Népszava, 1913. december (41. évfolyam, 282–306. sz.)
1913-12-25 / 302. szám
2Est. évfolyam. Budapest, 1913 december 25. csütörtök. " . ' ' ' fSugiti ng v-AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre. ...... 24.— tot I "negyed évre.......— kor. fel évre 13.— kor. egy hóra 3.— kor. A „SZQCIAI.IZHttS"-sel együtt havonta 4 flfillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FlLÉR. A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSE«»: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3—29 és József 3—30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) 302. szám. Elvtársak! A sajtójavaslat ellen irányuló tüntetésre készüljetek! Hullaszagú béke. Az idei karácsony „békésebb", mint a tavalyi. Tavaly még lábhoz tett fegyverrel hallgatta a monarchia a déli határ felől hangzó puskaropogást, s az idén karácsonyra már állítólag az utolsó póttartalékos csoportot is hazaengedik, mert van már helyettük is rendes katonaság, fölemelt létszám. Tavaly karácsonykor még nem tudta az ország, miből teremti elő a hadsereg százmillióit s a balkáni kudarcok árát, s az idén nyugodtan ünnepelhet a hadvezetőség: mindent megszavaztak, mident előteremtettek rátábláztak mindn adósságot a két nyomorult országra. Tavaly ilyenkor harsogott az ország a keserűségtől, dolgozott az ellenzék s a nemzetiségek mámoros örömmel üdvözölték a balkáni sikereket, tomboltak a soha meg nem alkuvás lázában. Ma paktálnak a románok, hallgatnak a tótok, trojanicáznak a szerbek, leszereltek a horvátok és mintha csöndesebb lenne a gazdasági válsággal porig sújtott ország s az ellenzék is mintha hallgatag örömmel fogadná a karácsonyi pihenőt, amely a szabad sajtó siralomházi ideje. Az akasztófa áll s maga a sajtó is szinte beletörődéssel fogadja a hóhér adta haladékot a siralomházban. Az idei karácsony „békésebb", mint a tavalyi. Csakhogy egy kicsit hullaszaga van ennek a békének. Kirk-Killissze, Lüle-Burgasz, Drinápoly felől rothadó emberi holttestek szagát hozza a szél s az alig múlt tömegmészárlás bűze összekeveredik a Duna mentén egy elevenen rothadó ország szagával. Odalenn, délen újraéledt országok gyárak és vasutak kőszénfüstjével valahogy csak elverik majd a csatamezők szagát... de mikor fertőtlenítünk mi? Mi lesz ebből az országból, amin" a Tisza-uralom hullafoltja kiütött már s mellette kezd gennyesedni a nemzetiségi paktumok fekélye? Mi lesz velünk, ha csakugyan béke lesz, amikor ez a béke csak a halál békéje, csak az elevenen rothadó leprás betegé önmegadása lehet?! Mi lesz ebből az országból, ha itt béke lesz?! De nem lesz béke, mert nem bírja ki az ország a béke szagát. Ha egy pillanatra elcsöndesült is az ellenzék, hamar kap majd új erőre. Ha lenyűgözte a polgárságot a gazdasági nyomorúság, lassan kint föloldódik ez a bilincs is a válság múltával. Ha most hallgat is a horvát, csöndes is a tót és paktái is a román: a horvát majd rájön, hogy engedményt, viszszavonható álkoncessziókat kapott csak, de jogot nem; majd megtudja a jól, milyen végzetes hibákat halmozott rakásra, amikor hallgatag nézte a választójog, a sajtószabadság elrablását; majd megmozdul még a román nép is, hogy számon kérje jogait azoktól, akik eladták egy tál lencséért. És mindenek előtt és mindenek fölött itt van egy tényező, amely ma sem, sohasem ismer békét és nem tűri, hogy megfulladjon bűzében az ország: a proletariátus. Az ország megújhodásának zászlaját először a munkásság bontotta ki, lobogtatta fennen s az viszi most is, ezekben a napokban is elöl a rohamra! A proletariátus fújta meg először a riadót az álomkóros ország fülébe s ha újra egyedül maradna, akkor is fújná a harsonát és elindulna a rohamra egyedül is. De nem marad egyedül, mert sem paktumokkal, sem panamákkal, sem kifárasztással, sem parlamenti őrökkel, sem sajtóakasztással, sem gépfegyverekkel nem lehet viszszacsinálni a történelmet és nem lehet évtizedekkel visszafelé marsoltatni az országot. Az álomkórságból kigyógyult már, akit a mi riadónk nem tett éberré," azt fölébresztette a Tisza kancsukája. A hullaszagu béke talán napok alatt friss harci zajba vész: újév követi a karácsonyt s a harcos uj esztendő, ha kemény böjt után is, meghozza a föltámadást. v Harc van és kell a határainkon belül, harc van és kell a határainkon kivül. Ausztriában miniszterbukás, parlamenti fölfordulás. Németországban Zubern. Franciaországban új programon vajúdik új kormány. Angliában az ír polgárháború és női forradalom. Romániában kormánybukás közeleg, Bulgáriában fejét vesztette a szocialista győzelem után a kormány. Kína megint forrong... Akárhova nézünk a politikában : harc,és harc! Béke sehol. Harc a parlamenti pártok és harc a társadalmi osztályok között. Küzdelem a politikai érvényesülésért s az elnyomottak élethalálharca az életért, egy harapással több kenyérért, egy §-al több jogért. Béke sehol. Évről-évre forróbb lesz a vulkanikus talaj, amelyen a kapitalizmustársadalma épült. Gigászibbá válnak a sztrájkok , a munkanélküliség, a nyomor, a bányakatasztrófák s a műhelyekben folyó emberpusztítás agyvelők tízezereit forradalmasitja s ahol megvan rá a mód, politikai úton, ahol nincs, akár az erőszak eszközeivel is utat tör magának a szocializmus a politikában, a tömegek gondolkozásában s a társadalom egész életében. Ahol még nem volt, megalakul a munkáspárt, mint Görög- és Törökországban. Ahol gyöngébb volt, választásokon tör előre, mint Olaszországban és Bulgáriában. Ahol szétforgácsolódtak az erők , egyesül a proletariátus, mint Angliában, ahol a proletárságnak szocialista lobogó alatt egyesítése fölér egy választási diadallal. Pekingtől Pétervárig, Berlintől Chicagóig forrong a szocialista élet s a proletariátusban tudatossá lett társadalmi erők fenyegetik a kapitalista börtönfalat olyan exotikus népek között és vidékeken is, amelyeket csak most kezdett bevonni uralma körébe a kapitalizmus. A kínai kuli és fekete zulukaffer együtt szervezkednek a délafrikai bányákban s a japáni munkásmozgalom testvéri jobbját az argentínai proletariátus szorítja meg. Elborítja a földgömböt a vörös áradat s az osztályharc tüze az egész földtekén lobog. Nincs sehol béke, mert sehol sem bírja ki a társadalom a tespedés hullaszagát. Nincs sehol béke, mert a béke ma esik a tömegek nyomorán, a tömegek állati butaságán alapulhatna. Nincs és ne legyen béke, mert van.'•• amig van nyomor a világon! Nincs 'és ne legyen béke, amig le nem gyűrtük a kapitalista Mainmort-bálványt és a militáris Molochot ! Folyjon a ka elszántan és vadul, amig a hazug béke //lyett mindenek egyenlő jogán és jóllétén alapuló igaz békét nem teremthetünk /. A belső béke na a kapitalizmus társadalmában : tespedés, visszafejlődés, halál ·n megfordítottja a szocializmus eljövendő békéjének, amely fölöslegessé teszi az osztályharcot, hiszen nem lesz osztály, lehetetlenné teszi a nemzetek harcát, hiszen, minden nemzetet csak kulturális erejével enged érvényesülni. Legyen hát harc, háború a háború ellen, könyörtelen küzdelem a társadalmi békéért, elszánt guerillaharc a nyomor ellen s a nyomorra,alapított társadalom ellen ! És ha millió templomban prédikálják is a krisztusi béke kenetes hazugságát, százmilliók torkából hangzó harckiáltásban fullad a papolás. Százmilliók akarnak harcot, mert a százmilliók emberek akarnak lenni , minden javát akarják, élvezni a földnek , a kultúra napjában boldogan akarnak sütkérezni. -Lesz idő, amikor nem lesz hullaszaga a béke, hanem egyenlők mérkőzésének éltető levegőjét fogja lehelni. De ezt az időt ki kell harcolni: legyen hát harc! Lapunk mai száma 40 oldal.