Népszava, 1909. július (37. évfolyam, 154–180. sz.)
1909-07-01 / 154. szám
1909 július 1. NÉPSZAVA Egyhangú elutasítás. — A függetlenségi párt értekezlete. — Egyhangú a döntés és szent a béke. — Lukács kihallgatásra megy. — Harc vagy uj tárgyalás. — A függetlenségi párt értekezlete s azon Lukács ajánlatának visszautasítása : megtörtént. Még pedig — óh, ki hitte volna ezt tegnapelőtt! — egyhangúlag! Az egész értekezlet félórát sem tartott s Kossuth előadásán kívül más fölszólalás nem is történt. Kossuth is csak arra szorítkozott, hogy szárazon elreferálta az eseményeket, fölolvasta Lukács ajánlatának szövegét, a maga válaszát és az intéző bizottság elutasító határozatát és kérte a hozzájárulást. Ezt egyhangú éljenzéssel egyhangúan megkapta s ezzel vége volt a komédiának. Az értekezletet sok konferencia, nagy sürgés-forgás, ujv-aláírás előzte meg és ennek a nagy készülődésnek az eredménye lett azután az értekezletnek hangtalan és színtelen lefolyása. A Kossuth- és Justhcsoport ma megint kitértek egymás útjából. Azok szerettek volna ezeket ma kiugratni a pártból, de ezek megérezték a pecsenye illatát és erőteljes szervezkedéshez fogtak, amire abban maradt a Kossuthféle, noha szinte hivatalosan előre bejelentett nagy „bizalmi akció" s létrejött — az „egyhangú" határozat sans phrase . .. így mulatnak a függetlenségiek a kuliszák mögötti véres küzdelmekkel s a nyílt szinen való testvéri ölelgetésekkel! És az így mulató pártnak a kezében van ezidőszerint az ország legközelebbi jövőjének sorsa ! . . . Ez a helyzet jellemző vonása és kritikája. * Lukács László megvárta a függetlenségi pártértekezlet határozatát és este vonatra ült és Bécsbe utazott. Csütörtökön délelőtt kihallgatáson jelenik meg a királynál, akinek beszámol eddigi kísérletei kudarcáról. Hogy a király mire szánja el magát, azt senki sem tudja. Komoly eshetőség csak kettő van: vagy szakít rögtön a függetlenségi párttal és harcoló kormányt küld ellene, vagy újabb tárgyalásokra utasítja Lukácsot egy esetleges újabb alapon. Bécsi lapok az előbbi eshetőséget tartják valószínűnek, nekünk azonban komoly okunk van hinni, hogy előbb újabb kísérlet fog történni a Lukács-féle tervnek némi módosításával. A Népszavának már szerdai számában módjában volt közölni, hogy Lukács tegnap, kedden délután, az intéző bizottsági elutasítás után ajánlatot tett új alapon a függetlenségi pártnak. Ennek az ajánlatnak a tartalma abban tér el az eddigi Lukács-féle tervtől, hogy nem három, hanem csak egy tárcát, a pénzügyit akarja föntartani a királynak, a többieket átengedi a függetlenségieknek. Justhékban — állítólag Kossuthban is — van hajlandóság ennek elfogadására, úgy, hogy ezek szerint minden attól függ, várjon Lukács ezen módosított tervét Bécsben elfogadják-e vagy sem. * Kossuth Ferencnek az értekezleten elmondott beszédében esett egynéhány szó a választójog reformjáról is. A Lukács-féle terv elutasításának indokai között fölsorolta azt is, hogy annak elfogadása esetén a választójog megalkotásának a dicsősége az ország szemében nem a függetlenségi párté lett volna, márpedig ő azt igenis ennek a pártnak akarja megszerezni. Hát ez csakugyan érdekes! Ugyan mióta olyan éhes éppen erre a dicsőségre Kossuth úr? Hiszen tegnapelőtt még Andrássynak, tegnap még Návay Lajosnak és tegnapelőtt is, tegnap is az alkotmánypártnak volt hajlandó átengedni éppen ezt a dicsőséget ! Tegnap és tegnapelőtt várjon még nem gondolt-e arra, hogy ezt a dicsőséget meg kellene szerezni a függetlenségi párt számára ? Különös, valóban különös az eset. És talán csak nem az a magyarázata ennek a különös esetnek, hogy tegnapig a plurális népcsalás kedvéért mondott le erről a dicsőségről Kossuth úr,ma pedig azért ragaszkodik hozzá,mert megbukván Andrássy és megbukván a Návay-terv is: ő, Kossuth menthesse meg a pluralitást, amelyért annyira rajong?! Mert hiszen ha nem így volna, akkor Kossuthnak éppen vállalnia kellett volna a Lukács-féle tervet, amelynek legfőbb alapja a becsületes választójog volt; az a választójog, amelynek a megalkotása valóban dicsőséget jelenthetett volna. Hiába: Kossuth jezsuitáskodó szemforgatása nem fogja megtéveszteni az országot abban, hogy Kossuth a Lukács-féle tervet éppen azért hiúsította meg, mert nem akar demokratikus választójogot! Lukács Kossuthnál. Átvette a függetlenségi párt válaszát. Lukács László nem várta be a függetlenségi párt esti értekezletét, hanem még a délelőtt folyamán megjelent Kossuthnál és átvette a függetlenségi pártnak kibontakozási propozíciójára adott válaszát. Lukácsnak és Kossuthnak ez a mai találkozása közel egy óra hosszáig tartott. Kossuth írásban nyújtotta át az intéző bizottság határozatát s ezután Lukács több kérdésre nézve fölvilágosítást kért Kossuthtól, aki ezeket meg is adta. Több helyen úgy vélik, hogy Lukácsnak Kossuthhoz intézett kérdései egy második kibontakozó tervre vonatkoznak, amelynek alapján nem volna lehetetlen a Kossuth tal való megegyezés. Ennek a reménykedésnek ad nem éppen pozitív alapot egy Lukácshoz közel álló kőnyomatosnak az a híradása, hogy — több lap közleményével ellentétben — a válság mostani stádiumában még senki sem ismerheti a király szándékát a további lépésekre vonatkozólag . Lukács sem közölte senkivel, hogy a függetlenségi párt határozata után milyen természetű előterjesztésekkel kíván a király elé járulni. Ezzel ellentétben azonban a „Presse11 szerdai estilapja úgy vélekedik, hogy majdnem ki van zárva egy Kossuth-kabinet létrejövetelének eshetősége. Márpedig — írja az alábbiakban a „Presse" — ha nem sikerül Kossuthot belevonni a kabinetbe, akkor a válság megoldása nem lehet parlamentáris és a koronának kénytelenségből parlamenten kivül álló minisztériumot kell kineveznie, amelynek élére Lukács Lászlót vagy Khuen-Héderváry Károly grófot állítja. Egy parlamenten kivül álló minisztérium kinevezése csak növelné a konfliktusokat és az alkotmányos veszedelmeket, annál is inkább, mert képzelhető és szinte bizonyos, hogy a parlamentáris pártok, amelyek egymás között torzsalkodnak, egyesülnének egymással a korona ellen vívandó küzdelemben. Nem a munkára szövetkeznének, hanem harci szövetséget létesítenének. Ha ennek a parlamenten kívül álló minisztériumnak Lukács László kerülne az élére, kétségtelenül minden erejével azon volna. 3 hogy a konfliktusokat elhárítsa. Csakhogy nehéz ez a feladat, tekintve a homlokegyenest ellenkező párttörekvéseket. Ha Kossuth hajlandó volna is a mérséklet politikáját támogatni, Justh Gyula bizonyára mereven ragaszkodnék a függetlenségi programm teljes keresztülviteléhez. A helyzet mindenekfölött veszedelmes és nem ígér békés kibontakozást, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy a képviselőház föloszlatása elkerülhetetlen. Mint látható, Budapesten reménykednek, Bécsben pedig „aggodalmaskodnak". Az intéző bizottság határozatát a függetlenségi párt értekezlete is egyhangúlag határozattá emelte s ezzel a helyzet ma még ugyanolyan, mint tegnap volt. Lukács a csütörtöki nap folyamán kihallgatáson jelenik meg a király előtt s nem valószínűtlen, hogy a válság a holnapi nappal eljut az első megoldáshoz. Szó esett ma több helyen arról is, hogy Lukács után Kossuth és Justh is megjelennek a király előtt. Egyhangú visszautasítás. A függetlenségi párt értekezlete. Nem ment egészen simán az „egyhangú" visszautasítás . . . Hosszú megbeszélések előzték meg a szerda esti értekezletet úgy Kossuth és hívei, mint a Justh-csoport részéről. Justhék már kedden éjjel kezdték, összegyűlvén mintegy húszan a Royal-szállónak egyik külön szobájában. Nagymérvű óvóintézkedéseket tettek arra nézve, hogy megbeszélésüknek avatatlan fülek és szemek ne lehessenek a tanúi. A szeparé ajtaja elé Sümegit állították ki silbaknak, aki olyan fényesen betöltötte ezt a neki mindenesetre szokatlan szerepet, hogy a sajtóba a konventikulomról csakugyan nem került semmi. A megbeszélést szerdán délelőtt folytatták a képviselőház elnöki szobájában, ahol Justh hívására mintegy hetven képviselő jelent meg. A megbeszéléseken minden valószínűség szerint a Kossuth és Justhék között a Szerda esti pártértekezletre kötendő kompromisszumról lehetett szó, mert a ma délelőtti tanácskozás után Holló Lajos átkocsikázott a kereskedelmi minisztériumba és ott körülbelül egy óráig tanácskozott Kossuthtal. Akkor távozott a minisztériumból, amikor Lukács László odaérkezett. Holló kompromisszum-ajánlatát Kossuth ezekkel a szavakkal fogadta: — A pártvezérség kérdését ma este tisztázni kell. Justhék a megbeszéléseket a Royal-szállóban tartott ebéd után, délután is folytatták és az étteremből vonultak föl egyenesen a pártkör helyiségébe. Szerda délelőtt Kossuthnál is hosszabb megbeszélések folytak Kossuth, Apponyi és Hoitsy Pál, a függetlenségi párt ügyvezető alelnöke között. A megbeszéléseknek és a megkötött kompromisszumnak mindenesetre volt annyi eredménye, hogy Kossuth nem vetette föl a bizalmi kérdést, nem tiltakozott az ellen, hogy addig, ameddig ő a függetlenségi párt élén áll, bárki más az ő tudta nélkül értekezletet hívhasson össze. A félóráig tartó pártértekezleten egyhangúlag emelték ugyan párthatározattá az intéző bizottság határozatát, de ezzel még nincs korántsem megkötve a béke Kossuth és Justh között és nincs még megmentve a pártegység. Kenyértörésre nem került a sor, nagy nehezen elhalasztották azt az időt, de nem igen messzire, amikor minden kötél szakadni fog. Még egy „bizalmi" nyilatkozat. A pártértekezlet előtt tartott hosszú megbeszélések közben a Justh-csoport a Royalklubban tartott ebéden pihent meg. Illetve még itt sem pihent. A tányérokon és palackokon át is buzdították egymást. Esett szónoklat is, Rátkay László mondotta. — Bár az ilyen összejöveteleken — úgymond — nem szokás a szónoklás, mégis föl-