Népszava, 1913. július (41. évfolyam, 153–178. sz.)
1913-07-01 / 153. szám
1913 Július 2. NÉPSZAVA Centralparlamentbe, annyira megutálja a ti reakciótokat. Remélem ezt is érted. Megkérdeztem, hogy miért bujkáltatok a koalíció idején. Ha értetek valamit és biztok magatokban, miért nem politizáltatok akkor bankár és zsandár nélkül ". Miért bíztátok ezt a föladványt nagylelkűen akkoriban reám és néhány társamra ? Ugye ezt is érted ! — Édes kis Lórántkám, nem a grófok közt mondottam én ezt, hanem ezernyi és ezernyi ember előtt, mig ti zárt falak közé bujtatok. És minek játszod a demokratát! Ugy tudom, azt a Kereskedelmi Bank nem vette föl üzletágai közé és miért gróf neked Apponyi Albert és Andrássy Gyula ? Grófságuk nélkül is vannak mindenkor legalább akkora legények, mint te, kedves Lóránthám és miért vagy olyan vad és kegyetlen, hogy lealázónak tekinted és kompromittálónak, ha az ember grófokkal érintkezik ! — Miért akarod túllicitálni a francia forradalmat, amely megtűrte, hogy Mirabeau gróf szerepeljen benne ! Miért nem törlitek el a főrendiházat, ha ilyen nagy demokraták vagytok? Miért csupa uj báró minden vezéretek és várjon őt, a nagyot, a diktátort kikényszerítette, hogy uj gróf legyen ? A diktátor, akinek az volt a legfőbb ambíciója, hogy a Nemzeti Kaszinó választmányi tagja legyen ! És a kedves párt, amely részben abból él, hogy polgári tökfilkók pénzt űzetnek címekért ? Mindez nem kacagtató okirat-e, édes Lórántkám a te aradi bankett-demokráciádhoz ! — Azt mondtad, édes Lórántkám, hogy abból áll a magyar demokrácia, hogy egyszer Verhovay, egyszer Bartha Miklós és egyszer Vázsonyi szállítják egy miniszter fejét a Nemzeti Kaszinónak. Édes öcsém, az a bizonyos Verhovay a Nemzeti Kaszinónak nem szállított semmit, azonban kapott attól egy golyót a mellébe, mert ő kezdte meg a harcot a „frakkos banda" ellen. Bartha Miklós az általános választójognak soha se volt híve, se a kaszinónak szállítója. Én pedig, kedves öcsém eddig két miniszter ellen küzdöttem életre-halálra. Az egyik ellen a koalíció idején. T, Lórántkám, ezt nem a kaszinónak szállítottam ! A másik Lukács László volt, az obstrukció titkos támogatója, az általános választójog perfid árulója. És örült bukásának az egész progresszív tábor. Ha a kaszinó is árul most, ezt csak azért teheti, mert az áruló azzal fejézte be árulását, hogy a reakció szemefenget, a feudális mágnások ideálját, Tisza István grófot ültette a nyakunkra. — Lórántkám, ne izélj, hogy fogunk mi még együtt izgatni Aradon a hitbizomány ellen. — Hogyne, ha kidobnak benneteket a hatalomból, akkor te újra demokrata lessz és újra lángolni fogsz az általános választójogért, mint annak idején, amikor az árokban feküdtetek. De most? Most lenyelted a Tisza választójogát, bár lelkileg utalod. Le fogsz nyelni mindent. Lenyelted nemrég az adótörvények végrehajtását, lenyeled majd a sajtószabadság megtörését, a tanitok főispáni kinevezését, az államosítást, az egesz reakciót és lesz hozzá kedved, hogy monorral öblítsed le a lenyelt békák sokaságát. — Látod, Lóránthám, te intelligens fiú vagy es tudod, mi a jó és helyes ut. De a bankokban nem terem hajlíthatatlan gerinc. Nagy vagyonod van, eszed is van, de nincs bátorságod. Ezért irigyelheted az utolsó mesterlegényt nem akartam tudatlannak látszani. Kijavította hát a rugóját, de amit az óra a réven nyert, azt elvesztette a vámon. Egy darabig járt, aztán egy időre megállt, aztán egy kicsit újból nekieredt és így tovább, az egyes időközöket természetesen teljesen a saját kénye-kedve szerint állapítván meg. És valahányszor nekiindult, olyat lökött rajtam, mint egy muskéta. Egy pár napig vattát tömtem a mellényem alá, de aztán végre is elvittem egy másik óráshoz. Ez meg csupa apró darabkára szedte szét az órát, aztán a törmelékeket ide s tova gurítgatta az üvege alatt és aztán kijelentette, hogy a szorítójával van baj. Kijavította és az órát újra üzembe helyezte. Most már igazán jól megcsinálta, csakhogy — sajnos — a mutatók tízpercenként álló módjára összeakaszkodtak és attól kezdve karöltve masíroztak tovább. A világ legöregebb embere sem tudná az ilyen óráról kisütni, hogy a tövén gázolunk-e vagy már a csúcsán járunk a napnak és igy megint csak arra adtam bus fejem, hogy az órát újra elvittem javíttatni. Ez az új individuum azt találta, hogy a mutatója elferdült és a lánca összecsavarodott. Abbeli véleményét is közölte velem, hogy a szerkezet egy részét is ujjal kell pótolni. Mindezeket a tennivalókat szorgosan el is végezte és a jámbor időmérőt teljesen kifogástalanná dolgozta át, leszámítva azt a csekélységet, hogy olykor-olykor, miután vagy nyolc óra hosszat nyugodtan munkálkodott, hirtelen és váratlanul az egész belseje zúgni és méhek módjára zümmögni kezdett és a mutatók oly gyorsan kezdtek körben-körben forogni, hogy kétségbe kellett vonnom józan eszüket és az óra számlapján már csak halvány, gyöngéd pókháló-fonatmert az aradi kisiparosnak megbocsájtok, ha néhány száz koronáért sirva vigad és sirva szavaz le Tiszára. De neked, Lórántkám, nem kell kenyérre, neked nem lehet megbocsájtani. — A ti aradi mókátok, amit agitációnak neveztek, csodálatos változás táborotok magatartásában. A csöndes panama helyébe az agreszszív panama lépett. Ezelőtt igazoltátok azt a fizikai tételt, hogy nem lehet egyszerre enni és kiabálni. Úgy látszik, most már megtanultátok a hasbeszédet és miközben faltok, hangosan kiabálni és gyanúsítani is tudtok. Isten veled, édes Lórántkám, a viszontlátásra, ha majd újra hajléktalanok lesztek. Grófnak pedig joggal csúfolhattok engem, ha ez önérzetet vagy gőgöt jelent. Nem is grófnak, hanem Csák Máténak érzem magamat én, a szegénysorsú lateinel, szemben a milliomosok ivadékaival, akik, szegények, sohasem engedik meg maguknak a bátor és önálló vélemény fényűzését. * * * Andrássy és a választójog. "A Népszava vasárnapi számában rámutattunk arra, hogy az aradi választás tanulságai az általános, egyenlő, titkos választójog kérdését erősen a közvélemény érdeklődésének homlokterére fogják állítani. Utaltunk különösen arra, hogy Andrássy Gyula grófnak, aki látta az aradi választást, most már véglegesen állást kell foglalnia a választójog dolgában s véget kell vetnie annak a legalább is kétértelmű ingadozásnak, amelyet e kérdésben Andrássy még mindig tanúsít. Nem vehet részt nézetünk szerint az ellenzéki küzdelemben az a politikus, aki az ellenzéki választójogi tervezetet, mint a demokratikus fejlődés minimumát el nem ismeri. Hogy mennyire érzi a köztudat éppen Andrássy politikai jelentőségénél fogva ennek az állásfoglalásnak a szükségességét, az kiderül abból, hogy ugyancsak a vasárnap reggeli számában az aradi választással kapcsolatban a következőket írja a Pesti Napló: És e tanulságra támaszkodva kérdezzük: van-e ma más probléma Magyarországon, mint a választási rend radikális megváltoztatásának problémája! De kérdezzük különösen Andrássy Gyulától, aki szintén végignézte az aradi embervásárt, lehet-e ennek a visszataszító, szívet facsaró lélek prostitúciónak, amely az országot a pénzeszsák és a hatósági kancsuka martalékául dobja oda, másképpen véget vetni, mint hogyha válogatás, skatulyázás nélkül szavazati jogot adunk mindazoknak a tömegeknek, amelyek a mai napon fogvicsorgatva, átkozódva, de tehetetlenül figyelték országszerte, miképp terelik a birkamódra számon tartott százakat az urnához — és hogyha a szavazási rend titkosságának látszottak. A következő huszonnégy órára kimért munkájukat hat-hét perc alatt ledarálták és aztán egy kattanással hirtelen megálltak. Sajgó szívvel bár, de újból elmentem egy óráshoz és végignéztem, hogy mint szedi szét az órámat. Aztán éppen arra készülődtem magamban, hogy szigorú keresztkérdések közé szorítom, mert a dolog kezdett hovatovább egyre komolyabb színezetet ölteni. Az óra eredetileg 200 dollárba került, a csináltatásért pedig már mintegy két-háromezer dollárt elfizettem. Miközben vártam és figyeltem, az órásban hirtelen régi ismerősre bukkantam egy egykori gőzhajó-gépészre, aki éppenséggel nem tartozott a legkiválóbbak közé a maga szakmájában. Gondosan megvizsgálta az óramű egyes alkotórészeit, akárcsak a többi órások, aztán ugyanoly határozott formában közölte ítéletét. Kijelentette: — Nagyon sok gőzt bocsát ki magából — a csavarkampót a biztonsági szelepre kell akasztani! Azon a szent helyen lyukat vertem a fejébe és a saját költségemen eltemettettem. William nagybácsim (sajnos, nem él már szegény!) szokta volt mondogatni, hogy a jó ló csak addig jó ló, amig egyszer meg nem szökik és a jó óra csak addig jó óra, amig egyszer egy órajavító nem kaparintja a körme közé. És csodálkozva szokta volt kérdezgetni, hogy ugyan mit csinálhatnak azok az üstfoltozók, puskaművesek, vargák és szegkovácsok, akiknek rosszul megy az üzletük, de erre a kérdésre sose tudott senki neki választ adni. Fordította: B. Edeval tesszük lehetetlenné, hogy bárki is félelemből vagy érdekből adhassa le szavazatát? Nincs itt más megoldás, nincs más menekvés: szavazati jogot a leírhatatlan millióknak és titkos szavazást az egész vonalon! — nem a milliók és az egyesek kedvéért, de az ország fölszabadulása érdekében. Ha az aradi szégyennap se tudott erre megtanítani, akkor — menjünk aludni. Akkor ez az ország a Tiszáéké lesz és marad, mert lelkiismeretlenségben, a polgárok leigázásában és megrontásában velük senki sem veheti föl a versenyt ... De nemcsak az ellenzéki politika orgánumai mutatnak rá az ellenzéki álláspontnak Andrássy ingadozásából származó gyöngeségeire, hanem az ellenség is észreveszi ezt a pontot és erre irányítja lövegeit. A Pester Lloyd vasárnap reggeli számában ugyancsak az aradi választással kapcsolatban szóvá teszi Andrássy választójogi álláspontját, írván a következőket: Gróf Andrássy Gyula nem tudta kiejteni az általános választójog nevet és az uj választójogi törvény ellen legföljebb azt a kifogást emelte, hogy az ipari munkásság igényeit nem elégíti ki. De ki dicsekedhetik Magyarországon azzal, hogy ismeri Andrássy Gyula gróf választójogi terveit. Ez olyan titok, amelynek kulcsát eddig senki sem tudta megtalálni. Legföljebb sejteni lehet, hogy Andrássy olyan választójogot kíván, amely szélesebb mint az új választójogi törvény, de szűkebb, mint az ellenzék tervezete. Nem különös dolog-e, hogy amíg ebben a legégetőbb és legfontosabb kérdésben már mindenki szint vallott, Andrássy Gyula gróf a gyertyáját még mindig a véka alatt rejtegeti. Várjon nem azért rejtegeti-e ott, mivel attól tart, hogy oly gyönge a lángja, hogy a legkisebb fuvallat is kioltja. Andrássy Gyula grófnak kötelessége akkor, amikor minden oldalról színvallásra szólítják föl, megmondani végre, elmegy-e a demokrácia azon minimumáig, amelyet az ellenzék tervezete megjelöl, avagy pedig ebben a politikai helyzetre nézve egyetlen fontos kérdésben Tisza István szövetségese kíván-e maradni. Ha az utolsó év eseményei sem tudták Andrássyt ennyi demokrácia elfogadására megtanítani, akkor igazán a legjobb, ha belép a munkapártba és együtt csinál Tiszával politikát. Tisza és öccse kellemetlen dilemma elé kerültek Fényes Lászlónak a Népszavában közölt leleplezése folytán. Kiderült, hogy Tisza Kálmán gróf 1. meg nem engedett módon kijárt valamit egy kortesének a pénzügyminisztériumban s hogy 2. ezt az összeférhetetlenséget tetézte azzal a szándékos névcserével, illetve a névcsere-ügyben való részességgel, amelyet elfogulatlan bíróság okirathamisításban való cinkosságnak minősítene talán még Magyarországon is. A két súlyos törvényszegés most összeférhetetlenségi bejelentés formájában parlamenti bizottság elé kerül. Hogy Tisza öccséről mit határoz a munkóbizottság, az természetesen Tiszán áll. Azon a Tiszán, aki a független és mocsoktalan biró pózával elrúgta magától a hasonló összeférhetetlenségben leledző Ertseyt, a bihari gárdának jó zsoldért önfeláldozó tagját. Tisza úr most válaszúton áll: vagy elrúgja magától az öccsét is és akkor következetes marad, de ezzel bevalja, hogy a választások kortesmocskában fülig van a saját famíliája is, vagy nem lesz következetes és kihúzza a mocsárból (ha lehet) az öccsét, ami viszont annak a bevallása lesz, hogy István cár erkölcsi érzéke nagyon is a körülményekhez szabott Valamit be kell vallania, valamit el kell ismernie, akármelyik megoldást választja is. Vallania kell, ha tetszik, ha nem. Sok újdonsággal ható ereje azonban nem igen lesz a vallomásnak, akár a kor. ••• 11