Népszava, 1908. április (36. évfolyam, 79–104. sz.)
1908-04-05 / 83. szám
1908 április 5. NÉPSZAVA A belga pártnak 1893-ban Brüsselben megtartott kongresszusa a kisgazdákra, kisbérlőkre is kiterjed és a szövetkezeteknek kedvez. A francia munkáspárt 1892-ben Marseilleben, majd 1894-ben Nantesban csinálja meg agrár-programmját, melyben itt-ott kisbirtok-politikát követ, de mégis sokban proletár-programm. Az osztrák párt 1896-iki prágai kongresszusa ugyan nem állapítja meg a programm pontjait, de kijelenti, hogy „Ausztria mezei munkássága vagyontalan proletárokból, parcellázott részek és a törpe birtokok tulajdonosaiból áll." Parlamenti frakciója ellenben tiszta kisbirtokos-programmot hirdet (lásd Hungerspolitik.) Az olaszok Rómában 1900-ban megtartott kongresszusa a termelés kollektív (szervezet) irányában való fejlesztését, községi tulajdont s a kisbirtokosok szocialista nevelését követeli. A bolognai kongresszus (1906) még világosabban avatkozik a termelésbe. Szövetkezeti kooperáció, gazdasági üzemek alakítása, bérlete közös művelés céljaira, egy-egy pontja az olasz agrárprogrammnak. Az orosz párt agrárprogrammja a legforradalmibb és mindenféle nagybirtok elkobzását követeli. A romániai szocialista párt a községek kezelésébe kívánja a nagybirtokokat. A dán szociáldemokrata párt is egyesek és szövetkezetek bérlete alá akarja adni a kisajátítandó vagy az állam által megveendő egyházi és világi birtokokat. A külföldi szociáldemokrata párt agrárprogrammjából is világosan kitűnik tehát az a két dolog, hogy egyrészt a mezőgazdaságban dolgozók részére praktikus követeléseket kell fölállítani, másrészt nem zárja ki egyik sem a kisbirtokosokat, amennyiben azok a proletárság osztályharcában részt vesznek. Szükségesek ezek az átmeneti követelések, mert hiszen, amint mi jól tudjuk, a fejlődést kikerülni, meg nem látni, szociáldemokrata pártnak lehetetlen, ellene dolgozni céltalan, nem cselekedni pedig egyenes veszedelem és borulásra vezető. Ha ezeket a szempontokat vesszük figyelembe, akkor beláthatjuk azt is, hogy a mi pártprogrammunk, mely bár sok agrárkövetelést tartalmaz, nem teljes és így agrárprogrammra szükség van. A vita folyamán lehet, hogy a kongreszszus elé viendő agrárprogramm egyes pontjai ellen fölhozott érvekre válaszolni fogok. Egyet azonban talán sikerült bebizonyítani és pedig azt, hogy nálunk agrárprogrammra szükség van. Speciális helyzetünk követeli meg, hogy a mezőgazdaságban dolgozó proletárok érdekében olyan követeléseket állítsunk föl, amely követelések megvalósulása a cél felé vezessen bennünket. A mi programmunk nem lehet kisbirtokos-programm még annyira sem, mint a többi pártoké, de nem szabad vakon elhaladni ezek mellett sem. A nagybirtok politikája nyomort teremt s ezt az agitációban ki kell használni a proletárság szervezésére. Nem úgy kell tekinteni az agrármozgalmat, hogy sokba kerül-e, vagy sem, hanem úgy, amint az politikai súlyával hatni képes. A külföld ma azt hiszi, hogy a szervezett munkások nagy része a földművelőkből áll. Werner Lombart híres könyvének legújabb kiadásában azt írja: „Érdekes a magyar mozgalom, különösen agrárszínezete miatt. Épp ugy mint Olaszországban, itt is a földműves proletariátus nagy kontingenst képez a munkáspártban." Mi másként tudjuk ezt s azért is oda kell hatnunk, hogy a mai állapot megváltozzék. A polgári pártok ellen és a földmivelők szervezkedésének elősegítésére szükséges a programm. Mi jól tudjuk, hogy az agrárkérdés véglegesen csak akkor lesz megoldva, mikor a föld a társadalom közös tulajdonába megy át. Odáig le kell raknunk a láncszemeket — az átmeneti agrárprogramm pontjait — hogy mellette haladva célhoz érjünk. A kollektív társadalom a cél s ehhez nem a szavak forradalmisága, hanem a forradalmi cselekvések sorozata juttathat bennünket. Csak az a fontos — mondja Klára Zettkin — hogy pártunk forradalmi jellegét tartsuk meg. Majd így folytatja: „Legyünk reformisták, legyünk praktikusok mindenkor és mindenhol, ahol csak lehetünk, anélkül, hogy pártunk forradalmi jellegét föláldoznánk. De legyünk és maradjunk először forradalmárok, másodszor forradalmárok és harmadszor is forradalmárok". Ladányi Rezső. Veszi kabátját, kalapját botját és bevágja maga mögött az ajtót, abban a föltevésben, hogy a család most meg lesz hatva, mert attól tart, hogy a halálba indult. De a család nagyon jóltudja, hogy a nagyvendéglőbe megy. Hála a jó Istennek, hogy már elment. Így legalább nyugodtak lehetnek. Tordai Torday József csakugyan a nagyvendéglőbe ment. Mikor a belső szobába lépett — áthaladva a söntésen — a hosszú asztalnál már együtt ült a minden esti társaság. A postamester a feleségével, két tanító, a jegyző, a segédjegyző, meg községi írnokok. (Megmondhatjuk, hogy ő ebben a községben az állatorvosi hivatalt viseli.) Arcán barátságos mosoly jelen meg és az ottlevők magukban ismét mondogatják: — Milyen kedves ember ... Milyen szeretetreméltó. A postamesterné kérdezősködik :, — Mit csinál neje őnagysága? És a leánykák? Miért nem hozza ki egyszer őket? — Akartam ma is. De hiába. Nincs kedvük. Szívesebben maradnak otthon. És jól is teszik. Magam csak egy félórácskára jöttem és alig várom, hogy megint otthon leszek. A családi kört nem adom semmiért. — Ah, maga olyan jó ember, orvos úr. — Példás családapa! — Ami tőlem telik, megteszem. Gondok közt, az igaz, de tisztességesen és zavartalan boldogságban élünk. És ha százszor ennyi gondom volna, örömest vállalnám az én édeseimért. Pincér ! Egy félliter fillert, szódával . . . Tíz órakor mindenki hazamegy, csak Torday állatorvos, a jegyző, az egyik tanitó, meg egy irnok maradnak. A literes üvegek szépen sorakoznak már egymás mellé és ők négyen, szelid mélabúval, háztartási problémákat firtatnak . — Nehéz az élet . . . — A krumpli ára fölment három krajcárral . . . — A húst nem lehet megfizetni. Honnét vegyek annyi pénzt? Ezenközben, hogy így elbusulnak a világi élet küzdelmein, fejenként mégis négy-öt koronát költenek. De a krumpli ára fölment. És a húst nem lehet megfizetni. Egy liter bor negyven krajcár — készpénzben, mert a korcsmáros régen nem hitelez — ámde a Péterke cipője lyukas és lyukas is marad. Nem mer szólni az apjának, különben lesznek pofonok. Azt a cipőt sohasem fogják megtalpalni. No és a cigánynak is aki közben besomfordált és bánatos nótákat cincogott, kell vagy két koronát odalökni fejenként. Hajnali három órára részeg a jeles társaság, mint a tök. Tordai Torday Józsefet elönti a szeretet lágy hangulata. A kucsébertől cukrot vásárol és eltámolyog haza. Majd kiosztja a gyerekek között. Részegen kerül az ágyba. Úgy kell róla lehúzni a ruhát. És reggel a gyerekeknek nem szabad moccanni. — Alszika papa! — suttogják szájrólszájra és tudják, hogy a papának délben kaccenjammeres és igy rossz kedve lesz. A verés, a pofozkodás elkerülhetetlen. Fásultan néznek a déli események elébe és a szegény hitves a szomszédból kénytelen sót kölcsönözni, hogy valamelyes ebédfélét főzhessen. Az ebéd nem fog Torday Józsefnek ízleni és lesz káromkodás, csak úgy zeng belé a ház, melynek bérével két negyed óta tartoznak... SZEMLE. BELFÖLD. A 48-as honvédek és 48-as hazavédők. Kossuth Ferenc nevének és egyéniségének a 48-as események adnak súlyt. Kossuth Ferencnek a 48-as honvédek szereztek miniszteri tárcát, szép jövedelmet, Lipótrendet és „kedves rokon "-i címet. Kossuth Ferenc nem küzdött 1848-ban, de élvezi a küzdelem busás gyümölcseit. A 48-as honvédek ellenben küzdöttek 48-ban, hullatták a vérüket, küzdelmük azonban nyomornál egyebet nem hozott nekik. A régi hazaáruló liberális kormányoknak sokat is kellett eltűrniök a 48-as honvédaggastyánok nyomora miatt. A silány nyugdijak szomorú nevetség tárgyai voltak. Rátkay László a képviselőház egy régebben megtartott ülésén interpellációt is terjesztett be az 1848—49-iki agg honvédek segélyezése tárgyában a Kossuth Lajos fiának kormányához. Wekerle Sándor miniszterelnök a képviselőház szombati ülésén válaszolt Rátkay interpellációjára. Elmondta, hogy méltányos indokoknál fogva, amelyek azt kívánják, hogy a 48—49-iki agg harcosokat megfelelő ellátásban részesítsük, előterjesztést tett a minisztertanácsnak és annak hozzájárulásával folyó évi május hó 1-étől kezdve akként kívánják megállapítani az ellátást, hogy az újból fölemeltessék és hogy a közvitézek 120, a tizedesek 10, az őrmesterek pedig 216 korona ellátásban részesüljenek, ezenkívül a tiszteknek mai illetményei általában 15 százalékkal emeltessenek föl. Aki pedig az 1848— 49-iki érdemjellel ki van tüntetve, vagy egyáltalában igazolja ezen érdemjelet és kitüntetést, vagy egyébként valamely intéztettet igazolni tudnak, azok a nyugellátásnak kétszeres összege erejéig részesülnek ellátásban. Továbbá intézkedett, hogy az özvegyek ellátása is emeltessék. Szegény embernek havi 120—144 korona csakugyan ellátásszámba mehet, ha igényeit a minimumra vagy azon alul redukálja. A 48-as képviselő uraknak ugyanennyi pénz egy hétre sem elég, de a 48-as honvédeket talán egy hónapra megmentené az éhenhalástól, ha ez a pénz havi járandóság volna. Csakhogy ez évi járandóság. 120 koronát kap egy 48-as honvéd egy évre. 120 kortina jut egy ilyen öreg,magával tehetetlen embernek egy évre, 30 fillér sem egy napra. 14—15 krajcárnyi „ellátás"-ban részesülnek azok az öreg honvédek, akik cselekedni, vérüket ontani tudták a „hazáért", amelyért a 48-as kormányhősök csak szónokolni tudnak. A honvédeknek száraz kenyérre sem jut és Kossuth F. Lipót annyi gyémánttal megy rendjelét megköszönni, amennyit egy hindu maharadzsa rak magára. Nem utasították a mentelmi bizottsághoz Szmrecsányi néppárti képviselőt, pedig hétszer kellett őt rendreutasítani a képviselőház szombati ülése folyamán, olyan rakoncátlanul viselkedett. Hát mi ez? Hová lett az elnök híres nagy erélyessége? Hiszen az elnök úr még nemrég egyre-másra hurcoltatta a mentelmi bizottság elé azokat a képviselőket, akik két-három szeri rendreutasítás után mukkanni mertek. A dolog magyarázata egyszerű : A megrendszabályozott képviselők horvátok és nemzetiségiek voltak. Szmrecsányi úr néppárti. Az elnök úr pedig pártatlan. A képviselőház szombati ülésén már mutatkoztak a tünetei annak, hogy úgy a balpárt, mint a nemzetiségiek — mint egy kőnyomatos jelentette tegnap — már csak „a zászló becsületéért küzdenek". Alig lézeng egy-két ember az ülésteremben. A Kossuth-szobor ügyeivel kezdődött meg az ülés. A gazdasági bizottság előadója bemutatta a bizottság jelentését. Eszerint azt javasolja a bizottság, hogy a képviselőház 10.000 koronát adjon a fővárosban emelendő Kossuth-szobor költségéhez. A Ház a javaslatot egyhangúlag elfogadta. A szájkosár-indítvány második szakaszához Szkicsák Ferenc tót nemzetiségi szólt ezután. Benyújtott módosítványainak kinyomatását a Ház nem rendeli el. SzmrecsányiGyörgy néppárti a Mérey-féle javaslat második pontjához nyújtott be módosítást. Módosítása azt célozza, hogy sürgősségi tárgyalásoknál is lehessen a házszabályokhoz szólani; egy fölszólalás azonban öt percnél tovább nem tarthat ennek a