Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)

1914-07-01 / 153. szám

Liebmann erre kijelenti, hogy nem akarja a kongresszus egységes állásfoglalását megza­varni és ezért indítván­yuk a tömegsztrájkra vonatkozó részét visszavonja. Schauer rámutat a kapitalisták szervezett terrorizmusára és hangsúlyozza, hogy ezzel a terrorizmussal szemben a munkásságnak sem­miféle védekező eszköztől nem szabad vissza­riadnia. A tőkések terrorizmusa különösen a kizárásokban nyilvánul meg. Az sem ismeret­len jelenség, hogy a kapitalisták a bíróságokat is igyekeznek tendenciózus beállításokkal és hazug rémm­esékkel befolyásolni. Fröhlich (akit a vállalkozók hazug besúgásai juttattak több évi fogsághoz és aki csak nem­rég szenvedte el büntetését), utal arra, hogy a vállalkozóknak a munkások terrorizmusán való jajgatása egyenes arculcsapása az igaz­ságnak. A munkáság üldözésére csak a tömeg­sztrájkkal kellene felelni. Leipart javaslatára a kongresszus Fröhlich elvtárssal szemben, akinek súlyos áldozatot kellett hoznia a munkásmozgalomért, rokon­szenvét fejezi ki. Knoll emlékeztet a munkásmozgalommal szemben megnyilvánuló hatósági terroriz­musra. Ezután Schlicke újból kéri javaslatának a változatlan elfogadását. A kongresszus Lieb­mann indítványát elveti és a határozati javas­latot egyhangúlag elfogadja. A kongresszus most áttér a szakszervezetek kölcsönös együttműködéséről szóló szabályzat­hoz benyújtott indítványok fölött való szava­zásra. A választott bírósági döntések megfeleb­bezésére vonatkozóan a vasmunkások nevében Schlicke a következő szövegezést ajánlja: A választott bíróság döntése, ha azt a kéz­besítéstől számított egy hónapon belü­l nem ki­fogásolják, végleges és kötelező. A választott bíróság döntése ellen csak az esetben lehet a vezetőségek értekezlete előtt panaszt emelni, ha a d­öntés ellentétben áll a szakszervezkedés alapelveivel. A vezetőségek értekezlete meg­vizsgálja a panaszt, újabb választott bíróság elé utalhatja a vitás kérdést vagy el is utasít­hatja a panaszt A kongresszus végre hosszabb vita után ki­mondja, hogy a hatásköri súrlódások elintézé­sét a jövőben a választott bíróságokra bízza. Azt az indítványt, amely a választott bírósági döntésekkel szemben a vezetőségi értekezletek­hez való felebbezés jogát követeli, 370 szavazat­tal 65 ellenében elveti és nagy többséggel elfo­gadja Schlicke javaslatát. Az üzemi szervezetek létesítésére irányuló in­dítványokat elvetik. Erre azután a gyári és községi munkások szavazatai ellenében a sza­bályzatot teljes egészében elfogadják. A szava­zás után Brey a gyári munkások szövetsége nevében a következő nyilatkozatot olvassa föl: A gyári munkások képviselői sajnálkozásukat fejezik ki afölött, hogy a kongresszus elutasította az üzemi szervezetek létesítésére irányuló indít­ványokat. Ők a kongresszus döntése után is abban a véleményben vannak, hogy a termelési folyamat koncentrációja és a technika fejlődése egyre inkább elkerülhetetlenné teszik az üzemi szervezkedést A gyári munkások képviselői továbbá abban a véleményben vannak, hogy a kongresszus döntése csak fokozni fogja a hatás­köri súrlódásokat és az ellentéteket, ők ezért nyomatékosan elhárítanak magukról minden felelősséget. A nyilatkozat fölolvasása után nagy zaj ke­letkezett amelynek csillapodtával Heckmann kijelenti, hogy a községi munká­sok szövetségének a képviselői csatlakoznak Brey nyilatkozatához. Leipart elnök azt hiszi, hogy kötelességet tel­jesít, ha kijelenti, hogy a kongresszus többsége érett megfontolás után és abban az erős meg­győződésben hozta a határozatait, hogy ezzel a munkásmozgalom érdekét szolgálja. A kongresszus ekkor áttért a munkaközvetí­tés kérdésének a tárgyalására. Neumann előadó a benyújtott határozati javaslat kapcsán vá­zolja a hatóságoknak és a vállalkozóknak azt az aknamunkáját, amelyet a munkásoktól rend­szeresített munkaközvetítés ellen folytatnak. A határozati javaslat a paritásos alapon álló szak­szervezeti munkaközvetítés elismerését köve­teli. A javaslatot rövid vita után elfogadják. A további­­tárgyalást a hatodik napra halasztják. NÉPSZAVA 1914 j­ú­ni­us 1 A Sarajevo Ostromáriajíót Boszniában. — Véres tö­ntetések a szerteek ellen. — gyujtogatnak, g^aSteiraak­­— A katona­mf sjgffisStara sxemEeIf­ — Háromszáz szerteet Setas'lezSffitttak» A foglyokat kihozzák. — izgalmaik Eágrófo&as*. — A k@z$s pewsypymSnisster és Bosznia tartományi főnöke lemonda­nak» — & temetés. * .* * i f fellel a freieiüssel !» * .* ,A trónörököspár holttestét viszik már Bécs felé, hogy örök nyugalomra helyezzék. A véres merénylet színhelyén, Sarajevóban és annak határain túl nincs nyugalom. A merénylet nyomán fölszabadult indulatok tobzódnak Bosznia városaiban. Romboltak, gyújtogattak és gyilkoltak az emberek, meg akarják bosszulni a trónörökös halá­lát és megindult a szerbek üldözése Bosz­niában. A katonaság nyugodtan tűri, hogy a tö­meg gyújtogasson, fosztogasson és gyilkol­jon. Ezt azzal indokolják meg, hogy nem lőhetnek azokra az emberekre, akik felhá­borodásukat ilyen módon fejezik ki. A nyomozás serényen folyik. Két nap alatt vagy háromszáz embert tartóztattak le, akiket azzal gyanúsítanak, hogy valami­lyen közük van a merénylethez. Vallatják a letartóztatottakat és a merénylőket, de vallomásaik nem kerülnek nyilvánosságra. A börtönök már zsúfolásig megteltek. A foglyokat brutális módon kínozzák. A merénylet a politikában is nagy hul­lámokat ver. Keresik most, ki a felelős a merényletért ? Hír szerint Bilinski közös pénzügyminiszter és Potiorek táborszer­nagy, Bosznia-Hercegovina tartományi fő­nöke, akiket a merénylet miatt mulasztás­sal vádolnak, lemondanak. Érdemlegesen lapunk első helyén méltat­juk az eseményeket, itt az újabb híreket kö­zöljük : Rombolás, pusztítás. Jelentettük már, hogy a merénylet után, amikor kitudódott, hogy a tettesek szerbek, a lakosság a szerbek ellen mindenfelé táma­dást intézett. Hétfőn reggel 8 óra tájban 50—60 tagú csoportok, szám szerint körülbe­lül 20-an, indultak el a városba tüntetni a szerbek ellen. Minden csoport vezetőjének volt egy jegyzéke, amelyre föl voltak írva a szerb üzlett tulajdonosok és azok a szerbek, akik a nacionalista mozgalmakban részt­vesznek. Több csoportnál fekete-sárga vagy bosnyák, egynéhánynál magyar nemzeti lo­bogók voltak. Végigmentek az utcákon a tüntető csapatok, magukkal hordozták Fe­­­enc József és néhai Erzsébet királyné arc­képét. Behatoltak a följegyzett szerbek laká­sába, megostromolták a szerb nemzeti ban­kot és sorra járták a szerb nacionalista ve­zérek lakását. A bútorokat kidobálták az ut­cára, mindent, ami a kezük ügyébe esett, ösz­szevagdaltak és összetörtek. A szerb társas­körből a billiárdasztalt is kidobták az utcára. Legnagyobb volt a tüntetés az Európa-szálló előtt. Jestanovics összes arany és ezüst evő­készleteit kidobálták. A szállodát vasárnap és a hétfői nap folyamán háromszor is meg­ostromolták, még a terraszt is, úgy hogy egy darab nem maradt épen a szállóban. A „Srbska Bjecs" szerkesztőségét teljesen le­rombolták és erősen megrongálták a metro­polita lakását, a szerb iskolát és több szerb egyesület épületét is. Még a magánházakba is berontottak és Prujanovics posztókeres­kedő feleségének összes ékszereit és minden értéktárgyát, körülbelül 40.000 korona érték­ben, elvitték, úgy hogy mára a jómódú ke-e­reskedő koldus lett. A biztosító társaságok vis majornak tekintik a rombolást és foszto­gatást, ezért nem akarják kifizetni a biztosí­­tási összegeket. A károsult emberek érdeke­lődtek a magisztrátusnál, hogy tesz-e vala-­­mit az érdekükben, de eddig választ nem kaptak. A zavargásokkal és rombolásokkal okozott kár eddig több mint egy millió ko-­­rona. A statárium. A borzalmas pusztítás és rombolás meg­gátlására — amint már jelentettük — Potio­rek táborszernagy, tartományi főnök Sara­jevo városára és kerületére statáriumot ren­delt el. Hétfőn este 6 órakor ragasztották ki az erről szóló plakátokat. A kormánybiztosi hivatal két tisztviselője ulánus katonaságtól körülvéve, kocsikon bejárja a várost. A kocsi minden sarkon megáll, trombitával jelt ad­nak, azután a kormányzósági tisztviselő föl­olvassa a statárium elrendelését, majd kira­gasztja a rendeletet az utcasarkokra. A ren­delet szövege a következőképen szól: H­irdetmény. A főtörvényszék elnökével és a főállamügyésszel egyetértésben elrende­lem Sarajevo városának és Sarajevo kerüle-­­tének területére a statáriumot a következő büntettek miatt: 1. Hazaárulás büntette (111—115. §). 2. A haderő ellen elkövetett bűntett (11l— 138. $). 3. A közrend megzavarásának büntette (142. §). 4. Felkelés büntette (144—148. §). 5. Zendülés büntette (149—150. 6. A 157., 159., 161. u.c, 163., 165., 173., 175. §-okban meghatározott esetekben elkövetett nyilvános erőszakosság büntette. 7. Gyilkosság büntette (209—213. §). 8. Agyonütés büntette (215—217. §). 9. Súlyos testi sértés büntette (228—233. §). 10. Gyújtogatás büntette (242—247. §). 11. Rablás büntette (243—249. §). 12. Az előbb említett büntettek elpalástolá­sának büntette (294—302. §) miatt. Mindezeket a bűntetteket halálbüntetés sújtja. Ezt azzal a paranccsal teszem közzé, hogy mindenki halálbüntetés terhe mellett köteles tartózkodni minden lázadó összejö­veteltől, erre való izgatástól és ebben való résztvételtől és alkalmazkodni tartozik az e bűntettek megakadályozására tett hatósági intézkedésekhez. Sarajevo, 1914 junius 29. Potiorek. A statáriummal kapcsolatosan Gerde kor­mánybiztos a rend érdekében a következő hirdetményt bocsátotta ki: 1. Minden lakásváltoztatást az előírásos blankettán három órán belül be kell jelen­teni. 2. A kávéházakat és vendéglőket este nyolc órakor be kell csukni. 3. A házak kapuit este 8 órakor be kell zárni. 4. Háromnál több ember nem mehet egy csoportban. 5. Tizenöt évesnél fiatalabb iskolásfiúk és mások este 7 órán túl nem mehetnek ki az utcára. 6. Az utcán nem szabad ácsorogni. Mindez ellen vétők két hónapi fogházzal vagy 1000 korona pénzbüntetéssel bűnhőd­nek. A statárium kihirdetése után a városban külsőleg helyreállott a nyugalom. Gerde kor­mánybiztos a trónörökös és neje ellen elkö­vetett merénylet után öngyilkosságot akart

Next