Népszava, 1913. október (41. évfolyam, 230–256. sz.)
1913-10-01 / 230. szám
6 a közoktatás, a munkásvédelem, az aggkoribiztosítás kiépítését. Ezt is csak a szegénység sínyli meg. Azok az intézmények, amelyekre a Vagyonos osztályoknak van szükségük, a militarizmus költségei ellenére is mind megvannak. Népiskolák nincsenek , de egyetemekben, kadetiskolákban, kolosítorokban, felsőbb leányiskolákban nincsen hiány. Orvosok fizetésére, becsületes és komoly egészségügyi szolgálatra nem telik ,de versenylovak tenyésztésére és opera-, házakra vannak azért milliók. Háromévig szolgált minisztereknek jut évente 16 ezer" korona nyugdíj , de a hatvanéves munkás, ha már nem bírja a szerszámot, fölfordulhat az árokparton, ha nem akad jótét lélek, aki kegyelemből eltartja. Tehát nemcsak az a baj, hogy a munkálkodó osztályoktól rabolja el a legtöbb időt a hadsereg ; nemcsak az a baj, hogy ők adják kérésükből a legtöbbet az állam eltartására , hanem mindezeken fölüléppen azokat a tevékenységeket nem végzi az állam és társadalom a hadsereg miatt, amelyeknek elvégzése adolgos emberek, a szegénység érdekében való volna. Háromszorosan vág eret ily módon azállam a vagyontalan osztályokon a militarizmusérdekében. I' 'A' dolgozó nép azért világszerte idegennek, nem a maga intézményének itéliés érzi a hadsereget. Nagy megterhelése a társadalomnak, elpocsékolása töméntelen társadalmilag hasznos időnek; gazdasági szempontból is valóságos csapása a társadalomnak. Egyrészt nem engedi meg, hogy munkabíró és dolgozni akaró emberek dolgozzanakés kényszerű hereségre ítéli őket, mert' csak a társadalmilag hasznos erőkifejtések 'érdemlik meg a munka nevet, de nem az a lelketelő, céltalan idő- és erőpocsékolás, amelyre a kaszárnyákban rákényszerítik a katonákat. "Azonfelül számba kell venni azt is, hogy, a hasznos, dologtevéstől erőszakkal elzárt embereket azután el kell tartani. Öregeknek, betegeknek, fáradtaknak kell agyondolgozni magukat, hogy a fiatalokat, erőseket, legegészségesebbeket el lehessen tartani! Semmi sem mutatja jobban a mai világ, állam és társadalom esztelen, célszerűtlen berendezését, mint az a körülmény, hogy az öreg apának, talán a nagyapának többet kell dolgoznia, csak azért, mert az állam katonamundérba dugja a fiút s nem engedi hasznos, termelő munkát végezni, nem engedi dolgozni! ! Ha a népnek mindenfelé egyre növekedik ellenszenve a hadsereg iránt, nálunkez még fokozottabb mértékben van meg. "Szegényebbek vagyunk, mint mások s igy nehezebben viseljük az egyformán súlyos igát. Elnyomottabbak és lelki javakban is Szűkölködőbbek vagyunk, mint mások s így még annyi hazánk sincsen, mint másországok munkásainak. Mert a haza : tulajdonból, jogokból, közös, műveltségből áll. A magyarországi munkást mindháromból kizárják a hatalom urai s igy ő rá még a magy teljes egészében ráillik a Kommunista Kiáltvány szava, hogy a proletárnak nincs hazája. "Ahol a munkások küzdelmükkel jogot, jobb megélhetést, több műveltséget szerezhettek maguknak , ott sincsen nég, de kezd már hazájuk lenni! s ezzel kezd valami olyanuk is lenni, amit esetleg megvédeni is hajlandók. A magyarországi munkásoknak semmi ilyesmijük és így semmi ilyen védeni valójuk sincsen. Lehet-e fölháborítóbb dolgot elképzelni, mint azt, hogy mindazok, akiknek az állam puskát, kardot nyom a kezébe, nem elég „érettek" még arra, hogy szavazócédulát kaphassanak a kezükbe. Általános védkötelezettség már van : általános választójog ellenben nincsen. "Arra, hogy pénzt és vért áldozzon, hogy esetleg meg is haljon a nép , arra elég érett. De arra, hogy szavazzon, hogy a sorsa intézésében szava legyen , arra még nem érett meg ! wumwi »".t'WWP.I. I«. W11 IWM • MII I IWIWWmMHI Munkát! Negyvenezer éhező és nyomorgó munkás nevében járt kedden küldöttség a fővárosnál és a kereskedelemügyi miniszternél. Nem alamizsnát és segélyt mentek követelni, hanem munkát. Kifejtették a küldöttség szónokai, hogy nem a saját hibájukból járkálnak dologtalanul a főváros utcáin, hanem annak a rendszernek a hibájából, amely csak azzal törődik, hogy elég rendőre, csendőre és katonája legyen a nyomorgók megfékezésére s amely éppen emiatt még fokozza az ínséget. "A Tisza-kormány kereskedelemügyi minisztere, Harkányi János báró üres szavakkal fizette ki a küldöttséget. Kijelentette, hogy ő a „tettek embere," tehát nem tesz ígéretet, hanem elolvassa a benyújtott memorandumot és akkor majd meglátja, hogy mit tehet az állam a munkanélküliek érdekében. De igen elmésen már ezúttal is megjegyezte, hogy ennél a kérdésnél előtérbe nyomulnak a pénzügyi kérdések. "A miniszter szívesen segítene a munkanélküliek baján, ha azok az átkozott pénzügyi kérdések nem léteznének. "A Tisza-kormány híres takarékossági elvét főleg a munkanélküliek ellen alkalmazták és, úgy látszik, a jövőben is a munkanélküliek kárára akarnak takarékoskodni. Tiszáék okozták azt, hogy a munkanélküliek száma az országban tízezrekkel szaporodott. A bihariak vonták el a közmunkákra megszavazott milliókat a rendeltetésük helyéről, hogy a militarizmust hizlalják kövérre az adófillérekből.A tettek embere kedden tudomásul vette, hogy a monarchia esztelen fegyverkezése a legfőbb oka a jelenlegi gazdasági válságnak, de azért a munkanélkülieknek, akik azért fordultak a kormányhoz, hogy a velük szemben elkövetett gyalázatos bűnöket némileg jóvá tegyék, a pénzügyi kérdésekkel hozakodik elő. Kíváncsiak vagyunk, hogy a tetteknek ez az embere az újonclétszám újabb fölemelésével kapcsolatos pénzügyi kérdéseknél szintén aggályoskodik-e és kifejti-e ellenkezését ezzel a súlyos megterheléssel szembeni A munkanélküliek egy másik küldöttsége a kereskedelemügyi miniszter semmitmondó fecsegésével egyidőben a fővárosnál járt el, ahol a polgármester megbízásából dr. Bódy alpolgármester fogadta a küldöttséget. A főváros képviselőjének válaszából kitűnik, hogy itt már komolyabban és nagyobb jóakarattal foglalkoznak a munkanélküliek ügyével. Dr. Bódy megígérte, hogy sürgősen letárgyaltatják az 1913—1914. évi kőmunkaprogramot s minden erővel törekedni fognak arra, hogy munkaalkalmat nyújtsanak a munkanélkülieknek. Ezenkívül a főváros a munkanélküliek biztosítását intézményesen is be akarja vezetni, hogy nagyobb nyomorúság idején segítsék a munkanélkülieket. A munkanélküliek a vas- és fémmunkások otthonában megtartott gyűlésen hallgatták meg a küldöttségnek adott válaszokat. Ezen a gyűlésen éles kifakadásokkal kísérték a kereskedelemügyi miniszter frivol válaszát és a főváros képviselőjének biztató ígéreteihez csak azt fűzték hozzá, hogy minél előbb várják azoknak teljesítését. Annál sürgősebb, hogy a kormány és a főváros ne csak üres ígéretekkel akarják a munkanélkülieket táplálni, mert az országban munka nélkül lézengő tízezrek ma márvégső elkeseredéssel várják a történendőket. Ha a tettek embere nem foglalkozik komolyan a munkanélküliek ügyével, ha a bihari panamisták ezentúl is csak azon mesterkednek, hogy ki mennyit lophasson el az állam- pénztárból, akkor a főkapitány tiltó rendelkezései nem használnak majd semmit, mert a munkanélküliek tömegei a tiltó rendelkezéseket nem fogják figyelembe venni és oly eszközökkel fognak harcolni, amelyeknek alkalmazásával kényszerítik a kormányt arra, hogy ügyükkel foglalkozzék. "A munkanélküliek küldöttjeinek útjáról, a fővárosban és a vidéken megtartott gyűlésekről a következőkben számolunk be: Budapest munkanélküli proletárjai kedden délelőtt emelték föl munkát követelő szavaikat. A munkanélküliek felvonulását betarotta a rendőrség, de ez a muszkaszv intézkedés nem tudta megakadályozni, hogy az éhező proletárok lázadó szava eljusson azótának a füléig, akiknek meg kell végre hallatniuk, hogy a fővárosban 40.000 munkanélküli követel munkát és kenyered. Küldöttség a kereskedelmi miniszternél. A munkanélkülieknek 20 tagú küldöttsége jelent meg kedden délelőtt hill órakor Harikányi János báró kereskedelemügyi minisz- ter előtt, hogy átnyújtsa a munkanélküli munkások memorandumát. A miniszter fill órakor nyomban fogadta a küldöttséget, amelyet Lerner Dezső elvtárs, a nyomdász szakszervezet titkára mutatott be. A küldöttség nevében Kellner Sándor elvtárs a következő beszéd kíséretében nyújtotta át a memorandumot: Nagyméltóságú Miniszter Úr! Az éhes és nyomorgó munkanélküliek tízezreinek megbízásából jöttünk. Az igazi dolgozni akróknak — azoknak a dolgozni akaróknak, akik hetek, hónapok óta eredménytelenül hajszolnak munkát — azoknak vagyunk a küldöttei. Egy teljes év óta Budapesten állandóan 10.000, az egész országban 100.000 ipari munkás tengődik munka nélkül. A munkaszezonban a munkanélküliség nem csökkent, hanem fokozódott. Most pedig a téli munkanélküliség minden borzalmassága, éhség, betegségek és a nyers tor ezerféle változatossága fenyeget bennünket. E nehéz helyzetben, a nagyarányú munkanélküliség csökkentése és a következményeinek enyhítése ügyében az állami ügyek felelős vezetőihez fordulunk segítségért. Az ipari munkásság elvárja, hogy az állam, amely naponként érezteti velünk sújtó kezét, amely a tervezett egyszerű békés megnyilatkozásunkat is elfojtotta tiltó rendelkezésével, hogy ez az állam segítő kezével is megtalál bennünket. Nagyméltóságú Miniszter Úr! Nem alamizsnát, nem kenyöradományt vagy, szegénysegélyt, hanem munkát és kenyeret kérünk. Azt kérjük, hogy adja ki a kormány sürgősen a visszatartott államvasúti és az összes előkészített állami közmunkákat, hogy munkaalkalom szaporodása és az ezzel járó magánvállalkozás megélénkülése a munkanélküliséget csökkentse. Azonfölül a munkanélkül maradókat részesítse a kormány pénzbeli támogatásban. Támogassa a munkanélkülieket segélyező községeket és közvetlenül a munkanélkülieket, egyesületeik, illetve szövetkezéseik útján. Nagyméltóságú Miniszter Úr ! A borzalmas nyomor kényszerűsége hajtott bennünket ide. A belénk fojtott keserűség már, csak nehezen türtőztethető. Családjaink éheznek, gyermekeink szemünk láttára pusztulnak el, társaink ezrei a vándorbottal kezükben, az elkeseredés haragjával hagyták el az országot. E súlyos válságban a kormány kötelességtelje-esítésétől várjuk a helyzet jobrafordulását. Az átnyújtott emlékiratban részletesen ismertetjük a munkanélküliség arányait és kifejtettük a munkanélküliség enyhítésére irányuló javaslatunkat. Kérjük ezeknek figyelembevételét és fölterjesztésünk sürgős elintézését. A memorandum. A munkanélküliek kiáltványának főbb tartalma a következő: A gépgyárak üzletmenete a lehető legrosszabb, kivitelről szó sincs, a hatóságok beszerzései a minimumra redukálódnak. Az építőiparban ez idén júliusban tizenötezerrel kevesebb embert foglalkoztattak, mint tavaly. A nyomdászoknál kétezerhétszáz emberrel van több munka nélkül, mint tavaly. Megdöbbentő a munkanélküliség aránya az egyik legszükségesebb fogyasztási cikkel. - Wá PS 35 AVA 1913 október 1.