Népszava, 1912. november (40. évfolyam, 259–284. sz.)
1912-11-27 / 281. szám
XL. évfolyam. Budapest, 1912 november 27. szerda. 281. szám. AZ ELŐFIZETÉS AHA: egy évre 24.— kor. negyed évre 6.— kor. fel évre 22.— kor. s egy hóra 6.— kor. A „SZOCIALIZMUS" sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3—29 és József 3—30.) KIADÓHIVATAL: VII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3—31 és József 6—32.) Az Internationale kiáltványa. IM Baselben 1912 november 24-én és 25-én tartott kongresszus határozata•) Az Internationale Stuttgartban és Kopenhágában tartott kongresszusain a háború ellen való küzdelemnek következő vezérelveit állapította meg valamennyi ország proletárjaira nézve. Ha háború kitörése fenyeget, akkor az érdekelt országok dolgozó osztályai és ezeknek parlamenti képviseletei kötelesek, támaszkodva a nemzetközi iroda támogatására, minden lehetőt megtenni, hogy a legalkalmasabbnak ítélt eszközök fölhasználásával a háború kitörését megakadályozzák. Ezek az eszközök, az osztályharc és az általános politikai helyzet kiélesedése szerint, természetszerűen különbözők. Ha azonban a háború ennek ellenére is kitörne, kötelesek annak befejezését minden erejükkel siettetni, továbbá a háború okozta gazdasági és politikai válságot a nép fölrázására kihasználni és ilyen módon a kapitalista osztályuralom megszüntetését siettetni. A legutóbbi események kötelességévé teszik a proletariátusnak, hogy most — sokkal inkább, mint bármikor ezelőtt — tervszerűen, a legnagyobb erővel és energiával hajtsa végre közös akcióit. Egyrészt az általános fegyverkezési őrület az élelmiszerdrágaságot fokozta és ezáltal az osztályellentéteket kiélesítette, a munkásosztályt óriási elkeseredéssel töltötte el; a munkások véget akarnak vetni a nyugtalanítás és tékozlás ezen rendszerének. Másrészt a folyton-folyvást megújuló háborús veszedelmek egyre erősebb forrongásba hozzák a tömegeket. Európa nagy népei állandóan abban a veszedelemben forognak, hogy egymás ellen terelik őket, noha az emberies érzés és a józan ész ellen való ezen merényleteket a népérdeknek még csak legcsekélyebb ürügyével sem lehet igazolni. A Balkán-válság, amelyből már eddig is oly rémítő borzalmak származtak, ha tovább harapódzna, a legirtózatosabb veszedelemmé válnék a civilizációra és a proletárságra nézve. Ez lenne egyszersmind a világtörténelem legnagyobb gazsága is, ha számításba vesszük, hogy milyen rémítő nagy a fenyegető katasztrófa és milyen jelentéktelenek az érdekek, amelyek miatt a krízis kitört. Ezért a kongresszus örömmel állapítja meg, hogy a háború ellen való küzdelem elveiben valamennyi ország szocialista pártjai és szakszervezetei teljesen egyetértenek. Valamennyi ország proletárjai egyidejűleg szálltak síkra az imperializmus ellen; az Internationale minden egyes osztálya az illető országban a proletárság ellenállását állította gátul az imperialista törekvések elé és nemzetének közvéleményét mozgósította minden háborús törekvés ellen. Ebből valamennyi ország munkásainak nagyszerű együttműködése támadt, amely már eddig is nagyban hozzájárult a fenyegetett világbéke megóvásához. Az uralkodó osztályoknak attól való félelme, hogy a világháború nyomában föllép a proletárforradalom, a béke fontos zálogának bizonyult. A kongresszus tehát fölszólítja a szociáldemokrata pártokat, hogy ezt az akciójukat tovább folytassák minden eszközzel, amelyet erre alkalmasnak vélnek. És ebben a közös akcióban minden egyes ország szocialista pártjára külön feladatot ró. A Balkán-félsziget szociáldemokrata pártjainak nagyon nehéz dolguk van. Az európai nagyhatalmak eltűrték minden reform rendszeres kijátszását és ezzel hozzájárultak ahhoz, hogy Törökországban közgazdasági, nemzeti és politikai tekintetben tűrhetetlen állapotok támadjanak, amelyek szükségképpen lázadásra és háborúra vezettek. Az egyes országok dinasztiái és burzsoáziái ezeket az állapotokat a maguk javára akarták kiaknázni. Ezzel szemben a Balkán szocialista pártjai hősies bátorsággal a demokratikus államszövetséget követelték. A kongresszus ezennel felszólítja őket, hogy tartsanak ki álláspontjuk mellett. A kongresszus elvárja, hogy a Balkán szociáldemokráciája minden erejével meg fogja akadályozni azt, hogy a balkáni háborúnak oly rettenetes áldozatok árán kiküzdött eredményeit a dinasztiák, a militarizmus és a hódításra éhező burzsoázia a maguk céljaira aknázzák ki. Különösen arra szólítja föl a kongresszus a Balkán szocialistáit, hogy ne csak a szerbek, a bolgárok, románok és görögök közt való ősi ellenségeskedés fölújulását, hanem a másik táborban küzdő balkáni népeknek — a törököknek és albánoknak — elnyomását is megakadályozzák. A Balkán szocialistái tehát kötelesek küzdeni az ellen, hogy ezek a népek jogaiktól megfosztassanak, továbbá kötelesek a fékevesztett nemzeti sovinizmussal szemben az összes Balkán-népek testvéri szövetségét proklamálni, beleértve az albánokat, törököket és románokat is. Ausztria, Magyarország, Horvát- és Szlavonország, Bosznia és Hercegovina szociáldemokratáinak az a kötelességük, hogy teljes erővel folytassák hatásos akciójukat az ellen, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia Szerbiát megtámadja. Az ő feladatuk, hogy — úgy, mint eddig — a jövőben is ellene szegüljenek annak a tervnek, amely Szerbiát a háború eredményeitől fegyveres erővel akarja megfosztani és Ausztria gyarmatává akarja átváltoztatni, ezáltal pedig — dinasztikus érdekből — Ausztria-Magyarország népeit, de egyúttal Európa valamennyi nemzetét is a legnagyobb veszedelmekbe sodorja. Ausztria-Magyarország szociáldemokrata pártjai a jövőben is küzdeni fognak azért, hogy a délszlávoknak a Habsburg-ház uralmaalatt lévő része, a monarchia határain belül, a demokratikus önkormányzati jogot megkapja. Különös figyelmet fordítsanak Ausztria-Magyarország szociáldemokrata pártjai, valamint Olaszország szocialistái is az albánkérdésre. A kongresszus elismeri, hogy az albán népnek joga van az önkormányzathoz, de tiltakozik az ellen, hogy Albánia az önkormányzat köpönyege alatt az osztrák-magyar s olasz uralomvágy áldozatává legyen. Mert ebben a kongresszus nemcsak Albániára nézve lát veszedelmet, hanem veszélyeztetve látja, nem nagyon távoli jövőben, az Ausztria-Magyarország és Olaszország között való békét is. Albánia csak mint a demokratikus balkáni államszövetség autonóm tagja élhet önálló életet. A kongresszus tehát fölszólítja Ausztria-Magyarország és Olaszország szociáldemokratáit, hogy küzdjenek kormányuknak minden olyan törekvése ellen, amely Albániát ezeknek az országoknak érdekkörébe akarja vonni; továbbá, hogy folytassák fáradozásukat az Ausztria-Magyarország és Olaszország között való békés viszony megerősítése érdekében. A kongresszus nagy örömmel üdvözli az orosz munkások nagy tiltakozó sztrájkjait. Ezekben annak bizonyítékát látja, hogy Oroszország és Lengyelország proletársága kezd magához térni azoktól a csapásoktól, amelyekkel a cári ellenforradalom sújtotta. Ebben látja a kongresszus a legerősebb biztosítékot a gonoszul intrikáló cárizmus ellen, amely, miután saját országának népeit porba tiporta, miután a balkáni népeket számtalanszor elárulta és ellenségeiknek kiszolgáltatta, most két félelem közt ingadozik: egyrészt retteg azoktól a következményektől, amelyekkel a háború reája magára nézve járhat, másrészt pedig retteg a háborút sürgető nacionalista mozgalomtól, amelyet ő maga teremtett meg. Ha a cárizmus most megint a balkáni nemzetek fölszabadítójaként akar szerepelni, ezt csak azért teszi, hogy ez alatt a képmutató ürügy alatt visszaszerezze magának a Balkán-népek fölött való döntő befolyást. A kongresszus tehát elvárja, hogy Oroszország, Finnország és Lengyelország megerősödő városi és falusi proletariátusa a hazugságnak ezt a szövevényét szét fogja tépni, a cárizmus mint Lapunk mai száma 18 oldal