Népszava, 1911. szeptember (39. évfolyam, 207–232. sz.)
1911-09-01 / 207. szám
kem egy darab fából és rongyokból. Ez volt a társalgóm, akivel beszélgettem. — így éltünk négy esztendeig, azután a városba költözködtünk. Az apám azt mondta, hogy a falun nem tudunk megélni. Emlékszem még, amikor elköltöztünk, apám beszögezte az ajtót és ablakot, mert nem volt zár rajtuk. Azután a zsákot, amelyben a vagyonunk és az ő szerszáma volt, földobta a kordéra, engem is fölültetett és elköltöztünk az otthonunkból. Amikor a legközelebbi faluhoz értünk és az első házakat láthattuk, az apám így szólt: „Eredj és keress munkát." Megzörgettem az ajtót és kiáltottam: „Itt az üstfoltozó !" Ha foltozni való volt, odavittem az apámnak. Amikor készen volt, visszavittem az embereknek és azok pénzt adtak nekem. Éjjel tanyákon aludtunk. — Egy ideig jól ment, különösen nyáron. A tél keserves idő volt nekünk. Valahol béreltünk egy kamrát és én munkát kerestem. Azután az apám inni kezdett és nagyon megvert, ha berugottan jött haza vagy bolondokat beszélt össze. Azután gyakran kiáltotta: „Fogd meg a fejem, mert leesik! " Mondtam neki, hogy jól oda van nőve, de nem hitte el nekem. Kezdtem észre venni, hogy megbolondult kissé. De egészen nem őrült meg soha. Tizenhét éves voltam, amikor meghalt. Tél elején útközben betegedett meg. Betegségének harmadik napján úgy láttam, hogy javul, nagyon jó színben van. Ekkor mondotta, hogy beszélni akar velem. „A kordét eladhatnád" — mondta — „negyven frankot kapsz érte. És a három kosár Nagy botrányok után a sajtószabadság elvének győzelmével végződött csütörtökön az újságírók közgyűlése, amelyet szerdán — ügyes trükkel — elnapoltak. Bár nem tartjuk mindenben kielégítőnek az újságírótestület határozatát, el kell ismernünk, hogy a sok indítvány, javaslat, határozat között, amelyek ebben a tárgyban mostanság fölmerültek, ez a legtöbb részletre kiterjeszkedő, legradikálisabb, leginkább kielégítő. A két határozat, amelyet Purjesz Lajos főtitkár terjesztett elő s amelyet öt szó ellenében nagy szótöbbséggel fogadtak el, így hangzik: 1. A Budapesti Újságírók Egyesülete 19. augusztus 30-án és 31-én tartott rendkívüli közgyűlése kimondja, hogy a sajtószabadság törvényes biztosítására minden eszközt fölhasznál. Kötelességévé teszi a sajtó azon munkásainak, akik parlamenti tagok, hogy teljes erejükkel állandóan munkálkodjanak a sajtószabadság intézményesbiztosítása érdekében, szerszámot is add el. Azután menj haza. Tudod, hogy otthon, a faluban, megvan még a házunk és otthon mégis jobb, mint idegenben egyedül." — Nem tudtam megérteni, hogy miért beszél velem igy, mert azt hittem, hogy meggyógyul. De nyomban lehanyatlott a feje és amikor a kezéhez nyúltam, már hideg volt. Meghalt tehát és én magamra maradtam. Őt eltemették és én meg cselédnek szegődtem el. És azután ? ... — Hat évig szolgáltam, mindig egyedül voltam, sem kellett nekem senki. Egyszer jött valaki. És amikor ez elment, jött a másik. Meg voltam elégedve. A legényekben találtam minden örömömet. Azután elkergettek a szolgálatból. Ekkor jutott eszembe, hogy a falu végén van egy kis kunyhóm és az apám azt mondta : „Otthon mégis jobb". Mivel nem akartam idegenben és idegenek között lenni mindig, hazamentem. A faluban kinevettek a hátam mögött és ujjal mutattak rám. És én mégis kihúztam a szögeket a ház ajtajából és ablakából és kinyitottam az ablakot, beengedtem a napsugarat és takarítottam, javítgattam. Most jól megy sorom. Hogy engem meglátogatnak, az én hibám? Hívom én őket? De el sem küldtem őket. És ha öregedni kezdek, úgy sem megy már. — Az utóbbi szavak lemondóan hangzottak. De ha megkérdeztek volna, hogy boldog vagy boldogtalan-e, nem értette volna meg. Azzá lett, amivé tették és másképpen tenni nem tud. Ő, „a hosszú Alice". 20 Egyetlen komoly és életképes gondolat van az ügyefogyottan ravaszkodó Kossuthpárti nyilatkozatok sorában: az, amely a paktumihoz való visszatérést hirdeti és hozzájárul a mi régi követelésünkhöz: előbb a választójogi reform, azután az új képviselőházban dől majd el a véderőreform sorsa. Ezt hangoztatjuk mi az egész küzdelem tartama alatt, sikerült erre az álláspontra rávenni a Justh-pártot s most csatlakozik hozzá a Kossuth-párt is. Egészen bizonyos, vagy egyáltalán nincs kibontakozás ebből a válságból — még az erőszak útján sincs — vagy pedig ezen az úton van. Persze, a Kossuth-párti általános, egyenlő választójog útján nem, mert az mi változtatást sem idézne elő. Sem a parlament erejét nem növelné, sem szociális szerkezetét nem változtatná meg. De hogy a véderőreform helyére a parlamenti tanácskozásokban az általános, egyenlő és titkos választójogi törvényjavaslatnak kell jutnia — ez a parlamenti rend helyreállításának és a kátyúba jutott szekér megmozdulásának egyetlen lehetséges föltétele. A véderőreform helyére jöjjön a választójogi reform — ezt a kibontakozás egyetlen útjának kénytelen elismerni a Kossuthpárt is. De mivel minden helyes állítására rádupláz tíz helytelennel és minden őszinte szót elcsavar tíz hazuggal, ugyanakkor, amikor ezt megállapítja és amikor ezzel kimondja, hogy azért küzd a véderőreform ellen, hogy a választójogi reform jusson a helyére, kimondja egyúttal azt is, hogy nemzeti vívmányokért küzd a véderőreform ellen. Pedig: a vezényszó-politika meghalt és annak számára ebben a parlamentben nincsen több föltámadás és kétes, hogy tesz-e az új parlamentben. Semmisetre sincsen joga a Kossuth-pártnak arra, hogy már ma bejelentse ennek a vezényszópolitikának a jövendő képviselőházban való folytatását. .Mert ki tudja, lesz-e ennek a mostani Kossuth-pártnak még csak hírmondója is az új képviselőházban ? A választójogi reformból kikerülő képviselőház majd a saját természete és érdeke törvényeit fogja követni és amit tesz, azt majd a nép akaratából és nem öreg politikai hullák végrendelete vagy parancsa alapján fogja cselekedni. A Kossuth-párt nem tudja, hogy mit csináljon ebben a parlamentben, ne törje hát a fejét azon, mit csinál majd az új képviselőház. Igen rosszul leplezi a zavarát, ha nem a maga, hanem az utódja dolgaival törődik. A Kossuth-párt egész állásfoglalása, magatartása, határozatlansága arra vall, hogy a megalkuvó, harctól irtózó, erélytelen emberek nem a maguk jószántából, hanem a viszonyok erejénél fogva rákényszerülnek a harcra. Ellenzéki párt ilyen időben, mint aminőben ma élünk, akarva-nem akarva kénytelen harcolni vagy legalább harcba indulni. Hogy ilyen pipogyán, félve, ennyire ellenmondásosan, jezsuita módon teszi azt, ezen meg lehet ismerni a kalksburgi iskola szellemét. NÉPSZAV Rt. 1911 szeptember 3. BELFÖLD OQO Az ujságírók és a sajtószabadság. A kormánypártiak veresége. Minden sajtóorgánum és minden újságíró kötelességévé teszi, hogy e nevezetes és legégetőbb kérdés napirenden tartásához a maga erejével járuljon hozzá, a választmány határozata értelmében követeli a közgyűlés: aj A szabad kolportázs, a sajtótermékek minden korlátozás nélkül való szabad terjesztését, a közigazgatási és kormányhatóságok minden, a terjesztést gátló vagy nehezítő intézkedésének kizárását. bj Minden egyenlőtlen kormány- vagy hatósági kedvezmény eltörlését a szállítás és árusítás terén. cj A hírlapok postai szállításának olcsóbbá tételét. dj A hirlapóvadék eltörlését. ej A sajtóvétségekre vonatkozó anyagi és alaki büntetőjogi rendelkezéseknek a sajtószabadság szellemében való revízióját. f) A rendőri nyomozás kizárását sajtóügyekben, gj Hivatalból üldözött sajtóvétségekben felmentés esetén a kincstárnak a védelem költségeiben való marasztalását és kártérítésre kötelezését. A közgyűlés utasítja a választmányt, hogy az itt kifejtettek értelmében memorandummal forduljon a törvényhozáshoz. 2. A Budapesti Újságírók Egyesületének 1911 augusztus 30-án és 31-én tartott rendkívüli közgyűlése a választmány határozata értelmében „A Nap" utcai árusítása jogának megvonásában, a pályaudvarokról való kitiltásában politikai üldözést lát és ez eljárások alkalmából tiltakozik a gondolat szabad terjesztésének a sajtótörvénnyel ellenkező korlátozása ellen és követeli a sérelmes intézkedések hatályon kívül helyezését. Ez a javaslat megegyezés eredménye s a kormány csalosainak kívánságára nem tartalmazza kifejezetten a sajtószabadság néhány követelményét, többek között a hírhedt izgatási paragrafus törlésének kívánságát. Kunfi elvtárs, aki elsőnek szólott a javaslatokhoz, ki is fejtette ezt. Hogy az Újságíró Egyesület állásfoglalása ebben a kérdésben egyhangú lehessen, — úgymond — hozzájárul a határozati javaslathoz, noha az nem mindenben elégíti ki. Nevezetesen szükségesnek tartotta volna, hogy az Újságíró Egyesület nyíltan is állást foglaljon az ügyészség és a bíróság függetlenítése, az esküdtszék demokratikus reformja és a büntető törvénykönyv izgatási szakaszainak eltörlése mellett. Miután azonban azt a biztosítást nyerte, hogy az elfogadott javaslat ötödik pontját a választmány eképpen értelmezi és az országgyűléshez terjesztendő memorandumban ezeket a követeléseket is föl fogja sorolni, ezzel a biztosítással és ebben a szellemben elfogadja a javaslatot. Utána Benedek Árpád szólalt föl. A tegnapi közgyűlésen indítványozta, hogy a sajtószabadság érdekében eddig történt eseményekről a világsajtót informálják. Az imponáló hangulatra való tekintettel, mely a javaslat egyhangú elfogadását biztosítja, hogy semmi zavaró momentum ne merüljön föl, indítványát visszavonja. A zajos közgyűlésnek ezzel vége is lett s a kormány néhány zsoldosát leszámítva, minden újságíró tanúságot tett arról, hogy a sajtó munkásai legalább ebben a kérdésben együtt éreznek a radikális, komoly demokráciával s példát adhatnak a megalkuvó demokrata politikusoknak. A képviselőház pénteki ülésén folytatja a véderőjavaslat általános tárgyalását. A „tisztességes" vita. Valami Antal Géza nevű mankó a Ház csütörtöki ülésén szóhoz jutott és beszélt, beszélt, igen sokáig beszélt. Ez az Antal volt az, aki a véderővita első napjaiban — a Tisza-huszár mungók nevében — kijelentette, hogy a