Népszava, 1910. május (38. évfolyam, 103–128. sz.)

1910-05-01 / 103. szám

1910 május 1. NÉPSZAVA alsóház elfogadott s amelyet a lordok a hozzájuk való átutalástól számított egy hónap alatt nem fogadnak el, egyszerűen a király elé terjesztik szentesítés végett és törvényerőre emelik. Az alsóház elnöke dönti el, hogy melyik javaslat „pénzügyi". Mivel alig van olyan törvényjavaslat, amely valamiképpen ne lenne pénzügyekkel kapcsolatban, a kor­mány valamennyi javaslatot pénzügyinek mi­nősíttethet. Ilyenformán a lordok hiába akar­nak bármely javaslatot is visszadobni. Törökország. Az albánokat leverték. (?) Török híradások megint arról számolnak be, hogy az albá­nokat leverte a török katonaság. Az ehhez ha­sonló jelentések már többször is valótlannak bizonyultak s meglehet, hogy legközelebb megint csak véres vereségről számolnak be a török csapatok. Mindamellett nem valószínűt­len, hogy az albánok csakugyan meghátráltak a túlnyomó erő előtt. Szaloniki-i jelentés szerint a Kacsanik kör­nyékét megszállott albánok, amidőn Veriso­vicz felől feltűntek a török csapatok, a leg­nagyobb rendetlenségben elhagyták állásaikat és visszahúzódtak a hegyek közé. Hivatalos jelentések szerint valószínű, hogy a csapatok vasárnapig megszállják Kacsanik környékét. A hegységet az albánok már el­hagyták. Hivatalos hírek szerint az Ipek Djakova közt táborozó albánok szétoszlottak, miután hűséget esküdtek a szultánnak és megfogad­ták, hogy mindhalálig védelmezik a hazát és annak földjéből egy darabkát sem­ engednek át az ellenségnek. A lázadók kérik, hogy újításokat ne léptessenek életbe, hanem küld­jenek Albániába parlamenti vizsgálóbizottsá­got. A főparancsnok távirata szerint Kacsanik mellől a lázadók északkeleti irányban a Morava folyó felé menekülnek. A főparancs­nok előnyomult a Kacsaniktól északra fekvő Om­anije város ellen. A lázadók Kacsanik és Elesan közt elsáncolják magukat. Szalonikiből táviratozzák, hogy a felső-al­bániai hangulat hirtelen megváltozott. Az al­bánok megállapodtak abban, hogy a kor­mánynak nem csinálnak nehézségeket, hanem csak arra törekednek, hogy bizonyos adóknál­ könnyítéseket kapjanak. A djakovári és ipeki lakosság elismeri a szultánt és késznek nyi­latkozik a csapatokkal küzdeni a meg nem hódoló felkelők ellen. A helyzet ezzel túl van a legkritikusabb ponton. Oroszország. Nem sikerü­lt merénylet. Az odesszai főkor­mányzó ellen merényletet terveztek, amelynek kivitele azonban me­ghiúsult. A kormányzó pa­lotája előtt álló katonai őrszem észrevette, hogy a szomszédos ház tetején egy gyanús ember kúszik a kémények mellett és kötélen le akar ereszkedni a kormányzó udvarára. A katona rálőtt, de nem találta és a gyanús embernek si­került elmenekülnie. Átkutatták a szomszédos ház fedelét és két bombára akadtak, amelyeken hosszú gyújtózsinór volt. Rövid külpolitikai hírek. A porosz urak háza elfogadta a választójogi javaslatot, miután azt még rosszabbá tette, mint amilyen volt. A javaslat visszakerül a kép­viselőház elé. Helsingforsból jelentik, hogy az abai japáni képkiállítást a főkormányzó bezáratta, m­ert a kiállított képek sértők az orosz hadseregre nézve. Az aboi rendőrkapitányt utasították, hogy mondjon le állásáról. Harc a választójogért. Választási küzdelem, választójogi harc. Jelentős mozzanata a szombati napnak az az üzenet, amelyet Tisza küldött Ko­lozsvárról Khuen-Fléderváry miniszterel­nöknek. Az üzenet veleje az, aki az álta­lános választójogot hirdeti, az ne keresse a Tisza szövetségét, hanem menjen és keres­sen szövetségtársakat a „magyar faj ellenségei" között. Ez az üzenet arra az esetre­ szól, ha a miniszterelnök és Tisza között a választójog kérdésében fönn­álló ellentétek elsimítására kerül a sor ­ a „kölcsönös kapacitáció" annak idején nem a Tisza-féle reakciós reform javára nyer majd befejezést. Akkor azután Tisza leveszi atyai két balkezét a miniszterelnök­ről s az vagy megbukik, vagy csinál — ha a reakciós bandától ideje és ereje lesz hozzá — egy becsületes választójogi refor­mot a magyar faj ellenségeinek a segítsé­gével. A fanatikus geszti ezekre az eshető­ségekre gondol és ezért fanatikusabb és veszettebb nap mint nap a választójog el­len megindított küzdelme. A munkapártban szombaton este való­sággal megostromolták a miniszterelnököt olyanféle kérdésekkel, várjon döntött-e a minisztertanács a választások felírása dol­gában. A miniszterelnök kitért a válasz­adás elől. A párt tagjai között csakhamar híre járt, hogy a minisztertanács még nem döntött a választások kiírásáról. Arról van szó, hogy a választásokat a kor­mány tagjai néhány napra június elseje előtt óhajtanák kiíratni. Döntés erre­nézve azonban valószínűleg csak a szerdai minisztertanácson fog történni. Ehhez képest a pártkörben két verzió keringett. Az egyik szerint a választásokat május utolsó hetére, a másik szerint június 2-ára fogják kiírni. Egész határozottsággal be­szélték, hogy az új országgyűlés egybe­hívására és a választások kiírására vonat­kozó közlések még a jövő hét folyamán megtörténnek. Minisztertanács: Szombaton délelőtt tíz órától délután ket­tőig tartó minisztertanács volt a miniszter­elnökségen, amelyen a kormány tagjain kívül Tomasics horvát bán is részt vett. A minisz­tertanácson Tomasics bán előterjesztette a horvát választójog reformjára vonatkozó tör­vénytervezetet. A minisztertanács a reform­tervezetet elfogadta és így a horvát választó­reform törvényjavaslata legközelebb a horvát országgyűlés elé kerül. A horvát bán távozása után folyó ügyeket intéztek el. A miniszter­tanácsot megelőzőleg a választások kiírásáról Khuen Héderváry így nyilatkozott: — A határnapot most még megmondani nem tudom, de bizonyos, hogy május tizedi­kéig okvetetlenül ki lesz írva a képviselőválasz­tás ideje. A határidőt a legközelebbi minisz­teri tanácskozás állapítja meg. A király a jövő hét végén, de mindenesetre egy hét múlva Budapestre érkezik és az ő fővárosi időzése alatt írom ki, mint belügyminiszter, a válasz­tást. Munkapárti hírek szerint a választások június 2-án kezdődnek és tíz napon át fog­nak tartani. Tomasics horvát bán vasárnap este Bécsbe utazik, ahol hétfőn délután külön kihallga­táson fogadja a király. A kihallgatáson a bán benyújtja a horvát választójog reformterveze­tét. A legfelsőbb hozzájárulás után a törvény­tervezetet benyújtják a horvát tartomány­gyűlésnek, Kristóffy Orosházán. Orosházáról írja a Népszava tudósí­tója, hogy az ottani polgárság május 8-ára meghívta Kristóffy Józsefet egy népgyűlésre, hogy ott az általános választójogról beszéljen. A mozga­lomhoz a munkásság is csatlakozott s igy a nagy magyar Alföldön Orosháza lesz az első kerület, amely bátran szembehelyezkedik a Tisza-féle reakcióval. Kristóffyt Orosházán nagy ünnepélyességgel fogadják. Zenével és bandériummal vonulnak ki a vasúti állomás­­hoz a választójog miniszterének fogadására. Az egész község, sőt a környék is egyetért a választójog fontosságára és nagy jelentőségére nézve. A választójogi liga gyűlése. Az általános, egyenlő és titkos választójog országos szövetségéhez az ország minden ré­széből tömegesen és lelkesen csatlakoznak a dolgozó magyar értelmi és polgári osztályból a választójog hívei és számos vidéki város­ban folynak az előkészületek a szövet­ség helyi fiókjainak megalakítására s nagy­gyűlések rend­ezésére. Ezek a pártközi gyűlé­sek a legkülönbözőbb pártállásu egyéneket hozzák össze egy táborba. Holnap, május 1-én Mezőkaszonyban, május 8-án Szegeden, Lugoson, Erzsébetfalván és Vadkerten tart a polgárság pártállásra való tekintet nélkül nagyszabású gyűléseket, amelyeken az országos szövetség kiküldött szónokai vesznek részt. A Szövet­séghez újabban vagy háromszázan csatlakoz­tak ; ezek között számos volt országgyűlési képviselő. Mégis készül a paktum. A román nemzetiségiek és a kormány. A román nemzetiségi párt végrehajtó bizottsá­gától a román választókhoz intézendő manifesz­tum közzétételét a mostani görög-keleti húsvétra várták, a manifesztum közzétételét azonban el­halasztották. A legutóbbi napokban ugyanis Szász­városon, V.an­ Aurél kerületében időztek a román nemzetiségi párt vezérei és ott abban álla­podtak meg, hogy a választási kiáltványt csak akkor fogják kibocsájtani, amikor a kor­mány már intézkedett a választások ki­írásáról. Más forrásból azonban arról értesülünk — jelenti a „Kel. Éri­", — hogy Krassó-Szörény­megye főispánja az utóbbi napokban azon fára­dozott, hogy a kormány és a román nemzetiségi párt vezetői között megszakadt tárgyalásokat ismét folytassák. Nem tartják tehát lehetetlennek, hogy a g­örós ünnep után a tárgyalásokat ismét meg­kezdik. Erre mutat az a körülmény is, hogy a román lapok a román választókat folyton figyel­meztetik, hogy addig, amíg a központból erre nézve értesítést nem kapnak, egy irányban se engedjék magukat lekötni, valamint az is, hogy több megyében egyes kerületekre nézve máris bi­zonyos megállapodás létesült a munkapárt és a nemzetiségi párt vezetői között. A tót nemzetiségi párt hivatalos lapja, a „Slo­venský Dennik" ezzel ellentétben határozottan kijelenti, hogy a párt semmiféle tárgyalásokat sem folytatott a kormánnyal, semmiféle paktumot nem tervez és a választásokon tisztára a maga tervei szerint fog eljárni. Az általános, egyenlő és titkos választójog kivívása a titokra nézve a leg­elsőrezidübb kérdés, mert csak egy demokratikus Magyarországban remélhetik nemzeti sérelmeik­nek az orvoslását. „Erdély szine-java előtt." Tisza Kolozsváron. Ahány grófot­ csak kitart Erdély dolgozó népe, az mind összesereglett szombaton Kolozsváron. Az alkalmat erre Tisza kolozsvári szereplése szolgál­tatta, aki a munkapárt alakuló gyűléséhez és Kálmán Gusztáv kereskedelmi államtikár pro­grammbeszédéhez szolgáltatta a fekete díszt. Tisza észrevétlenül, szombaton kora reggel érkezett meg Kolozsvárra, záplolás és más egyéb nem fogadhatta tehát, de az államtitkár úrnak némi része mégis volt e kiválóan jó dolgokból. A vá­lasztókból és egyetemi ifjúságból a lakása előtt összesereglett tömeg az államtitkárt, mikor a város­ban látogatásokat aka­rt tenni, megabcugolta és a záptojások özönével árasztotta el. Az államtitkár kocsija elé fogott lovak megbokrosodtak és kicsi híja volt, hogy­­ ki nem szaladtak vele a városból. Kálmán államtitkár délután mondotta el pro­grammbeszédét a Vigadó nagytermében, a grófok társasága előtt. A választójogról kijelentette, hogy annak „legtágasabb módon" való kiterjesztését kí­vánja addig a határig, ameddig a nemzeti államot nem veszélyezteti. Kijelentette még, hogy a bank szabadalmát, „mi sem fogjuk meghosszabbítani ha érdekeinket nem fogja a legteljesebb módon kielégíteni." Ezután kifejtette, hogy a közgazdaság továbbfejlesztése érdekében mit tart „lehetőleg sürgősen" ?­egoldandónak. Tisza, megint igen sokat a nemzetiségi kérdés­sel foglalkozott. Látszólag támadta a nemzetisé­gieket, majd dicsérte Mangra Vazult, akinek volt bátorsága elárulni a pártját és munkapárti pro­grammal lépett föl. A választójogról szólván, megjegyezte a követ­kezőket : — Kétértelműségeknek, a létező tények elhall­gatásának nem voltam és nem leszek barátja soha. Éppen azért, bármennyire sajnáltam­ is álta­lános szempontból és egyéni szempontból is, mert hiszen a legszorosabb barátság és nagyrabecsülés fűz a miniszterelnök úrhoz és a legszorosabb po­litikai szolidaritásban érzem vele magam minden más kérdésben, éppen ezért nem hunyok szemet az előtt a tény előtt, hogy a választójog reform­jának fontos részleteire nézve ma még nem vagyunk egy véleményen. De a miniszterelnök úrral egy véleményen vagyunk abban, hogy a választó­jog k kiterjesztését addig a határig kívánja­­ is, ameddig a magyar állam­ nemzeti jellegének és az intelligencia jogosult befolyásának biztosítása 3

Next