Népszava, 1914. február (42. évfolyam, 28–51. sz.)

1914-02-01 / 28. szám

1914 február 5. NÉPSZAVA 3 amely a munka­felt­ételek megjavítására irányul, letörjék. A földmunkások már ezer jelét adták annak, hogy menekülni szeretnének a kul­turátlanság és a nyomorúság szorító bilin­cseiből. Nagy, az egész országot átfogó mozgalmak hozták izgalomba a földbirto­kosok maroknyi seregét, kiterjedt sztráj­kok, véres kitörések bizonyították, hogy a földmunkások milliói a legvégsőkig el van­nak keseredve rabszolgatartóik ellen. Vas erőszakkal törték le ezeket a moz­galmakat. Külön törvényt hoztak a föld­munkások ellen, amely alkalmas volt arra, hogy a jobbágyokhoz hasonló helyzetbe kerüljenek, amely lehetővé tette, hogy szi­gorú fogházbüntetésekkel sújtsák azokat, akik gazdasági helyzetük javítására töre­kednek. De még ennél a törvénynél is súlyosabb bilincsként feküdt a földmunká­sokra a rájuk szabadított szolgabirók és csendőrök hadserege. A jog és a törvény arculcsapásával valóságos haj­tó­vadászatot rendeztek a földmunkások mozgalmának lelkes harcosaira, hogy a szervezet fejlő­dését lehetetlenné tegyék. A rabszolgatörvények és a fegyveres erőszak még a nagyvárosok munkásainak mozgalmait is meg tudják ideig-óráig bé­nítani. Az erőszak eszközei hatványozot­tabb mértékben nyilvánulnak meg a köz­ségekben, ahol a szolgabiró korlátlan úl, ahol a csendőrök gaz­munkája ellen nin­csen semmi védelem. Számos megyében tet­ték ilyen módon tönkre a földmunkások mozgalmát. A földmunkásokkal szemben az a joggyakorlat fejlődött ki, hogy anyagi javaikat kell tőlük elrabolni. Tiltott gyü­lekezés címén ítélték el a földmunkások ezreit még abban az esetben is, ha hárman­négyen jöttek össze valamelyik lakásban és a súlyos pénzbírságokat behajtották raj­tuk. Száz és száz földmunkástól elrabolták azt a maroknyi földet, vagy azt a kicsiny kunyhót, amelynek birtokosa volt s ezzel az " embervadászattal visszariasztották mindazokat, akit­et erről az oldalról meg­támadhattak. Azonban a földmunkások mozgalmát tel­jesen letörni még így sem tudták. A brutá­lis üldözések ellenére a földmunkás-szövet­ség még ma is a földmunkások ezreit egye­síti a szervezetben, csupa lelkes, bátor és meggyőződött férfiút, olyan embereket, akiket még a mindenható szolgabíró sem tud a szervezettől távoltartani. Ez bizo­nyítja legjobban, hogy milyen nagy a föld­tőke nyugodt fölénnyel szolgálhatja barbárul a háborús barbárságot és katonai segedelem­mel teheti magát túl holmi szociálpolitikai érdekeken a proletariátussal szemben s mono­póliumot élvez és használ ki az állammal, a kényszerfogyasztóval szemben. A helyzet már ma is az, hogy a militáris fogyasztás szolgála­tába állított tőke átlagban jóval több százalé­kot jövedelmez, mint a ,,polgári" tőke s ez a jö­vedelembeli ellentét a katonai őrülettel, a mili­táris tőke előjogosultságával szükségszerűen fokozódni fog. A militáris tőke teher nélkül, biztos kilátásokkal versenyez civil konkurren­sével Ennek az egyenlőtlen versenynek, mely vol­taképpen kapitalista házi ügy, van olyan folyo­mánya is, amely kezd veszedelmessé válni a kultúrára: a tudomány embereinek, a föltaláló zseniknek elvonása kultúrcéloktól és a tömeg­mészárlás szolgálatába állítása. A közelmúlt­ban még az volt a helyzet, hogy a f­öltalálót nem állították az elé a kédés elé, vagy az em­beriség javára dolgozol és esetleg megfizetünk úgy, ahogy — vagy a tömegmészárlás, a barba­rizmus önkéntese leszel és nagyszerűen űze­tünk. Az Edisonoknak még olyan civiliskolát állított az élet, amelyben megtanulták: ilyen és ilyen a fogyasztótömegek szükséglete, ilyen és ilyen szerkezetet kell kitalálni s akkor hasz­nálsz uj cikket a fogyasztónak vagy megsok­szorozod új géppel a régi cikk termelését — mindkét esetben hasznod lesz találmányod ér­vényesüléséből. Ma már úgy kezd kialakulni a helyzet, hogy az élet erre tanítja a föltalálót, ha a proletár. •A termelő javára találsz föl valamit, azért nem kapsz egy vörös garast sem, ha a fogyasztó és munkások között a szervezkedés vágya. Ha megjön annak a lehetősége, hogy a pro­letárok legelnyomottabbjai szabadon szer­vezkedhessenek, akkor a szövetség roha­mos gyorsasággal fogja behálózni az egész országot és a munkások tízezrei csatlakoz­nak majd a szervezethez. A szövetség jelentése is megállapítja mindazt, amit mi föntebb elmondottunk. A szervezet kiépítését megnehezítették a rossz gazdasági viszonyok és a balkáni há­ború, amely a földmunkások ezreit kény­szerítette arra, hogy egész nyáron a hatá­ron szolgáljanak, ethagyva nyomorgó csa­ládjaikat. Mindezek ellenére a szövetség­nek jelenleg 4000 fizető tagja van, akik heti 10 fillér járulékot fizetnek. A tagjáru­­lékokból a szövetségnek 15.509 korona be­vétele volt, amelyből csupán segélyekre, művelődési célokra és az agitációra 8701 koronát költött el. Fejlődést mutat föl a szövetség alapítása, a „Munka" szövetke­zet is, amely szövetkezeti alapon biztosít munkát a szövetség tagjainak és így hoz­zájárul a szövetség erősítéséhez. Az elért eredmények természetesen ki­csinek látszanak, ha tudjuk, hogy a föld­munkás proletárok millióinak érdeke a földmunkás-szövetség kifejlődése. Azon­ban, ha az adott viszonyokat vesszük figye­lembe, akkor senkinek sincsen joga az el­ért eredményeket lekicsinyelni, hanem el­lenkezőleg bámulattal kell adózni annak a lelkes csoportnak, amely annyi nehézség között rendületlenül megállt a szövetség mellett és amely filléres keresetéből nagy áldozatokat hoz a szövetség érdekében. A szövetség vezetősége joggal mond­hatja el, hogy az adott helyzetben semmi­féle eszközzel sem lehetséges a földmunká­sok mozgalmát hatalmasan kifejleszteni. Hogy a földmunkások a munkásmozgalom­ban elfoglalhassák azt a helyet, amely őket joggal megilleti, ahhoz elsősorban az szük­séges, hogy az ország ázsiai közállapotai megváltozzanak, hogy a szolgabirók és a szuronyok uralmának helyébe a szervezke­dés jogát biztosító törvények jöjjenek. Akik ma a földmunkás-szövetség tagjai közé tartoznak, azok büszkén vallhatják magukat a földmunkás proletárok előhar­cosainak. Osztálytudatosság, lelkesedés, el­szántság és áldozatkészség kell ahhoz, hogy a könyörtelen üldözéssel szemben ezrek és ezrek rendületlenül megmaradjanak a szö­vetség kötelékében. Ezért üdvözöljük a közgyűlés alkalmával a legjobban elnyo­mellékesen a kultúra javára találsz föl valamit, lehet nagy hited, de a hasznod javát a tőke fölözi le, ha ellenben a kulturálatlanság, a tö­meghalál előmozdításának szolgálatába lépsz, akkor először is valamelyik állam pompásan megfizet, másodszor az a nagy előnyöd is meg­van föltaláló­társaid fölött, hogy a találmá­nyodnak nem is muszáj olcsónak lennie, hiszen a militarizmus gavallérosan fizet — a más zse­béből. Pár évvel ezelőtt világszerte föltűnést keltett egy magyar találmány, amely meg is érdemelte a szenzációt: szabad sugarakkal, levegőn és vi­zen át lehet általa elektromos készülékeket igazgatni, vezeték nélküli villamoslámpákat gyújtani, víz alatt a szárazföldről hajót kor­mányozni stb. Micsoda elképzelhetetlen csodá­kat lehetne produkálni ezzel a találmánnyal a kultúra javára, mennyi rövidzárlatos bánya­katasztrófát elkerülni, mennyi tudományos titkot megfejteni a tenger alatt! ... És ez a találmány máig — tudtommal — csak egy téren érvényesül: tenger alatt torpe­dókat akarnak vele kormányozni, óriási ellen­séges hadihajók egész legénységének lemészár­lására. Ez a példa: típus. A levegő meghódításáról mennyi szépet összeálmodtunk annak idején, amikor a repülőgépet föltalálták! Maga a pro­fithajszoló tőke is nagyszerű gyorsulását re­mélte tőle az áru- és személyforgalomnak, új piacokat, új lehetőségeket a terjeszkedésre, új bányákat, új gyártelepeket, a kapitalizmusnak bevonulását oda is, ahol ma csak drága vasút­vonalak árán lehet majd tért hódítania! És az eredmény! Egy csomó artistamutatványon s a rep­ülőgép személyszállító alkalmazására szo­mott munkástestvéreinket meleg szeretet­tel és azt kívánjuk, hogy munkásságuk eredményes legyen! Az osztrák válság. * A parlament elnapolása.11) Bécs, január 30. Délután négy órakor eldőlt a parlament sorsa. Fél egykor megszakították a kép­viselőház ülését, hogy alkalmat adjanak az obstruálóknak a kormánnyal való tárgya­lásra. A cseh agráriusok és cseh radikáli­sok obstrukciójának az indító oka tulaj­donképpen nem egészen világos. Az ob­strukcióra vonatkozó határozatukban azt állították, hogy az obstrukcióval rá akar­ják szorítani a kormányt a csehországi al­kotmányellenes állapotok megszüntetésére. A mai tárgyalások alkalmával pedig azt kérték a kormánytól, hogy adjon biztos terminust, amelyen belül elrendeli a cseh tartománygyűlési választásokat és a tarto­mánygyűlést összehívja, amire a kormány azt felelte, hogy előzetes megegyezés nél­kül az újonnan megválasztott tartomány­gyűlés megint csak obstruálna. A tárgya­lások azonban nem vezettek eredményre és így a gyűlést négy órakor újra megnyitot­ták, hogy alkalmat adjanak az elnöknek a panaszkodásra, amely szerint az ob­struálók lehetetlenné teszik a parlament eredményes munkálkodását, jóllehet a par­lament többsége dolgozni akar. Panaszko­dását pedig azzal végezte az elnök, hogy az­ ülést berekeszti és a legközelebbi ülés időpontját írásban fogja tudatni. Ez az elnöki bejelentés a jelenlegi körül­mények között annyit jelent, hogy a par­lament immár nem ülésezik és holnap vagy holnapután elnapolják. Az nem valószínű, hogy az ülésszakot berekesszék, mert ez­zel halomra döntenék a bizottságok eddigi munkáját és így a legközelebbi ülésszak­ban a legsúlyosabb körülmények között elölről kellene mindent kezdeni. Az ülés­szak berekesztése ugyan azzal a kellemes következménnyel járna a kormányra nézve, hogy a képviselők mentelmi joga meg­szűnne, de mert ez a már említett okokból nem az obstruálókat, hanem inkább a dol­­ t) Tudósítónk cikke még az elnapolás ki­hir­detése előtt íródott. nyúló némi gyönge kísérleteken fölül csak az, hogy van egy újabb bombavető és kémlelő hadi eszköz, van egy újabb militarista iparág, újabb hadiköltség légi flottája. Vagy: milyen szép is volt „A hódító Bobui" repülőgépe mellett Nemo kapitány tengeralatt­járója! Mennyi szép fantazmagóriát élesztge­tett az embernek Verne, a kulturem­ber, a Nau­tilusszal! És a tengeralattjárókat még a re­pülőgépnél is jobban kisajátította a militariz­mus. Civil repülőgép van, de civil vízalattjáró nincs. A víz alá merülő hadi szörnyetegek célja nem a közlekedés előmozdítása, nem a tenger­fenék tudományos kutatása, a tengeralattjáró eddig csakis a tömeggyilkolás céljaira épült. A legutóbbi évtized nagy technikai sikere a vízen és levegőben haladó felemás­ közlekedő­eszköz, a hidroplán, meg az az automobil is, amely, ha kell, csónakká változtatható. Egyik sem lett a közlekedés eszköze, de mindkettőre ágyút szerelnek s az előbbi bombavető szer­szám is. Azután: a vasutpolitika mindjobban elvonó­dik a kereskedelmi forgalom igényeinek való szolgálattételtől s mindjobban ,segédszközévé válik a stratégsiának. A hajóépítés technikai haladását pedig a dreadnoughtok fölözik le. A drótnélküli telegrafálás civilnek drága s legfel­jebb a tengeren szolgálja a civil tőkét, a civil személybiztosságot — de a világ Marconi­állomásainak javarész© katonai. A robbantó­szerek mind hatásosabbá tételének egész törté­nete, egész irodalma és rengeteg föltaláló­ mun­kája van. — elmondhatná-e ezt a robbanószerek erejének ipari fölhasználását célzó technika-ág magáról? A dinamitot nem tudjuk még motor­hajtásra használni, mint a benzint, de hány

Next