Népszava, 1914. június (42. évfolyam, 128–152. sz.)

1914-06-10 / 135. szám

XLII. évfolyam. Budapest, 1914 junius 10. szerda. 135. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: «öT évre ....... 21.— tor.­­ negyed évre «.— kor. fél évi« 12.— kor. r­egiy hóra 2.— kor. A „SZOCIALIZMUS" sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VI., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Elvtársak! Munkások! Ma, szerdán este valamennyi választókerületben röpiratot osztogatunk, hogy a főváros lakosságát a Elvtársak, ott legyetek! vasárnapi összeírási munka fontosságára figyelmeztessek. A párttitkárság. Reggeli és tiszta ágyházat. Az az úr, aki valamelyik kávéházban vé­letlenül a Népszavát vette elő most az egy­ezer szokott lapjai helyett,­­ tegye le a ke­séből a lapunkat. Nem akarjuk megzavarni a kényelmében. Tiszta, puha ágyból kelt föl, jól megmosdott és most, mielőtt a hi­vatalába vagy az üzletébe menne, jó ét­vággyal akar reggelizni. Előtte van a jó habos kávé, vaj és zsemlye, amelyet esetleg — pápai lisztből sütöttek. És éppen ennek az eshetőségnek szemmel tar­tásával kö­nyörgünk — nem az istenre, hanem jó ét­vágyára : tegye le ezt a lapot, tegye le, ha jót akar ! Ha le nem teszi, magára vessen és olvassa el ezt a szociális helyzetképet, amelyet alá­zatos kérés formájában a pápai m­olnárle­gények terjesztettek pünkösd előtt a mes­terekhez : Tekintetes Molnármester Uraknak, Pápán. Mi, alulirott összes pápai molnársegédek azon tiszteletteljes kérelemmel fordulunk a tekintetes Molnármester Urakhoz, hogy az alább írt kérelmeinket szíves figyelmükbe venni méltóztassanak. 1. Karácsony, húsvét és pünkösd ünnepe­, b­en teljes 60 órai munkaszünetet kérünk; 2. Karácsony, húsvét és pünkösd két-két ünnepnapjaira reggeli, ebéd és vacsorapénz fejében napi 5 koronát kérünk ; 3. vidékre való menéskor ebédpénz fejé­ben 1 koronát kérünk; 4. a megőrölt nyerstermények métermá­zsája u­tán a bejárónak 14 fillért, a kő- és hen­gerőrnek 10 fillért, a daratisztítónak 8 fil­lért, a felöntőnek 11 fillért kérünk ; 5. a fizetést minden hó 2-án kérjük eszkö­zölni ; 6. vizfogás napjaira naponként 1 korona munkadíjat, azonkívül reggelit, ebédet, uzsonnát és vacsorát kérünk ; 7. a vizfogási hétben a munkaidő reggel 7­ órától este 6 óráig tartson; 6. tekintettel terhes munkánkra, az eddi­gieknél kissé jobb élelmezést és ezenkívül minden egyes embernek reggelit kérü­nk ; 9. koptató tisztítására, por rostálására, lámpák tisztogatására, az ezen dologra föl­fogadott munkással külön egyezség tárgyát képezzen ; 10. külső munkák elvégzésére a munkás nem kötelezhető ; 11, hetenként 7 kilogram jó minőségű ke­nyeret és havonként tiszta ágyhuzatot ké­rünk. Azon reményben, miszerint a tek. Mester Urak ezen méltányos kérelmünket teljesitik, szives válaszukat május el-ére, azaz pün­kösd vasárnapra kérjük. "Ahány kérés, annyi döbbenet. Hát Pá­pán még karácsonykor, húsvétkor sincsen a malmokban munkaszünet . Hát ott a 11 órai munkaidő bevezetését még kérni kell ? (Ámbár csak „vizfogás" idejére kérik csak a szerencsétlenek, amikor víz hijján úgyis áll a malom, s amikor van elég víz, akko­rára még a 11 órás vívmányt remélni sem merik.) Hát Pápán még a középkori céh­idők rendszere szerint maga élelmezi a mester a legényt és ez az élelmezés­i kop­laltatás ? ! Hát még az is lehetséges, hogy a kora hajnaltól délig izzadó munkás reg­gelit sem kap ? ! Hát azok a szerencsétlen páriák, akik a kenyerünkhöz való lisztet ké­szítik, havonta egyszer sem kapnak tiszta ágyhuzatot ! ! Hát ezek olyan förtelmes piszokban élnek a mester urak kegyes jó­voltából, hogy a fekvőhelyükön esztendős a piszok ? ! És ebből a piszokfészekből, eb­ből a bacillus-tenyésztő telepből másznak ki hajnalban, kialvatlanul, szennyesen, hogy megkezdjék éhesen, reggeli nélkül, a 12 vagy 14, vagy még többórás robotot és fullasztó por, tüdőroncsoló lisztpor köze­pette köpködjék tele bacillusok millióival azt a lisztet, amelyből a finom urak friss, reggeli süteménye készül! Katonalovak alá az előírás szerint há­rom naponkint friss almot kell rakni : azok, akik a kenyerünk lisztjét csinálják, könyö­rögni kénytelenek havonta friss ágy hazatért! Sőt nemcsak könyörögni kell. Mer­t ne tessék hinni, hogy a tekintetes pápai molnármester urak azt felelték pün­kösd vasárnapra a céh­beli legényeknek : jól van fiuk, belőletek élünk, gazdagszunk, hát lesz ezentúl reggeli is, tiszta ágy is. Nem. A pápai molnárcéh mást felelt. Egé­szen mást. Egyetlen szóba sűríthető a vá­lasz : ez a szó formájában más, de értelmé­ben annyi, mint: semmit­­. Nem adnak reg­gelit. Nem engedik le 11 órára a munkát akkor sem, ha áll a malom, nem adnak tiszta ágyat, nem adnak karácsonyi, pün­kösdi, húsvéti munkaszünetet sem. Fullad­jon a piszokba, pusztuljon a végtelen mun­kába és éhségbe az a nyomorult, aki a más kenyerének lisztjét és a molnármester urak hasznát előteremti ! Hogy a pápai liszt bacillusok milliárd­jait hurcolja szét a világban,­­ bánják is azt a mester urak. Nekik elég, ha megve­szik a szennyes lisztet és elég, hogy a ható­ságok elnézik a malmoknak éheztető bör­tönné és bacillus-tenyésztő teleppé alakulá­sát. Nekik elég, hogy szabad tenniök azt, amit tesznek, hogy hatósági engedelemmel gyártják nagyban a tüdővészt és egyéb nyavalyákat. A pápai molnármester urak­ban is él a kapitalista öntudat, nem­csak a budapesti malombárókban : tudják, hogy nekik minden szabad s aszerint cselekszenek. És a pápai molnármunkásoknak sztráj­kolniok kell a havonta friss ágyhuzatért, a reggelijükért, a 11 órás munkanapért — kivételes időkben és rendes munkaszünet­­ért nem vasárnap, hanem csak nagy ünne­peken ! Sztrájk a reggeliért és havonta egyszer tiszta ágyért — ilyesmit olvasni is legföl­jebb a munkásmozgalmak régmúlt törté­netében lehet. Valamikor, száz év előtt, a kartista forradalmat előző időkben Angliá­ban is történt ilyesmi, az orosz munkásmoz­galmak kezdetéről is hallani félszázad előtt elmúlt ilyen borzalmakat. De ma­­ ! És egy olyan országban, amely kifelé állandóan szociálpolitikai haladottságának hamis fé­nyében szeretne tündökölni ? !... Rettenetes, hogy így van, de­­ természe­tes is. A külföld elkápráztatására csinált törvénynek, amely elrendeli a vasárnapi szünetet, sokféle kivétele közé a malombá­rók kedvéért a malmok is bejutottak. A 12 és 14 vagy még több órás munkanap ellen nincs törvény. Az meg még eszük ágában sem volt a külföld felé szociálpolitizáló uraknak, hogy „teljes ellátás" örvén éhez­tető börtönöket, a munkásra és a fogyasztó közönségre halálosan veszedelmes bacillus­telepeket betiltsa. A pápai molnármester párnáinak fekvőhelyén tetvek, poloskák, svábok ezrei tenyészhetnek, tüdejükből gyönyörűen viruló tüdővészbacillus-telepek köpődnek, — miért ne? Legföljebb a lisztbe őrlődik bele az az állatvilág, amelyet a ke­nyérbe teljes életnagyságban sírt bele a pesti pék, aki hasonló életkörülmények kö­zött nyomorgatja a munkásokat. Uraságod­nak, aki óvatlanul mégis elolvasta ezt a cikket,­­mindegy, ha részletekben vagy egészben reggelizik tetveket, svábokat és félig sült, de azért hamar erőre kapó tüdő­vész-bacillusokat. És a hatóságoknak is mindegy. A kor­mánynak is mindegy. Nekik fontosabb dol­guk van: sztrájktörvényt készítenek elő, hogy a szabotázs meg nem is értett műki­fejezésének és a dolgozni akarók védelmé­nek örvén lehetetlenné tegyék, hogy a pá­pai molnárlegény reggelizzék és havonta egyszer tiszta ágyneműt kapjon és a pesti pékmunkás megszabaduljon a poloskák özönétől, amelyet most táplál és legjobb akarata ellenére is a kenyérbe süt... Ez a köze uraságodnak, akit esetleg hiába intettünk a cikk végigolvasásától, a sztrájktörvényhez, ez a köze az óriási ma­gyar halandósági aránynak a Tisza-ura­lomhoz és a most már szervezkedő pápai Lapunk mai száma 18 oldal*

Next