Népszava, 1913. július (41. évfolyam, 153–178. sz.)

1913-07-01 / 153. szám

1913 Július 2. NÉPSZAVA Centralparlamentbe, annyira megutálja a ti reakciótokat. Remélem ezt is érted. Megkér­deztem, hogy miért bujkáltatok a koalíció ide­jén. Ha értetek valamit és biztok magatokban, miért nem politizáltatok akkor bankár és zsan­dár nélkül ". Miért bíztátok ezt a föladványt nagylelkűen akkoriban reám és néhány tár­samra ? Ugy­e ezt is érted ! — Édes kis Lórántkám, nem a grófok közt mondottam én ezt, hanem ezernyi és ezernyi ember előtt, mig ti zárt falak közé bujtatok. És minek játszod a demokratát! Ugy tudom, azt a Kereskedelmi Bank nem vette föl üzlet­ágai közé és miért gróf neked Apponyi Albert és Andrássy Gyula ? Grófságuk nélkül is van­nak mindenkor legalább akkora legények, mint te, kedves Lóránthám és miért vagy olyan vad és kegyetlen, hogy lealázónak tekinted és kom­promittálónak, ha az ember grófokkal érint­kezik ! — Miért akarod túllicitálni a francia forra­dalmat, amely megtűrte, hogy Mirabeau gróf szerepeljen benne ! Miért nem törlitek el a főrendiházat, ha ilyen nagy demokraták vagy­tok? Miért csupa uj báró minden vezéretek és várjon őt, a nagyot, a diktátort ki­kényszerí­tette, hogy uj gróf legyen ? A diktátor, akinek az volt a legfőbb ambíciója, hogy a­­ Nemzeti Kaszinó választmányi tagja legyen ! És a ked­ves párt, amely részben abból él, hogy polgári tökfilkók pénzt űzetnek címekért ? Mindez nem kacagtató okirat-e, édes Lórántkám a te aradi bankett-demokráciádhoz ! — Azt mondtad, édes Lórántkám, hogy abból áll a magyar demokrácia, hogy egyszer Ver­hovay, egyszer Bartha Miklós és egyszer Vá­zsonyi szállítják egy miniszter fejét a Nemzeti Kaszinónak. Édes öcsém, az a bizonyos Ver­hovay a Nemzeti Kaszinónak nem szállított semmit, azonban kapott attól egy golyót a mellébe, mert ő kezdte meg a harcot a „frak­kos banda" ellen. Bartha Miklós az általános választójognak soha se volt híve, se a kaszinó­nak szállítója. Én pedig, kedves öcsém eddig két miniszter ellen küzdöttem életre-halálra. Az egyik ellen a koalíció idején. T­, Lórántkám, ezt nem a kaszinónak szállítottam ! A másik Lukács László volt, az obstrukció titkos támogatója, az általános vá­lasztójog perfid árulója. És örült bukásának az egész progresszív tábor. Ha a kaszinó is árul most, ezt csak azért teheti, mert az áruló azzal fejézte be árulását, hogy a reakció szeme­fenget, a feudális mágnások ideálját, Tisza István grófot ültette a nyakunkra. — Lórántkám, ne izélj, hogy fogunk­ mi még együtt izgatni Aradon a hitbizomány ellen. — Hogyne, ha kidobnak benneteket a hata­lomból, akkor te újra demokrata lessz és újra lángolni fogsz az általános választójogért, mint annak idején, amikor az árokban feküdtetek. De most? Most lenyelted a Tisza választójogát, bár lelkileg utalod. Le fogsz nyelni mindent. Lenyelted nemrég az adótörvények végrehaj­tását, lenyeled majd a sajtószabadság megtöré­sét, a tanitok főispáni kinevezését, az államo­sítást, az egesz reakciót és lesz hozzá kedved, hogy m­onorral öblítsed le a lenyelt békák sokaságát. — Látod, Lóránthám, te intelligens fiú vagy es tudod, mi a jó és helyes ut. De a bankokban nem terem hajlíthatatlan gerinc. Nagy vagyo­nod van, eszed is van, de nincs bátorságod. Ezért irigyelheted az utolsó mesterlegényt nem akartam tudatlannak látszani. Kijaví­totta hát a rugóját, de amit az óra a réven nyert, azt elvesztette a vámon. Egy darabig járt, aztán egy időre megállt, aztán egy ki­csit újból nekieredt és így tovább, az egyes időközöket természetesen teljesen a saját ké­nye-kedve szerint állapítván meg. És vala­hányszor nekiindult, olyat lökött­­ rajtam, mint egy muskéta. Egy pár napig vattát töm­tem a mellényem alá, de aztán végre is elvit­tem egy másik óráshoz. Ez meg csupa apró darabkára szedte szét az órát, aztán a törmelékeket ide s tova gurít­gatta az üvege alatt és aztán kijelentette, hogy a szorító­jával van baj. Kijavította és az órát újra üzembe helyezte. Most már igazán jól megcsinálta, csakhogy — sajnos — a mu­tatók tízpercenként álló módjára összeakasz­kodtak és attól kezdve karöltve masíroztak tovább. A világ legöregebb embere sem tudná az ilyen óráról kisütni, hogy a tövén gázo­lunk-e vagy már a csúcsán járunk a napnak és igy megint csak arra adtam bus fejem, hogy az órát újra elvittem javíttatni. Ez az új individuum azt találta, hogy a mutatója elferdült és a lánca összecsavaro­dott. Abbeli véleményét is közölte velem, hogy a szerkezet egy részét is ujjal kell pó­tolni. Mindezeket a tennivalókat szorgosan el is végezte és a jámbor időmérőt teljesen ki­fogástalanná dolgozta át, leszámítva azt a csekélységet, hogy olykor-olykor, miután vagy nyolc óra hosszat nyugodtan munkál­kodott, hirtelen és váratlanul az egész bel­seje zúgni és méhek módjára zümmögni kez­dett és a mutatók oly gyorsan kezdtek kör­ben-körben forogni, hogy kétségbe kellett vonnom józan eszüket és az óra számlapján már csak halvány, gyöngéd pókháló-fonat­mert az aradi kisiparosnak megbocsájtok, ha néhány száz koronáért sirva vigad és sirva szavaz le Tiszára. De neked, Lórántkám, nem kell kenyérre, neked nem lehet megbocsájtani. — A ti aradi mókátok, amit agitációnak ne­veztek, csodálatos változás táborotok magatar­tásában. A csöndes panama helyébe az agresz­szív panama lépett. Ezelőtt igazoltátok azt a fizikai tételt, hogy nem lehet egyszerre enni és kiabálni. Úgy látszik, most már megtanultátok a hasbeszédet és miközben faltok, hangosan ki­abálni és gyanúsítani is tudtok. Isten veled, édes Lórántkám, a viszontlátásra, ha majd újra hajléktalanok lesztek. Grófnak pedig joggal csúfolhattok engem, ha ez önérzetet vagy gő­göt jelent. Nem is grófnak, hanem Csák Máté­nak érzem magamat én, a szegénysorsú latei­nel, szemben a milliomosok ivadékaival, akik, szegények, sohasem engedik meg maguknak a bátor és önálló vélemény fényűzését. * * * Andrássy és a választójog. "A Népszava vasárnapi számában rámutattunk arra, hogy az aradi választás tanulságai az álta­lános, egyenlő, titkos választójog kérdését erősen a közvélemény érdeklődésének hom­lokterére fogják állítani. Utaltunk különö­sen arra, hogy Andrássy Gyula grófnak, aki látta az aradi választást, most már véglegesen állást kell foglalnia a választó­jog dolgában s véget kell vetnie annak a legalább is kétértelmű ingadozásnak, ame­lyet e kérdésben Andrássy még mindig tanúsít. Nem vehet részt nézetünk szerint az ellenzéki küzdelemben az a politikus, aki az ellenzéki választójogi tervezetet, mint a demokratikus fejlődés minimumát el nem ismeri. Hogy mennyire érzi a köz­tudat éppen Andrássy politikai jelentősé­génél fogva ennek az állásfoglalásnak a szükségességét, az kiderül abból, hogy ugyancsak a vasárnap reggeli számában az aradi választással kapcsolatban a kö­vetkezőket írja a Pesti Napló: És e tanulságra támaszkodva kér­dezzük: van-e ma más probléma Magyarországon, mint a választási rend radikális megváltozta­tásának problémája! De kérdezzük különö­sen Andrássy Gyulától, aki szintén végig­nézte az aradi embervásárt, lehet-e ennek a visszataszító, szívet facsaró lélek­ prostitúció­nak, amely az országot a pénzeszsák és a ha­tósági kancsuka martalékául dobja oda, más­képpen véget vetni, mint hogyha válogatás, skatulyázás nélkül szavazati jogot adunk mindazoknak a tömegeknek, amelyek a mai napon fogvicsorgatva, átkozódva, de tehetet­lenül figyelték országszerte, miképp terelik a birkamódra számon tartott százakat az urná­hoz — és hogyha a szavazási rend titkosságá­nak látszottak. A következő huszonnégy órá­ra kimért munkájukat hat-hét perc alatt le­darálták és aztán egy kattanással hirtelen megálltak. Sajgó szívvel bár, de újból elmentem egy óráshoz és végignéztem, hogy mint szedi szét az órámat. Aztán éppen arra készülődtem magamban, hogy szigorú keresztkérdések közé szorítom, mert a dolog kezdett hova­to­vább egyre komolyabb színezetet ölteni. Az óra eredetileg 200 dollárba került, a csinálta­tásért pedig már mintegy két-háromezer dol­lárt elfizettem. Miközben vártam és figyel­tem, az órásban hirtelen régi ismerősre buk­kantam­­ egy egykori gőzhajó-gépészre, aki éppenséggel nem tartozott a legkiválóbbak közé a maga szakmájában. Gondosan meg­vizsgálta az óramű egyes alkotórészeit, akár­csak a többi órások, aztán ugyanoly határo­zott formában közölte ítéletét. Kijelentette: — Nagyon sok gőzt bocsát ki magából — a csavarkampót a biztonsági szelepre kell akasztani! Azon a szent helyen lyukat vertem a fejébe és a saját költségemen eltemettettem. William nagybácsim (sajnos, nem él már szegény!) szokta volt mondogatni, hogy a jó ló csak addig jó ló, amig egyszer meg nem szökik és a jó óra csak addig jó óra, amig egy­szer egy órajavító nem kaparintja a körme közé. És csodálkozva szokta volt kérdezgetni, hogy ugyan mit csinálhatnak azok az ü­stfol­tozók, puskaművesek, vargák és szegková­csok, akiknek rosszul megy az üzletük, de erre a kérdésre sose tudott senki neki választ adni. Fordította: B. Ede­­val tesszük lehetetlenné, hogy bárki is féle­lemből vagy érdekből adhassa le szavazatát? Nincs itt más megoldás, nincs más menek­vés: szavazati jogot a leírhatatlan millióknak és titkos szavazást az egész vonalon! — nem a milliók és az egyesek kedvéért, de az ország fölszabadulása érdekében. Ha az aradi szé­gyennap se tudott erre megtanítani, akkor — menjünk aludni. Akkor ez az ország a Tiszáéké lesz és marad, mert lelkiismeretlen­ségben, a polgárok leigázásában és megrontá­sában velük senki sem veheti föl a versenyt ... De nemcsak az ellenzéki politika orgá­numai mutatnak rá az ellenzéki álláspont­nak Andrássy ingadozásából származó gyöngeségeire, hanem az ellenség is észre­veszi ezt a pontot és erre irányítja löve­geit. A Pester Lloyd vasárnap reggeli szá­mában ugyancsak az aradi választással kapcsolatban szóvá teszi Andrássy vá­lasztójogi álláspontját, írván a követke­zőket: Gróf Andrássy Gyula nem tudta kiejteni az általános választójog nevet és az uj vá­lasztójogi törvény ellen legföljebb azt a kifo­gást emelte, hogy az ipari munkásság igé­nyeit nem elégíti ki. De ki dicsekedhetik Ma­gyarországon azzal, hogy ismeri Andrássy Gyula gróf választójogi terveit. Ez olyan titok, amelynek kulcsát eddig senki sem tudta megtalálni. Legföljebb sejteni lehet, hogy Andrássy olyan választójogot kíván, amely szélesebb mint az új választójogi törvény, de szűkebb, mint az ellenzék tervezete. Nem kü­lönös dolog-e, hogy amíg ebben a legégetőbb és legfontosabb kérdésben már mindenki szint vallott, Andrássy Gyula gróf a gyertyáját még mindig a véka alatt rejtegeti. Várjon nem azért rejtegeti-e ott, mivel attól tart, hogy oly gyönge a lángja, hogy a legkisebb fuvallat is kioltja. Andrássy Gyula grófnak kötelessége akkor, amikor minden oldalról színval­lásra szólítják föl, megmondani végre, elmegy-e a demokrácia azon minimumáig, amelyet az ellenzék tervezete megjelöl, avagy pedig ebben a politikai helyzetre nézve egyetlen fontos kérdésben Tisza István szövetségese kíván-e maradni. Ha az utolsó év eseményei sem tudták Andrássyt ennyi demokrácia elfogadására megtanítani, akkor igazán a legjobb, ha belép a munkapártba és együtt csinál Tiszával politikát. Tisza és öccse kellemetlen dilemma elé kerültek Fényes Lászlónak a Népszavá­ban közölt leleplezése folytán. Kiderült, hogy Tisza Kálmán gróf 1. meg nem engedett módon kijárt vala­mit egy kortesének a pénzügyminiszté­riumban s hogy 2. ezt az összeférhetetlenséget tetézte azzal a szándékos névcserével, illetve a névcsere-ügyben való részességgel, amelyet elfogulatlan bíróság okirathamisításban való cinkosságnak minősítene talán még Magyarországon is. A két súlyos törvényszegés most össze­férhetetlenségi bejelentés formájában par­lamenti bizottság elé kerül. Hogy Tisza öccséről mit határoz a munkó­bizottság, az természetesen Tiszán áll. Azon a Tiszán, aki a független és mocsoktalan biró pózá­val elrúgta magától a hasonló összeférhe­tetlenségben leledző Ertseyt, a bihari gár­dának jó zsoldért önfeláldozó tagját. Tisza úr most válaszúton áll: vagy el­rúgja magától az öccsét is és akkor kö­vetkezetes marad, de ezzel bevalja, hogy a választások kortesmocskában fülig van a saját famíliája is,­­ vagy nem lesz kö­vetkezetes és kihúzza a mocsárból (ha lehet) az öccsét, ami viszont annak a be­vallása lesz, hogy István cár erkölcsi ér­zéke nagyon is a körülményekhez szabott Valamit be kell vallania, valamit el kell ismernie, akármelyik megoldást választja is. Vallania kell, ha tetszik, ha nem. Sok újdonsággal ható ereje azonban nem igen lesz a vallomásnak, akár a kor. ••• 11

Next