Népszava, 1912. január (40. évfolyam, 1–26. sz.)
1912-01-02 / 1. szám
harcot, Justh-pártot és a szociáldemokrata törekvéseket akarta megmarni. A reakciónak ez a függetlenségi elveket hazudó cselédje beszédéinek elején elismerte, hogy politikai jelentéktelensége és magas kora indokolttá tennék, ha elpusztulna a függetlenségi párt éléről. Elismerte, hogy nálánál hivatottabbak is vannak a vezérségre. Azonban szinte teljes leplezetlenséggel jelentette ki e bevezetés után, hogy nem megy el a helyéről, mert a Kossuth névvel még továbbra is bolondítani akarja azokat a hiszékenyeket, akik még azt vélik, hogy ő a függetlenségi elvek alapján áll és nem tudják, hogy Kossuth Lajos fia az agrárius reakció lakója. A függetlenségi párt vezére „az ultrademokrácia" és „a hazát nem ismerő radikalizmus" ellen szavalt. Azt hazudta, hogy a Justh vezetése alatt álló függetlenségiek becsületes harca az általános választójogért veszélyezteti a függetlenségi elveket és a visszatetszés, amelyet az idéz elő, hogy a szociáldemokrata párt egy úton halad Justhékkal, „bizonyos retrográd irányú érzelmek kitörésével fenyeget, ami annál sajnálatosabb, mert a függetlenségi eszmékkel a demokráciától elválasztani nem lehet." Így beszél az az ember, aki teljes életében üzérkedett azzal a névvel, amit örökségül kapott és reakciós cselekedeteivel rohamos gyorsasággal járatta le a függetlenségi elveket. Kijelentéseinek természetesen nincs és nem is lehet semmi súlyuk. Kossuth Ferenc minden pillanatban kapható volna arra, hogy legszentebbnek hirdetett elveit kellő ellenszolgálmányokért föladja. Nem a vezéren, hanem a Kossuth-párt radikális érzelmű képviselőin múlik, hogy a Kossuthpárt még mindig az ellenzéken van, holott a Vezér a kormányt szeretné szolgálni. • Az újévi kijelentések nem befolyásolják azt a küzdelmet, amely a becsületes választójogért folyik. Azt az újévi beszédek nélkül is tudtuk, hogy Khuen a választójog demokratikus reformjáról hallani sem akar és Kossuth Ferenc perfid kijelentései halsz gyónás nélkül, bűnbánat nélkül, akkor nem lesz pap a koporsód mellett? A gyerekeidet kiveti másából a hívők jámbor serege. Nem Pesten vagyunk ám, hanem Macahuukán. A feleségedet nem hívják munkába, mert istentelen ember felesége mindenre képes ... A beteg kétségbeesetten jajdult föl — Hallgass, átkozott! A pap visszaütött: — Átkozott vagy másad. Megátkozott az Úr akara és elméddel. Romlásba akarod vinni magaddal négy ártatlan egyerekedet, rendes feleségedet. Te meghalsz, nem érzed majd az ő bajukat. De ők élni fognak! A beteg nehezen hörgött, tusázott magával. Arcára kiült a szenvedés. Rekedten, idegesen szólott: — Jó!... Meggyónok... Föloldozást kérek... A pap odahajolt. A beteg gyónt lihegve, erőltetve: — Szerettem magamat... a feleségemet... Szerettem a gyerekeimet... Nem akartam, hogy ilyen ólban lakjunk ... kukoricán éljünk ... madárijesztő rongy legyen a ruhánk. Sztrájkoltam jobb módért... Gyűlöltem a papot ... Olvastam rossz könyveket. .. és ... Szeme lecsukódott és kimerülten hallgatott el. A pap bosszúsan ült a helyén. Azután megszólalt : — Más asszonyát nem kívántad ? A beteg tehetetlen gyűlölettel, kínosan pillantott a papra: — Nincs egyéb bűnöm — hörögte és hánykolódva fordult be a falnak. Nem gyónt tovább. — A pap tűnődött, nézte a beteget. Föloldja — ne oldja? Olyan mindegy. Ráadta az áldást és elmondta a föloldozó formulát: BELFOLD 006 A Justh-párt és a választójog. Ámbár a kormánypárt s maga a kormány is nagyon harcias, mégis sok jel mutat arra, hogy a kormánypárt lármája sokkal nagyobb, mint a harci kedve. Azt a parlamenti harcot, amely a nép kizsarolása ellen s a népjogokért folyik, nem lehet elnöki „eréllyel", házszabálymódosítással leverni, mert annak gyökere a népben van s ezt tudják jól a kormánypárton is, csak ugy tesznek, mintha nem tudnák. Ezért azután míg egyfelől a harcot hirdetik, másfelől igyekeznek az ellenzéket — főként persze a Justh-pártot — megnyerni valami kompromisszum nyélbeütésére. A „Budapester Presse" egy munkatársa beszélt a Justhpárt egyik vezető tagjával, aki a Justh-párt jövendő magatartásáról érdekes kijelentéseket tett. A választójogról többek között ezeket mondotta: „Meg vagyok arról győződve, hogy ma már nemcsak mi követeljük az általános, egyenlő és titkos választójogot s mihezt ezt a nagy kérdést sikerül a megvalósítás küszöbére juttatni, táborunk erősen meg fog növekedni. Csatlakoznak hozzánk a Kossuth-pártból, a pártonkivüliek mindkét árnyalatából, sőt a munkapártból is pedig sokkal többen, semmint általán gondolják. Ha ma előterjesztenének a parlamentben egy demokratikus választóreformot, annak már most meglenne a többsége. Bármely oldalról jövő támogatást szívesen látunk, de készek vagyunk a demokratikus választóreformért harcolni, ha egyedül maradnánk is. Hát nem fognak egyedül maradni, mert ha a parlamentben — ami nem hihető — a becsületes választójog hívei cserbenhagynák is programmjukat, itt van a parlamenten kívül a nép, a munkásság, amely lankadatlanul küzdeni fog s a munkásság az utóbbi évek alatt nem egyszer megmutatta, mennyi erő és elszántság lakozik benne. Cenzúra Aradon, Arad város tanácsa a moziszínházak falragaszait pornografikusoknak találva, meghagyta a plakátragasztások joga bérlőjének, hogy ne ragasszon ki pikáns plakátokat, a bérlő azonban nem vállalkozott a cenzurálásra. A tanács ezért legutóbbi ölésébőől kifolyólag megbízta a rendőrséget az „izgató" plakátok eltávolításával. — A rendőrhatóság mint plakátcenzor — újabb vívmánya a magyar gondolatterjesztő szabadságnak! A papok nem hagyják magukat. Megírtuk, hogy Esztergom városnak városi pénzen föntartott iskolái községi jellegét a közigazgatási bizottság december 13-iki ülésében a főispán döntő szavazatával mondotta ki. Mint most jelentik, Esztergom város képviselőtestülete legutóbbi ülésében izgalmas vita után 85 szóval 27 ellenében kimondotta, hogy iskoláinak katolikus jellegétől nem tágíta azt a közigazgatási bizottsági határozatot, melyben a főispán szavazatával a katolikus jelleggel szemben községinek mondották az esztergomi iskolákat, megfelebbezik. Azt azonban nem mondta ki a klerikális község, hogy a városi iskolákat egyházi pénzen szükséges majd föntartani, ha az elklerikalizálás sikerül. Megint állami pénzt kérnek klerikális iskolára. Ezúttal Oravicabányán akarnak a papok főgimnáziumot állíttatni maguknak az állammal. A látszat kedvéért Glattfeldercsanádi püspök évi 8, azaz nyolcezer korona hozzájárulást ígért ötven évig, de az iskolaföntartás költségeinek jelentős részét persze az állammal akarják viseltetni. De azért, amint félhivatalosan jelentik, az új főgimnázium a csanádi püspök fenhatósága alatt állana, aki az alkalmazandó világi tanárok fölött való kinevezési jogát is gyakorolná, valószínűleg azzal a korlátozással, hogy az államsegély engedélyezése esetén a közoktatásügyi kormány is élne néhány tanszékre nézve kinevezési joggal. - - -Az állam, az adózók fizessenek. A püspök majd „gyakorolja kinevezési jogát." Madarász József nem mond le. Egy székesfehérvári lap nyomán mi is megírtuk, hogy Madarász József, a sárkeresztúri kerület képviselője, egészségi okokból lemond mandátumáról. Madarász most maga megcáfolja ezeket a híreszteléseket. oop 2 NÉPSZAVA 1912 január 2. sem lephetnek meg senkit. Január 11-én megnyílik a parlament és ugyanekkor teljes erővel megindul a harc a véderőjavaslatok ellen és az általános választójogért! — Ego te absolvo... Azután kinyitotta az ajtót s behívta a konyhában szorongó rokonokat és szomszédokat. Azok fojtott csönddel tódultak a szobába. — Imádkozzunk, keresztény hivek, felebarátunk lelki üdvéért, — mondta a pap kenetteljesen. Végezzük a reá rótt penitenciát, hogy hozzájárulhasson a legméltóságosabb oltári szentséghez. Isten kegyelme végtelen, bölcsessége megfoghatatlan,irgalma határtalan. Ha jónak látja, szentségeivel visszaadhatja őt az életnek. Ma ádvent első napja és ő halálos ágyán visszatért a szent hithez, az egyedül üdvözítő római katolikus anyaszentegyházhoz, amelytől a sátán eltérte. Kinékült istenével, akit annyiszor megsértett. Elveszett bárány volt, de megtaláltatott. Meglehet, hogy Krisztus urunk születésének szent napján, szent karácsonykor együtt örvendezhettek a templomban. De isten végtelen jósága és bölcsessége inkább most méri rá a halált, ha a gyógyulással lelkének kárát vallaná ... A beteg közbevágott: — Ne kínozzanak. Megtettem a kötelességem. Meggyóntam. A gyermekeimért tettem. Most már hagyjanak békén. — Imádkozzunk, keresztény hivek, tévelygő felebarátunkért — mondta a pap. — Ne imádkozzatok — vetett magán egyet indulatosan a beteg. — Ne imádkozzanak! Hagyjanak békén. Az asszonyok ijedten hullottak térdre. — Meghal bizonyosan, — suttogta Panna néni. Felesége könnyes szemmel kéllelte: — Jóska!... " A pap az ágy fölé hajolt: — A sátán beszél belőled, fiam. — A sátán! ? — hördült föl dühösen a beteg. A sátán ? ... Hess sátán !. . . Takarod sátán !. .. Mi bajod a halálos ágyamon sátán ? . .. Kiszívtad a velőmet, elsorvasztottad az izmaimat, itt kell hagynom a gyermekeimet, nézz oda sátán !... Fölült az ágyban. Sovány, kiaszott arcából rémesen tüzelt két nagy égő szeme. Torzonborz haja kisértetiesen meredezett sápadt arca körül. Melle erősen zihált. Száraz karját kinyújtotta a kuckó felé, ahol a gyerekei vacogtak s ránézett a papra: — Mit esznek ezek, ha én meghalok, sátán? A pap térdre borult: — Imádkozzunk keresztény hivek! És a következő pillanatban a szörnyüködés neszét fölváltotta az imádság egyhangú zúgása : — Mi atyánk, isten, — ki vagy a menyekben, — a mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, — de szabadíts meg a gonosztól ... Az ájtatos mormogás betöltötte a kis szobát. Egy pillanatra elnémultak az ellentétek. A fásult, érzéketlen szentlélek elárasztotta az érzékeket, meghúzódott az imádkozók között s mintha elfogta volna a beteget is, karja zsibbadtan esett vissza az izzadásos dumnára, teste erőtlenül hanyatlott a gyűrött párnára, melle lihegve hörgött, fuldoklott, kereste a levegőt Testét izzadtság verte ki. Szemei megmerevedtek. Homályos képek torlódtak előtte napsugárban színjátszó féregzápor, éhező gyermekek, eldurvult gyászos asszony — és agyát ezer hangszállal nyűgözte békába a szakadatlanul morajló ütemes ima: — Mi atyánk isten !... Tehetetlenül hevert az ágyban. A fölindulás kimerítette. Néha nagyot nyögött egész öntudatlan.