Népszava, 1913. május (41. évfolyam, 103–128. sz.)
1913-05-15 / 114. szám
1913 május 17. NÉPSZAVA tegyünk hát? — ez a kérdés mered rájuk felelet nélkül és miután semmit se tehetnek, elmennek iskolákat látogatni, ha egyébkor nem, hát az évzáró vizsgáknak nevezett, fölösleges, a szülőkre nézve nagyon költséges iskolai cécók alkalmából. De nemcsak becsületes, tisztességes, jóindulatu iskolaszéki tagok járnak iskolákat látogatni, hanem akad köztük, úgy látszik, olykor igen veszedelmes egyén is „valláserkölcsösen hazafias alapon". * A Szentlászló úti Iskola kinn az Angyalföldön a VI-ik kerületi 2-ik számú iskolaszék körzetébe tartozik. Ennek az iskolaszéknek tagja Csasznek Károly magánzóvá lett lakatosmester és háztulajdonos is, akinek az iskolásleánykákkal szemben űzött különös szeretete eddig hiába került a rendőrség és az ügyészség elé és hiába hívták föl az iskola igazgatójának, Csáky Elek urnak figyelmét is a tanítószemélyzet tagjai arra a megdöbbentő gyermekrontásra, amelyet ez a beteg ember eddig büntetlenül követhetett el, még iskolaszéki tagságáról se kellett lemondania, sőt a tanítótestület legnagyobb megbotránkozására az iskolát se kíméli meg látogatásától. Csasznek Károly iskolaszéki tagé a Szent László út 54-ik szám alatt levő földszintes ház, amelyben csupa egy szobából és konyhából álló lakások vannak. Lakói természetesen szegény munkásemberek, akik egész nap nincsenek otthon. Négy ilyen túlontúl az élet igájába tört munkáscsaládnak leánygyermekeivel történt a mai napig is megtorlatlan eset, és ki tudja, mi minden történt azelőtt és azóta, mert Csasznek Károly iskolaszéki tagnak még mindig meg van adva az iskolásleánykákkal való összeköttetés módja. A valláserkölcsi alapon álló iskolaszéki tag házában lakott tavaly V. István Már, lakatos feleségével és kilencéves leányával, a kis Szilviával. A szülők munkába, járnak mind a ketten reggeltől estig. A kisleány a szemben levő iskola harmadik osztályába járt, most a negyedik osztályba jár. Egyszer estefelé az édesanyjának a nővére ment hozzájuk. Egyedül találta a kisleányt a szobában szép fehér virágok előtt ülve. — Kitől kaptad a virágot ! — kérdezte tőle. — A házi bácsitól. — Hát miért adta neked ! — Nem szabad megmondani, az a mi titkuntól — felelte a kis Szilvia mosolyogva. Nagynénje megrémülve hallotta a kisleány szavait Amikor nővére és sógora hazaérkeztek, nem merte nekik mindjárt megmondani a kisleány különös vallomását. Másnap mégis közölte a sógorával. Az apa vallatóra fogta leánykáját és végre az elmondta, hogy a házi bácsi, Csasznek Károly, hogyan szereti őt és még három társnőjét, a házmester kisleányát S. Erzsit, T. Erzsit és R. Erzsit, akik valamenynyien a házban laknak. Erőszakot egyik kisleányon se követett el az iskolaszéki tag úr, csak „fölvilágosította őket a nemi szervekről", hol a ház mögött elterülő kertjének bokrai között, hol pedig a házban levő pinceműhelyében. Ezért aztán rendesen kaptak tőle édességeket, cukrokat, narancsot, virágot. V. István rögtön a rendőrségre szaladt és följelentette a fajtalankodó „házi bácsit" és a följelentés után megindult a részben abbanmaradt, részben lefolytatott vizsgálat, aminek eredményét az ügyészség egy nagyon furcsán hangzó elutasító végzésben összegezte. V. István lakatos a szülők közül az egyedüli, aki nem vonta vissza a följelentését, hanem Holló Gyula dr. ügyvéd kezébe adta, hogy fölfolyamodással éljen az ügyészi végzéssel szemben. A többi szülő pedig a mi közállapotainkra igen sajátságos módon hallgatott, mert mit tehetett volna egyebet ? S. János, aki házmestere volt Csasznek Károly házának, arra a kérdésemre, hogy miért állt el a följelentéstől, a következőket mondta: — Hát kérem, mit tehettem volna ? Láttam, hogy d. szegény emberrel hogy bánnak, már előre nincs igaza. A háziúr, a felesége, meg a nevelt leánya két-három nappal előbb ott jártak a rendőrségen, mint amikorra mi be voltunk idézve. Meg is mondta nekem a háziaszszonyom, hogy hiába csinálunk mindent, mert a férjének jó összeköttetései vannak. És kérem, amikor a rendőrfogalmazó úrtól átmentünk a rendőrorvos úrhoz, mielőtt a kisleányt megvizsgálta volna, így kiáltott ránk: „Talán szájgerolt maguknak a háziúr és most egy csomó pénzt akarnak tőle szerezni." — Nem tudta, kérem, hogy én házmester vagyok. A kisleányomnak bajt nem csinált, csak megmutogatta magát neki, meg effélét. Hát gondoltam magamban, ha a rendőrorvos előre így beszél, én nem tempózom vele, nem is mentünk vissza a rendőrfogalmazóhoz, hanem hazajöttünk. Csasznek Károly különben évek hosszú során át lakatosa volt a rendőrségnek. A dologról fölvett jegyzőkönyvek mind egybehangzó vallomásokat tartalmaznak a „házi bácsi" iskolaszéki tag fajtalankodásáról, mindamellett az ügyészség 44.431—912. szám alatt november havában kiadott végzésével a följelentést elutasítja, ezt azzal okolván meg, hogy „tanu nem volt jelen és a leánykák kiskorú voltára való tekintettel vallomásuk nem bir bizonyító erővel" Furcsa végzés, ugye ? Az ügyészség előtt a fajtalankodáshoz, ha az kiskorú leánykákkal történik, tanuk kellenek, éppen azért, mert kiskorúak. De talán éppen az ebben a büntetendő cselekmény, hogy a leánykák kiskorúak voltak. A Szentlászló úti iskola környékén a szegény munkásszülők között sok szó esett erről a dologról. Így jutott ez a fülébe egyik fiatal tanítónak, aközben, hogy az apróságainak szomorú lakásviszonyait tanulmányozta. Nemes Lipót tanító nyomban jelentést tett az iskola igazgatójának, Csáky Eleknek, hogy az illető iskolaszéki tag kisleányokkal szemben, akik a vezetése alatt álló iskolának is növendékei, milyen merényletet követett el, hogyan részesítette őket a nemi fölvilágosításban. Az igazgató úr azonban kijelentette, hogy nem veszi tudomásul. Nemsokára ezután az egyik kisleánynak, V. Szilviának a tanítónője jelentette az igazgató úrnak a dolgot, mert a leányka különböző kényszerhelyzetek hatása alatt folyton figyelmetlen az órákon, időnkint oda-oda szalad hozzá és igen furcsa dolgokat sugdos a fülébe Csasznek bácsi viselt dolgairól. Csáky Elek, szintén „valláserkölcsi alapon" álló igazgató úr újra kijelentette, hogy nem veszi tudomásul ezt a dolgot se. Erről persze ma már a többi kisleány is tud a negyedikben. Egyelőre elült az őszön a tantestület tagjai között a háborgás, mert közben megtudták, hogy törvényes útra terelődött a dolog. Nemrégen azonban a legnagyobb rémületükre, április elején megjelent az iskolában egy magánvizsgálaton Csasznek Károly iskolaszéki tag üt elnökölni. Az április tizenegyedikén tartott tantestületi értekezleten Dunajecz Nándor tanító újból szóvá tette az ügyet. Felszólalásában megkérdezte az igazgatótól, hogyan engedhette be az iskola falai közé Csasznek Károlyt, amikor tudomása van viselt dolgairól és csodálkozásának adott kifejezést afölött, hogy az igazgató még mindig nem találta meg a módját annak, hogy az illető iskolaszéki tagot távoltartsa az iskolától Csáky Elek igazgató úr erre a hiteles jegyzőkönyv szerint kijelentette, hogy: „Ebben az ügyben lépéseket nem tehet és nem tesz, mivel az illető iskolaszék tagot elsősorban az iskolaszék, mint erkölcsi testület tarthatja távol vagy zárhatja ki hivatalos teendők végzéséből. Az iskola igazgatójához konkrét feljelentés nem érkezett, ha ellenben hivatalosan tudomást szerez a dologról, akkor kötelességének ismeri illetékes helyre juttatni a panaszt. Nem kívánja az ügyet tárgyaltatni. Aggodalmai vannak, hogy a közpiacra kivitt bűn több kárt okoz, mint a hallgatás." Azt mondják, ilyen a jó barátság ! Miután az igazgató úr Nemes Lipót, az illető osztálytanítónő és Dunajecz Nándor tanítók jelentése, fölszólalása utján nem vett „hivatalosan tudomást" a dologról, ezennel tudomásul kívánom adni az egész ügyet a székesfőváros közoktatásügyi tanácsának, a VI. kerületi 2-ik száma iskolaszék elnökének, mivel közelednek a vizsgák, amelyekre iskolaszéki tagok járnak elnökölni és nem hiszem, hogy Csasznek Károlynak bármelyik iskolában is a gyermekek között helye volna. A kerületben közismert különben az illetőnek az a szokása is, hogy a vizsgákon kiválogatja a szép, okos kisleányokat és meghívja őket magához jutalmul huzsonnára. Fricskákat eddig sohasem hívott meg. Az illető egyébként nemcsak iskolaszéki tag, hanem szegény gyám is; nagy nyomorban, árvaságban élő gyermekek gondozója. Remélhetőleg a gondjaira bízott gyermekeket nyomban meg fogja szabadítani az erre illetékes hatóság egy ilyen erkölcsű férfiú — gyámkodása alól. * Szegény kis proletár gyerekek! Mily jó a sok édesség, a cukor, a narancs, de arra — a ti szüleiteknek nem igen telik. Mily szép a virág, aminek apró szivetek úgy örül, de aminek az a tragikuma, hogy azt nektek már sok adják, nem a ti kerzetekben terem, nem a ti kezecskétek ápolja, öntözi. Ha az élet kel-lemetlenségeit, szépségeit akarjátok, ugye Csasznek bácsik a sorsotok. Szegény kis proletár leányok, élet tavaszelején már testi-e lelki szennyben hervadó virágok!... Még meddig lesz igy? Migray József. * Jl magyar* Stormany annsh.td.ita Jtaahaiaís szigetét. — Kffifpouflanfiger menye." Aki eddig azt hitte, hogy hiába való dolog volt Magyarországnak a külpolitika bonyodalmaiba belekeveredni és kár volt azokért a milliókért, amelyeket a hadikészülődésekre elfecséreltek, az most a magyar kormány jóvoltából meggyőződhetik arról, hogy csalódott. Megmutatta a magyar kormány, hogy a fiainkat, a családföntartókat nem hiába vitték ki a határra, a családok százezrei nem nyomorogtak hasztalanul, megmutatta, hogy tévedtek azok, akik azt állították, hogy a balkáni országokhoz nincsen közünk és a háborúból nincsen hasznunk. A magyar kormány bebizonyította, hogy a balkáni osztozkodásból Magyarországnak is van haszna, a török vereség révén mi is szereztünk egy darab földet Magyarországon. A kormány ugyanis annektálta Attakaleh szigetét, amely Magyarországon van ugyan, de a török szultán fönhatósága alatt állott eddig. Atakaleh egy kicsi sziget, amely még a török uralomból felejtődött itt. Hogy mekkora a kormány vívmánya, hogy mennyit ér a sziget, arra vonatkozóan idézzük a Pallas Lexikonnak a szigetet ismertető következő följegyzését: Ada Kále (Új-Orsova), kis sziget a Dunában Orsovával szemben, egy és háromnegyed kilométer hosszú s 4—500 méter széles, lapos, amelyen kis helység és pusztulófélben lévő erősség van. Lakói tiszta törökök és mohamedánok, adó- és hadmentesek, akik dohány-, szőllő-, rózsaművelésből, halászatból meg kiskereskedésből élnek. A szerb—román— magyar hármas határon, Herkulesfürdő kiránduló helye. 1716-ban az osztrákok a törököktől elvették, ez időből származik az erőd is. 1738 augusztus 15-én a törökök négyhavi ostrom után visszafoglalták s ettől fogva birtokukban volt 1787 május 25-ig. Miután azonban Szerbia és Románia a török birodalom alól teljesen fölszabadult, a szigetet a mondott napon az osztrák-magyar hadcsapat szállta meg s azóta Magyarországhoz van csatolva, bár a kis sziget és kevés török lakosságának politikai állása máig sincs tisztázva. Ma fél vártüzér és egy gyalogszázad állomásoz benne. Ezt a földterületet, amely a budapesti Margit-szigetnél jóval kisebb, vette birtokába a magyar kormány. Erről a világrengető annektálásnak a körülményeiről a „Keleti Étesítő" című laptudósító a következőket jelenti: Az Orsova közelében fekvő Adakaleh nevű török szigetet Medve Zoltán dr. krassósasör rénymegyei főispán pünkösd hétfőjén, május 12-én a magyar kormány meghagyásából annektálta és azonnal birtokba is vette. Orsováról jelentik, hétfőn délben 12 órakor Medve Zoltán főispán, Issekutz Aurél alispán és Podhraczky orsovai főszolgabíró egy csendőrtiszt és négy csendőr kíséretében megjelentek Adakaleh-szigetén és azonnal a kormányzói épületbe mentek, ahol a sziget kormányzója, Sherif Eddin bej fogadta őket. A főispán fölmutatta a magyar kormány határozatát, amelynek magyar szövegét fölsír 7