Népszava, 1912. február (40. évfolyam, 27–51. sz.)
1912-02-01 / 27. szám
1912 február 1. NÉPSZAVA párt föltétele a béke ellenében. Kacagni kell azon, hogy milyen képtelen naívságokkal óvják odaát a kormány tekintélyét. Ők azt tartják, a béketárgyalás gyöngeséget jelent, a tájékozódás csak udvariasságot. Igen jól mondta ma egy kormánypárti politikus, akinek bizonyára nagyon megfeküdte a gyomrát ez a komédia. — A kibontakozás csakis a választójog alapján képzelhető. A többi, ami itt most a nyílt színen folyik, nem egyéb szemfényvesztésnél. A lényeg, a megoldás a választójog kérdésében nyugszik. Megengedem, a kormány részéről jó taktika lehet, hogy a dolgoknak ezt a lényegét mindenféle függöny mellé veti, de ez a dolgon mit sem változtat. Én egyébként nem értem, miért kell ezt a dolgot annyira elburkolni; végre is, a kormánynak magának is programmja a választójog és így nincs azon mit szégyellenie, ha ebben a kérdésben megegyezésre kell jutnia azzal a párttal, amely olyan kitartóan küzd a demokratikus választójogért. Hogy a komédia teljesebb legyen, a munkapárton újabban fölvetették a pártközi értekezlet gondolatát. Nem lehessen tudni, vájjon mit remélnek ettől az értekezlettől, nem is fontos, mert az ellenzéken egyáltalán nem látják szükségét egy ilyen vegyes tanácskozásnak. Az ellenzéknek valamennyi pártja megmondta, mit akar; megmondta a parlament nyílt színe előtt, nem áll módjában tehát zárt ajtók mögött sem mást mondani. A mangók ideoda kapkodnak, egyik rossz ötlet kergeti a másikat, a fejük már régen nincs a helyén és ezt az állapotot ők úgy nevezik, hogy „teljes harckészség." Ami pedig Khuent illeti, ő úgy látszik, még mindig nem határozott arról, várjon megkezdje-e az ellenzék vezetőinél a „tájékozó" körutat. Keddre beígérte a látogatását Kossuthnak: nem ment, szerdám megint beígérte : megint nem ment. Most úgy halljuk, csütörtökön sem megy, hanem majd csak pénteken megy. A komédiában már napok óta fölhúzták a függönyt és a főszereplő még mindig az öltözőben maszkírozza magát. Az ellenzék készülődik a harcra. — Legközelebb új agitációs körútra indulok az általános, egyenlő, titkos választójog érdekében — mondta ma Justh Gyula. Azt hiszem azonban, nem kell már sokat agitálni, legfölebb márciusig! Lehetetlen állapot, hogy a parlament akarja megakadályozni a népjogok kiterjesztését. Hiábavaló minden erőlködés,TM— a nagy reformot nem fogják útjában föltartóztatni. Szerdán este pártvacsorára gyűltek össze a párt tagjai — a pártonkívüliek részéről Polónyi és Maczky volt ott —, beszédek nem hangzottak el, de Justh Gyula — egy újságíró előtt — így foglalhatta össze a kialakult hangulatot: — Nem kellett itt kérem hivatalos beszéd vagy határozat. Küzdeni fogunk megfeszített erővel az általános, egyenlő, titkos választójogért. Igy érez a pártnak minden tagja és készül a harcra. A pártonkivüliek keddi értekezlete a politikai helyzettel és ezzel kapcsolatosan a véderőjavaslat és választójog kérdésével foglalkozott. Az értekezlet megállapodásai a következőkben foglalhatók össze: 1. A pártonkívüli negyvennyolcasok folytatják a harcot a véderőjavaslat ellen és a választójogi elsőbbség álláspontjára helyezkednek. 2. A pártonkívüli negyvennyolcasok nem tekintik a választójogot olyan tárgynak, amelyet a kormány mint engedményt ajánlhatna föl. Nem tekintik pedig azért, mert a választójog reformja a kormány programmjának egyik sarkalatos pontja, amelyet annál inkább is meg kell még a most folyó esztendőben oldania, mert különben 1913. január 1-től fogva a választók száma Magyarországon, az új adótörvényeknek ekkorra rendelt életbeléptetése miatt, a cenzussal vonatkozásban csökken. 3. A pártonkívüli negyvennyolcasok minden vonatkozásban intézményes biztosítékokat kivonnak és egyszerű ígéreteket vagy kijelentéseket nem fogadnak el. Erről az állásfoglalásról a pártonkívüliek szerdán értesítették Justh Gyulát és Kossuthot. A Kossuth-párt félhivatalos kőnyomatosa útján adja hírül, hogy érdeklődéssel várja Khuen miniszterelnöknek a véderőreform folytatólagos tárgyalásának első napjára kilátásba helyezett beszédét, mert ettől teszi függővé további magatartását, amely természetesen az eddigitől nem lehet eltérő akkor, ha az ország nem nyer teljes biztosítékot azon minimális nemzeti követelések megvalósulására nézve, amelyeket a párt a véderőreformmal kapcsolatosan fölállított. Megcáfolták egyes esti lapoknak azt a közlését, hogy a párt vezetőség tagjai Kossuth Ferenc lakásán értekezletet tartottak volna. Ennek semmi szüksége föl nem merült. Épp olyan téves az a híresztelés is, mintha miniszterelnök a délután folyamán meglátogatta volna Kossuth Ferencet. a volt képviselőház csütörtöki ülésén az „ Adria" tengerhajózási társasággal kötött szerződést tárgyalják. Barkóczy elcsapatása nagyon fáj a néppártnak. Külön pártértekezletet is rendezett miatta, amelyen főként a kultuszminiszternek, a volt néppárti Zichy grófnak támadtak neki a még mindig néppárti Zichy gróf, az Aladár, Molnár János, Szmrecsányi György és Huszár Károly. A fölszólalók nemcsak hogy védelmükbe vették Barkóczy iskolát korrumpáló, stréber és renegát tanárságot nevelő munkáját, hanem Barkóczy bukását a „keresztény-nemzeti iskolapolitika" bukásának is minősítették, azaz: „a keresztény-nemzeti iskolapolitikáról" maguk ismerték el, hogy az a korrupcióterjesztő, strébernevelő, tanárságot lealjasító polit etika. Zichy Jánost, a minisztert, akinek már régen meg kellett volna szüntetnie ezt a Barkóczy-féle kongregációs garázdálkodást, Zichy Aladár, a pártelnök is renegát katolikusnak nyilvánította, mert teljesítette ezt az elemi kötelességet, amely annyira kötelesség, hogy már dicséret sem jár a teljesítéséért, nemhogy még a szidalom jogosságáról lehetne beszélni is. A fölszólalók különben parlamenten kívüli akcióval fenyegetődznek: a népszövetségbe bolondított papszamaraknak tehát még egy blanketta aláírásával kell majd megerőltetniök csekély irnitudásukat. A papot tilos világi törvényszék elé állítani, ezt mondja ki a legújabb pápai rendelet, amely hasonló eredménnyel mondhatná ki azt is, hogy a földnek tilos a nap körül forogni. Erről a rendeletről, amelyről több ízben írt már a Népszava, most az a hír érkezik, hogy Fischer Colbrie Ágost kassai megyéspüspök most kiadott XIII. számú pásztorlevelében az egyházmegye papjai és hívei részére kihirdette. Hogy joga volt-e a püspöknek királyi jóváhagyás nélkül ezt a pökhendi és minden állami törvénykezést megalázó rendeletet kihirdetni, azt most nem firtatjuk. Megelégszünk annak a konstatálásával, hogy a csendőr és rendőr Magyarországon, — sőt a kassai egyházmegyében is — ezentúl is elő fogja állítani a papot, ha vizsgálóbírói végzés parancsolja. Az egyházi átok pedig? . . . Ugyan, ki bánja azt ma már? A jogászegylet február hó 3-án, szombaton este 1s6 órakor az ügyvédi kamara dísztermében teljes ülést tart. Az ülésen folytatni fudják a választójog kérdéséről megindult vitát. Felszólalásra eddig a következők jelentkeztek: Réz Mihály eper legényt, aki miatt az ő lányuk annyit szenved, aki miatt Nagyiván Péter olyan boldogtalan. Sára pedig egy este átsurrant a tanyai bábához és azt mondta neki: — Nagyon megfizetem Zsófi nénémet, ha segít rajtam. — Mi bajod, Sára lányom? — Más állapotban vagyok vagy négy hónap óta. Ha el nem pusztítja a gyereket, én a kútba ugrom. Zsófi nénémet már egyszer-kétszer lecsukták a gyerek pusztításért és Zsófi néném nagyon megijedt. — Hamarabb jöttél volna ! Én már nem birok vele. Ha magad is belepusztulsz, engem megint becsukat az a gazember doktor. Most már csak hordozd ki azt a gyereket. — Agyonüt édesapám, ha észreveszi. — Ne vegye észre. Kösd le a hasad, majd csinálok én kötőt. Zsófi néni előtt az ilyesmi nem volt újság. Még csak arra se volt kíváncsi, hogy ki lehet a gyerek apja. Tudta, hogy a fiatalok közt könnyen megeshetik az ilyes bolondság és vigasztalta a leányt, hogy ne kerítsen neki nagy feneket, hiszen ez is így járt, az is úgy, aztán meg a Pajkos-lány, aki a béresüknek volt a szeretője . .. A Sára lelke összefacsarodott a saját szégyenétől. Undorral gondolt a vétkére, arra a ködös, álmos hajnalra, amikor Nagyiván Péter istállószagú testét a magáéhoz szorította és a Kovács-gyereket látta maga előtt. Mi lesz vele? Mindegy, akármi. A Kovács-gyerek szegény lett, hátha így még elveheti őt, a megesett gazdalányt. A szegénység meg a zabi gyerek egyforma szégyen. Várt, várt Sára és egyre nehezebben rejtegette a szégyenét, a szíve alatt mozgó kis fattyat, akit szeretne megfojtani a legelső pillanatban éppen úgy, mint az apját, ezt a nyomorék, kaila béreslegényt, akit ha meglát, elfogja az undor, a hányás, a szédülés. Éppen takarás volt. A Sajtos-familia minden tagja kint volt a sarlón. Maga Sajtos Gábor is ott izzadt a legény fiával, meg a béresével. A beteges lányt arra fogták, hogy a kaszások után kötözgesse a kévéket. Sára nagyon rosszul volt, de az apja kizavarta az ágyból. Összeveszett a takaróival, elzavarta őket, meg akarta mutatni, hogy letakar maga a házanépével. — Gyertek dolgozni! Engem nem nyúznak meg ezek a bitang parasztok, ezek a szocilisták. Sára majd fekhet télen, ha nem lesz dolog. És a lekötözött hasú lány ott hajlongott, izzadt a forró tarlón. Egyszerre csak rettentő fájdalom fogta el, leesett a búzakévére. Azt hitték, hogy pihen. Amikor hozzámentek a nagy nyögésre, a zizegő búza csupa vér volt alatta. Sára a tarlón gyereket szült. A fiatal Gábor annyira dühbe jött a szégyentől, hogy bele akarta vágni a kaszáját a kévén fetrengő lányba, de Nagyiván Péter rettenetes erővel kapta meg a karját. Dulakodtak is, de ekkora már ott volt Sajtos Gábor, az apa. Szétválasztotta őket. — Most nem érünk rá! Hozz Péter kocsist, aztán vigyétek a tanyába mindenestül. Sajtosokat majd megölte a szégyen, ami egy nap alatt hét hüllő-földet bejárt. Nagyiván Péter reszketett a saját bűnétől, meg attól a gondolattól, hogy most kirúgják a tanyából, mert Sára bevallja, hogy ő a bűnös. Aztán az a kis poronty is roppant hasonlít hozzá. Nyomott homlokú, lapos orrú elkínzott vörösfekete teremtés. Egy szikra Sajtos sincs benne. Nagyiván ivadék az egész. Látta, amikor a kocsin a tanyába cipelték. Még az ő keze is véres lett, a Sára vére száradt rá. Sára bevallotta a bűnét. A bátyja arra készült, hogy Kovács Lacit megbicskázza a legelső találkozáskor. Amikor megtudta, hogy Nagyiván Péter a bűnös, rá akart rohanni, de az apja hátralökte. Sajtos Gábor nagyakaratú, komoly ember volt. — Most nem érünk rá, most dolgozni kell. De ez nem is tartozik rád, Gábor. Péter mától fogva nem kap fizetést, nem lesz béres, hanem majd elveszi , a lányt. Muszáj neki, ha csúffá tette. Én is csúffá akarom tenni ezt a lányt, mert megérdemli. Hozzáadom a volt kéresemhez. Most pedig vágd azt a rendet, Péter fiam, de vágd ám, mert ha én megharagszom, hamar a hasadnak eresztem a kaszát. Láss a dolgod után, fiam! Nagyiván Péter nem igen látott semmit, amit hallott, azt megértette. A torka összeszorult és mint az igába fogott ökör nagy igyekezettel húzta, majdnem megszakadásig húzta a Sajtosék igáját. * O