Népszava, 1912. július (40. évfolyam, 155–180. sz.)
1912-07-02 / 155. szám
1912 július 2. NÉPSZAVA másutánban két delegációs ülésezés lesz az őszi hónapokban. Az egyik szeptember második felében a már tavasszal megállapított idei közös költségvetést fogja letárgyalni, a másik, amely valószínűleg novemberben lesz, az 1913-ik évi közös budgetről határoz. Az idei költségvetés nagyjában megmarad ama keretek között, amelyeket még Schönaich volt hadügyminiszter a Khuen-Héderváry-kormánynyal tavalyelőtt megállapított. Ez az egyezség tudvalevőleg öt évre állapította meg — évente emelkedőleg — a közös hadügyi és tengerészeti kiadásokat. Már akkor, amikor Auffenberg a közös hadügyminiszteri állást elfoglalta, bejelentette, hogy elődjének a magyar kormánnyal kötött megegyezését nem respektálhatja. Ez a múlt év őszén történt. Úgy látszik, Auffenberg most elérkezettnek látta az időt arra,hogy terveit a magyar kormányra kényszerítse. A jövő évi hadügyi költségvetésbe már nagy összegű rendkívüli kiadást akar fölvétetni tarackütegek és egyéb tüzérségi fölszerelések, katonai léghajók és repülőgépek és tengerészeti beruházások céljaira. Úgy mondják, hogy 275 millió koronáról van szó, míg az osztrák kormány köréből mérséklik e híreket és azt állítják, hogy körülbelül csak száz millióról van szó, amely azonban évről-évre növekedni fog. Ezeket a terveket Auffenberg már be-, mutatta a királynak is, és mi sem bizonyosabb annál, hogy a július 4-iki közös tanácskozáson a magyar kormány is hozzá fog járulni a rendkívüli hitelekhez. Miután már elvették mindenünket, le fogják nyúzni a bőrünket is. És egyáltalán nem véletlen találkozás, hogy ez éppen ma, július 1-én, kerül nyilvánosságra, amikor a fölemelt vasúti díjszabás életbeléptetésével már belénkvágtak az adóbicskával. Fordított világ. Az ellenzéki pártok június 14-én Aradon népgyűlést akartak rendezni. Ehhez kétségtelenül joguk van. A Tisza István kerületében és szellemében működő aradi rendőrfő azonban az aradi polgárokat és munkásokat meggátolta ezen joguk gyakorlásában és betiltotta a gyűlést. Kétségtelen, hogy a rendőrkapitány, ez a kis fiók Tisza ezzel túlfénylő szemeit és néhányszor fölélénkítette őt az is, hogy az asztal szélébe ütötte a homlokát. A kaszárnyába épített kápolna tornyából tompa kongás hallatszott és a számtalan bakkancstól ledöngölt föld visszhangzott a fölváltó őrség nehéz lépteitől. Gráf már erősen küzdött a fáradsággal és az álmatlansággal. Mindig lassúbb lett a toll sercegése és fájdalomtól zugó feje mindig mélyebbre sülyedt. Mintegy álomba hallotta még a visszatérő öreg lépteit, aztán kiesett a toll kezéből. — Hányszor kérdeztem meg, hogy hol a százados úr? — hangzott hirtelen Gráf mellett. A szakaszvezető hirtelen fölugrott, úgy, hogy a szék recsegve fölborult és mintegy megmerevedve állott a helyén. Mi volt ez ? Az ablakon beszűrődött a világosság, olyan fényesen, hogy megkáprázott tőle a szeme. Lassanként tisztába jött azzal, hogy mi történt tulajdonképpen, ide oda kapkodott és szemben állott a brigadérosával. — A százados úr ? Igen ... a százados ur... .Jelentem a lassan... a B. osztályban... harmadik ajtó jobbra. Csak gondolta, hogy ott van és azon volt, hogy a tábornok vésztjósló tekintetével szembenézzen. De az álom még súlyosan ránehezedett a szempilláira. És amikor az ajtó becsukódott a tábornok mögött, mélyen fölsóhajtott és tenyerével végigsimította a homlokát. Voltaképpen mikor is aludt el? A végzett munkából azt látta, hogy ez csak reggel felé történhetett. De ebből cifra dolog lehet még. Ha a tábornok megmondja ezt a kapitánynak, akkor ennek meg van a rég óhajtott alkalma arra, hogy minősítési lajstromát „befeketítse". Mert mit használ majd az, ha megmondja a századosnak a teljes igazságot? Ha a följebbvaló vádat emel, akkor az alárendeltnek nincs már mit mondania. A feljebbvalónak van igaza, mert az inkább emberszámba megy. Gráf visszaemlékezett egy lépte hatáskörét és hivatalos hatalmával rutul és vétkesen visszaélt. És már most, ahelyett, hogy őt büntették volna meg hivatalos hatalmával való visszaélés miatt, ő büntetett meg egy csomó munkást, akik gyülekezési és véleménnyilvánítási jogukat védték a rendőrség túlkapásai ellen. Ugyanis Aradról jelentik, hogy a június 14-iki tüntetésekből kifolyóan a rendőrség 12 munkást és iparostanulót 14 napi elzárásra és pénzbírságra ítélt. Ilyen fordított világot élünk Magyarországon: aki jogát védi, azt elítélik, aki törvényes jogokat elkoboz, azt bíróvá teszik. Alispánok és főszolgabírák, meg a nép egyéb barátait felölelő Vármegyei Tisztviselők Egyesülete közgyűlést tartott szombaton Tátrafüreden. Noha csak most emelték a vármegyei tisztviselők fizetését, már megint újabb bérjavítást kívánnak azok a vármegyei urak akik toloncozással, bírságolással, az egyesületi és gyülekezési jog elkobzásával gátolják meg, hogy a munkások is tisztességes bérhez és emberhez méltó megélhetéshez jussanak. Mi még a szolgabírótól sem sajnáljuk a tisztességes fizetést, amelyből meg lehet élni, de mit szólna az egész tekintetes Vármegye, ha az ő gyűléseiket, amelyeknek legfőbb tárgya a fizetésjavítás kérdése, szolgabirók vagy egyéb vármegyei kozákok szétkergetnék azokon a címeken, amelyekre hivatkozva ők szét szokták kergetni vagy összeülni sem engedik a szegény emberek gyűléseit? Kolozsvár és a kormány. Kolozsvárról táviratozzák a „Magyar Kurir"-nak. A város törvényhatósági bizottsága hétfőn délután folytatta és be is fejezte a két ízben félbeszakított közgyűlést Eszterházy főispán elnöklésével. Apáthy István indítványa mellett Tamás József és Hirth Ödön szólalt föl, majd a zárszó jogán Apáthy István és a kormány iránti bizalmi indítvány mellett ugyancsak a zárszó jogán Csengeri János beszélt. Végül a főispán szavazásra tette föl a városi tanácsnak semleges indítványát, amely napirendre térést javasol és ezt az indítványt 47 szóval 30 ellenében el is fogadta a közgyűlés. A csabai parasztpárt. A Népszava június 27-iki számában „A csabai parasztpárt" címmel ottani tudósítónk levele alapján szóvá tettük a parasztpártnak, politikai szempontból, kétes és megrovandó viselkedését. A csabai parasztpárt alelnöke, Lipták L. Pál a cikkben foglalt vádak elhadbíróságra, amely tisztből és a legénységhez tartozó négy egyénből állott. Egy honvéd közlegény fölött kellett ítélkezniök, aki valamely parancsot nem teljesített. A közlegénynek súlyos fejsebe volt, ami gondolkozóképességét gyöngítette. A hadbíróság többsége, a legénységhez tartozók három és négy heti büntetést kívántak, de a „jogerős" ítélet mégis nyolc hónapról szólt. Ezáltal a megelőző vizsgálat puszta komédiává lett. Újra leült az asztalhoz, hogy megszakított munkáját tovább folytassa. Tulajdonképpen nem is volt szükséges, mert hiszen úgy sem lehetett már kész. Nem is tudott már gyorsan dolgozni. Úgy gondolta, hogy talán mert az éjszakai nyugodalma hiányzott. A lovardákból fölhangzó lódobogás és nyerítés, a különböző hangú vezényszavak és a kapuőrségnek a gyakori kürtjelzései szinte beteggé tették. Eldobta a tollat és becsukta az ablakot. Azt hitte, hogy így jobban megy majd a munka, de csalódott. És amikor végre belépett a százados, még több befejezetlen dolog hevert az asztalon. Gráf fölugrott, hogy jelentést tegyen, de a kapitány leintette. — Mit akar nekem jelenteni? Hogy nem lett kész ? Tudom. Hiszen nem is lehetséges ez, másként ha az éjszakát — tudja az isten — hogy mivel tölti, nappal pedig alszik. — Most már hangosabb lett. És ilyesmit meg kell látni a brigadéros úrnak. El kell tűrnöm, hogy egy tábornok szememre vesse a legénység hiányos nevelését. Na, jól van. Távozóban volt, de az ajtóban mégegyszer visszafordult. — És hogy ideje legyen az alvásra — ez egyébként jó ajánlólevél is lesz — tizennégynapi kaszárnyafogsággal bevonul a századához. — Ezzel becsapta maga után az ajtót. A szakaszvezető szinte elkábult. Ezt mégsem várta. Tizennégy nap! És azért, mert a kincstárnak föláldozott egy éjszakát. 3 len levelet küldött nekünk, amelyben cikkünk egyes állításait kétségbe vonja. Ezzel szemben meg kell állapítanunk, hogy a békéscsabai parasztpárt igenis a kormány politikai szekerét tolta, mert elítélte Juszbék obstrukcióját és bizalmat szavazott a kormánynak. Igaz ugyan, hogy tényleg a parasztpártnak csak három tagja : Pollák Arnold, Harsan György és Dr. Trados Dezső vettek részt a szavazásban. De a kormány iránt való bizalomnyilvánítás csak 7 szótöbbséggel ment keresztül, ellenben a parasztpártnak következő tagjai: Lipták L. Pál, Kraszkó György, Uhrin Pál, Machlik György és Mihály, Hrabovszik Pál és Mátyás, Vanulik Mátyás, Darabos János, Babus M. György nem mentek el a gyűlésre és így távolmaradásukkal lehetővé tették azt, hogy a kormánynak bizalmat szavazzanak. Lipták L. Pál nyilatkozatában azt is tagadja, hogy a parasztpárt a békéscsabai községházán népellenes politikát folytat. Ezen állítás igazságát tényekkel bizonyíthatjuk. Ez év június 24-én tárgyalta a képviselőtestület elvtársaink kérelmét, amelyben községi mészárszék fölállítását kívánták. A kérelmet a parasztpárti többség fölszólalás nélkül elutasította. Más példa: a békéscsabai vasúti munkások és alkalmazottak nyolcvan-kilencven házat akartak építeni és e célra meg akartak venni egy nagyobb telket. Kérelmüket háromszor elutasították egyrészt azért, mert a vasutasok nem szavaztak a parasztpárttal, másrészt azért, mert a háztulajdonos nagygazdák attól tartottak, hogy leszáll a házbér. Írhatnánk még többet is a parasztpárt népellenes és a kormánnyal egy követ fúvó politikájáról, de már ezek a tények is igazolják azokat a vádakat, amelyeket a Népszava a békéscsabai parasztpárt ellen emel. Ügyvédgyűlés. Az országos ügyvédszövetség szombaton és vasárnap tartotta évi közgyűlését Budapesten. A közgyűlés tanácskozásainak középpontjában két, az ügyvédek anyagi érdekeit szorosan érintő kérdés állott. Az egyik a szabad ügyvédség kérdése, amelynél csak a verseny szabályozza az ügyvédi munkát és keresetet, a másik az a megoldási mód, amely az ügyvédek számát törvényesen korlátozza és bizonyos céhszerű elzárkózottsággal ruházza föl az ügyvédi pályát és monopólium jelleget ad neki. Az ügyvédszövetség dr. Nagy Dezső referátuma alapján a szabad ügyvédség mellett foglalt állást. A másik kérdés a jegyzők ügyvédi jellegű magánmunkájának eltiltása volt: az ügyvédek a jegyzők magánmunkájában tisztességtelen versenyt és az ügyvédek megkárosítását, az ügyvédi munkaalkalmak csökkentését látják és ezért ennek eltiltását követelik. Beszél az ország népe. Népgyűlések, ügyvédi kamarák, tanítók a kormány ellen. • Vasárnap megint az országnak számos helyén voltak népgyűlések. Valamennyi gyűlésre ezerszámra sereglik a nép és minél élesebb a szónokok beszéde, minél kíméletlenebbül ostorozzák és támadják a Tisza—Lukács-féle banda garázdálkodását, minél égetőbb szégyenbélyegei sütnek az államcsíny elkövetőinek és az általános választójog ellenségeinek homlokára , annál nagyobb és lelkesebb hangulat lesz úrrá a hallgatóságon. A gyűlések hallgatósága már mindenütt látja és hangoztatja is, hogy az alkotmány igazi helyreállításának módja, az elkövetett sérelmek orvoslásának igazi módja abban áll, ha a fölrúgott jogrend helyreállításával egyetemben megtörténik az általános választójog törvénybe iktatása, mert csak ez adja meg a jövőre nézve a biztosítékot arra, hogy egy újabb Tisza—Lukács meg ne kísérelhessen ilyesvalamit. Az egész ország, a közvélemény minden árnyalata tudja ma már, hogy csak egyetlen alkotmánybiztosíték ér valamit: az általános, egyenlő és titkos választójog. A mai uralkodó rendszer és ennek politikája ellen való tiltakozás a népgyűlések