Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)
1914-07-01 / 153. szám
Liebmann erre kijelenti, hogy nem akarja a kongresszus egységes állásfoglalását megzavarni és ezért indítványuk a tömegsztrájkra vonatkozó részét visszavonja. Schauer rámutat a kapitalisták szervezett terrorizmusára és hangsúlyozza, hogy ezzel a terrorizmussal szemben a munkásságnak semmiféle védekező eszköztől nem szabad visszariadnia. A tőkések terrorizmusa különösen a kizárásokban nyilvánul meg. Az sem ismeretlen jelenség, hogy a kapitalisták a bíróságokat is igyekeznek tendenciózus beállításokkal és hazug rémmesékkel befolyásolni. Fröhlich (akit a vállalkozók hazug besúgásai juttattak több évi fogsághoz és aki csak nemrég szenvedte el büntetését), utal arra, hogy a vállalkozóknak a munkások terrorizmusán való jajgatása egyenes arculcsapása az igazságnak. A munkáság üldözésére csak a tömegsztrájkkal kellene felelni. Leipart javaslatára a kongresszus Fröhlich elvtárssal szemben, akinek súlyos áldozatot kellett hoznia a munkásmozgalomért, rokonszenvét fejezi ki. Knoll emlékeztet a munkásmozgalommal szemben megnyilvánuló hatósági terrorizmusra. Ezután Schlicke újból kéri javaslatának a változatlan elfogadását. A kongresszus Liebmann indítványát elveti és a határozati javaslatot egyhangúlag elfogadja. A kongresszus most áttér a szakszervezetek kölcsönös együttműködéséről szóló szabályzathoz benyújtott indítványok fölött való szavazásra. A választott bírósági döntések megfelebbezésére vonatkozóan a vasmunkások nevében Schlicke a következő szövegezést ajánlja: A választott bíróság döntése, ha azt a kézbesítéstől számított egy hónapon belül nem kifogásolják, végleges és kötelező. A választott bíróság döntése ellen csak az esetben lehet a vezetőségek értekezlete előtt panaszt emelni, ha a döntés ellentétben áll a szakszervezkedés alapelveivel. A vezetőségek értekezlete megvizsgálja a panaszt, újabb választott bíróság elé utalhatja a vitás kérdést vagy el is utasíthatja a panaszt A kongresszus végre hosszabb vita után kimondja, hogy a hatásköri súrlódások elintézését a jövőben a választott bíróságokra bízza. Azt az indítványt, amely a választott bírósági döntésekkel szemben a vezetőségi értekezletekhez való felebbezés jogát követeli, 370 szavazattal 65 ellenében elveti és nagy többséggel elfogadja Schlicke javaslatát. Az üzemi szervezetek létesítésére irányuló indítványokat elvetik. Erre azután a gyári és községi munkások szavazatai ellenében a szabályzatot teljes egészében elfogadják. A szavazás után Brey a gyári munkások szövetsége nevében a következő nyilatkozatot olvassa föl: A gyári munkások képviselői sajnálkozásukat fejezik ki afölött, hogy a kongresszus elutasította az üzemi szervezetek létesítésére irányuló indítványokat. Ők a kongresszus döntése után is abban a véleményben vannak, hogy a termelési folyamat koncentrációja és a technika fejlődése egyre inkább elkerülhetetlenné teszik az üzemi szervezkedést A gyári munkások képviselői továbbá abban a véleményben vannak, hogy a kongresszus döntése csak fokozni fogja a hatásköri súrlódásokat és az ellentéteket, ők ezért nyomatékosan elhárítanak magukról minden felelősséget. A nyilatkozat fölolvasása után nagy zaj keletkezett amelynek csillapodtával Heckmann kijelenti, hogy a községi munkások szövetségének a képviselői csatlakoznak Brey nyilatkozatához. Leipart elnök azt hiszi, hogy kötelességet teljesít, ha kijelenti, hogy a kongresszus többsége érett megfontolás után és abban az erős meggyőződésben hozta a határozatait, hogy ezzel a munkásmozgalom érdekét szolgálja. A kongresszus ekkor áttért a munkaközvetítés kérdésének a tárgyalására. Neumann előadó a benyújtott határozati javaslat kapcsán vázolja a hatóságoknak és a vállalkozóknak azt az aknamunkáját, amelyet a munkásoktól rendszeresített munkaközvetítés ellen folytatnak. A határozati javaslat a paritásos alapon álló szakszervezeti munkaközvetítés elismerését követeli. A javaslatot rövid vita után elfogadják. A továbbitárgyalást a hatodik napra halasztják. NÉPSZAVA 1914 június 1 A Sarajevo Ostromáriajíót Boszniában. — Véres töntetések a szerteek ellen. — gyujtogatnak, g^aSteiraak— A katonamf sjgffisStara sxemEeIf — Háromszáz szerteet Setas'lezSffitttak» A foglyokat kihozzák. — izgalmaik Eágrófo&as*. — A k@z$s pewsypymSnisster és Bosznia tartományi főnöke lemondanak» — & temetés. * .* * i f fellel a freieiüssel !» * .* ,A trónörököspár holttestét viszik már Bécs felé, hogy örök nyugalomra helyezzék. A véres merénylet színhelyén, Sarajevóban és annak határain túl nincs nyugalom. A merénylet nyomán fölszabadult indulatok tobzódnak Bosznia városaiban. Romboltak, gyújtogattak és gyilkoltak az emberek, meg akarják bosszulni a trónörökös halálát és megindult a szerbek üldözése Boszniában. A katonaság nyugodtan tűri, hogy a tömeg gyújtogasson, fosztogasson és gyilkoljon. Ezt azzal indokolják meg, hogy nem lőhetnek azokra az emberekre, akik felháborodásukat ilyen módon fejezik ki. A nyomozás serényen folyik. Két nap alatt vagy háromszáz embert tartóztattak le, akiket azzal gyanúsítanak, hogy valamilyen közük van a merénylethez. Vallatják a letartóztatottakat és a merénylőket, de vallomásaik nem kerülnek nyilvánosságra. A börtönök már zsúfolásig megteltek. A foglyokat brutális módon kínozzák. A merénylet a politikában is nagy hullámokat ver. Keresik most, ki a felelős a merényletért ? Hír szerint Bilinski közös pénzügyminiszter és Potiorek táborszernagy, Bosznia-Hercegovina tartományi főnöke, akiket a merénylet miatt mulasztással vádolnak, lemondanak. Érdemlegesen lapunk első helyén méltatjuk az eseményeket, itt az újabb híreket közöljük : Rombolás, pusztítás. Jelentettük már, hogy a merénylet után, amikor kitudódott, hogy a tettesek szerbek, a lakosság a szerbek ellen mindenfelé támadást intézett. Hétfőn reggel 8 óra tájban 50—60 tagú csoportok, szám szerint körülbelül 20-an, indultak el a városba tüntetni a szerbek ellen. Minden csoport vezetőjének volt egy jegyzéke, amelyre föl voltak írva a szerb üzlett tulajdonosok és azok a szerbek, akik a nacionalista mozgalmakban résztvesznek. Több csoportnál fekete-sárga vagy bosnyák, egynéhánynál magyar nemzeti lobogók voltak. Végigmentek az utcákon a tüntető csapatok, magukkal hordozták Feenc József és néhai Erzsébet királyné arcképét. Behatoltak a följegyzett szerbek lakásába, megostromolták a szerb nemzeti bankot és sorra járták a szerb nacionalista vezérek lakását. A bútorokat kidobálták az utcára, mindent, ami a kezük ügyébe esett, öszszevagdaltak és összetörtek. A szerb társaskörből a billiárdasztalt is kidobták az utcára. Legnagyobb volt a tüntetés az Európa-szálló előtt. Jestanovics összes arany és ezüst evőkészleteit kidobálták. A szállodát vasárnap és a hétfői nap folyamán háromszor is megostromolták, még a terraszt is, úgy hogy egy darab nem maradt épen a szállóban. A „Srbska Bjecs" szerkesztőségét teljesen lerombolták és erősen megrongálták a metropolita lakását, a szerb iskolát és több szerb egyesület épületét is. Még a magánházakba is berontottak és Prujanovics posztókereskedő feleségének összes ékszereit és minden értéktárgyát, körülbelül 40.000 korona értékben, elvitték, úgy hogy mára a jómódú ke-ereskedő koldus lett. A biztosító társaságok vis majornak tekintik a rombolást és fosztogatást, ezért nem akarják kifizetni a biztosítási összegeket. A károsult emberek érdekelődtek a magisztrátusnál, hogy tesz-e vala-mit az érdekükben, de eddig választ nem kaptak. A zavargásokkal és rombolásokkal okozott kár eddig több mint egy millió ko-rona. A statárium. A borzalmas pusztítás és rombolás meggátlására — amint már jelentettük — Potiorek táborszernagy, tartományi főnök Sarajevo városára és kerületére statáriumot rendelt el. Hétfőn este 6 órakor ragasztották ki az erről szóló plakátokat. A kormánybiztosi hivatal két tisztviselője ulánus katonaságtól körülvéve, kocsikon bejárja a várost. A kocsi minden sarkon megáll, trombitával jelt adnak, azután a kormányzósági tisztviselő fölolvassa a statárium elrendelését, majd kiragasztja a rendeletet az utcasarkokra. A rendelet szövege a következőképen szól: Hirdetmény. A főtörvényszék elnökével és a főállamügyésszel egyetértésben elrendelem Sarajevo városának és Sarajevo kerüle-tének területére a statáriumot a következő büntettek miatt: 1. Hazaárulás büntette (111—115. §). 2. A haderő ellen elkövetett bűntett (11l— 138. $). 3. A közrend megzavarásának büntette (142. §). 4. Felkelés büntette (144—148. §). 5. Zendülés büntette (149—150. 6. A 157., 159., 161. u.c, 163., 165., 173., 175. §-okban meghatározott esetekben elkövetett nyilvános erőszakosság büntette. 7. Gyilkosság büntette (209—213. §). 8. Agyonütés büntette (215—217. §). 9. Súlyos testi sértés büntette (228—233. §). 10. Gyújtogatás büntette (242—247. §). 11. Rablás büntette (243—249. §). 12. Az előbb említett büntettek elpalástolásának büntette (294—302. §) miatt. Mindezeket a bűntetteket halálbüntetés sújtja. Ezt azzal a paranccsal teszem közzé, hogy mindenki halálbüntetés terhe mellett köteles tartózkodni minden lázadó összejöveteltől, erre való izgatástól és ebben való résztvételtől és alkalmazkodni tartozik az e bűntettek megakadályozására tett hatósági intézkedésekhez. Sarajevo, 1914 junius 29. Potiorek. A statáriummal kapcsolatosan Gerde kormánybiztos a rend érdekében a következő hirdetményt bocsátotta ki: 1. Minden lakásváltoztatást az előírásos blankettán három órán belül be kell jelenteni. 2. A kávéházakat és vendéglőket este nyolc órakor be kell csukni. 3. A házak kapuit este 8 órakor be kell zárni. 4. Háromnál több ember nem mehet egy csoportban. 5. Tizenöt évesnél fiatalabb iskolásfiúk és mások este 7 órán túl nem mehetnek ki az utcára. 6. Az utcán nem szabad ácsorogni. Mindez ellen vétők két hónapi fogházzal vagy 1000 korona pénzbüntetéssel bűnhődnek. A statárium kihirdetése után a városban külsőleg helyreállott a nyugalom. Gerde kormánybiztos a trónörökös és neje ellen elkövetett merénylet után öngyilkosságot akart