyáros Lemoine vegyész ellen folyó vizsgálat immár befejezéséhez közeledik és pedig olyan eredménnyel, amely a vádlottra nagyon terhelő. A szakértők véleményének elkészülte után az ügyet rögtön letárgyalják. Feltételes szabadonbocsátásáról most már szó sem lehet. — Összeégett szakácsnő. Glücksmann Mózesné, született Goldberger Éva szakácsnő Király utca 20. számú szolgálati helyén a"tűzhely "mellett kávét melegített. A ruhája tüzet fogott s mire észrevették, a szerencsétlen aszszony borzalmasan összeégett. A Rókus-kórházban ápolják. — Időjárás. Magyarországon az utóbbi 24 óra alatt leginkább az ország keleti felén fordult elő — nagyobbrészt csak egy-két mm-nyi — csapadék ; az idő különben túlnyomóan borult volt. A hőmérséklet többnyire emelkedett és kevéssel a normális fölött van; maximuma Fiuméban 12 C fok, minimuma Tátrafüreden —9 C fok volt. Jóslat: Az időjárásban még lényeges változás nem várható. Rövid hírek. Leesett a kocsijáról Káplán István kocsis, aki szombaton reggel Kőbányáról behajtott a városba. Súlyos zúzódásokkal a Rókus-kórházba vitték. Kigyulladt, pénteken este Smidtbauer Henrik Dezső utca C. számú kertésztelepén egy üvegház. A tüzet az első kerületi tüzérség oltotta el. Letartóztatta az eperjesi rendőrség Holly István 67. gyalogezredben katonaszökevényt. Holly számtalan házasságszédelgést követett el. Halálra ítélte a banjalukai kerületi törvényszék Cabraja Máriát, aki a férjét vasdoronggal leütötte és a haldoklót az ágy alá téve, rágyújtotta a házat. Mikor a tüzet eloltották, a szerencsétlen ember már szénné égett. Az ítéletet a jövő héten hajtják végre. Leleplezett rendőrkémek. — A belügyminisztérium cáfolata — koholmány. — A két Strausz Antal. — Megrágalmaztak egy halottat. — A Népszava február 13-iki számában megírtuk, hogy Kardos Jakab és Szalai (Schlesinger) Oszkár a belügyminiszter humnai kémei; figyelmeztettük elvtársainkat, hogy velük szóba ne álljanak, mert az ilyen kémeknek az a feladatuk, hogy a munkásmozgalomról ellesett híreket a belügyminisztérium rendőri osztályának besúgják. Ugyanakkor megjegyeztük, hogy közlésünk valódiságát szükség esetén aktákkal fogjuk bizonyítani. Közleményünk megjelenésekor a leleplezett rendőrkémek koalíciós lapokhoz futottak s azok hasábjain kijelentették, hogy is kíváncsiak az aktákra. Merész tagadásukkal szemben, minden magyarázgatás helyett, leközöltük a bizonyító aktákat, amelyekből kiderült, hogy a kereskedelemügyi miniszter, a belügyminiszter megkeresésére, Kardos Jakab számára magyar állam vasúti szabadjegyet utalványozott és fölszólította a Máv igazgatóságát, hogy a kiállított szabadjegyet Strausz Antal belügyminiszteri hivatalnok címére (Budapest, III. kerület, Óbudai rakpart 99. sz.) küldje. Szalai Oszkár számára pedig a nemzetközi vasúti szabadjegy-egyezmény 11. §-a értelmében az egyezményben levő vasutak szövetkezeti szabadjegyét utalványozta a kereskedelemügyi miniszter s ezt a jegyet — amely mindazon államok rendőrhatóságainak jár, akik a Szómában székelő nemzetközi anarchista rendőrhivatalnak föntartóit szintén a belügyminiszter átirata folytán utalványozta. Az akták szószerinti szövege után megjegyeztük, hogy a belügyminisztérium útján azok kapnak vasúti szabadjegyet, akik a belügyminisztériumnak és a rendőrségnek a szolgálatában állanak; megjegyeztük továbbá, hogy az a Strausz Antal, akiről az aktában szó van, harmincöt évvel ezelőtt részt vett a pártmozgalomban, de akkor spicliskedésen érték, kidobták s azóta a belügyminisztérium hivatalnoka és mint ilyen, ő a közvetítő a minisztérium rendőri osztálya és annak úgynevezett „bizalmi emberei", kémei között. Az akták leközlése után a leleplezett rendőrkémek kenyéradó gazdái természetesen cáfoltak. A belügyminiszter a „M. T. I." útján kijelentette, hogy Kardos és Szalai nem rendőrkémek, számukra szabadjegyet nem utalványozott és a belügyminisztérium velük egyáltalán soha semmiféle összeköttetésben nem állott. Ami pedig Strausz Antalt illeti, arra nézve „megállapíttatott, birta illetékes helyről kapott fölhatalmazás alapján a „T. I." , hogy mintegy harminc év előtt a munkásmozgalmakban vett részt egy Strausz Antal nevű ember, akit annak idején a szocialisták spicliskedéssel is vádoltak. Ez a Strausz Antal néhány héttel ezelőtt Budapesten meghalt és nem azonos Strausz Antallal, a belügyminisztérium segédhivatali igazgatójával". A belügyminiszter a cáfoló nyilatkozat eme legutóbbi részére vetette a fősúlyt. Az „illetékes hely" úgy gondolkozott: mindenki tudja, hogy az ilyen bizalmas természetű tényeket a belügyminisztériumok féltve titkolják és mindenkor letagadják, egyszerű tagadással tehát hiába is próbálkozik, úgy sem hiszi el senki; ha azonban bebizonyítani tudja, hogy az az egyén, akit mi spicliként és közvetítőként megneveztünk, nem azonos azzal az egyénnel, aki a spicli és közvetítő volt, akkor mindenki elhiszi, hogy a rendőrkémekre vonatkozó adataink sem felelnek meg a valóságnak. A belügyminiszter törekvése tehát odairányult, hogy arról a Strausz Antalról, aki az aktánk szerint belügyminiszteri hivatalnok és Óbudai rakpart 99. szám alatt lakik, „megállapíttassék", hogy harmincöt év előtt nem vett részt a pártmozgalomban, nem volt spicli és nem volt közvetítő. Erre a „megállapításra" pedig csak egy mód kínálkozott: megállapítani, hogy az a Strausz Antal, aki harmincöt év előttspicli volt, meghalt, tehát az a Strausz Antal, aki él, nem lehetett spicli. Az „illetékes hely" tollat ragadott és „megállapította" ezt, amint föntebb olvasható. Amikor ez a „cáfolat" megjelent, a koalíciós sajtó, de főként a „Magyar Hírlap", érthető okokból lármázni kezdett, hogy micsoda lelkiismeretlenség egy tisztességben megőszült államhivatalnokot spicliskedéssel vádolni, tudatosan összetéveszteni egy hasonló nevű halottal, a halott bűneit ráfogni és mindezt olyan „leleplező" cikkben fölhasználni, amelyik nem is az államhivatalnok ellen, hanem Kardos és Szalai ellen irányul. Az ,M. H.", a belügyminiszter félhivatalos lapja, még különös hangsúlyozással hozzátette, hogy amennyire igazak a Népszavának Strausz Antalra vonatkozó adatai, épp annyira „igazak" a Kardos és Szalai nevű rendőrkémekre vonatkozó adatai is. E cáfolatzuhatagra külön-külön és öszszesen is azt válaszoltuk, hogy a sajtópör tárgyalásánál — amelynek megindítását Kardos és Szalai megígérték — bizonyítani fogunk. Bizonyítékainkat félretettük a sajtópör idejére, a „M. H." azonban — ismét csak érthető okokból — piszkálta még egyideig az ügyet és segítségére sietett az ájtatos „Alkotmány" is, s az előbbi különösen azt fejtegette, hogy : mi van a Strauszokkal ? Erre a kérdésre most készséggel válaszolunk. Megállapítjuk s bebizonyítjuk, hogy az „illetékes hely" nyilatkozata: a hazugság. Hazugság, hogy az élő Strausz Antal nem volt spicli és hazugság, hogy a halott Strausz Antal spicli volt. A belügyminisztérium cselekedte meg a Strauszokkal azt, amivel Andrássy félhivatalos lapja és az „Arny" — minket vádol meg. A belügyminisztérium tudatosan összecserélte a halott Strauszt az élő Strausszal, egy halott tiszta emlékének bemocskolásával akart tisztára mosni egy pár szolgálatában álló élőt, a belügyminisztérium megrágalmazott egy halottat. Hogy a belügyminisztérium cáfolata mennyire hazug s a hazugsága mennyire tudatos, bő és részletes adatokkal bizonyítjuk. Bemutatjuk olvasóinknak a két Strausz Antalt, azt, aki még él és azt, aki január 4-én meghalt. Mi azt állítottuk, hogy mintegy harmincöt év előtt a spicli s azóta a spicli-közvetítő az a Strausz Antal volt, aki még él és jelenleg is a belügyminisztérium hivatalnoka. A belügyminiszter azt állította, hogy a spicli az a Strausz Antal volt, aki 1908. év január hó 9-én meghalt. Mi egyszerűen regisztráljuk a következő adatokat, amikből világosan kiderül, hogy a belügyminisztérium hazudott. A belügyminisztérium hivatalnoka. * 1 9