Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)
1914-07-25 / 174. szám
1914 július 22. A berlini lapok természetesen vezető helyen foglalkoznak a jegyzékkel.. A „Lokalanzeiger" ezt írja: A belgrádi illetékes köröknek most már tudniok kell hogy nincsen idő húzásra-halasztásra. Ausztria-Magyarország jegyzékére föltétlenül válaszolni kell. Az iaaz. hoon a jegyzékben foglaltak egyenesen, beleütköznek Szerbia felségjogaiba, de Bécsben, nagyon jól tudják, hogy mit csinálnak. Végre itt volt a legfőbb ideje annak, hogy tiszta helyzetet teremtsenek és a monarchiának első kötelessége a saját biztosságáról gondoskodni. A „Vossische Zeitung". Szerbia semmi körülmények között nem térhet ki az egyenes válaszadás elől. Az osztrák-magyar monarchia követelései világosak és félre nem érthetők. Ausztria-Magyarország rendőrkézzel akar végre világos helyzetet teremteni Szerbiában és ez a rendőrkéz maga Ausztria-Magyarország akar lenni. A béke reménye még nem veszett el teljesen, de csak egy hajszálon függ. Azt egész Európa elismeri, hogy Ausztria-Magyarország követelései jogosak és Németorszás mindenkor és minden körülmények között támogatni fogja a monarchiát abban a törekvésében, hogy határain nyugalmat és békét teremtsen. Ausztria-Magyarország számíthat Németország szövetségi hűségére. A „Berliner Tageblatt" hangsúlyozza, hogy Ausztria-Magyarország követelései helyeslésre találnak Németországban és kijelenti, hogy bármennyire is óhajtja minden érző ember a béke föntartását, mégis el kell ismerni, hogy Ausztria-Magyarország nem tehetett másképen és hogy szövetségesénél teljes erkölcsi és tetterős támogatásra fog találni. A jegyzék nyugodt és komoly hangu — írja — amely, nem le-, hét sértő a szerb kormányra nézve. Mindenütt, ahol elfogultság nélkül ítélik meg a sarajevói vizsgálat eredményét és a szerb propagandának a monarchiában való dúlását, föltétlenül helyeselni fogják ezeket, a követeléseket. Ezek a követelések nem adnak módot diplomáciai tárgyalásokra. A monarchia diplomáciai akciója a belgrádi lépéssel tökéletesen kimerült, további diplomáciai lépést nem lehet várni. A szerb kormány vagy teljesíti szombat délután 6 óráig föltétlenül a jegyzékben foglalt követeléseket, vagy pedig a monarchia minden további diplomácia, tárgyalás nélkül haladéktalanul más eszközökhöz fog nyúlni, tekintet nélkül ez akció következményeire. Bármennyire kívánja mindenki a béke megtartását, el kell ismerni, hogy Ausztria-Magyarország nem cselekedhetett, máskép és hoz, legalább is szövetségeseinél teljes erkölcsi és tényleges támogatásra fog találni most megindított akcióijában. A ,.Morgenpost" igy ír: A jegyzék hangja és tartalma bizonyítja, hogy Ausztria -Magyarország minden körülmények között ki van határozva, hogy Szerbiával való viszonyának tisztázásában a fegyvereknek adja át a szót. Az a veszedelem, hogy a fegyverek fognak beszélni, közvetetten közelbe jutott. Még ha a kormány és Péter király akarna is alkalmazkodni az osztrák magyar jegyzék súlyos föltételeihez, kérdés, képes lesz-e ezeket a föltételfeket teljesíteni, anélkül, hogy az országban forradalmat támasszon. Az, amit a monarchia Szerbiától követel, nem több és nem kevesebb, mint a szuverén szerb állam önrendelkezési jogának föladása. Ezt jelenti az a követelés, hogy osztrák-magyar közegek fognak résztvenni a Szerbiában folytatandó vizsgálatban és nemcsak ebben a vizsgálatban, hanem a nagyszerb propaganda elnyomására teendő intézkedésekben is. Valósággal csodának kell történnie, hogy el lehessen kerülni a háborút Ausztria-Magyarország és Szerbia, között. És hogy sikerülni fog-e ezt az elkerülhetetlen döntő lépést Ausztria-Magyarországra és Szerbiára korlátozni, hogy ez a háború nem fogja-e fölszítani a világveszedelemnek a hamu alatt, régen pislogó tüzét, ezt a kérdést, ma milliók és milliók teszik föl maguknak. A legközelebbi idő meghozza erre a kérdésre is a választ (Berlin, július 24.) A „Kreuzzeitung" behatóan foglalkozik Oroszország, Franciaország és Anglia magatartásának kérdésével és azt mondja: Időszerű dolog, hogy éppen a mostani pillanatban nyomatékosan hangsúlyozzuk azt, hogy a német nép minden körülmények között készen áll és hajlandó arra, hogy a szövetségből származó kötelességeit a legmesszebbmenő mérvben betartsa. Amint egész Németország érzelme egyesült a sarajevói gyásznapon a szövetséges monarchiával és agg uralkodójával, úgy tudják meg Bécsben és a külföldön azt, hogy a veszély órájában sem fog habozni a német nép, hogy közös védekezés céljából szövetségesével vállvetve kiálljon a harctérre. A centrumpárti „Germania" azt írja: Az egész civilizált. Európában — ha van még érzéke igazságosság és becsület iránt — úgy fog hatni ezen jegyzék, mintha súlyos nyo-A .Berliner Tageblatt" azt mondja: Senki sem tagadhatja egy pillanatig sem, aki előítélet nélkül vizsgálja a tényeket, hogy Ausztria-Magyarország panasza teljesen jogos és azt sem, hogy saját méltóságának és egész exisztenciájának tartozott azzal, hogy így lépjen föl. Magától értetődik, hogy Németországnak a bekövetkezhető események elé figyelve és szilárd elhatározással kell néznie. A „Tägliche Rundschau" írja: A bécsi kormány gesztusa, amellyel Szerbia felé intett, kemény és olyan határozott, aminőre az európai diplomáciában hosszú idő óta nem volt példa. Mindazonáltal tartózkodó nyugalom hatja át és nincs benne izgatottság vagy hevesség. A lap fölveti azt a kérdést, ho mennyiben és milyen módon tartozik ez az ügy Németországra és így felel: Egyelőre semennyire és semmikép, ha Ausztria-Magyarországot és Szerbiát magára hagyják, de mindenképes a legvégső konzekvenciákig, ha minden államférfiúi bölcs megfontolás és a legelemibb morális belátás minden indoka ellenére nem így történik. A ,,Deutsche Tageszeitung" kijelenti: Senki se veheti rossz néven Ausztria-Magyarországtól, hogy olyan hangot használt, amellyel megmutatta a szerbeknek a helyzet súlyos komolyságát. A német kormány és a német nép szempontjából Ausztria-Magyarország eljárása ellen sem általában, sem részletkérdésben nem lehet kifogás. Az olasz sajtó véleménye: (Róma, július 24.) A „Tribuna" és „Giornale dItalia" kiemeli az osztrák-magyar jegyzék rendkívüli komolyságát. A „Giornale d'Italia" annak az aggálynak ad kifejezést, hogy súlyos nemzetközi válság küszöbén vagyunk, amely veszedelmessé válhat az európai békére nézve. Azt kibánjuk — úgymond— hogy ne jusson a dolog a végső következményekig. A Besernel ellen emelt részletezett, és mélyreható vádak kell, hogy komoly hatást keltsenek. Remélhető, hogy ezzel a szerb kormány számolni fog. Szerbiának lehet és Szabad nemzeti becsülete kedvéért és népe jólléte érdekében az elért előnyök és haladás biztossága kedvéért a béke fő saját, jövője, érdekében, hogy hatalmas szomszédja követeléseivel ne szegezzen szembe határozott és kategorikus ellentmondást. A „Tribuna" írja: Egy német lap állításával szemben megállapítjuk, hogy az osztrák-magyar jegyzéket csak ma délelőtt közölték az európai kormányokkal. Nem igaz, hogy a jegyzék előzetes helyeslésre talált, amit különben nem is kértek. Talán még komolyabb jellegű válság Is., itt a cikk, mint a legutóbbi két esztendő folyamán volt. Akkor a hatalmak közvetítő tevékenysége, különösen Angliáé és Olaszországé, képes volt megakadályozni a konfliktust Ausztria-Magyarország és Szerbia között. Ma ugyanaz a közvetítő tevékenység kisebb igyekezettel történik. Olaszország máris aktív módon interveniált Belgrádban, amennyiben békülékeny magatartástjavasolt és Bécsben vagy Pétervárott is hasonló lépést tett. Olaszország igyekezett Romániát is rábírni, hogy Belgrádban interveniáljon és nyugalomra intsen. Az olasz közvélemény tudatában van annak a súlyos veszedelemnek, amelyet a nagyszerbpropaganda képez Ausztria Magyarország biztossága szempontjából és ezért igazságos dolognak tartjuk, hogy Szerbiának megnyugtató biztosításokat lehet és kell tennie. A francia sajtó a monarchia ellen. (Páris, július 2.) A sajtó egy része élesen támadja Ausztria Magyarországot. A „Journal" azt mondja, hogy ha az ügy megmaradt volna jogi keretbené, megtalálták volna a megoldást, minthogy azonban Ausztria-Magyarország a fenyegetem terére lépett, Oroszország aligha maradhat közömbös. A bécsi kormány túllőtt, a célon, Németország magatartásától függ most az utolsó remény. Az „Echo de Paris" szerint Ausztria-Magyarország lépése nagyon meglepő. Mindenesetre arrogancia, hogy a monarchia jogot tulajdonít magának arra, hogy egy más állam nemzeti mozgalmába avatkozzék. Az „Action Francais" Ausztria -Magyarország föllépését elhamarkodottnak tartja és annál rosszabb, hogy Németország, amint látszik, Ausztria-Magyarországot tüzeli és bátorítja. A mérvadó nagy francia lapok még nem nyilvánítottak véleményt az ultimátum ügyében. Az angol sajtó békére int. (London, vúlius 21.) Az angol lapok nagyrésze engedékenységre inti Szerbiát. A ,,Daily Chronicle" azt hiszi, hogy Szerbia eszére fog térni és el fogja ismerni Ausztria-Magyarország követeléseinek jogosultságát. De per tartásától függ. A „Morningpost" azt tanácsolja a szerb kormánynak, hogy mertül nagyobb előzékenységet tanúsítson Ausztria-Magyarország kívánságaival szemben. Ha Ausztria-Magyarországnak az a célja, hogy ürügyet keressen az invázióra, • Szerbiának nem lesz módjában, hogy ezt megakadályozza. Ebben az esetben Európa békéje Oroszország hangulatától függne. Nagyon valószínű azonban, hogy Oroszország és Franciaország, sőt Anglia is határozottan azt fogják tanácsolni Szerbiának, hogy Ausztria Magyarország követeléseit teljesítse. Folyik a politikai üldözés. (Sebenico, július 24.) Számos helyen házkutatást tartottak, dr. Brankovicsot letartóztatták, mert házában bombákat találtak. A „Zastava" szerkesztőjét, Tartagliát letartóztatták, mert alapos gyanú merült föl, hogy hazaárulást követett el. A spalatoi kerületi bírósághoz negyvenkét egyént szállítottak be. (Fiume, július 24.) A spalatói rendőrség letartóztatta Andzselinovics Budislav dr. ügyvédjelöltet, a dalmáciai „Omladina" ismert, vezető emberét, aki egyúttal a spalatói Sokol-egylet titkára is. Az Omladina tagjai közül még többeknek letartóztatása várható. Kedvezőtlen válasz esetén — hadüzenet. A „Neue Freie Presse" pénteki estilapja írja: A XIX. században több háború tört ki anélkül, hogy az ellenségeskedések megkezdését bejelentették volna. A XX. században is megtörtént ez, nevezetesen ismeretes a japánoknak a porthartári orosz flotta elleni támadása 1900 február 8. és 9. közötti éjjelen. A hágai konferencia azonban azt a megállapodást hozta létre, hogy a szerződéses hatalmak kimondották az alapelvet, amely szerint közöttük az ellenségeskedést nem szabad megkezdeni anélkül, hogy indokolt hadüzenetben vagy egy főtételes hadüzenettel ellátott ultimátummal ezt be nem jelentenék. Az osztrák-magyar jegyzék sem indokolt hadüzenetet, sem feltételes hadüzenetet nem tartalmaz. Nem mondja meg, hogy miféle következményekkel járna az, ha a szerb kormány a megszabott határidőn belül nem válaszolna vagy a közölt feltételeket visszautasítaná. Ebből nyilvánvaló, hogy az osztrák-magyar kormány a hágai egyezség értelmében az esetre, ha Szerbia a határidő alatt nem nyilatkozik vagy a követeléseket elutasítja, szombaton este1 órakor a háború kitörését formálisan is be fogja jelenteni. Nem valószínű, hogy formális ultimátum lesz, minthogy a jegyzék már most a végső, többé meg nem változtatható feltételeket tartalmazza. A hágai egyezmény értelmében azonban a szerb kormányt abban az esetben, ha nem akarna engedni, formálisan is értesíteni kell a háború kitöréséről. Ebben az esetben előreláthatóan a császár, mint ez a korábbi háborúknál is megtörtént, a monarchia lakosaihoz hadi kiáltványt fog kibocsátani. A hadi kiáltványok rendszerint „Népeimhez!" fölhívással kezdődnek. 5 3* az összeíró küldöttség előtt! Mindezki vigye el okvetlenül a munkakönyvét és a lakásbejelentő lapját! Ez ezeken kívül egyéb okmányait is, amelyekkel választójogosultságát igazolhatja! Mindinka olvassa a? " figyelmesen jyA választók, össze- és Írása" című fölhívást mai lapunkban !