Népszava, 1912. július (40. évfolyam, 155–180. sz.)

1912-07-02 / 155. szám

1912 július 2. NÉPSZAVA másutánban két delegációs ülésezés lesz az őszi hónapokban. Az egyik szeptember második felében a már tavasszal megálla­pított idei közös költségvetést fogja letár­gyalni, a másik, amely valószínűleg no­vemberben lesz, az 1913-ik évi közös budgetről határoz. Az idei költségvetés nagyjában megmarad ama keretek között, amelyeket még Schönaich volt hadügy­miniszter a Khuen-Héderváry-kormány­nyal tavalyelőtt megállapított. Ez az egyez­ség tudvalevőleg öt évre állapította meg — évente emelkedőleg — a közös had­ügyi és tengerészeti kiadásokat. Már akkor, amikor Auffenberg a közös hadügyminisz­teri állást elfoglalta, bejelentette, hogy elődjének a magyar kormánnyal kötött megegyezését nem respektálhatja. Ez a múlt év őszén történt. Úgy látszik, Auffenberg most elérkezett­nek látta az időt arra,­­hogy terveit a ma­gyar kormányra kényszerítse. A jövő évi hadügyi költségvetésbe már nagy összegű rendkívüli kiadást akar fölvétetni tarack­ü­tegek és egyéb tüzérségi fölszerelések, ka­tonai léghajók és repülőgépek és tengeré­szeti beruházások céljaira. Úgy mondják, hogy 275 millió koronáról van szó, míg az osztrák kormány köréből mérséklik e hí­reket és azt állítják, hogy körülbelül csak száz millióról van szó, amely azonban év­ről-évre növekedni fog. Ezeket a terveket Auffenberg már be-, mutatta a királynak is,­­ és mi sem bi­zonyosabb annál, hogy a július 4-iki kö­zös tanácskozáson a magyar kormány is hozzá fog járulni a rendkívüli hitelekhez. Miután már elvették mindenünket, le fog­ják nyúzni a bőrünket is. És egyáltalán nem véletlen találkozás, hogy ez éppen ma, július 1-én, kerül nyilvánosságra, ami­kor a fölemelt vasúti díjszabás életbelép­tetésével már belénkvágtak az adóbics­kával. Fordított világ. Az ellenzéki pártok június 14-én Aradon népgyűlést akartak rendezni. Ehhez kétségtelenül joguk van. A Tisza Ist­ván kerületében és szellemében működő aradi rendőrfő azonban az aradi polgárokat és mun­kásokat meggátolta ezen joguk gyakorlásában és betiltotta a gyűlést. Kétségtelen, hogy a rendőrkapitány, ez a kis fiók­ Tisza ezzel túl­fénylő szemeit és néhányszor fölélénkítette őt az is, hogy az asztal szélébe ütötte a homlokát. A kaszárnyába épített kápolna tornyából tompa kongás hallatszott és a számtalan bak­kancstól ledöngölt föld visszhangzott a föl­váltó őrség nehéz lépteitől. Gráf már erősen küzdött a fáradsággal és az álmatlansággal. Mindig lassúbb lett a toll sercegése és fájda­lomtól zugó feje mindig mélyebbre sülyedt. Mintegy álomba hallotta még a visszatérő ör­eg lépteit, aztán kiesett a toll kezéből. — Hányszor kérdeztem meg, hogy hol a százados úr? — hangzott hirtelen Gráf mel­lett. A szakaszvezető hirtelen fölugrott, úgy, hogy a szék recsegve fölborult és mintegy megmerevedve állott a helyén. Mi volt ez ? Az ablakon beszűrődött a vi­lágosság, olyan fényesen, hogy megkáprázott tőle a szeme. Lassanként tisztába jött azzal, hogy mi történt tulajdonképpen, ide oda kap­kodott és szemben állott a brigadérosával. — A százados úr ? Igen ... a százados ur... .Jelentem a lassan... a B. osztályban... har­madik ajtó jobbra. Csak gondolta, hogy ott van és azon volt, hogy a tábornok vésztjósló tekintetével szem­benézzen. De az álom még súlyosan ránehe­zedett a szempilláira. És amikor az ajtó be­csukódott a tábornok mögött, mélyen fölsó­hajtott és tenyerével végigsimította a homlokát. Voltaképpen mikor is aludt el? A végzett munkából azt látta, hogy ez csak reggel felé történhetett. De ebből cifra dolog lehet még. Ha a tábornok megmondja ezt a kapitánynak, akkor ennek meg van a rég óhajtott alkalma arra, hogy minősítési lajstromát „befeketítse". Mert mit használ majd az, ha megmondja a századosnak a teljes igazságot? Ha a följebb­való vádat emel, akkor az alárendeltnek nincs már mit mondania. A feljebbvalónak van igaza, mert az inkább emberszámba megy. Gráf visszaemlékezett egy lépte hatáskörét és hivatalos hatalmá­val rutul és vétkesen visszaélt. És már most, ahelyett, hogy őt büntették volna meg hivatalos hatalmával való vissza­élés miatt, ő büntetett meg egy csomó mun­kást, akik gyülekezési és véleménnyilvánítási jogukat védték a rendőrség túlkapásai ellen. Ugyanis Aradról jelentik, hogy a június 14-iki tüntetésekből kifolyóan a rendőrség 12 mun­kást és iparostanulót 1­4 napi elzárásra és pénzbírságra ítélt. Ilyen fordított világot élünk Magyarországon: aki jogát védi, azt elítélik, aki törvényes jogokat elkoboz, azt bíróvá teszik. Alispánok és főszolgabírák, meg a nép egyéb barátait felölelő Vármegyei Tisztviselők Egyesülete közgyűlést tartott szombaton Tátra­füreden. Noha csak most emelték a várme­gyei tisztviselők fizetését, már megint újabb bérjavítást kívánnak azok a vármegyei urak akik toloncozással, bírságolással, az egye­sületi és gyülekezési jog elkobzásával gátol­ják meg, hogy a munkások is tisztességes bér­hez és emberhez méltó megélhetéshez jussanak. Mi még a szolgabírótól sem sajnáljuk a tisz­tességes fizetést, amelyből meg lehet élni, de mit szólna az egész tekintetes Vármegye, ha az ő gyűléseiket, amelyeknek legfőbb tárgya a fizetésjavítás kérdése, szolgabirók vagy egyéb vármegyei kozákok szétkergetnék azokon a címeken, amelyekre hivatkozva ők szét szokták kergetni vagy összeülni sem en­gedik a szegény emberek gyűléseit? Kolozsvár és a kormány. Kolozsvárról táv­iratozzák a „Magyar Kurir"-nak. A város tör­vényhatósági bizottsága hétfőn délután foly­tatta és be is fejezte a két ízben félbeszakított közgyűlést Eszterházy főispán elnöklésével. Apáthy István indítványa mellett Tamás Jó­zsef és Hirth Ödön szólalt föl, majd a zárszó jogán Apáthy István és a kormány iránti bi­zalmi indítvány mellett ugyancsak a zárszó jogán Csengeri János beszélt. Végül a főispán szavazásra tette föl a városi tanácsnak semle­ges indítványát, amely napirendre térést ja­vasol és ezt az indítványt 47 szóval 30 ellené­ben el is fogadta a közgyűlés. A csabai parasztpárt. A Népszava június 27-iki számában „A csabai parasztpárt" címmel ottani tudósítónk levele alapján szóvá tettük a paraszt­pártnak, politikai szempontból, kétes és meg­rovandó viselkedését. A csabai parasztpárt al­elnöke, Lipták L. Pál a cikkben foglalt vádak el­hadbíróságra, amely tisztből és a legénység­hez tartozó négy egyénből állott. Egy honvéd közlegény fölött kellett ítélkezniök, aki vala­mely parancsot nem teljesített. A közlegény­nek súlyos fejsebe volt, ami gondolkozóké­pességét gyöngítette. A hadbíróság többsége, a legénységhez tartozók három és négy heti büntetést kívántak, de a „jogerős" ítélet mégis nyolc hónapról szólt. Ezáltal a megelőző vizs­gálat puszta komédiává lett. Újra leült az asztalhoz, hogy megszakított munkáját tovább folytassa. Tulajdonképpen nem is volt szükséges, mert hiszen úgy sem lehetett már kész. Nem is tudott már gyor­san dolgozni. Úgy gondolta, hogy talán mert az éjszakai nyugodalma hiányzott. A lovar­dákból fölhangzó lódobogás és nyerítés, a különböző hangú vezényszavak és a kapu­őrségnek a gyakori kürtjelzései szinte beteggé tették. Eldobta a tollat és becsukta az abla­kot. Azt hitte, hogy így jobban megy majd a munka, de csalódott. És amikor végre be­lépett a százados, még több befejezetlen dolog hevert az asztalon. Gráf fölugrott, hogy jelentést tegyen, de a kapitány leintette. — Mit akar nekem jelenteni? Hogy nem lett kész ? Tudom. Hiszen nem is lehetséges ez, másként ha az éjszakát — tudja az isten — hogy mivel tölti, nappal pedig alszik. — Most már hangosabb lett. És ilyesmit meg kell látni a brigadéros úrnak. El kell tűrnöm, hogy egy tábornok szememre vesse a legény­ség hiányos nevelését. Na, jól van. Távozóban volt, de az ajtóban mégegyszer visszafordult. — És hogy ideje legyen az alvásra — ez egyébként jó ajánlólevél is lesz — tizennégy­napi kaszárnyafogsággal bevonul a századá­hoz. — Ezzel becsapta maga után az ajtót. A szakaszvezető szinte elkábult. Ezt még­sem várta. Tizennégy nap! És azért, mert a kincstárnak föláldozott egy éjszakát. 3 len levelet küldött nekünk, amelyben cikkünk egyes állításait kétségbe vonja. Ezzel szemben m­eg kell állapítanunk, hogy a békéscsabai paraszt­párt igenis a kormány politikai szekerét tolta, mert­ elítélte Juszbék obstrukcióját és bizalmat szavazott a kormánynak. Igaz ugyan, hogy tényleg a pa­rasztpártnak csak három tagja : Pollák Arnold, Harsan György és Dr. Trados Dezső vettek részt a szavazásban. De a kormány iránt való bizalom­nyilvánítás csak 7 szótöbbséggel ment keresztül, ellenben a parasztpártnak következő tagjai: Lip­ták L. Pál, Kraszkó György, Uhrin Pál, Machlik György és Mihály, Hrabovszik Pál és Mátyás, Vanulik Mátyás, Darabos János, Babus M. György nem mentek el a gyűlésre és így távolmaradásuk­kal lehetővé tették azt, hogy a kormánynak bizal­mat szavazzanak. Lipták L. Pál nyilatkozatában azt is tagadja, hogy a parasztpárt a békéscsabai községházán népellenes politikát folytat. Ezen állítás igazságát tényekkel bizonyíthatjuk. Ez év június 24-én tár­gyalta a képviselőtestület elvtársaink kérelmét, amelyben községi mészárszék fölállítását kíván­ták. A kérelmet a parasztpárti többség fölszólalás nélkül elutasította. Más példa: a békéscsabai vas­úti munkások és alkalmazottak nyolcvan-kilenc­ven házat akartak építeni és e célra meg akartak venni egy nagyobb telket. Kérelmüket háromszor elutasították egyrészt azért, mert a vasutasok nem szavaztak a parasztpárttal, más­részt azért, mert a háztulajdonos nagygazdák attól tartottak, hogy leszáll a házbér. Írhatnánk még többet is a parasztpárt népelle­nes és a kormánnyal egy követ fúvó politikájá­ról, de már ezek a tények is igazolják azokat a vádakat, amelyeket a Népszava a békéscsabai pa­rasztpárt ellen emel. Ügyvédgyű­lés. Az országos ügyvédszövetség szombaton és vasárnap tartotta évi közgyűlését Budapesten. A közgyűlés tanácskozásainak közép­pontjában két, az ügyvédek anyagi érdekeit szo­rosan érintő kérdés állott. Az egyik a szabad ügyvédség kérdése, amelynél csak a verseny szabályozza az ügyvédi munkát és keresetet, a másik az a megoldási mód, amely az ügyvédek számát törvényesen korlátozza és bizonyos céhszerű elzárkózottsággal ruházza föl az ügyvédi pályát és monopólium jelleget ad neki. Az ügyvédszövetség dr. Nagy Dezső referátuma alapján a szabad ügy­védség mellett foglalt állást. A másik kérdés a jegyzők ügyvédi jellegű magánmunkájának eltil­tása volt: az ügyvédek a jegyzők magánmunkájá­ban tisztességtelen versenyt és az ügyvédek meg­károsítását, az ügyvédi munkaalkalmak csökken­tését látják és ezért ennek eltiltását követelik. Beszél az ország népe. Népgyűlések, ügyvédi kamarák, tanítók a kormány ellen. •­ Vasárnap megint az országnak számos helyén voltak népgyűlések. Valamennyi gyűlésre ezerszámra sereglik a nép és mi­nél élesebb a szónokok beszéde, minél kí­méletlenebbül ostorozzák és támadják a Tisza—Lukács-féle banda garázdál­kodását, minél égetőbb szégyenbélyegei sütnek az államcsíny elkövetőinek és az általános választójog ellenségeinek hom­lokára , annál nagyobb és lelkesebb han­gulat lesz úrrá a hallgatóságon. A gyűlé­sek hallgatósága már mindenütt látja és hangoztatja is, hogy az alkotmány igazi helyreállításának módja, az elkövetett sé­relmek orvoslásának igazi módja abban áll, ha a fölrúgott jogrend helyreállításával egyetemben megtörténik az általános választójog törvénybe iktatása, mert csak ez adja meg a jövőre nézve a biztosítékot arra, hogy egy újabb Tisza—Lukács meg ne kísérelhessen ilyesvalamit. Az egész or­szág, a közvélemény minden árnyalata tudja ma már, hogy csak egyetlen alkot­mánybiztosíték ér valamit: az általános, egyenlő és titkos választójog. A mai uralkodó rendszer és ennek poli­tikája ellen való tiltakozás a népgyűlések

Next