Népszava, 1913. március (41. évfolyam, 52–76. sz.)

1913-03-01 / 52. szám

1913 március 1. NÉPSZAVA A bejelentett mennyiség azonban nem fe­lelt meg a valódi mennyiségnek. Nem igaz, amit kereskedői körökben beszélnek, tudni­illik, hogy kétszer annyit szállít a Beszerzési, mint amennyi után fizet. Négyszáznegyvenöt esetben győződtem meg arról, hogy a társaság ötször, nyolcszor, sőt tizenegyszer annyit szállított, mint amennyi után fizetett. Szállított 52 kilót és fizetett 2 kilóért, szállított 41 kilót és fizetett 3 kilóért és így tovább. A Máv­ igazgatósága tudta azt akkor is, amikor a kedvezményt megadta, hogy ez az államkincstár megkárosítása, de az állam­vasutak hivatalnokai szintén minden esetben látták a súlykülönbségeket és jelentették is. Előttem van a magyar királyi államvasutak jobbparti üzletvezetőségének 47.528/111. 911. számú aktája, amelyben utasítja tíz állomá­sát, hogy ha több súlyt is találnak állandóan, mint amennyiért a Beszerzési fizet, hagyják figyelmen kívül. Az államvasutak tehát bűntársul szegődött Rajner Béla, a nemzeti munkapárt titkárá­nak szédelgéseihez, mert neki nyomban köte­lessége lett volna a kedvezményt, amely tit­kos kedvezmény volt — beleütközvén egye­nesen a nemzetközi berni egyezménybe is — megvonni. Ha a magyar királyi államvasutak igazga­tósága beérte volna azzal, hogy a helyi for­galmában engedélyezi az Általános beszerzési társaságnak az átlagsúlyokat, akkor csupán a magyar államkincstár tudatos megkárosí­tásában volna bű­nös. Az államvasutak azon­ban tovább ment Csak­ Lukács László barát­jai zsebének a hasznára. Megkárosított tudva idegen vasutakat. Erről is van akta, még pedig egész sereg.. Itt van mindenekelőtt a Máv. igazgatósá-­ gának 104.755/912. és a 180.319/912. számú két aktája. Kitűnik ezekből, hogy a magyar királyi államvasutak az átlagsúly kedvezményét ti­tokban tartották, arról más vasutakat nem értesítettek, ennek dacára azonban idegen vasutak vonalaira odacsempészték rendszere­sen és állandóan az Általános beszerzési tár­saság által föladott, de ki nem fizetett hírlap­csomagokat és a mit sem sejtő vasút meglo­pásával szállíttatták azokat. Kitűnik ezekből az aktákból, hogy­ az­ ide­gen vasutak vették észre a csalást, megálla­pítván, hogy gyorsvonataikon oly küldemé­nyek szállíttatnak, amelyek mérlegelési bé­lyegzővel ellátva nincsenek, ellenben a fuvar­levelekben az Általános beszerzési által be­jegyzett súlybevallások hamisak. Az állomá­saik több száz esetben találtak a csomagok­ban három, usque tízszer annyi árut, mint amennyiért az Általános beszerzési társaság a Máv.-nak fizetett, vagyis amennyit vég­eredményben a leszámolás után ők megkap­tak. Kitűnik az aktákból, hogy idegen társa­ságok felelősségre vonták a magyar királyi államvasutakat és ekkor a Máv. nem tudott mentségére egy szót sem fölhozni, ellenben megküldte a titkos átlagsúly-aktát, azzal az alázatos megjegyzéssel, hogy az idegen vas­utak, ha tetszik, csak szedjék be a pótdíjakat, vagyis magyarul, fizettessenek az Általános beszerzésivel annyit, amennyit annak köte­lessége fizetni, ő, az államvasút, ezentúl is kegyesen lemond erről a jövedelemről. Szó­val, ott vagyunk, hogy a magyar királyi ál­lamvasutakat az igazgatóság úgy kezeli, mintha az az ő saját tulajdona volna és nem néhány millió adófizető polgár zsebéből aján­dékozná oda a pénzt Lukács László barátjai­nak. Kitűnik az aktákból az is, hogy a magyar királyi államvasutak olyan idegen társasá­got is megkárosított, amelynek főrészvényese éppen az uralkodóház. A csalások és lopások bizonyítására akták, levelek halmazát ajánlja föl Hampel, akinek azonban természetesen épp úgy nem lesz módjában a bíróság előtt való bizonyítás, mint ahogy Désynek sem volt Kénytelen te­hát az ország a bizonyítás lehetősége hijján egyszerűen ténynek elfogadni azt az állítást is, hogy Lukács egy csalóbanda élén a Máv­ megkárosításával is fosztogatta az állam­kincstárt és becsapott idegen vasutakat is. * * * Boda vállalja a felelősséget. Pártunk ve­zetőségének megbízásából Buchinger Manó és Farkas István elvtársak megjelentek pénteken délelőtt Budapest főkapitányá­nál és bejelentették neki, hogy pártunk ve­zetőségének szándéka a tömegsztrájk békés jellegének mindenáron való megőrzése. Minthogy azonban a békés jelleg fentartá­sára nélkülözhetetlen föltétel az, hogy a vezetőség állandóan szabadon érintkezhes­sék a sztrájkolók tömegeivel, hogy állan­dóan ellenőrizhesse a sztrájk folyamatát, a tömegek hangulatát, s hogy a tömegek ma­guk is ellenőrizhessék önmagukat, ebből a célból nélkülözhetetlen feltételnek tartja a gyülekezési jog szabad gyakorlását. Egy­szersmind bejelenti, hogy a sztrájk első napján tüntető fölvonulást, második nap­ján pedig a város különböző terein több népgyűlést akar rendezni, amiknek békés lefolyásáért a garanciát vállalja. Boda Dezső erre a bejelentésre azt fe­lelte, hogy örvend ugyan annak, ha a párt­vezetőség békés lefolyásúnak tervezi a sztrájkot, de hangsúlyozva leghatározot­tabban kell kijelentenie, hogy a sztrájk esetére teendő rendelkezéseinek alfája (leg­elseje) az, hogy semminemű fölvonulást, gyülekezést, csoportosulást meg nem tilt. Elvtársaink erre példátlannak minősí­tették a főkapitány eljárását és hivatkoz­tak arra, hogy a nagy svéd és belga tömeg­sztrájkoknál a gyülekezés szabadsága érin­tetlen maradt és éppen ez volt a biztosítéka a munkásság békés magatartásának. Gyü­lekezési szabadság nélkül pártunk vezető­sége sem vállalhat semmiféle irányban garanciát. Boda erre kijelentette, hogy ő vállalja a felelősséget mindenért a kormánnyal és a polgárokkal szemben is. Hogy a kormány­nyal szemben könnyen vállalhatja, azt el­hisszük, a vérebek nem szoktak verést kapni a gazdájuktól, ha kíméletlenül hajtják­ végre a parancsokat. Ellenben a polgárság jól teszi, ha megjegyzi magának: a törté­nendőkért Boda Dezső vele szemben is vál­lalta a teljes felelősséget. Nők és antialkoh­olisták küldtek a parla­ment elnökségéhez választójogi beadványo­kat Az erdélyi szász nők memoranduma vá­lasztójogot kíván az önálló keresettel bíró értelmiségi nőknek, a vagyoni cenzust elérő nőknek és az értelmi cenzust meghaladó hit­veseknek és anyáknak. Ez a kívánság telje­sen megegyezik Lukácsnak azzal az elejtett tervével, hogy a választók közé, a reformja­vaslat intenciói ellenére, véletlenül mégis bekerülhető vagyontalan férfiak választó­jogát a vagyonos nők választójogával dup­lán, triplán ellensúlyozza. Az antialkoholisták beadványa annak a kimondását kéri, hogy a választás előtti na­pon csukják be és a választás utánig tartsák zárva a korcsmákat A józan választásokat sürgető naiv antialkoholisták nehezen fognak célt érni: a Tisza-bandának lerészegített és nem tisztán látó választókra van szüksége. A duplán betiltott népgyűlés. Trencsénben pártunk, a függetlenségi párt és a nemzeti­ségi párt közös bejelentést intéztek a főkapi­tányhoz, mert gyűlést akartak tartani a vá­lasztói reform dolgában. Az előadók között a függetlenségi párt és pártunk szónokain kívül Hodzsa Milán és Ivánka Mihály is sze­repeltek. A kapitány erre következő indoko­lással tiltotta be a gyűlést. Arra való tekintettel, hogy a bejelentők és főleg a bejelentett előadók között oly egyének is szerepelnek, akik a magyar állam ellen irá­nyuló nemzetiségi izgatást következetesen és rendszeresen űzik, a bejelentés tudomásul ve­hető nem volt annál kevésbé, mert a bel- és külpolitikai helyzet és az állam érdeke meg­kívánja, hogy a békesség feltételei a leggon­dosabban megőriztessenek és hogy nemzeti­ségi izgatásokra mód ne nyújtassék. A nemzetiségi párt nem akarta magára venni azt az ódiumot, hogy a gyűlésen való résztvétele miatt elkobozzák az egész tren­cséni ellenzék gyülekezési jogát, tehát vissza­lépett. A függetlenségi párt és pártunk erre új gyűlést jelentett be, amelyből már világo­san kitűnt, hogy a gyűlés csak ez a két párt gyűlése lesz s nemzetiségi szónokok nem vesznek részt rajta. A főkapitánynak azon­ban nagyon megtetszett az első ürügye s tel­jes rosszhiszeműséggel a következő megoko­lási végzést adta ki. Minthogy az ország eg­yes helyein a föntem­litett ügyekkel foglalkozott népgyűlések oly irányú izgatásokra használtattak föl, amelyek az állam érdekeibe ütköznek és komoly rend­zavarásokkal jártak, a bejelentés tudomásul vehető nem volt annál kevésbé, mert a beje­lentőknek folyó hó 18-án tett bejelentéséből vi­lágos, hogy folyó hó 23-án oly egyének is óhaj­tanak részt venni a népgyűlésen, akik a magyar állam ellen irányuló nemzetiségi izgatást követ­kezetesen űzik. Ily egyéneknek módot nyújtani arra, hogy a népgyűlésen való megjelenésükkel és ismert, viselkedésükkel a kormány választójogi ter­vezete és az adóreform tárgyalásának leple alatt a nemzetiségek közötti békét zavarják, a rendőrhatóságnak nemcsak feladatát nem ké­pezi, hanem egyenes kötelessége ily alkalmas­ megakadályozása. Ebből a második végzésből kitűnik, hogy a trencséni kapitány urnak esze ágában sin­csen a nemzetiségi veszedelemtől óvni a ma­gyar államot hanem inkább a kormányt akarja megmenteni attól, hogy Trencsén vár­megyében, amelynek közgyűlése elsőnek szál­lított bizalmat, szintén kiderüljön, hogy a megyei uraknak határozata ellenkezik a köz­véleménnyel. A gyűlést bejelentő kérvény nemzetiségi aláírói becsületsértés és rágalmazás miatt feljelentést tettek a főkapitány ellen. A vasárnapi népgyűlések. Március hó 2-án, vasárnap, a Választójog Országos Szövetsége a következő helyeken rendez a kormány vá­lasztójoga ellen népgyűléseket: Zomborban, ahol a ligát Jászi Oszkár képviseli. Jászbe­rényben, ahol a szövetség nevében Czóbel Ernő beszél- A Szolnokon tartandó gyűlésen Fényes Samu dr. szólal föl. Győrött Maléter látván képviseli a ligát Nagytétényben Aradi Vik­tor jelenik meg a választójogi szövetség részé­ről. Az alagi gyűlésen Kepes Ernő képviseli a szövetséget. Mindezen gyűléseken a Választó­jog" Országos Szövetségén kivit részt"Tigis függetlenségi párt és a szociáldemokrata stárt­j. is. A népgyűléseken az általános választó­jogon­­ kívül a tömegsztrájkkal is foglalkoznak. ii Mipii Wiit'ii Wit' OTaBaa HKgff 3 Kedden vagy szerdán választójogos napirend? [* Mangóértekezlet a Házban. A mingók, vagy hatvanan, pénteken is elég korán gyűltek össze a képviselőház fo­lyosóján. Nagy hejehujával üdvözölték Jankovich minisztert, aki kezében az ipoly­sági mandátummal jött közéjük, de el is szontyolodtak mindjárt, mert arra kellett gondolniok, hogy a Ferencvárost meg el­vesztették. Az örömeiket mindig megza­varja valami kellemetlenség, mert az ő örömük a legborzasztóbb öröm. Mindig azt kell várniok, mikor borul be fölöttük az ég vagy a derült égből mikor csap le rájuk örömüknek gyilkos villámcsapása. Érzik a bizonytalanságot és érzik gallérjukon a hatalmas kezet, amely egy lendítéssel ki­vághatja őket abból a híres nyeregből. Xek­i irigylésreméltó az ő örömük egy csep­pet sem. E­z A választójog f­üfi választójogos napirend ! Ez az ügy dominál a munkók folyosói diskur­zusában. Nem az a kérdés számukra, hogy lehet-e jobbá tenni ezt a hitvány javaslatot, mert tudják, hogy Tisza parancsa megfeleb­bezhetetlen és maradnia kell olya® nyomorú­ságosnak, amilyen,­­ hanem az a kérdés iz­gatja őket, hogy mikor került rá a sor ? Azt már tudják, hogy hétfőn nem, mert a közle­gelőkről szóló javaslat tárgyalása kihúzódik szombatra, a tanítói javaslatokkal és az adó­törvények visszaszívásával pedig még egy munkóház se igen végezhet egy nap alatt. Hétfőn és kedden tehát még nem igen kerül­het sor a választójogra.

Next