Népszava, 1910. március (38. évfolyam, 50–76. sz.)
1910-03-01 / 50. szám
10 Hegedűseknek tökéletesen igazuk van, ha azt hiszik, hogy az ipari munkásságnak adandó privilégiumos választójog egyelőre és még jó ideig nem sokat változtatna a mai állapoton.De tévednek abban a föltevésükben, hogy ilyen reformmal az ipari munkásság le hagyná magát szerelni; ilyesmire az ipari munkásság ezer és egy okból nem adná oda magát. De a maguk külön érdekét is rosszul értik meg a nagyiparosok, ha a páriasorban megtartott mezőgazdasági munkástömegek révén akarják biztosítani a gyáripari munkabérek alacsony színvonalát. Mert a nagyipar virágzását nem a munkabér alacsonysága, hanem csak a fogyasztás nagysága és gyors emelkedése biztosítja. Márpedig, ha a részben vagy egészben mezőgazdasági bérmunkából élő lakosság megmarad mai jogfosztott állapotában, akkor gazdasági helyzete alig fog számbavehető módon javulni és így fogyasztóképessége is alig fog emelkedni. A gyáriparosok tehát gondolkozhatnak rajta, mi lenne nekik jobb üzlet: olcsó munkabér és kevés fogyasztó, vagy tisztességesebb munkabér és nagy fogyasztótömeg. Ha ezen gondolkoznak, akkor tán nem fog túlságos magasra csapni lelkesedésük lángja a Hegedűsféle reformtervért, amely különben is halva született gyermek. Rákosi méltóságos úr szerelmes a szindikalistákba. Ez a szerelem érthető, ha tekintetbe vesszük, hogy a szindikalisták s ellenségei a munkásság választójogának és politikai érvényesülésének és így egy hajóban eveznek Rákosi méltóságos úrral, vagyis a „Budapesti Hírlap"-pal. Tudnivaló ugyanis, hogy a „B. H." roppant lelkesedik mindenkiért, aki az általános választójogot ellenzi; tehát lelkesedik még a szindikalistákért is, akik pedig roppant dühös forradalmárok — a maguk módja szerint — és fütyülnek a Rákosi úr hazájára meg a honhaza dicsőségét szolgáló militarizmusra. Dehát ellenzik a választójogot és ezért az erényükért igen nagyra van velük a méltóságos úr lapja. Tudvalevő, hogy a „B. H." már néhányszor kilépetett a szociáldemokrata pártból néhány százezer tagot, sőt egyszer-másszor meg is szüntette pártunkat és elcsapta a kapzsi, haszonleső, háziúrrá gazdagodott „vezéreket". Mindezt azért, hogy az általános választójogért folyó küzdelem is megszűnjék. Sajnos, pártunk sok százezer tag kilépése után és néhányszori teljes föloszlása után is még mindig fönnáll és még mindig nem engedi eltemettetni az általános választójogot Sajnos, külső erőszakkal sem lehetett ezt a pártot tönkretenni, pedig hát a derék fekete gróf ugyancsak kitett magáért. Nos, most a jó méltóságos megint belülről bomlasztja föl és teszi tönkre a szociáldemokrata pártot, úgy, hogy rászabadítja az úgynevezett szindikalistákat, azt a másfél tucat embert, aki nagyban és a nyilvánosság gondos kizárásával csinálja a társadalmi forradalmat. A méltóságos úr lenyomat a szindikalisták írásaiból néhány tavaszi zöld színben pompázó idézetet, megállapítja, hogy „nem kis nehézséget okoznak a szindikalisták a szociáldemokrata pártnak és azt hisszük, hogy könnyebb lesz ennek a külső ellenféllel megbirkóznia, mint azzal, amely az ő világában él"; továbbá konstatálja, hogy „az ipari munkásság . . . nincs megelégedve a vezéreivel" és hogy a cementmunkások, vásári szabók, könyvkötők ki is léptek a szociáldemokrata pártból „és mindezek, akik más úton próbálkoznak, elismerik a munkások politikai szervezkedésének célszerűtlenségét és ez a népes áramlat komolyan veszedelmezteti a szocialisták választójogi küzdelmének egységességét és hozzájárul annak a véleménynek a kialakulásához, hogy a választójog kérdése nem elsőrangúan munkáskérdés és hogy e reformot nem szabad csak a munkásosztály érdekeinek üvegén keresztül látni". Amint látható, a „B. H." megállapításaiban most is— mint szokás szerint — roppant sok az igazság és bölcseség. Már megint kilépeti a szociáldemokrata pártból a tagokat. Főképpen pedig örül azon, hogy elvtársakra bukkant, akik elismerik a választójogért való küzdelem célszerűtlenségét, veszélyeztetik „a szocialisták választójogi küzdelmének egységességét". Hát, ha jól esik NÉPSZAVA 1910 március 3. a méltóságosnak, csak bomlassza föl újra pártunkat, csak legyen szerelmes a szindikalistákba, éppen úgy, mint Tisza Pistába. * Erre vonatkozólag egyébként a könyvkötők szervező bizottsága a következő nyilatkozatot teszi közzé: A „Budapesti Hírlap" „vasárnapi szociológusa" a szokottnál is nagyobb szamárságot tálalt türelmes olvasói elé. „A választójog ellenségei" című cikkben a szindikalisták térfoglalásáról beszélve, megemlíti többek között, hogy a könyvkötők is kiváltak a pártból. Erre a következőket jegyezzük meg: A könyvkötőmunkások szervezete jelenleg közel kétezerhétszáz tagot számlál. Ez a szakma munkásainak 95 százalékát teszi ki. A szindikalisták összesen 15—20-an vannak, ezeknek egy része kilépett, egy másik része pedig kilépetett a szervezetből. Ezt nevezi a B. H. röviden a pártból való kiválásnak. Ennyit annak az igazságnak az érdekében, melyet már annyiszor csavart fel a Budapesti Hírlap. A könyvkötők szervező bizottsága. Rövid belpolitikai hírek. Az osztrák kereskedelmi minisztériumnak a január havi Ausztria és Magyarország közötti áruforgalomról szóló statisztikai kimutatás szerint Magyarország bevitele Ausztriába 697 millió korona, Ausztriáé Magyarországba 787 millió korona. Az ideiglenes mérleg eszerint Ausztria javára 9 milliós aktívummal zárul a múlt év január 85 millió aktívummal szemben. Tisza István gróf látogatást tett Bárczy István dr. polgármesternél. Hétfőn kelt útra a „Saxonia" Cunard-hajó, amely Andrássy Gyula gróf, volt belügyminisztert viszi Palermoba. A zágrábi községi választás a koalíció győzelmével végződött, amennyiben a koalíció hat mandátumot nyert. A hetedik mandátumra nézve a koalíció és a Frank-párt közt pótválasztás lesz. KÜLFÖLD. Angolország. A kormány tervei. Az angol alsóház hétfői ülésén Asquith miniszterelnök azt a javaslatot tette, hogy március 24-én a Ház foglalkozzék kizárólag kormányügyekkel, elsősorban a költségvetés, valamint a pénzügyi kérdések letárgyalásával. Négy napot szánjanak a tengerészetügyi költségvetés tárgyalására. Március 24-től 29-ig szüneteljenek az ülések. Azután a kormány elő fogja terjeszteni javaslatait a két kamara közötti viszony rendezése dolgában. Ezen indítványait határozati javaslatok formájában fogja a kormány benyújtani, amelyek általánosságban annak szükségességét fogják kimondani, hogy a lordok az állami pénzügyekkel ne foglalkozzanak és amelyekben fölszólítja az alsóházat, jelentse ki, hogy a felsőház vétójogát a törvényhozást illetőleg korlátozzák annyira, hogy egy parlamenti ciklus tartamára az alsóház túlsúlya biztosítva legyen. Asquith miniszterelnök beszéde során kijelenti, hogy tervbe vette a legközelebbi évek egyikére felsőház létesítését demokratikus alapon. Ha a határozati javaslatokat elfogadják, törvényjavaslatot fog benyújtani, amely e határozati javaslatok megfelelő részeit érvénybe lépteti. Hogy időt és munkát takarítson meg és hogy a főkérdést mielőbb elintézésre juttassa, az alsóház által elfogadott határozatokat a felsőház elé terjeszti, akár hozzájárul azokhoz a felsőház, akár nem. A kormány azon határozmányok létrejöttét, melyek az alsóházat megszabadítják a felsőház vétójogától, nemcsak az alsóház törvényhozói méltóságának és hasznos tevékenységének első és legfőbb föltételéül tekinti, hanem legfőbb feladatának is. Görögország. A krétai kérdés. Athénból táviratozzák, hogy a politikai pártok mindent elkövetnek a békés megegyezés céljából. Hat mohamedán krétai érkezett meg Konstantinápolyból, akik az ottani ifjútörök bizottság előkelő tagjai. Noha nincs hivatalos megbízásuk, tárgyalni fognak Venizelossal, hogy a krétai kérdésben az athéni kormány egyenesen a portával lépjen érintkezésbe. A bécsi tanácskozás. — A kereskedelmi szerződések. — Kedden a király elé. — A polgárság a választójogért. — A kereskedelmi szerződések dolgában hétfő délelőtt kezdték meg, délután folytatták és be is fejezték a közös miniszteri tanácskozásokat. Az értekezlettel egyidejűleg meglehetősen erős támadás jelent meg egy bécsi lapban a monarchia agráriusai ellen, akiknek a lap szerint való „hibája" folytán több száz milliós passzívával zárult a monarchia kereskedelmi mérlege s a „hibák" következményei tűrhetetlenül meg is nyomorítják a monarchia népeit. A nyilván kormánysugalmazásra megjelent cikkben foglalt beismerésre önként kellett volna következni a legsürgősebb intézkedéseknek a román és a szerb határ megnyitására, elsősorban a már régen kész román kereskedelmi szerződésnek az életbeléptetésével, hogy az agráriusok garázdálkodását némiképpen ellensúlyozhassák, másodsorban pedig a Szerbiával való tárgyalások sürgős megkezdésével. A közös tanácskozásokon azonban nem határoztak semmit. Az értekezlet elsősorban a román kereskedelmi szerződés életbeléptetésével foglalkozott és az osztrák kormány tagjai nagyon sürgősnek és kívánatosnak is mondották a szerződés életbeléptetését. Khuen-Héderváry és társai azonban arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a magyar kormány ezidőszerint nem egyezhetik bele a román kereskedelmi szerződés életbeléptetésébe, mert nincs abban a helyzetben, hogy a szerződést parlamenti hozzájárulás nélkül életbeléptesse. A kormánynak jelenleg nincs többsége a parlamentben s igy nyilvánvaló, hogy ellenfelei törvényszegésnek minősítenék, ha életbeléptetné a kereskedelmi szerződést, sőt a választásokon tőkét is kovácsolnának belőle. Ezek az indokok akadályozták meg, hogy az értekezleten a szerződés életbeléptetéséről hsatározatot hozhassanak. A választójog ellenes fekete sereg napról-napra szaporodik, azonban a feketék akciója megszülte már az ellenakcióját is. A polgárság is kezd szervezkedni s a konzervatív népgyűlölőkkel a becsületes választójogi reform követelését szögezi szembe. Alább olvasható telefontudósításunk szerint Nagyvárad város polgársága lép elsőnek a polgárság választójogi mozgalmának első harcvonalába az általános, egyenlő és titkos választójog jelszavával. Valószínű, hogy Nagyvárad példáját követni fogja a nagyobb városok polgársága is, mert az agrárkonzervativizmus szemtelenkedése végre eljuttatta a polgárságot ahhoz a megismeréshez, hogy a választójogi harc nem magánügye a proletárságnak, a valóban jogtalanoknak, hanem részt kell abban vennie mindenkinek, aki ad valamit egy ország kulturális és gazdasági előbbrejuttatására. Közös miniszteri értekezlet. Támadás az agráriusok ellen. A kereskedelempolitikai kérdésekkel foglalkozó közös minisztertanácsot hétfő délelőtt tartották meg Aehrenthal gróf külügyminiszter elnöklése mellett. A tanácskozáson a közös minisztereken s a magyar kormánynak legutóbbi lapunkban már említett tagjain kívül az osztrák kormány részéről részt vettek Bienerth miniszterelnök, Weiskirchner és Bilinsky miniszterek és Pop osztályfőnök. Félhivatalosan kiadott jelentés szerint, az értekezlet folyamán valamennyi közös természetű függő gazdaságpolitikai kérdést beható megvitatás alá vettek és a Romániával, Szerbiával, Montenegróval, Görögországgal és Törökországgal való kereskedelmi szerződések kérdése, valamint az Argentiniával és Mexikóval való kereskedelmi viszony szabályozása, véleménycserék tárgya volt, anélkül azonban, hogy akármilyen végleges határozatot hoztak volna. A „Presse" szerint Aehrenthal a közös tanácskozáson ismertette azoknak a tárgyalásoknak anyagát, amelyeket Berlinben és Man-