Népszava, 1912. január (40. évfolyam, 1–26. sz.)
1912-01-30 / 25. szám
5 – 1912 január 31. „Nem nagy esetek" Biharból a főtisztelendő plébt&nos ur meg a tekintetes segédjegyzö NP csendörkézen, amikor „tanúképpen való kihallgatásuk elrendeli t&tik." — Mi történhetik Biharban a munkással, a paraszttal?— H kakastollas az urt (Saját tudósítónktól. — Nagyvárad, január 29.) Két eset következik itt. Betyárságról van bennük szó, de miután a hírhedt Biharország a szülőanyjuk, egyre növekvő fásultsággal és undorral számolunk be róluk. Az egyik esetet néhány nap múlva valamelyik nemzetiségi képviselő interpelláció alakjában tudomására hozza a belügyminiszternek is s ezért sietünk .Jóelőre hozzáfűzni a másikat is, nehogy csakugy elkallódjék. Tisza István gróf szemétdombja körül az utóbbi időben a szolgabiróuralmatbrutalitásában és erőszakoskodásaiban jóval fölülmúlta a csendőrgarázdálkodás. Jellemző, hogy ugyanott, ahol a főispán torkaszakadtából kiabál a magyar-román béke mellett, olyan históriák eshetnek, amilyeneket a Tribunában „A legsötétebb Mongolországból" cím alatt hoz nyilvánosságra Molnár György béli görögkatolikus plébános. Borzadva a déli csendőrség brutalitásától — úgymond — tudomására hozom a nagyközönségnek és különösen a mi nemzetiségi képviselőinknek azt a magában véve egyedülálló esetet és törvénytelenséget, amely fényesebben világítja a napnál, hogy mit kell nekünk elszenvednünk a hatóság képviselőitől. Még 1911 december 22-ére tanúnak voltam beidézve egy becsületsértési ügyben a tenkei járásbíróság elé. Pár nappal a tárgyalás előtt találkoztam a főmagánvádlóval, aki így szólított meg: — Kérem tisztelendő urat, ne méltóztassék Tenkére fáradni, mert bűnvádi följelentésemet visszavontam. — Jó, — feleltem neki — de vigyázzon, nehogy valami kellemetlenségünk legyen ebből kifolyóan. — Nem, nem! — szótt a vádló. Maga a jegyző úr kért föl indítványom visszavonására. Igy elváltunk egymástól. Most azután Vízkereszt napján az*egyházi szokásainkhoz hiven, a víz megszentelése után, a községbeli híveim házaiba mentem házszenteléseis végett két minisztránssal. Éppen amikor kereszttel kezemben az egyik házban voltam, előttem terem egy kakastolla- csendőr és megszólít: — Tisztelendő uri Azonnal hagyjon föl a szenteléssel és kövessen a községházához ! Kérdeztem: miért, feleletet azonban nem kaptam. — Jó! — mondottam. — Most nem követhetem, miután egyházam szolgálatában vagyok és nem szakíthatom félbe, annál is inkább, mert két urat egyszerre kiszolgálni nem vagyok képes. De ha teendőimet elvégzem, úgy délután 4—5 óra felé, akkor megjelenek az őrmester előtt. A csendőr elment, de alig múlt el egy félóra, éppen a község közepén voltam, amikor egyszerre három csendőr került elém és fölhívtak újra, hogy kövessem őket. Én akkor sem engedelmeskedtem, hanem megmondtam nekik, hogy amikor kereszttel a kezemben, hivatalos ornátusban vagyok felöltözve, politikai rendeletre való hivatkozással megtagadhatom az engedelmességet. Látva, hogy velem nem mennek sokra, megharagudtak és eltávoztak. Hivatalos működésemet befejezve, elmentem a községházára, ahol a nagyságos csendőrőrmester úr a lehető leggorombább módon beszélt hozzám, én pedig, miután láttam, hogy kivel van dolgom, engedtem basaskodni. A teljhatalmú basa látta, hogy igazolni tudom magamat, de azért mégis mindenáron elő akart vezettetni ; hiába hivatkoztam az 1423/126. B. 1910. számú egyházi rendeletre, valamint hiába hivatkoztam a közoktatásügyi miniszter a 63.887/1910. számú rendeletére. A nagyságos ár süketté vált és még este 10 órakor is ott tartott. Ekkor érkezett meg a távirati válasz a tenkei járásbíróságtól, tudomására hozva, hogy nem kell megjelennem a tárgyaláson. Mint utólag értesültem a csendőrségnek is tudomása volt a tárgyalás elmaradásáról már három nappal ezelőtt. Megkértem az aradi szentszéket, hogy a csendőrség ellen a szükséges lépéseket az illetékes hatóságoknál megtegye. Egyúttal pedig kértem nemzetiségi képviselőinket, interpelláció alakjában az országgyűlés elé hozni. Ehhez hasonló a másik vád is, amelyik a szomszédos magyarcsékei járásból való. Itt nem a plébánossal, hanem csak egy segédjegyzővel erőszakoskodtak a csendőrök. Arnóczky József nyárlói segédjegyzőt Magyarcsékére idézték be tanúnak a járásbíróság elé egy becsületsértési perben még a múlt év december 23-án. Kegyetlen, rossz idő volt akkor. Hideg, ólmos eső esett. Hajnali 3 órakor kellett volna elindulni a segédjegyzőnek koromsötét erdőn keresztül a vasúti állomásig. Az egészsége forgott veszedelemben és inkább lemondott az útról. Erre a járásbíróság elrendelte elővezetését január 7-re. Az elővezetés megtörtént, még pedig olyképpen, hogy előtte való napon este fél hét órakor két csendőr állított be a jegyzői lakásba és előmutatták az elővezettetésre szóló parancsot.arnóczky József közben megvacsorált és elindult lakásába. A csendőrök mindenütt nyomon követték még a szobájába is. Itt a segédjegyző fölszólította a csendőröket, hogy távozzanak el, mire ők kijelentették, hogy a parancs parancs, egyedül nem hagyhatják vagy pedig, ha akarja, azonnal kövesse őket. Arnóczkynak a csendőrök előtt kellett lefeküdni. A csendőrök is kényelmesen elhelyezkedtek a szobában, megvacsoráltak és egy lámpa mellett egész éjjel beszélgettek, ha nem beszélgettek, horkoltak. Reggel negyed 3 órakor fölköltötték a szerencsétlen tanút, nehogy elkéssenek s amikor már fölkelt, az őrmester úr lefeküdt, de szigorúan meghagyta a segédjegyzőnek, hogy keltse föl őket a 4 óra 20 perckor induló vonalhoz. A segédjegyző mindezt tűrte, csak már azt nem engedte meg, hogy harmadik osztályú fogolyjeggyel szállítsák el Magyarcsékére. Nagynehezen mégis sikerült rávenni a csendőröket, hogy menjenek a II. osztályon. A jegyet természetesen ő váltotta meg a csendőrök részére is. Útközben Arnóczky kijelentette, hogy amint megérkeznek, egy vendéglőben meg fognak reggelizni. Ez ellen az őrmester úr akkor a leghatározottabban tiltakozott Magyarcsékén nem volt kocsi az állomásnál és igy gyalog tették meg a több mint háromkilométeres utat. A nagyvendéglő előtt a szigorú őrmester úr csodálatosképpen megszólalt: — Nem mennénk be egy kis snapszra? — Máshogyne mennénk? — mondotta a „fogoly". Örült, hogy ilyen módon reggelihez jut. Amikor még akarta, addig tiltotta a törvény. Nyolc órakor aztán véget ért a fogság, mert Rezey Gusztáv aljárasbiró sűrü bocsánatkérések közben átvette a csendőröktől a tanúnak beidézett segédjegyzőt. Fenyeget a Duna. Paksi emberek veszedelme. Hóviharok országszerte. Az utóbbi erős hidegek következtében néhány nap előtt a Duna úgyszólván teljesen befagyott és már úgy látszott, hogy tavaszig nem is enged a jég. Közben azonban a megenyhült időjárás meggyöngítette a jégtáblák ellentállását úgy, hogy a fővárosban hétfőn reggel gyorsan megindult a jég. A fővárost nem fenyegeti semmi baj. A vidék több helyét azonban veszedelem fenyegeti. Különösen Paks és környéke az a hely, ahol bajok mutatkoznak. Pakson ugyanis — vasárnapi lapunkban már írtunk róla — szombat éjféltől kezdve vasárnap estig sűrű hó esett. A hó egyes helyeken félméter magas. A Duna vize az úgynevezett siknál és Gerjennél kilépett medréből és az egész sikot elborította. Mivel az újonnan beállott hideg és hó erősen összefagyasztotta a Duna jegét a jégtorlasz elmozdítására egyelőre nincs kilátás. A paksi elöljáróság intézkedett, hogy elég föld álljon rendelkezésére, hogy a Dunára eső utakat eltorlaszolhassa. A víz áradása nagy veszedelembe sodorta egy család és néhány paksi napszámos életét is. Pakssal átellenben van egy több katasztrális hold kiterjedésű sziget, amelyen fürdőt építettek. A fürdő őrizetére a télen át Adám József paksi napszámos vállalkozott, aki a tél beálltával egész családjával átköltözött a szigetre. A Dunának áradása elvágta a sziget és Paks között az utat. Ádáméknak, úgy látszik, elfogyott az élelmiszerük, mert éktelen kiabálással kértek segítséget a paksi parton álló emberektől. Kovács István révész és két napszámosa ötven koronáért vállalkoztak, hogy áteveznek a szigetre. A fürdő tulajdonosa megadta nekik a pénzt és a legények nekivágtak a Danának. A szigetről azonban nem tudtak visszajönni, mert a jég úgy elvágta utjukat, hogy meg sem kísérelhették az átkelést. Most ők is a szigeten rekedtek, amelyet az a veszedelem fenyeget, hogy teljesen víz alá kerül. A szerencsétleneken csak az újra beállott hideg segíthet, amely keménnyé fagyasztja a jeget, úgy, hogy rajta át elérhetik a paksi partot. Ha azonban a hideg nem lesz tartós, akkor a szegény embereken aligha lehet segíteni. Az ország más részeiből nagy hóviharokat jelentenek a híradások. Túl a Dunán, a Tiszántúl, a Felvidéken, de különösen az Alföldön a gazdákat öröm érte. Vasárnap és hétfőn több helyen havazás volt. Kecskeméten és Kecskeméten túl az Alföldön öt-tíz centiméter vastagságú hóréteg borítja a szántóföldeket. A vonat Kecskeméten tul óriási hómezőkön száguld végig. — Csongrádon az enyhe időt erős szélvihar és havazás váltotta föl. — Szekszárdon vasárnap virradóra az enyhe idő hirtelen télire változott ismét; a hőmérő mélyen a fagypont alá sülyedt; vasárnap reggelre hózivatar támadt, amely egész nap tartott. A hó magassága közel fél méter. — Kiskunhalason vasárnap hajnalban nagy eső volt, majd 7 órától kezdve nagy pelyhekben esett a hó estig. — Eperjesen több napi egészen enyhe idő után vasárnap téliesre fordult az idő. — Keszthelyen az idő ismét hidegre fordult; vasárnapra virradó éjjel óriási szélvihar dühöngött; a víz mindenütt befagyott. A Balaton partján —10 fok hideg van. — Baján hétfőn nagy havazás volt; a hideg —14 fokos. — Mátészalkán szombaton éjjel az idő ismét hidegre fordult; hétfő reggelig szélvihar dult és sűrűn esett a hó. — Hétfő dél óta Temesvárott erősen havazik. Itt írjuk meg, hogy Triesztben napok óta heves hóra dübörügött és a szél gyorsasága időnként percenként 20—100 kilométer is volt; a szabad kikötőben az orkán földhöz vágott egy teherhordó munkást és ugyanekkor meglódított egy vagyont, a kerekek keresztülmentek a munkás fején. Gyilkolt a villamos. Három elgázolás egy napon. — Egy halott, három sebesült. Mint Budapesten minden napon, vasárnapon is embervérrel öntözték a villamvasúti síneket. Nálunk kell a vér a sínnek, anélkül nincs közlekedés, anélkül befagynának a kerekek a vágányokba. Rettenetes emberpusztítás az, amit a pesti villamosok napszámra végeznek, borzalmas szitkok, átkok szállanak a villamostársaságok vezetői felé,de hiába, ebben a városban az égető bajokon nem lehet segíteni. Apró, semmi reformokat csinálnak a tessék-lássék kedvéért, megszámozzák a villamosokat, sárgárabarnára festik a külsejét, hogy elpalástolják a lényegi hibákat, amíg megmaradnak változatlanul. A kocsik rosszak, rozogák, betegek, az alkalmazottak a legolcsóbb emberanyagból valók és mindig éhesek, ilyen körülmények között igazán természetes, hogy mindennap történik valami borzalom, ami földúlja a pesti lakos idegzetét. A társaságok nem akarnak segíteni a bajokon, kapzsi módon spórolnak, krajcároskodnak, de ez még érthető, hogy azonban a hatóságok nem lépnek közbe, nem kényszerítik a vállalatokat mentőkészülék alkalmazására, biztonsági intézkedésekre, sőt egyenesen támogatják a rossz rendszert, az már fölháborító. Hogy ez így lehetséges, azt a pesti ember birkatürelme magyarázza meg. Amerikában például már régen rombolnának és lincselnének az utasok, ha olyan sűrűn, olyan rendszeresen gyilkolnának a közúti vasutak, mint minálunk. Mikor fog fölébredni a pesti közönség? A vasárnapi esetek alkalmasak arra, hogy ébresztőül szolgáljanak. Vasárnap három helyen okozott bajt a villamoskocsi. A legtragikusabb az a baleset, amely este háromnegyed nyolc órakor történt az Erzsébet-körút és a Rákóczi-út sarkán a sétáló közönség százainak szeme láttára. Egy fiatal asszony, Reiner András szerető felesége tizenhét hónapos Dezső nevű fiacskájával a karján az Emke-kávéház előtt át akart menni a körút túlsó oldalára. A szerencsétlen anya rálépett a sínre. Ebben a pillanatban jött a 322-es kocsi és föllökte. A gyermek a kerék alá került, amely agyonzúzta; az asszony, akit félretolt a kocsi, csak könnyebben sebesült meg. A baleset miatt félóráig nem közlekedett a körút baloldalán a villamos. Ezer, meg ezer ember nézte végig borzalommal, miként vették ki a kis halottat a kerekek alól. Az elájult anyát a mentők a Rókus-kórházba vitték. V. Mihály kocsivezető ellen megindította a rendőrség az eljárást. * A másik villamosbaleset reggel történt a Lehel utcában. A Várvasút 19. számú kocsija elgázolta Pille István kocsivezetőt, akinek