Népszava, 1913. február (41. évfolyam, 28–51. sz.)

1913-02-22 / 46. szám

1913 február 22. NÉPSZAVA — A soproni papszamarak minden alkalmat megragadnak, hogy munkás- és népellenes piszkolódásaikat kifejezésre juttassák. Az álta­lános sztrájk a választójog kivivása érdekében csak ugy, mint Schuhmeier elvtársnak legyil­kolása , a munkásság gazdasági helyzetének megjavításáért folytatott bérharc csak­úgy, mint a közeledő pénztári választások, mind­mind csak arra jó nekik, hogy piszkolódásaikat és köpködéseiket folytathassák. Nem múlik el hét — írja ottani tudósítónk —, hogy helyi lap­jaikban, amely a hülyeségek és hazugságok valóságos tárháza, ne üzengetnének valamit a szervezett munkásságnak. Múlt héten hasábo­kat közölt Schuhmeier elvtárs orgyilkosának fehérre mosásáról Cikkeikben a gyilkos valósá­gos bárány, a meggyilkolt pedig elvetemült ember és megbocsájthatónak találta a gyilkos­ságot. Most pedig a közelgő pénztári választá­sokat találja alkalmasnak arra, hogy nekiro­hanjon a munkásoknak. Ezekről a népbolondí­tókról csak egy kicsit le kell rántani a leplet, ezekről a besúgókról és denunciánsokról csak el kell mondani egyszer az igazat, ezeknek a gyárosokkal a munkások ellen összejátszó pi­masz munkásellenségekről csak a valódi tevé­kenységüket kell a munkásság elé állítani, az­után végük van. Itt az ideje, hogy a szervezett munkásság Sopronban kilépjen a cselekvés te­rére és eloszlassa mindenütt ezt a sötétséget és ostobaságot és szétverje a munkásság elnyo­matásának föntartásáért küzdő fekete bandát. — Ő a hajó. Centából jelentik, hogy egy ismeretlen hajót a gibraltári hajóúton bor­zalmas katasztrófa érte. Az ismeretlen gő­zösről csak annyit tudnak, hogy lángokban áll. — Elfogott csalók. Megírtuk, hogy Huszár Lajos és Strausz Sándor ügynökök egy portást becsaptak oly módon, hogy egy 600 koronás csekkre, amely a „Kereskedelmi Bank"-ra szólt, 300 korona előleget vettek föl tőle. Kiderült, hogy az a csekk hamisított. Pénteken nyolc újabb följelentés érkezett a rendőrségre, a ká­rosultak mind elpanaszolták, hogy csalás út­ján Huszár és Strausz nagyobb összegeket vet­tek el tőlük. A budapesti főkapitányság, mi­után nyilvánvaló lett, hogy a két ügynök szö­késben van, értesítette az összes külföldi rend­őrhatóságokat is Huszár és Strausz kézrekerí­tése végett. A bécsi rendőrség pénteken délelőtt telefonon jelentette, hogy Huszárt ott elfogták. — Följelentett kártyabarlang. Az egyik leg­hirhedtebb fővárosi kártyabarlangra ugyan­csak rájár a rúd. Két nap előtt újabb följelentés érkezett a Magyar Karambolkör ellen. A föl­jelentő egy budapesti gyáros, aki panaszában elmondja, hogy egy felhajtó fölcsábította a karambolkörbe, hogy ott játszék. A gyáros nem volt tag és mégis akadálytalanul bejutott a já­tékterembe. H­árom este játszott és összesen 30.000 koronát vesztett. A gyáros kijelentette a bérlőknek, akiknek tartozik, hogy az adósságát nem fizeti meg, hivatkozott arra, hogy csalás történt, mire a bérlők azzal fenyegették, hogy feljelentik rágalmazásért. A rendőrség a ka­rambolkör ellen megindította a vizsgálatot. — Ég az erdő a méjai (Modrus-Fiume) vas­úti vonal mentén. A tűz egyik vonat mozdo­nyából kipattant szikrából keletkezett, a Részvénytársaság alaptőke nélkül. Az utóbbi napokban többen tettek feljelentést a főkapitányságon a „Budapesti Ipar-, Kereske­delmi és Közgazdasági Bank Részvénytársa­ság" ellen, amelynek a helyisége a Podma­niczky­ utca 27 alatt van. A följelentés sze­rint a részvénytársaságnak alaptőkéje nincs, az egész részvénytársaságot egy-két „igazgató" képviseli, a könyveket állítólag hamisan veze­tik és sok embert megkárosítottak. A följelen­tések dolgában a főkapitányságon megindult a vizsgálat.­­ Az alkohol áldozata. Szerdán reggel Pápa határában egy kavicsbánya vizében fagyva találták meg Horváth Sándort, egy pápai ma­lomtulajdonosnak kocsiját és két lovát. Hor­váth Sándor gabonát szállított a szomszédos Gecse községből, ahonnan jól beborozva kedden este indultak hazafelé. Horváth hajtott elől, de bizonyára elaludt és lezuhant kocsijával az út mellett lévő kavicsbányába, amelynek arány­lag sekély vizét gyengén fagyott jég borította. Horváthot a lovak és a gabonás zsákok maguk alá temették, ahol a lovakkal együtt megful­ladt, reggelre pedig a jég közé fagyott. — Ázsiai állapotok a zalatnai iskolákban. A kulturátlanság terén eddig Tisza István pátri­ája, Biharország vezetett az összes vármegyék közt, most azonban, ugy látszik, Zalamegye mintha megirigyelte volna a bihariak dicsősé­gét és ha már az elsőség pálmáját nem tudja magához ragadni, legalább hűséges követője akar lenni Biharországnak. Csak igy érthető meg Scossa Dezső zalavármegyei tanfelügyelő­nek az a jelentése, amely szerint a nagy kiter­jedésű vármegyének 560 községe van és ezek között egyszáznyolcvanban egyáltalán nincs iskola, mivel ezen községek jórészt a szomszé­dos község iskolájába küldik gyermekeiket. Kü­lönösen érezhető a nagy iskolahiány a Mura­közben. Az iskolába nem járó tanköteles gyer­mekek száma ijesztő. Egyedül Muraközön 59 községnek nincsen iskolája. Évtizedekre lesz szükség, amig itt az iskolahiányon csak némi­leg segítve lesz. A mai helyzet vigasztalan és csak az érthetetlen, hogy ezeket az állapotokat előbb meg nem látták a vármegye urai. — Befagyott a Balaton, mint Siófokról jelen­tik. A hirtelen beállott fagy nagy csapást je­lent a gazdákra. Állandóan 15—18 fok a hideg s a befagyott Balatonon kocsik közlekednek. — A nagy hideg miatt a Duna és mellékfolyói zajlásnak indultak. Az úszó jégtáblák ellepték a folyam felszinét, ugy, hogy a budapesti csa­vargőzösök, amelyek pénteken reggel még köz­lekedtek, a délelőtt folyamán beszüntették a közlekedést. A csavargőzösök egyelőre állomás­helyeiken várakoznak és ha a zajlás tovább tart, a kikötői hidakat újra bevontatják az óbudai terelő állomásra. — Sok a szegény ember. A rendőrség letartóz­tatta M. József kőművest, B. Sándor napszá­most és F. Károly lakatostanoncot, akik hóna­pok óta Kispesten, Erzsébetfalván és Kőbá­nyán tömérdek betörést követtek el.­­ A rend­őrség letartóztatta K. József, T. János, K. An­drás és H. Lajos husz-huszonötéves suhanco­kat, akik számos betörést és kocsikról lopást követtek el, különösen a gőzmosodák kocsijait lesték meg a házak előtt és amig a kocsis a házakban járt, azalatt tolvajkulccsal fölnyitot­ták a kocsi ajtaját és kilopták belőlük a szeny­nyes ruhát.­­ Egy kuruzsló álorvos viselt dolgai foglal­koztatják a budapesti rendőrséget. Sz. József­ről van szó, aki a legismertebb kalandorok közé tartozik. Bejárta a külföldet, járt Keleten, Japánban, Kínában, volt az angol-búr háború­ban, ahol mint ápoló követett el apróbb stikli­ket. Utazásai után itt telepedett meg Budapes­ten, ahol folytatta üzelmeit és a leglehetetle­neb módon csapta be a hiszékeny embereket. A detektívek figyelni kezdték, míg végre pén­teken véget vetettek üzelmeinek. Beállították József­ utca 72. szám alatti lakására, ahol tudat­ták vele, hogy kuruzslás és hamis cím haszná­lata miatt megindult ellene az eljárás. — Megrontott kisleányok. A rendőrség le­tartóztatta K. Jakab ötvennégyéves téglaége­tőt és P. Ede hatvanéves szíjgyártót, akik a Drasche-féle téglagyárban gyermekleányok ellen nemi merényletet követtek el. Az öregek azzal védekeznek, hogy a kisleányok csábítot­ták el őket. viczky alkapitány fogta vallatásra és néhány keresztkérdés után Vicze töredelmesen beis­merte a gyilkosságot. Elmondotta, hogy az apai háztól kitiltva, nyomorban, munka nélkül élt és az éhség és a szegénység vitte rá a cselekedetre. A komá­romi rendőrség folytatja Vicze részletes ki­hallgatását és az elfogatásáról értesítette a budapesti rendőrséget. A meggyilkolt kis Richter Annát vasár­nap délután fél három órakor temetik el a Szvetenay­ utcai bonctani intézetből. A Czu­czor­ utcai 10. számú ház, valamint a szom­szédos ház lakói valósággal zarándokolnak Richternéhez, akit vigasztalni igyekeznek. Vicze Ferenc vallomásában elmondta, hogy előbb a Lónyai­ utcában egy öreg vendéglőst akart meggyilkolni és kirabolni. Ez a ven­déglős azonban egy fiatal leánnyal lakott együtt és Vicze félt, hogy kettővel nehéz lesz végezni, ezért letett erről a tervről és a Czuczor­ utcába ment, hogy a zöldséges kofa lakását rabolja ki. Amikor benyitott a la­kásba, a konyhában egy diványfélén ült a kisleány és a cipőcskéjét húzta föl. Vncze megkérdezte, hogy hol van az anyja. — A vásárcsarnokban, — felelte a leányka egészen gyanútlanul. — Ekkor — igy folytatta Vicze a vallomá­sát, — nekiugrottam és zsebkésemmel, amely nyitva volt a zsebemben, elvágtam a torkát. Nyitott ajtó mögött követte el a véres gyil­kosságot és csak akkor, amikor végzett a sze­rencsétlen kisleánnyal, ment az ajtóhoz és fordította rá belülről a kulcsot Aztán be­ment a szobába, fölfeszítette a szekrényeket, összeszedett mindent és egy batyuba kötötte a holmit. Elfogták a Czuczor-utcai rablógyilkost,­­ Vicze Ferenc rendőrkézen. A Czuczor-utcai rablógyilkosság tettesét pénteken délelőtt 11 órakor Komáromban el­fogták. A szörnyű gyilkosságot valóban Vicze Ferenc követte el, aki borzalmas tetté­nek mentségéül azt hozza föl, hogy végtelen nyomorúságban és szegénységben élt. A ko­máromi rendőrség a budapesti rendőrség kö­rözőlevele alapján már napok óta lázasan kutatta Vicze Ferencet, aki odavaló és töb­ben ismerik. Pénteken délelőtt végre Horvát András rendőrtizedes benézett a Rubenfeld­féle cselédelhelyező intézetbe és ott egyrészt a budapesti fénykép után, másrészt emléke­zetből ráismert a gyilkosra, akit fiatalkora óta ismer, akkorról, amikor a komáromi vár­beli k­antinban mint háziszolga volt alkal­mazva Vicze, Horvát Vicze vállára tette kezét és nevén szólította. A keresett gyilkos rendkívül meg­ijedt, elsápadt s fölszólitásra azonnal követte a rendőrt, aki a kapitányságra vitte. Itt Re­­ n Miem issdlia az Ügyészség Trenden­tanui- visitoimuzsa memti Jimgyar detek­tívet. A májusi nagy forradalmi napok után megindult rendőri és bírói üldözésekből fej­lődött bűnpörök közül az utolsóban most lett kész az ügyészség a vádirattal, — amelyet Majoros Ádám ellen adott be. Ennek az ügy­nek elhúzódását az okozta, hogy itt van szó a Ritter József lovasrendőr agyonlövetésé­ről, amellyel előbb Majoros Ádámot, később Tóth Ferencet vádolták — mindkettőt telje­sen alaptalanul, ismert Boda-rendszerrel folytatott rendőri besúgások és nyomozás alapján. Annál alaposabb volt azonban a gyanú Angyal László detektív ellen, mert a Ritter testében talált golyó teljesen olyan volt mint amilyen az Angyal Browningjá­ban az ő lövései után visszamaradt. De jöttek a rendőrségi mentőtanuk s mint az alább kö­zölt vádiratból kitűnik, kizárólag rendőrta­nuk vallomása alapján mondja ki az ügyész­ség, hogy Angyal tettességét nem lehet meg­állapítani, mert azok mind azt vallják, hogy Angyal csak Ritter meglövetése után jött a helyszínére, holott más szavahihető tanuk azt vallották a vizsgálat folyamán, hogy An­gyal a lovasrendőrök felé futók után lőtt s Ritter ekkor bukott le lováról. No de hát az csak természetes, hogy az ügyész jobban hisz a rendőrnek, ha csak a rendőr meg nem po­fozza az ügyészi szuverenitást. A vádirat Majoros Ádámot, aki 1912. évi május hó 23. napjától előzetes letartóztatásban, 1912. évi jú­nius hó 20-ától július hó 30-áig pedig vizsgálati fogságban volt a büntető törvény 165. §-ába ütköző s a 168. §-a szerint minősülő hatóság elleni erőszak bűntette címén azzal vádolja, hogy Budapesten, 1912. évi május hó 23-án, a Hold- és Báthory-utcák sarkán a Králl Ferenc rendőrfelügyelő parancsnoklása alatt a rend helyreállítása végett megjelent lovasrendőrö­ket, mint hatósági közegeket több ismeretlen társával együtt kődobálás által tettlegesen bán­talmazta. Ellenben a Ritter József lovasrendőr halolta tárgyában Majoros Ádám és Tóth Ferenc ellen a Btk. 279. §-ába ütköző szándékos emberölés IB

Next