Népszava, 1910. augusztus (38. évfolyam, 182–206. sz.)
1910-08-02 / 182. szám
1910 augusztus 2. NÉPSZAVA A népgyűlés egybehivóinak nevében Schiff Rezső elvtárs üdvözölte a gyűlésen megjelent népet s elnökké Rády Sándor, jegyzővé pedig Melegh László elvtársakat ajánlotta. Rády elvtárs néhány szóval fél hat órakor nyitotta meg a népgyűlést s átadta a szót Szabados Zádor elvtársnak, aki a következő rövid beszédet mondotta: — Munkások, munkásasszonyok, tisztelt népgyűlés! Mielőtt tovább mennék, ki kell jelentenem, hogy ma nem beszélgetni jöttünk ide, hanem a cselekedetet megkezdeni. (Úgy van !) Önök ma ebben az irtózatos hőségben délután két óra óta talpon vannak. Meg kell állapítani, hogy ha ily időben egyetlen fölhívásra ezer és ezer ember teszi ki magát a napszúrásnak, ennek a szörnyű hőségnek, akkor a város népsége szörnyű és rettenetes helyzetben lehet. Nemcsak mi vagyunk kiuzsorázva, nemcsak mi vagyunk kizsákmányolva, akik ide ma eljöttünk. Ide ma csak azok jöttek össze,akikben a kétségbeesés tetőfokát érte el. Sok tíz- és százezer munkás van, akik lelkükkel itt vannak, de nem jöttek ide, mert féltették családjukat és gyermekeiket a napszúrástól. De ha majd elhangzik a csatariadó, valamennyien ott lesznek a vörös lobogó alatt. (Úgy van ! •éljenzés és/o/«.)Nem beszélgetni jöttünk ide, de két üzenetet mégis el kell mondanunk. Megszenjük erről a helyről, mi Budapest munkásságának ezrei, a város urainak, hogy a türelem véget ért már, a pohár már csordultig tele. Itt már szabályokkal és kuruzslásokkal a kedélyeket megnyugtatni nem lehet. A munkáslakások építésének azonnali megkezdésére szükség van. (Úgy van!) ha ez meg nem történik, kirígulad a harc és Budapest európai botrányoknak lesz színhelye. Van még egy üzenetünk. Ez az üzenet Budapest rendőrfőkapitányának szól. Tisztességes hangon, becsülettudással és a munkásságot jellemző komolysággal arra figyelmeztetjük a főkapitányt, hogy a rendőrség egyoldalú nem lehet. A rendőr nem állhat szolgálatába a budapesti házbéruzsorásoknak és a házmester-kollégáknak. (Felkiáltások : Le velük! Ezek is szipolyozzák a lakókat!) És ha a főkapitány úr a rendőrség fölött tekintélyét meg akarja óvni, akkor nézze meg, hogy hány házmester-rendőr van Budapesten és hány lakót vernek meg a házmester-rendőrök. (Gyalázat!) Most pedig elég a szóból, kezdődjék a cselekvés! Ha innen hazamennek, váljanak agitátorokká, forduljanak a pártszervezetekhez,, indítsák meg a mozgalmat a házakban és ha a város urai rajtunk nem segítenek, felvesszük az odavetett keztyűt és nem állunk meg, míg meg nem döntjük a panamás társaságot. (Nagy taps.) Föl a harcra! Ezután Rády Sándor elvtárs megkérdezte a népgyűlést, elfogadja-e azt a memorandumot, amely a Népszava keddi számában fog megjelenni s ha elfogadja, hozzájárul-e ahhoz, hogy a memorandumot nagyobb küldöttség vigye Budapest polgármesteréhez? — Aki elfogadja a memorandumot — mondotta — emelje föl a kezét. Kérges kezek százai emelkedtek a levegőbe a téren és kérges kezek ezrei emelkedtek föl a térre torkolló utcákban. Kinyújtott tenyerek és kemény öklök — mind egy-egy kiáltó figyelmeztetés — másodpercekig voltak komor látványossága a térnek, azután az elnöklő elvtárs kihirdette a népgyűlés akaratát és fölkérvén a megjelenteket, hogy csöndben és rendben távozzanak, a népgyűlést bezárta. De most még mindenki ott maradt a téren s Tarczai elvtársat kivánták hallani. Tarczai elvtárs a következőket mondotta: — Nincs most annak semmi értelme, hogy hosszú beszédeket mondjunk. Ez a mai fölvonulás ékesebben fejezte ki Budapest munkásnépének akaratát a legszebb szónoklatnál. Látom az elszánt lelkesedésüket, de én kérem önöket, hogy kezdjék meg ezt a küzdelmet, amelyet ma itt elhatároztunk és kérem önöket, hogy a közöttünk lévő nőkre és gyermekekre való tekintettel, csöndben oszoljanak szét. Kezdődjék meg a harc, a cselekvésnél sokkal többen találkozunk. Az óriási tömegnek csak egy része helyezkedett el a téren, a másik része kiszorult. A hatodik kerület munkásai, amikor a tér megtelt, visszafordultak és a Váci úti Concordiakertbe vonultak és ott értekezletet tartottak. A tüntetés rendezői a Garay-térbe torkolló Óvoda utcán a gyermekeket kiválasztották a menetből, nem akarván kitenni az apróságokat a tolongás veszélyének. A gyűlés berekesztése után a tömeg kisebbnagyobb csoportokban távozott minden irányban. A tüntető fölvonulást rendező pártszervezetek vezetőemberei — dicséretükre mondjuk — arra is nagy súlyt fektettek, hogy a szétoszlásnál se történjék olyasvalami, ami veszélyeztethette volna a sok asszony és gyermek biztonságát. A fölvonulás hatalmas sikere és impozáns volta annál inkább értékes, mert ez volt a pártszervezetek első erőpróbája. Amerre csak fordult az ember, mindenütt a vasárnapi nap eseményének, az impozáns tüntetés lefolyásának tárgyalásáról hallott. Hat óra is elmúlott, mire a Garay térről minden ember eltávozott. A memorandum. A gyűlés határozata alapján a polgármesterhez a következő memorandumot fogja egy nagyobb küldöttség elvinni: Nagyságos Polgármester úr! * Budapest székesfőváros munkásai megbízásából fordulunk Nagyságodhoz azzal a kérelemmel, hogy a fővárosi lakásnyomorúság enyhítésére hathatós intézkedéseket tenni, illetőleg ilyen intézkedéseket a székesfőváros törvényhatósági bizottságánál kezdeményezni méltóztassék. Nem először fordulunk ebben az ügyben Polgármester úrhoz és mivel eddigi kérelmeink nem voltak egészen eredménytelenek, reméljük, hogy Polgármester úr ezúttal is figyelembe fogja venni sok ezer munkásember kérő szavát és iparkodni fog ebben az ügyben mindent megkísérelni, ami még a székesfőváros mostani képviseleti és kormányzati rendszere mellett is — a siker reményével megkísérelhető. Fölösleges, hogy mi most — akárcsak vázlatosan is — ismertessük a budapesti lakásnyomorúságot. Polgármester úr ebben az irányban külön tanulmányokat végzett és végeztetett és e tanulmányok eredménye vaskos kötetbe foglalva, immár a nyilvánosság rendelkezésére áll. Azt is méltóztatik tudni, hogy az 1906-iki állapotokhoz képest, amelyekre a nyilvánosságra hozott adatok támaszkodnak, a mai állapotok jelentékeny roszszabbodást mutatnak. Számokban kifejezve, most még nem tudjuk megállapítani a rosszabbodás mértékét, de pár hónap múlva, a kerületi pártszervezeteink által folyamatba tett statisztikai fölvételek alapján, szolgálhatunk majd erre vonatkozó adatokkal. Most csak hivatkozunk a lakásnyomorúságnak Nagyságod előtt is ismeretes súlyosbodására és ebből levonjuk azt a következtetést, hogy a lakásnyomorúság enyhítésére eddig tett intézkedések a helyzet javítására nem elegendők és hogy ennélfogva részint ezen intézkedéseknek nagyobb arányú alkalmazása, részint új intézkedések foganatosítása vált elkerülhetetlenné, hacsak nem akarja a hatóság olyan állapotok bekövetkezését bevárni, illetőleg passzivitásával fölidézni, amely állapotok katasztrófaszerűen hatnának a főváros egész gazdasági és kulturális életére. Tudjuk, hogy a lakásnyomorúság a kapitalista társadalmi rendnek szükségképpeni velejárója és nem elszigetelt budapesti jelenség. Tehát nem várunk— nem is várhatunk —Polgármester úrtól és a törvényhatósági bizottságtól olyan intézkedéseket, amelyek a lakásnyomorúságnak véget vetnének. A legradikálisabb reform, amely a lakásnyomorúságot enyhítené és amely a kapitalista-társadalmi rend mellett is keresztülvihető volna, a lakásügynek községi üzembe vétele. De ez a reform annyi magánérdekbe ütköznék, hogy ma még kívánságképpen sem akarjuk előhozni és ha mégis fölemlítjük, az csak azért történik, hogy ezzel is jelezzük, hogy a mai rendszer képviselőiből nem a gyökeres orvoslást várjuk, hanem csak a legégetőbb, legkirívóbb bajoknak enyhítését. A lakásnyomorúság két irányban nyilatkozik meg. Az egyik a lakásbérnek oly nagymértékű megdrágulása, amely nem áll arányban sem a kereső osztályok és főképpen a szorosan vett munkásosztály kereseti viszonyaival, sem pedig a bérházakba fektetett tőkének normális kamatozásával, vagyis a lakásbér a kereső osztályok rovására, ezek kényszerhelyzetét kihasználva, messze túlemelkedik az úgynevezett „tisztes polgári haszon" mértékén úgy, hogy a mai lakásbérben világosan fölismerhetők az uzsora jellemző vonásai; fokozza a lakásbérek drágaságát az építőanyagoknak a kartellek útján való mesterséges megdrágítása és az építési szabályrendelet számos helytelen és az építkezést igen nagy mértékben megdrágító rendelkezése is, ami mellett a munkabérek emelkedése alig játszik szerepet. A lakásnyomorúság másik megnyilatkozását a lakások nagy részének rémítő túlzsúfoltságában és abban a körülményben látjuk, hogy emberi lakások céljára olyan helyiségek használtatnak föl, amelyek ellentétben állanak az egészség és emberiesség legelemibb követelményeivel. A lakásbér abnormális magasságának két veszélyes következménye van. Az egyik az, hogy a lakosság a táplálkozásnál kénytelen megtakarítani a lakásra szükséges pénzt és így a silány táplálkozás következtében — amelyre különben az élelmiszerdrágaság is kényszeríti — elveszti munkabírását és a betegségek iránt való ellenálló képességét, miből kiszámíthatatlan kára származik egész nemzeti termelésünknek és közegészségünknek. A másik következmény pedig a lakások túlzsúfolása albérlők és ágyrajárók befogadása által, aminek következtében az egészségi szempontból egyébként tűrhető lakások is egészségellenesekké válnak; ha ehhez hozzávesszük az emberi lakások céljára egyáltalán alkalmatlan és veszedelmes, de mégis emberi lakásokul használt rettenetes helyiségek hatását, akkor megállapíthatjuk, hogy nagyrészt éppen a lakásnyomorúság okozza azt, hogy a közegészségügyi célokra kiadott — ugyan nem elégséges, de mégis milliókra rugó — összegekkel nem sikerül Budapest közegészségügyét arra a színvonalra emelni, amelyet megkövetel nemcsak a munkásság, hanem a vagyonos osztály érdeke is. Ezeket a közismert és Polgármester úr előtt különösen jól ismert dolgokat, a szóban levő nagy érdekekre való tekintettel, előre kellett bocsátanunk most, midőn részben megismételjük az 1909. évi március 1-jén Nagyságod elé terjesztett memorandumunkban foglalt kérelmek egy részét, részint pedig új intézkedéseket kérünk a lakásnyomorúság enyhítésére. A lakásnyomorúság egyik fő oka a lakáshiány lévén, ennek enyhítésére a következőket kérjük: 1. A főváros folytassa a kislakások , egy- és kétszobás lakások és munkásszállók építését a mostaninál nagyobb arányban és gyorsabb menetben mindaddig, míg a lakáspiacon a kínálat és kereslet arányában be nem áll a normális viszony, vagyis az az állapot, midőn az ilyen lakások legalább 3%-a üresen áll, valahányszor ez az arány csökken, a főváros folytatólagos építkezésekkel lépjen közbe a normális arány helyreállításáig. 2. A magánépitkezés előmozdítása céljából: a) kieszközlendő a 30 éves adómentesség mindazon magánépíttetők számára, akik egy meghatározandó rövid határidőn belül a főváros meghatározandó területein kislakásos bérházakat építenek; b) a fővárosnak — 1909. évi március 1-i memorandumunkban körülírtt belső területén levő, üres, vagy kellően be nem épített telkekre, bizonyos megállapítandó,de legföljebb mostantól három évre terjedő határidőn túl külön magas adó vetendő ki, a tulajdonos értékbevallása alapján. További három év múlva a fővárosnak joga legyen az ilyen telkeket a tulajdonos által adóalapul bevallott értéken magához váltani. Az ezen alapon egyes telkek után szedett adó öszszege az esetleg bevezetendő és az illető telkekre eső telekértékemelkedési adóból levonandó lenne. 3. Az építés drágaságának csökkentése céljából; a) Sürgősen keresztülviendő az építési szabályzat célszerű megváltoztatása ; b) fölállítandó a községi téglagyár, melynek sürgős fölállítását Polgármester úr a nyilvánosság előtt már régebben megígérte. Ha mód és alkalom kínálkozik, más építőanyagok is városi üzemben állítandók elő. Tudvelevő, hogy a tégla és egyéb A mentők. A fölvonulás rendezői gondos előrelátásból fölkérték a mentőket, hogy kisérjék kocsikkal a tüntetőket. A mentők meg is jelentek és két kocsival mint mozgó őrség követték a fölvonulást és a gyűlés végét is bevárták. A forró napsugárban kilencen elájultak. Ezeknek ők nyújtottak nagy készséggel elsősegélyt. A mentők derék orvosainak önfeláldozó működéséért a rendezőség ezúton mond köszönetet. 3