Népszava, 1910. július (38. évfolyam, 155–181. sz.)

1910-07-01 / 155. szám

2 gyalás alá — bizottság elé jutásukat az ellenzék aligha fogja megakadályozni!­­ — előbb is juthatnak tehát a kép­­­viselőház elé, mint a fölirati javas­­­lat. Úgy halljuk, hogy a sorrend meg­­­változtatását a néppárt minden erejével­­ igyekszik megakadályozni. Mind a tizen­hárman föl akarnak szólalni a szándékaik szerint minél korábbi fölirati vitánál. Amennyiben pedig a választási visszaélé­seket akarják szóvátenni, nem engedhetik meg, hogy a vita elhalasztásával a vissza­éléseket ellaposítsák. A képviselőház tárgyalási ideje teljesen a régi marad, vagyis délelőtt tíz órától délután kettőig tartó. A kormánypárton nem tartják szük­ségesnek már most a nyolc órás üléseket, mert azt hiszik, hogy a Ház július végéig a jelenlegi tanácskozási idő mellett is el­végzi a munkáját. Beszélnek a munkapárt­ban azonban arról, hogy ősszel megváltoz­tatják az ülések rendjét és nem délelőtt, hanem délután öt órától éjjeli tizenegy óráig fognak tartani a tanácskozások. Ez — állít­ják — komoly szándéka a kormánynak arra az esetre, — ha az — este megjelenő — ellenzéki lapok kellemetlenkedni fog­nának. * A Justh-párt pénteken este tartja meg azt az értekezletét, amelyen a képviselőház munkarendjének ügyén kívül kizárólag a párt válaszfeliratának a részletesebb meg­vitatásával kell foglalkoznia. Pénteken este kell tehát eldőlnie annak, hogy a párt akar-e hivatalosan is állást foglalni az általá­nos, egyenlő és titkos választójog mellett. Justh , csütörtökön este erre körülbelül meg is felelt. Az állami napidíjas szolgák tiszte­legtek nála és arra kérték, hogy pártfo­golja a képviselőházhoz benyújtandó és helyzetük és szolgálati viszonyaik jobbítá­sát kérő memorandumukat, egyben pedig üdvözölték azért, mert „a párt fölvette a programmjába" az általános, egyenlő és titkos választójogot. Justh így válaszolt: h­ogy az általános, egyenlő és titkos vá­lasztójog tekintetében, valamint a szolgálati pragmatika tekintetében minden erőnkkel azon leszünk, hogy e kérdések megoldásának elodázását lehetetlenné tegyük. Tapasztalhattuk a kormánypárti programmokból, hogy fő cél­j­­uk, hogy a választójogot ne most oldjuk meg, hanem csak akkor, amikor a népszámlálási adatok föl lesznek dolgozva, ami egyértelmű lenne azzal, hogy ennek a nagy és fontos kér­désnek megoldása elhalasztatnék legalább is egy évtizedre. Ezt igyekezni fogunk lehetet­lenné tenni azzal, hogy mindenképpen rajta leszünk, hogy ez a kérdés azon feladatok közé soroztassék, amelyek elsősorban és sürgősen ol­­dandók meg. Az elsősorban és sürgősen megoldandó általános, egyenlő és titkos választójog!... Ennek a párt fölirati javaslatában is benne kell lennie. Hartner Géza s ennek a merész fordulatú honatyának is nagyobb büntetés Kossuth Ferenc hadseregében, mint az államfogházban tölteni az időt. Kossuth Ferenc fölakasztását követelte nemrégiben még egy olyan úr, aki ma Kossuth Ferenc pártjának képviselő tagja, sőt jegyzője is. Hartner Gézáról van szó, az elvetélt muszkapárti kortesről, a Justh-párti képviselőjelöltről s a mai Kossuth-párti kép­viselőről. Valamelyik vidéki lap írja a követ­kezőket : .A múlt héten jogerőre emelkedett az az íté­let, melyben a törvényszék Hartner Gézát, a muraszombatiak képviselőjét négy napi ál­lamfogházra ítélte izgatás címén, mert többe­ket fölhívott, hogy robbantsák föl a mura­szombati vasutat, amit az a k . .. Kossuth Ferenc csinált, akit föl kellene akasztani. A törvényszék vizsgálóbírája tegnap a kép­viselőházhoz álírt, kérve Hartner mentelmi jogának fölfüggesztését." Ez ugyan nem éppen emberséges dolog, hogy ilyen szigorúan kívánt elbánni Hartner Géza mostani pártvezérével. A halálbüntetés barbár dolog, még akkor is, ha Kossuth Fe­rencre kívánja valaki alkalmaztatni. Mi azt gondoljuk, hogy elég szigorúan bűnhődik Kossuth Ferenc mindenféle bűneiért azzal,­­hogy olyan képviselők vezére, mint amilyen NÉP­SZAVA A magyar állam pénzügyei. A pénzügyminisztérium most teszi közzé az 1910 esztendő első negyedévi kimutatását az állami pénztárak bevételeiről és kiadásairól, összehasonlítva azokat az 1909. évi hasonidő­szaki eredményeivel. Ezen kimutatás szerint az első évnegyedben a bevétel volt 1909-ben 347 millió korona, 1910-ben 330 millió korona. A bevételeknek ez a csökkenése majdnem teljesen az egyenes adóbevétel fogyására ve­zethető vissza, amelyet az ex-lex idézett elő. Míg ugyanis a múlt év első negyedében 56 millió folyt be egyenes adókból, addig az idén az egyenes adóbevétel 41 millió koro­nára szállott le. Ellenben a fogyasztási és ital­adóknál alig van apadás: a tavalyi 68 mil­lióval 67 millió áll szemben, mert a fogyasz­tási adók nem függenek a törvényhozás meg­szavazásától. A kiadásoknál is csökkenés ész­lelhető. Az állam kiadása volt 1909-ben 426 millió korona, 1910 ben 390 . A kiadásnak ez a csökkenése is az ex-lex állapottal van összefüggésben; a kormány takarékoskodik. Minden beruházást, rendelést beszüntetett. Ehhez az állapothoz mérten a kiadások túl magasak, noha valamivel mö­götte maradnak az előző év kiadásainak. Mikor a plébános ur építkezik ... Esztergom megyében, Csév községben nagy építkezés volt a plébánián. Az uri mulat­ságok, berendezkedések költségét mindig a nép szokta megfizetni. Eképpen történt ez Cséven is, ahol a plébános ur bizonyára kellemesebb, szebb, csinosabb házat kivánt a maga számára. Az építkezésnél 1565 ko­rona kézi- és igásnapszám-költség merült föl s ezt a csévi plébános meg a kegyura a falu, bizonyára szegény lakosságával akarta megfizettetni. A cséviek azt gondolták, hadd fizesse a plébános maga, ha építkeznie tetszik s bizonyára arra is gondoltak, hogy az ő viskójuk bedőlhet, arra ugyan nem ad senki egyetlen fillér segítséget se. Bizo­nyosan az is eszükbe jutott, hogy a plébá­nos úr se keresztel ingyen, nem is esket, nem is temet. Mindennek ára van, míg hozzá nem is rossz. Pedig imát morzsolni meg összeadni párokat sokkal könnyebb munka, mint napszámba dolgozni a plébá­nos ur házának kicsinositásánál. Mindezek alapján nem teljesítettek ingyen napszámot s nem is akarták a napszám költségeit megfizetni. Az istenfélő plébános erre bepörölte hí­veit s az esztergomi főszolgabíró a csévi­eket elitélte az 1565 korona megfizetésére, mert hát hiába, kéz kezet mos. A cséviek fölebbeztek s a vármegye közigazgatási bizottsága megsemmisítette a főszolgabíró határozatát. Ebbe meg a plébános és a kegyúr nem nyugodtak meg s a kultusz­miniszter elé vitték a dolgot, aki természe­tesen a pap, a kegyúr és a főszolgabíró pártjára állott, kijelentvén, hogy a plébánia­épületek tatarozásánál, illetve újra­építési munkálatainál fölmerülő összes kézi-és igásnapszámot a hívők tartoznak teljesíteni, míg ellenben a kegyurat az építési anyag be­szerzési, valamint a mesteremberek munka­díjai terhelik. Ami a kötelezettség mértékét illeti, arra nézve az országos jogszokás semmi­féle korlátot föl nem állít, illetve ha a kegyúr kegyúri kötelezettségéből kifolyólag a plé­bánián akár kisebb-nagyobb terjedelmű javí­tásokat eszközöltet, akár a valamely elemi csapás által elpusztitottat újra építi, az ezen munkálatoknál szükséges összes kézi- és igás­napszám szolgáltatása a hivők kötelezettségét képezi s ők azt a kegyúrra át nem hárít­hatják. Zichy János grófot nem hiába nevelték a kalksburgi jezsuiták: ime, mint a példa mutatja, hálás fia egyházának s buzgón folytatja a papzsák tömésének Apponyi kez­dette munkáját. 1910 július 3. Az ilyen esetek a legvallásosabb ember és a legbuzgóbb hívő előtt is érthetővé te­szik, hogy milyen jogosulatlan kiváltsá­gokat élvez az egyház és a pap. Az orvos bizonyára van olyan szükséges és hasznos ember, mint a pap. De ha az ő háza bedől, akkor a megye, az állam nem parancsol rá a falura, hogy ő állíttassa helyre az orvos házát. Az állam a papok érdekeinek védel­mezésére odaadja a saját hatalmát: aki nem fizeti meg a cséveiek közül a plébánia tatarozásából reá eső hányadot, annak el­árverezteti az állam a házát, földjét, szer­számát, már aszerint, hogy mije van. Amikor a szocialisták az államnak az egy­háztól való elválasztását követelték, nem a vallást, nem a hitet támadják, hanem az ilyenfajta események előfordulását akarják megszüntetni. Régi bor az új tömlőben. Székely Ferenc igazságügyminiszter hivata­loskodása kezdetén egy csomó per beszün­tetését rendelte el, mert nyilvánvalóan poli­tikai üldözés volt a világraszólítójuk. A vá­lasztási harc és választási mozgalom egy csomó tüntetést, verekedést, miegymást termelt, ame­lyeket azonban most, a választások után nagy bűnpörökké készülnek fölfújni a poli­tikai üldözés szennyes munkájába na­gyon is betanult ügyészek. így most azt jelentik, hogy a brassói vizsgálóbíró befejezte a vizsgálatot ama tizennyolc ótoháni lakos ügyében, kiket a fogarasi választási zavargá­sok idején letartóztattak. A tizenkilenc vád­lott közül hetet továbbra is vizsgálati fogság­ban hagyott a birói határozat, tizenkettőt pe­dig szabadlábra helyezett.­­ Továbbá: Popa Oktavián fogarasi káplánt az ügyészség vád alá helyezte, mert a margineni zavargás al­kalmával agyonlőtt románok temetésén mon­dott gyászbeszédében izgatott a magyar állam ellen. Az ilyen vizsgálatok, nyomozások és vád alá helyezések úgy hasonlítanak a koalíció e fajta gyakorlatához, mint egyik záptojás szaga a másikéhoz. Petíciók. Július elsején jár le a mandátumok megtámadá­sának határideje. Az utolsóelőtti napon, június 30-án jött is szép számmal a petíció a Kúriához. Ezek a következők: A kiskunfélegyházi (Holló Lajos Justh-párti) man­dátumot a kisebbségben maradt Kazy József államtitkár pártja támadja meg etetés-itatás, vesz­tegetés, izgatás címén. A petíció szerint Holló sze­mélyesen vesztegette meg 10—10 koronákkal fe­jenkint egy egész városrész 63 választóját, 260 embert ő lakmároztatott, egy lakodalom költségeit is fizette. Törvénytelenül járt el Tóth Imre vá­lasztási elnök, aki a választásnál 40.000 korona erejéig volt érdekelve. A kérvényezők arra való tekintettel, hogy a le­adott szavazatok több mint ötödrésze inficiáltatott, nem elégednek meg annak a kimondásával, hogy az érvényes szavazatok általános többségét Holló nem nyerte el, hanem arra kérik a Kúriát, hogy a nagymértékű etetés, itatás, izgatás és vesztegetés miatt a választókerület képviselőküldési joga az országgyűlés időtartamára felfüggesztessék. A Pécsváradon kisebbségben maradt Egri Béla Kossuth-párti amiatt kérik a megválasztott Frey János néppárti mandátumát megsemmisíteni, mert etetés és itatáson kívül kétszáz név szerint megneve­zett választót megvásárolt. A Déván megválasztott Barcsay Andor Justh­párti mandátumát a munkapárti Hollaky Artúr hí­vei támadják meg, mert Tolnay Lajos dévai ügy­véd, a választás elnöke, tűrte, hogy a csendőrség szeme láttára a csőcselék Hollaky választóit inzul­tálja. Etetéssel, itatással és vesztegetéssel vádolják a győztes pártot. Beöthy László dr. hosszúpályi munkapárti man­dátuma elleni petícióban Fisch Ernő Justh-párti 21 szóval kisebbségben maradt hívei azt írják, hogy a választási elnök 31 szavazatot visszauta­sított Vesztegetés miatt kérik 460 szavazat ér­vénytelenítését. Lengyel Zoltán Kossuth-párti zilahi mandátuma elleni petíciójában Teleki Arvéd gróf Justh-párti Lengyelt azzal vádolja, hogy személyesen vesztege­tett, etetett, itatott. A füleki kerületben Mocsáry Sándor dr. munka­párti ellen Keszler Lipót dr. pártonkívüli függet­lenségi petíciója szerint a megválasztott képviselő vesztegetett, azonkívül Fáy Albert dr. és Szakál István küldöttségi elnökök visszaéléseket követ­tek el. Az ugodi kerületben megválasztott Jákói Géza munkapárti mandátumát etetés-itatás és megvesz­tegetés címén a kisebbségben maradt Csóti Géza plébános pártja támadta meg petícióval. Kiss Ernő dr. munkapárti képviselőjelöltet a kunszentmártoni választókerületben Bozóky Árpád Justh-párti jelölttel szemben képviselővé válasz-

Next