Népszava, 1913. február (41. évfolyam, 28–51. sz.)
1913-02-09 / 35. szám
1913 február 11. NÉPSZAVA II. A Népszava fék. Szerkesztőségének Budapest, Szíves megkeresésére. Hogy „mit vallottam volna a Csomagszállító ügyében, ha a Désy--. Lukács rágalmazási perben megidéznek", alig adhatok konkrét feleletet, mert hiszen valló-, másom attól függött volna, hogy mit kérdeznek tőlem vagy mennyit engednek elmondanom. A szakbiróság ugyanis nem esküdtszék, — s eljárására mindenesetre jellemző, hogy a Csomagszállító ügyében Rajnert és Deutschot idézi meg : — a két nevető örököst, akik kormányfedezettel és hivatalos protekcióval csaltak, zsaroltak s az utóbbi hamisított is! Hát ezek ketten csak tisztára fogják mosni a magukat és háttérben dolgozó cimborájukat Ha ugyan az utolsó percben észbe nem kap mégis a „független magyar bíróság", hogy a miniszterelnök becsületén nagyobb foltot ejt a meg nem engedett bizonyi tás, mint a teljes világosság. Budapest, 1913 február 7. Igaz tisztelettel Zigány Árpád. Ehhez nem kell kommentár, a vallomások éppen eleget mondanak. Úgy látszik, a 17-iki tárgyalás kínos meglepetéseket fog hozni, hogy enyhén fejezzük ki magunkat, különös véletlenségeket. Amilyenek már eddig sem hiányoztak. Avagy nem különös véletlenség volt-e, hogy úgy a bíróság, mint az összeférhetetlenségi bizottság egyértelműen mellőzte a zalatnai házeladásra vonatkozólag a tanúk kihallgatását? Különös véletlenségképpen annak az ügynek a tanúit, amely a félhivatalos szerint legjobban fáj Lukácsnak. És másodsorban nem a különös véletlenség, hogy Désy ügyvédjét, dr. Gonda Henriket éppen a tárgyalás előtt hívták be sürgősen fegyvergyakorlatra? Nagyon különös véletlen találkozások, de "t egyszersmint veszedelmesek is."Az ilyen véletlenségek -esetleg nagyon-messzire vetik"• Lukács László árnyékát és" végeredményben nagyon károsak lehetnek Lukács László becsületére nézve. Már tudniillik annyiban, amennyiben ennek a „becsület"nek még árthat valami. A. V. KÜLFÖLD * * * Német-angol flottaegyezmény. A szociáldemokrácia sikere. • Berlin, február 7. A birodalmi gyűlés költségvetési bizottságának mai ülésén Jagow és Tirpitz államtitkárok igen jelentős kijelentéseket tettek, amelyek arra vallanak, hogy Anglia és Németország között flottaegyezményre van kilátás és talán már megegyezés előtt is áll a két ország. Az egész nemzetközi politika szempontjából döntő fontosságú esemény ez, mert az utolsó évtized külső politikáját elsősorban az Anglia és Németország közötti feszültség élesítette ki ennyire. Németország állandóan úgy fegyverkezett a tengeren, hogy egyre közelebb került hajóhada nagysága az angol hajóhad nagyságához, Anglia pedig egyre idegesebb figyelemmel nézte a német flotta folytonos növekedését. Mindkét országban a nép széles rétegeinek és minden becsületes politikusnak régi vágya már, hogy olyan egyezséget kössön a két hatalmas ország, amely megszabná és korlátozná a két hatalom tengeri fegyverkezésének a méreteit. De mindkét országban a dühös sovinizmus és a fegyverkezésben érdekelt gyáripar sajtója izgatásával és uszításával eddig megakadályozott minden közeledést. Most azonban mégis közelebb kerül a két ország politikája egymáshoz s most már Németország sem áll szemben olyan mereven Angliának a megegyezésre való törekvésével, mint ahogy a múlt esztendőben elutasította Churchillnek az angol kormány, nevében tett ajánlatát. Először Tirpitz tengerészeti államtitkár beszélt az Angliával való flottaegyezményről és amikor a képviselők felvilágosítást kértek tőle ennek alapján a külpolitika állásáról, azt mondotta, hogy Jagow államtitkár fogja ezeket megadni. A tanácskozásokat szigorúan bizalmasnak mondották ki, az ajtókra plakátokat függesztettek, amelyek figyelmeztették a képviselőket, hogy a legszigorúbban meg kell őrizniök a tárgyalás titkos anyagát és semmi jegyzetet nem szabad csinálniuk. Jagow államtitkár külpolitikai beszédében aztán azt hangsúlyozta, hogy Németország valamennyi hatalommal, de különösen Angliával jó viszonyban van. Ezután következett Tirpitz fontos beszéde. Az angol tengerészeti miniszter múlt év márciusában tett kijelentésével foglalkozott, amely azt mondotta, hogy a német és az angol hajóhad 10:16 aránya elfogadható volna a jövő esztendőre. A német tengerészeti államtitkár kijelentette, hogy neki, mint a tengerészet vezetőjének és ellen semmi kifogása nem volna. Hosszabb bizalmas vita következett ezután, amelyben a különböző partok állást foglaltak az államtitkár nyilatkozatához és megegyeztek abban, hogy a tárgyalás egész anyagát titokban tartják, de az államtitkár kijelentését nyilvánosságra hozzák. A német külpolitikának ez az új és jelentős fordulata igen nagy sikerét jelenti a német szociáldemokrata pártnak, amely legelőször hangoztatta az Angliával való flottaegyezség követelését. Négy esztendővel ezelőtt még maga Tirpitz államtitkár ellenezte leghevesebben ezt a szocialista indítványt. Remélhető most már, hogy a nagyhatalmak őrült fegyverkezése, legalább a tengeren, bizonyos mértékig korlátozódik, bár ez természetesen nem jelenti egyben a fegyverkezés egész őrületének a megszűnését vagy akár csak csökkentését is, hiszen Németország éppen most készül szárazföldi fegyverkezésének még erősebb fokozására az új katonai javaslattal. London, február 8. Illetékes helyen nem tulajdonítanak olyan nagy jelentőséget Tirpitz német birodalmi tengerészeti parancsnok beszédének, mint a sajtó s egyáltalán téves az föltevés, hogy ez a beszéd maga után fogja vonni a német és angol flottaszaporítás és készülődés korlátozását. E részben a német és az angol kormányok között eddig még csak nem kötelező eszmecsere volt, azonban ezen túl még nem ment a kérdés megoldása. Tirpitz tengerészeti parancsnok fejtegetéseiből az tűnt ki, hogy a korlátozás egyelőre csak egy évre szólhat, ami arra vezethető vissza, hogy úgy a német birodalom, mint Anglia is arra törekszik, hogy a Balkán-hadjárat idejére szüneteljen a tengeri haderő terén a verseny Németországés Nagybritannia között és esetleges féltékenykedések ne adhassanak okot bonyodalomra a két tengeri nagyhatalom között. Mindenesetre figyelemre méltó jele a német-angol viszony javulásának Tirpitz beszéde. * * * Fegyverkezést követel a dán sovinizmus. Kopenhágából jelentik, hogy Arendrup tábornok rendkívül heves és piszkolódó támadást ért Claus Berntsen miniszterelnök és hadügyminiszter ellen, akinek a tábornok azt veti szemére, hogy Kopenhága megerősítésének kérdésében bűnös és ostoba magatartást tanúsít, hogy pártpolitkai célok vezetik és hogy az országnak nem lehet bizalma egy ilyen férfiú iránt. Azok a soviniszta körök, amelyek Berntsen magatartását a város megerősítésének kérdésében nem tartják elég erélyesnek, az utóbbi időben tiltakozásuk jeléül gyűjtést indítottak Kopenhága megerősítésének céljaira. Ez a gyűjtés összesen egymillió koronát eredményezett és ezt is nem azok a nagygyárosok és nagybankok adták össze, akik le akarják fölözni a fegyverkezés hasznát, hanem a vidék elbolondított népe. Arendrup tábornok és párthívei különben a miniszterelnök lemondását követelik. 7 A balkáni háború. * * * Csataldzsánál döntő harc tesz, atprőbb csatározások. — Ütközetek Gallipolinál. — Titkos béketárgyalás. .*. .*. * Nemcsak döntő csata nem volt eddig a balkáni harctéren, hanem csak jelentékenyebb ütközet sem. Mindaz, amit a bolgárok sikereiről mesélt a bolgár — jól szervezett — hírszolgálat, egyszerű valótlanság vagy egészen jelentéktelen összeütközéseknek kiszínezése volt. Drinápoly ostromáról alig hallatszik valami, Skutarit — amelyet papíron már vagy harmincszor elfoglaltak a montenegróiak, — most ismét bevenni készülnek s amint a Népszava pénteki eredeti távirata jelezte, egész nap bombázták", de nagyobb eredmény nélkül. Csataldzsánál, ahol már állítólag döntő harcra készülnek, — amit azonban nem hiszünk, — most még csak hol a bolgárok a törököket, hol a törökök a bolgárokat szorítják ki egyes kisebb jelentőségű helységekből s ezt mint nagy ütközetet s diadalt kürtölik világgá. Nagyobb harcok csak axallipoli-félszigeten voltak eddig s a törökök várakozás ellenére eddig elég jól tartották magukat. Ma már nyíltan hirdetik a törökök, amit mi mint valószínűleg bekövetkezendő eseményt előre megírtunk, hogy még Drinápoly eleste esetén sem szüntetik meg a hadjáratot, hanem folytatni fogják a háborút a végsőkig, ami nem jelenthet mást , mint addig, amíg Csataldzsánál föltartóztathatják a bolgárokat. Enver bej is hirdeti ezt a végsőig menő küzdelmet, mégis minduntalan fölmerül az a hír, hogy újabb béketárgyalás van készülőben, amelyen a török kormány engedékenyebb lesz. Sőt arról is jön Mr.,,hogy, titokban akarják a békét megkötni ír a népet csak akkor értesíteni, mikor már kész az alku s a háború folytatása lehetetlen, de török részről egyelőre cáfolják a békekötés hírét. A király levele az orosz cárhoz még mindig foglalkoztatja a diplomáciát, különösen Franciaországot, amely nem jó szemmel nézi, hogy a hármasszövetség egy tagja közelebbi érintkezést keressen az ő szövetségesével. Francia vélemény szerint nem lesz más következménye ennek a levélnek, mint hogy mindkét részről csökkentik a határon összpontosított katonaság számát , megszüntetik ahadikészülődéseket egymás ellen. Mi meg leszünk elégedve, ha ez a jóslás tényleg beválik.A Mai távirataink a következők : Ontö hars test Csataldzsánril. (Berlin, február 8.) A „Berl. Tagbl."-nak jelentik Konstantinápolyból. Hivatalos jelentést adtak ki arról, hogy a török hadsereg balszárnya Csataldzsánál előnyomult és megszállta Kalikratiát, a csataldzsai vasúti állomást és Baksasköi és Jenikei községeket. A jobbszárny is elfoglalt több előtte fekvő magaslatot. Ez a hír Konstantinápolyban nagy örömet okozott. A jelentés még közli, hogy az előőrsök már az ellenség közvetlen közelébe jutottak és küszöbön áll a nagy összeütközés. A bolgárok Csorlu magaslatairól való visszavonulásuk után több nehéz ágyút hagytak vissza a mocsaras vidéken. Az időjárás kedvező. (Szófia, február 8.) Csataldzsában semmi újabb esemény nem történt, de megerősítik, hogy a bolgárok néhány előbbre tolt hadállást kiürítettek. Mind a két hadsereg meg-figyelő állást foglal el. A tüzérség ez idő szerint még mindenütt hallgat. (Konstantinápoly, február, '8) A csataldzsai bolgár hadsereg balszárnyának utóvédje Bulak mellett a törökökkel erősebb harcba keveredett és nagy veszteségek utáni kénytel