Népszava, 1910. április (38. évfolyam, 77–102. sz.)
1910-04-08 / 83. szám
Németország. A keresztény munkások és az osztályharc. A most kitörőben levő nagy harcok, amelyekbe a németországi építőmunkáltatók kényszerítik a munkásságot, fényes bizonyítékát szolgáltatják a szocialista fölfogásnak, amely szerint a tőke és munka közötti érdekellentétek szükségszerűen az osztályharc alapjára kényszerítik a munkásságot, mert csakis ezen az alapon tudja érdekeit megvédeni. Amikor a németországi munkásság szocialista alapon kiépített szervezetei hatalmassá fejlődtek, a munkáltatók a papok segítségével keresztény szakszervezeteket alakítottak, hogy ezekkel ellensúlyozzák a szociáldemokrata munkásság törekvéseit. Egy darabig sikerült is a vallásos jelszavakkal szolgalelkűvé nevelt munkásokat küzdő társaik ellen fölhasználni s sztrájkbontókká sülyeszteni. Az idők folyamán azonban e sztrájkbontók is megérezték, hogy saját helyzetüket is megrontották, amikor társaik ügyét elárulták. A nagy gazdasági küzdelmek őket is megtanították, hogy a munkás és munkáltató között való egyetértés jelszava humbug s hogy minden engedményt keserű küzdelmek árán lehet csak kivívni az érdekellentétek csatájában. Ennek a megismerésnek a nevelő hatása következtében a keresztény szakszervezetek is megszűntek sztrájkbontó-szállító vállalatok lenni s az építőmunkások mostani küzdelmében is a keresztény szakszervezetek tagjai vállvetve együtt küzdenek szociáldemokrata társaikkal. De ezt a jelenséget nemcsak az építőmunkásoknál tapasztalhatjuk. Az átalakulás más szakmáknál épp ugy folyamatban van s a tőke szolgálatában álló egyház mindinkább elveszíti befolyását a „keresztény" munkásoknál. Ennek a változásnak érdekes képét mutatja a németországi keresztény famunkások szaklapja is, amely legutóbbi számában az egyházban bízó katolikus munkásokat oktatja ki s többek között ezt mondja: Hazánkban az egyház nem rendelkezik az összes lakosság fölött s nem is intézi az állam gazdasági ügyeit s nem is tud befolyással lenni a nemkatolikus munkáltatók nagy többségére a munka-és bérviszonyok tekintetében. És ha azután képzelődők jönnek, akik a lemondás igéit hirdetik s áldozatul akarják dobni a munkásmozgalom amúgy is szűkös segédeszközeit, ez nem egyéb, mint vétkezés a nyomorgó bérmunkásság ellen... A katolikus munkásoknak is van gyomruk, amely alkalomadtán korog: nekik is van családjuk, amelyet el kell tartaniok. Egyetlen jövedelmük a munkabér, amelynek emelését, szaporítását csak valamennyi munkás összetartásával s a szakszervezeti elvek elismerésével lehet elérni. Aki a munkásoknak azt mondja, hogy létfeltételeiket más módon is javíthatják, az ellentétbe jön a tényekkel .. . Ez a nyilatkozat meglehetősen józanodó fölfogásra vall s legfelebb csak abban téved, hogy a katolikus egyház azért nem tud a munkásság helyzetén javítani, mert nincs elég hatalma. Éppen azokban az országokban, ahol az egyház a leghatalmasabb, ott legroszszabb a munkásság helyzete. A német keresztény munkások azonban jó úton vannak s majd megtanulják még ezt is. Éppúgy történik ez nálunk is és mindenütt, ahol vallásos jelszavakkal iparkodnak letéríteni a munkásságot az egyetlen helyes útról, a szociáldemokrata irányban való haladástól. Tüntetések a választójogért. Megemlékeztünk a Népszava csütörtöki számában arról, hogy Berlin város rendőrfőnöke nem engedte meg a demokrata egyesülésnek azt, hogy vasárnap népgyűlést tartson a Humboldthain területén szabad ég alatt, azzal az indokolással, hogy a terület szak s a nagyszámú nép tolongása életveszélyessé válhatik. A gyűlésen résztvevők tyúkszeméről való ilyen atyai gondoskodás nagyon meghatotta a berlini demokratákat, de azért megmagyarázták a rendőrfőnöknek, hogy egy 37 hektárnyi területű parkban sokkal több ember elfér, mint amennyire ők maguk számítanak. Egyébként a park körül még széles utak és szabad területek vannak, ahova mindazok elvonulhatnak, akik a legázolástól félnek. A rendőrfőnök meggondolta a dolgot, rollstockot vett elő s újra fölmérte a területet. Rájött, hogy a park tényleg elég nagy arra, hogy több tízezer embert befogadjon s a gyűlést megengedte. Ilyenformán vasárnap mégis csak szabad ég alatt tarthatnak gyűlést a berliniek. Brémában csütörtök este Luxemburg Róza elvtársnő tartott előadást a választójogról. A felolvasás után zajos tüntetések voltak az utcán. A rendőrök megrohanták a tüntetőket Botokkal verték, sőt egyes rendőrök karddal kergették őket Csak éjjel 1 órakor állott helyre a nyugalom. Akiket letartóztattak és a rendőrségre kisértek, azokat kegyetlenül ütlegelték, megkötözték. Békésen járókelő polgárokat is ököllel fejbevertek a rendőrök, ha gyorsan el nem távoztak a piactérről. * 1910 április 8. NÉPSZAVA Harc a választójogért. Választási küzdelem, választójogi harc. Az általános szempontok... Ez az a vesszőparipa, amelyre ma három miniszter is ráült, hogy az ellentétektől a valóságban meg nem lévő harmóniáig elnyargaljanak. Ami tehát az általános választójog kérdésében az általános szempontokat illeti, a kormány a legteljesebb egyetértésben van, egyetért az aktuális kérdésekben is ... hát mi kell még egyéb? Konstatálják a legboldogabb egyetértést, csak a bomlasztó, a választóvizekkel teljes választójogi részletkérdésektől fáznak egy kissé. Hát erről nem is beszélnek. Ez még a jövő zenéje. Miniszterelnökileg bejelentetett és egy kormánypárti szónoklattal magyaráztatott, hogy a választójog ügye még nagyon is ráér a napirendrekerülésével; egy-két esztendő mégis aztán — esetleg jöhet... Elodázás, halogatás megint a legeslegfontosabb ügyben . Azt gondoljuk, keservesen végződhető játékba kezdett a „választójog kormánya". Lukács pénzügyminiszter is hirdeti Bécsben, hogy „az aktuális politikai kérdésekben a kormány tagjai között nincsenek ellentétek, mivel azonban a részletkérdések tekintetében a kormány egyes tagjait nem kötik programmatikus megállapodások, könnyen megtörténhetik, hogy az egyes miniszterek személyes véleményei nem fedik egymást teljesen. Ezek az eltérések azonban politikai szempontból nem jelentősek." Az a kérdés, mi a kormány véleménye és az a kérdés, a becsületes választójog elejtésével vagy föntartásával fogják-e összeegyeztetni egy kormányprogrammban a különböző véleményeket? Erre pedig felelni kell. Azt is mondotta Lukács, hogy a választásokona kormány többséget fog kapni. Ennek a többségnek nagysága és a jövő képviselőház összetétele egyelőre nem határozható meg, de bízvást lehet remélni, hogy az új választások után a jogos lehetőségek politikája fog következni." A minisztereknek, de még azonfölül a legkülönfélébb lapoknak ezen és egyéb nyilatkozataiból és híradásából kiderül, hogy a Khuen-kormány éppen olyan gonosz és elvetemült csalásra készül a választójog dolgában, mint a szemétdombon elrothadt elődje. A választójogot olyan kérdésnek mondják, amely nem aktuális, amely a távoli jövő kérdése, amelynek eldöntése előtt még népszámlálást s mi egymást kell végezni! El lehet gondolni, hogy ha most, a választások előtt, amikor még nincsen többsége, ilyen álláspontot vall a kormány, miképpen alakulna ennek a kormánynak és ennek a pártnak a kezén a választójog sorsa. Ez a most még halogató taktika akkorára meghalasztó taktikává nőné ki magát. A kormánynak és pártjának ez ellen a vakmerő és népellenes terve ellen mindenkinek idejekorán sarkára kell állani s ezért a muszkák ellen való harc legyen a választási küzdelemnek egyik legfőbb jelszava. Persze, elkerülhetetlen, hogy a választásokba bele ne szóljon a pap ... János bíboros, aki egri érsek is, körlevelet küldött egyházmegyéjének minden papjához és ebben azt mondja, hogy nem tart azokkal, akik a papságot szentélybe utalva, politikai ügyektől teljesen elzárni kívánják. Honpolgárok ők is — mondta — nekik is megvannak tehát a haza iránt való kötelességeik; a papság tétlensége és lanyha visszavonulása mellett könnyen fölszínre és hatalomra vergődnek olyanok, akiknek eszmeköre és erkölcsi érzülete a közállapotoknak kevés jót igér. — A pap tehát újra szónokolni fog, aminthogy szónokolt és korteskedett eddig is templomi zászlókkal és egyéb kegyszerekkel, noha ezt határozottan megtiltja az 1898: XV. törvénycikk. Mit törődik azonban János bíboros a kancell-paragrafussal, ha a klerikalizmus térhódításairól van szó. Ezzel másoknak kell törődnie! A honvédtüzérségi és még más kombinációk, Lukács pénzügyi és Hazai Samu honvédelmi miniszterek Bécsben tartózkodnak. A pénzügyminiszter az osztrák pénzügyminiszterrel és a közös hadügyminiszterrel tanácskozik állítólag kizárólag szakkérdések fölött. Azokkal a híresztelésekkel szemben, amelyek a pénzügyminiszter bécsi utazását úgy tüntetik föl, mintha Lukács pénzügyminiszter fontos politikai küldetésben járulna a király elé, félhivatalosan kijelentik, hogy a pénzügyminiszter bécsi idézésének kizárólag adminisztratív célzata van. Két napra tervezett bécsi időzése alatt a közös miniszterekkel s az osztrák szakminiszterekkel folytat tárgyalásokat s pénteki kihallgatásán is csupán csak tárcája ügyeiben fog a királynak jelentést tenni. Megcáfolják azt a hírt is, mintha a honvédelmi miniszter bécsi tartózkodása a honvédtüzérség ügyével állana összefüggésben. Erről az ügyről egy bécsi újság csütörtök esti számában azt írja, hogy a honvédtüzérség felszereléséhez szükséges ágyukat a két delegáció által annak idején megszavazott pótfegyverkezési hitelből a bécsi tüzérségi arzenálban elkészítették és ott tényleg rendelkezésre állanak. A honvédtüzérséget azonban csak akkor lehet fölállítani, ha az új véderőtörvény az újoncszükségletben ezáltal beálló többletet biztosítja. Így tehát a kérdés még egyáltalában nem időszerű. Mint Bécsből jelentik, Lukács pénzügyminiszter hosszasabban tanácskozott ma délelőtt Bilinszky osztrák pénzügyminiszterrel. A tanácskozáson szóba került az osztrák indirekt adó reformjával kapcsolatos tervezet, amely a szeszadó kérdését, továbbá a gyújtóipart érinti. Szóba kerültek továbbá a petróleumipar terén osztrák részről tervezett intézkedések is, amelyek nem léptethetők életbe anélkül, hogy — mint az előbbieknél is — a két kormány között egyöntetű lépésre nézve megállapodás nem történt volna. A honvédelmi miniszternek a közös hadügyminiszterrel folytatott tanácskozása a boszniai véderőtörvény előkészítésére vonatkozott. Lukács László pénzügyminiszter pénteken délelőtt kihallgatáson jelenik meg a király előtt. Ellentétek a kormányban. Nyilatkozik Khuen-Héderváry gróf. A kormányban meglévő ellentétekről megszólal végre a miniszterelnök is és természetesen erélyesen cáfolja az ellentétekről szóló híreket. A „Presse" tudósítója előtt a következőkben cáfolja: — A kormányban való ellentétekről szóló hírek mesterségesen föl vannak fújva. Szemmel látható, hogy bizonyos tendenciával terjesztik és állítják előtérbe azokat. Nyilvánvaló, hogy éket akarnak verni a kormány tagjai közé. Tény azonban, hogy a kabinetben egyetlen aktuális kérdésre nézve sincsen nézeteltérés. A kormány jelenleg kizárólag a választások előkészítésével és a folyó adminisztratív ügyekkel van elfoglalva. Ez idejét teljesen igénybe veszi és nem foglalkozik azzal, minő álláspontot fog egyik vagy másik politikai kérdésben a távoli jövőben elfoglalni. Nevetséges az is, ha Lukács László és Hazai Samu miniszterek bécsi utazását hozzák fontos politikai kérdésekkel összefüggésbe. Az állam esetében sok kérdés merül föl, ami