Népszava, 1910. augusztus (38. évfolyam, 182–206. sz.)

1910-08-02 / 182. szám

1910 augusztus 2. NÉPSZAVA A népgyűlés egybehivóinak nevében Schiff Rezső elvtárs üdvözölte a gyűlésen megjelent népet s elnökké Rády Sándor, jegyzővé pedig Melegh László elvtársakat ajánlotta. Rády elvtárs néhány szóval fél hat órakor nyitotta meg a népgyűlést s átadta a szót Szabados Zádor elvtársnak, aki a következő rövid be­szédet mondotta: — Munkások, munkásasszonyok, tisztelt népgyűlés! Mielőtt tovább mennék, ki kell jelentenem, hogy ma nem beszélgetni jöttünk ide, hanem a cselekedetet megkezdeni. (Úgy van !) Önök ma ebben az irtózatos hőségben délután két óra óta talpon vannak. Meg kell álla­pítani, hogy ha ily időben egyetlen fölhívásra ezer és ezer ember teszi ki magát a napszú­rásnak, ennek a szörnyű hőségnek, akkor a város népsége szörnyű és rettenetes helyzetben lehet. Nemcsak mi vagyunk kiuzsorázva, nem­csak mi vagyunk kizsákmányolva, akik ide ma eljöttünk. Ide ma csak azok jöttek össze,akikben a kétségbeesés tetőfokát érte el. Sok tíz- és százezer munkás van, akik lelkükkel itt vannak, de nem jöttek ide, mert féltették családjukat és gyermekeiket a napszúrástól. De ha majd elhangzik a csatariadó, valamennyien ott lesz­nek a vörös lobogó alatt. (Úgy van ! •éljenzés és/o/«.)Nem beszélgetni jöttünk ide, de két üzene­tet mégis el kell mondanunk. Megszenjük erről a helyről, mi Budapest munkásságának ezrei, a város urainak, hogy a türelem véget ért már, a pohár már csordultig tele. Itt már szabályokkal és kuruzslásokkal a kedélyeket megnyugtatni nem lehet. A munkáslakások építésének azonnali megkezdésére szükség van. (Úgy van!) ha ez meg nem történik, ki­rígulad a harc és Budapest európai botrányok­nak lesz színhelye. Van még egy üzenetünk. Ez az üzenet Budapest rendőrfőkapitányának szól. Tisztességes hangon, becsülettudással és a munkásságot jellemző komolysággal arra figyelmeztetjük a főkapitányt, hogy a rendőrség egyoldalú nem lehet. A rendőr nem állhat szolgálatába a budapesti ház­béruzsorásoknak és a házmester-kollégák­nak. (Felkiáltások : Le velük! Ezek is szipo­lyozzák a lakókat!) És ha a főkapitány úr a rendőrség fölött tekintélyét meg akarja óvni, akkor nézze meg, hogy hány házmester-rendőr van Budapesten és hány lakót vernek meg a házmester-rendőrök. (Gyalázat!) Most pedig elég a szóból, kezdődjék a cselekvés! Ha in­nen hazamennek, váljanak agitátorokká, for­duljanak a pártszervezetekhez,, indítsák meg a mozgalmat a házakban és ha a város urai rajtunk nem segítenek, felvesszük az odavetett keztyűt és nem állunk meg, míg meg nem döntjük a panamás társaságot. (Nagy taps.) Föl a harcra! Ezután Rády Sándor elvtárs megkérdezte a népgyűlést, elfogadja-e azt a memorandumot, amely a Népszava keddi számában fog meg­jelenni s ha elfogadja, hozzájárul-e ahhoz, hogy a memorandumot nagyobb küldöttség vigye Budapest polgármesteréhez? — Aki elfogadja a memorandumot — mon­dotta — emelje föl a kezét. Kérges kezek százai emelkedtek a levegőbe a téren és kérges kezek ezrei emelkedtek föl a térre torkolló utcákban. Kinyújtott tenyerek és kemény öklök — mind egy-egy kiáltó figyelmeztetés — másodpercekig voltak komor látványossága a térnek, azután az elnöklő elv­társ kihirdette a népgyűlés akaratát és fölkér­vén a megjelenteket, hogy csöndben és rend­ben távozzanak, a népgyűlést bezárta. De most még mindenki ott maradt a téren s Tarczai elvtársat kivánták hallani. Tarczai elvtárs a következőket mondotta: — Nincs most annak semmi értelme, hogy hosszú beszédeket mondjunk. Ez a mai föl­vonulás ékesebben fejezte ki Budapest mun­kásnépének akaratát a legszebb szónoklatnál. Látom az elszánt lelkesedésüket, de én kérem önöket, hogy kezdjék meg ezt a küzdelmet, amelyet ma itt elhatároztunk és kérem önö­ket, hogy a közöttünk lévő nőkre és gyerme­kekre való tekintettel, csöndben oszoljanak szét. Kezdődjék meg a harc, a cselekvésnél sok­kal többen találkozunk. Az óriási tömegnek csak egy része helyez­kedett el a téren, a másik része kiszorult. A hatodik kerület munkásai, amikor a tér meg­telt, visszafordultak és a Váci­ úti Concordia­kertbe vonultak és ott értekezletet tartottak. A tüntetés rendezői a Garay-térbe torkolló Óvoda­ utcán a gyermekeket kiválasztották a menetből, nem akarván kitenni az apróságo­kat a tolongás veszélyének. A gyűlés berekesztése után a tömeg kisebb­nagyobb csoportokban távozott minden irány­ban. A tüntető fölvonulást rendező pártszer­vezetek vezetőemberei — dicséretükre mond­juk — arra is nagy súlyt fektettek, hogy a szétoszlásnál se történjék olyas­valami, ami veszélyeztethette volna a sok asszony és gyer­mek biztonságát. A fölvonulás hatalmas si­kere és impozáns volta annál inkább értékes, mert ez volt a pártszervezetek első erőpróbája. Amerre csak fordult az ember, minde­nütt a vasárnapi nap eseményének, az impo­záns tüntetés lefolyásának tárgyalásáról hal­lott. Hat óra is elmúlott, mire a Garay­ térről minden ember eltávozott. A memorandum. A gyűlés határozata alapján a polgármes­terhez a következő memorandumot fogja egy nagyobb küldöttség elvinni: Nagyságos Polgármester úr! * Budapest székesfőváros munkásai megbízásá­ból fordulunk Nagyságodhoz azzal a kérelem­mel, hogy a fővárosi lakásnyomorúság enyhí­tésére hathatós intézkedéseket tenni, illetőleg ilyen intézkedéseket a székesfőváros törvény­hatósági bizottságánál kezdeményezni méltóz­tassék. Nem először fordulunk ebben az ügy­ben Polgármester úrhoz és mivel eddigi ké­relmeink nem voltak egészen eredménytelenek, reméljük, hogy Polgármester úr ezúttal is figye­lembe fogja venni sok ezer munkásember kérő szavát és iparkodni fog ebben az ügyben mindent megkísérelni, ami még a székesfőváros mostani képviseleti és kormányzati rendszere mellett is — a siker reményével megkísérelhető. Fölösleges, hogy mi most — akárcsak vázlato­san is — ismertessük a budapesti lakásnyomorú­ságot. Polgármester úr ebben az irányban külön tanulmányokat végzett és végeztetett és e tanul­mányok eredménye vaskos kötetbe foglalva, immár a nyilvánosság rendelkezésére áll. Azt is méltóztatik tudni, hogy az 1906-iki állapotokhoz képest, amelyekre a nyilvánosságra hozott adatok támaszkodnak, a mai állapotok jelentékeny rosz­szabbodást mutatnak. Számokban kifejezve, most még nem tudjuk megállapítani a rosszabbodás mértékét, de pár hónap múlva, a kerületi pártszervezeteink által folyamatba tett statisz­tikai fölvételek alapján, szolgálhatunk majd erre vonatkozó adatokkal. Most csak hivatkozunk a lakásnyomorúságnak Nagyságod előtt is isme­retes súlyosbodására és ebből levonjuk azt a következtetést, hogy a lakásnyomorúság enyhíté­sére eddig tett intézkedések a helyzet javítására nem elegendők és hogy ennélfogva részint ezen intézkedéseknek nagyobb arányú alkalmazása, részint új intézkedések foganatosítása vált elkerül­hetetlenné, hacsak nem akarja a hatóság olyan állapotok bekövetkezését bevárni, illetőleg passzivi­tásával fölidézni, amely állapotok katasztrófa­szerűen hatnának a főváros egész gazdasági és kulturális életére. Tudjuk, hogy a lakásnyomorúság a kapitalista társadalmi rendnek szükségképpeni velejárója és nem elszigetelt budapesti jelenség. Tehát nem vá­runk— nem is várhatunk —Polgármester úrtól és a törvényhatósági bizottságtól olyan intézkedése­ket, amelyek a lakásnyomorúságnak véget vetné­nek. A legradikálisabb reform, amely a lakásnyo­morúságot enyhítené és amely a kapitalista-társa­dalmi rend mellett is keresztülvihető volna, a lakásügynek községi üzembe vétele. De ez a re­form annyi magánérdekbe ütköznék, hogy ma még kívánságképpen sem akarjuk előhozni és ha mégis fölemlítjük, az csak azért történik, hogy ezzel is jelezzük, hogy a mai rendszer képvise­lőiből nem a gyökeres orvoslást várjuk, hanem csak a legégetőbb, legkirívóbb bajoknak enyhí­tését. A lakásnyomorúság két irányban nyilatkozik meg. Az egyik a lakásbérnek oly nagymértékű meg­drágulása, amely nem áll arányban sem a kereső osztályok és főképpen a szorosan vett munkás­osztály kereseti viszonyaival, sem pedig a bér­házakba fektetett tőkének normális kamatozásá­val, vagyis a lakásbér a kereső osztályok rovására, ezek kényszer­helyzetét kihasználva, messze túlemelkedik az úgynevezett „tisztes pol­gári haszon" mértékén úgy, hogy a mai lakásbérben világosan fölismerhetők az­ uzsora jellemző vonásai; fokozza a lakásbérek drága­ságát az építőanyagoknak a kartellek útján való mesterséges megdrágítása és az építési szabály­rendelet számos helytelen és az építkezést igen nagy mértékben megdrágító rendelkezése is, ami mel­lett a munkabérek emelkedése alig játszik szere­pet. A lakásnyomorúság másik megnyilatkozását a lakások nagy részének rémítő túlzsúfoltságában és abban a körülményben látjuk, hogy emberi lakások céljára olyan helyiségek használtatnak föl, amelyek ellentétben állanak az egészség és emberiesség legelemibb követelményeivel. A lakásbér abnormális magasságának két veszé­lyes következménye van. Az egyik az, hogy a la­kosság a táplálkozásnál kénytelen megtakarítani a lakásra szükséges pénzt és így a silány táplálko­zás következtében — amelyre különben az élelmi­szerdrágaság is kényszeríti — elveszti munkabírá­sát és a betegségek iránt való ellenálló képességét, miből kiszámíthatatlan kára származik egész nem­zeti termelésünknek és közegészségünknek. A má­sik következmény pedig a lakások túlzsúfolása albérlők és ágyrajárók befogadása által, aminek következtében az egészségi szempontból egyéb­ként tűrhető lakások is egészségellenesekké válnak; ha ehhez hozzávesszük az emberi lakások céljára egyáltalán alkalmatlan és ve­szedelmes, de mégis emberi lakásokul hasz­nált rettenetes helyiségek hatását, akkor meg­állapíthatjuk, hogy nagyrészt éppen a lakásnyo­morúság okozza azt, hogy a közegészségügyi cé­lokra kiadott — ugyan nem elégséges, de mégis milliókra rugó — összegekkel nem sikerül Buda­pest közegészségügyét arra a színvonalra emelni, amelyet megkövetel nemcsak a munkásság, hanem a vagyonos osztály érdeke is. Ezeket a közismert és Polgármester úr előtt kü­lönösen jól ismert dolgokat, a szóban levő nagy érdekekre való tekintettel, előre kellett bocsáta­nunk most, midőn részben megismételjük az 1909. évi március 1-jén Nagyságod elé terjesztett me­morandumunkban foglalt kérelmek egy részét, ré­szint pedig új intézkedéseket kérünk a lakásnyo­morúság enyhítésére. A lakásnyomorúság egyik fő oka a lakáshiány lévén, ennek enyhítésére a következőket kérjük: 1. A főváros folytassa a kislakások , egy- és kétszobás lakások és munkás­szállók építését a mostaninál nagyobb arányban és gyorsabb me­netben mindaddig, míg a lakáspiacon a kínálat és kereslet arányában be nem áll a normális viszony, vagyis az az állapot, midőn az ilyen lakások leg­alább 3%-a üresen áll, valahányszor ez az arány csökken, a főváros folytatólagos építkezésekkel lépjen közbe a normális arány helyreállításáig. 2. A magánépitkezés előmozdítása céljából: a) kieszközlendő a 30 éves adómentesség mind­azon magánépíttetők számára, akik egy meghatá­rozandó rövid határidőn belül a főváros meg­határozandó területein kislakásos bérházakat épí­tenek; b) a fővárosnak — 1909. évi március 1-i memo­randumunkban körülírt­t belső területén levő, üres, vagy kellően be nem épített telkekre, bizo­nyos megállapítandó,­­de legföljebb mostantól három évre terjedő határidőn túl külön magas adó vetendő ki, a tulajdonos értékbevallása alap­ján. További három év múlva a fővárosnak joga legyen az ilyen telkeket a tulajdonos által adó­alapul bevallott értéken magához váltani. Az ezen alapon egyes telkek után szedett adó ösz­szege az esetleg bevezetendő és az illető telkekre eső telekértékemelkedési adóból levonandó lenne. 3. Az építés drágaságának csökkentése céljából; a) Sürgősen keresztülviendő az építési szabály­zat célszerű megváltoztatása ; b) fölállítandó a községi téglagyár, melynek sürgős fölállítását Polgármester úr a nyilvánosság előtt már régebben megígérte. Ha mód és alkalom kínálkozik, más építőanyagok is városi üzemben állítandók elő. Tudvelevő, hogy a tégla és egyéb A mentők. A fölvonulás rendezői gondos előrelátásból föl­kérték a mentőket, hogy kisérjék kocsikkal a tün­tetőket. A mentők meg is jelentek és két kocsival mint mozgó őrség követték a fölvonulást és a gyű­lés végét is bevárták. A forró napsugárban kilen­cen elájultak. Ezeknek ők nyújtottak nagy kész­séggel első­segélyt. A mentők derék orvosainak önfeláldozó működéséért a rendezőség ezúton mond köszönetet. 3

Next