Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)

1914-07-25 / 174. szám

1914 július 22. A berlini lapok természetesen vezető he­lyen foglalkoznak a jegyzékkel.. A „Lokal­anzeiger" ezt írja: A belgrádi illetékes köröknek most­ már tudniok kell hogy nincsen idő húzásra-halasz­tásra. Ausztria-Magyar­ország jegyzékére föl­tétlenül válaszolni kell. Az iaaz. hoon a jegyzékben foglaltak egyenesen, beleütköznek Szerbia felségjogaiba, de Bécsben, nagyon jól tudják, hogy mit csinálnak. Végre itt volt a legfőbb ideje annak, hogy tiszta helyzetet teremtsenek és a­ monarchiának első kötelessége a saját biztosságáról gondos­kodni. A „Vossische Zeitung". Szerbia semmi kö­rülmények között nem térhet ki az egyenes válaszadás elől. Az osztrák-magyar mon­archia követelései világosak és félre nem ért­hetők. Ausztria-Magyarország rendőrkézzel akar végre világos helyzetet teremteni Szer­biában és ez a rendőrkéz maga Ausztria-Ma­gyarország akar lenni. A béke reménye még nem veszett el teljesen, de csak egy hajszálon függ. Azt egész Európa elismeri, hogy Ausztria-Magyarország követelései jogosak és Német­orszás­ mindenkor és minden­ körülmények kö­zött támogatni fogja a monarchiát abban a tö­rekvésében, hogy határain nyugalmat és békét teremtsen. Ausztria-Magyarország számíthat Németország szövetségi hűségére. A „Berliner Tageblatt" hangsúlyozza, hogy Ausztria-Magyarország követelései helyeslésre találnak Németországban és kijelenti, hogy bármennyire is óhajtja minden érző ember a béke föntartását, mégis el kell ismerni, hogy Ausztria-Magyarország nem tehetett másképen és hogy szövetségesénél teljes erkölcsi és tett­erős támogatásra fog találni. A jegyzék nyu­godt és komoly hangu — írja — amely, nem le-, hét sértő a szerb kormányra­ nézve. Mindenütt, ahol elfogultság nélkül ítélik meg a sarajevói vizsgálat eredményét és a szerb propagandá­nak a monarchiában való dúlását, föltétlenül helyeselni fogják ezeket, a követeléseket. Ezek a követelések nem adnak módot diplomáciai tárgyalásokra. A monarchia diplomáciai ak­ciója a belgrádi lépéssel tökéletesen kimerült, további diplomáciai lépést nem lehet várni. A szerb kormány vagy teljesíti szombat délután 6 óráig föltétlenül a jegyzékben foglalt követe­léseket, vagy pedig a monarchia minden to­vábbi diplomácia, tárgyalás nélkül haladékta­lanul más eszközökhöz fog nyúlni, tekintet nél­kül ez akció következményeire. Bármennyire kívánja mindenki a béke megtartását, el kell ismerni, hogy Ausztria-Magyarország nem cselekedhetett, máskép és ho­z, legalább is szövetségeseinél teljes erkölcsi és tényleges tá­mogatásra fog találni most megindított akció­ijában. A ,.Morgenpost" igy ír: A jegyzék hangja és­ tartalma bizonyítja, hogy Ausztria -Magyar­ország minden körülmények között ki van ha­tározva, hogy Szerbiával való viszonyának tisztázásában a fegyvereknek­ adja át a szót. Az a veszedelem, hogy­ a fegyverek fognak be­szélni, közvetetten közelbe jutott. Még ha a kormány és Péter király akarna is alkalmaz­kodni az osztrák m­­agyar jegyzék súlyos fölté­teleihez, kérdés, képes lesz-e ezeket a föltételfe­­­ket­ teljesíteni, anélkül, hogy az országban for­radalmat támasszon. Az, amit a monarchia Szerbiától követel, nem több és nem kevesebb, mint a szuverén szerb állam önrendelkezési jo­gának föladása. Ezt jelenti az a követelés, hogy osztrák-ma­gyar közegek fognak résztvenni a Szerbiában folytatandó vizsgálatban és nemcsak ebben a vizsgálatban, hanem a nagyszerb propaganda elnyomására teendő intézkedésekben is. Való­sággal csodának kell történnie, hogy el lehes­sen kerülni a háborút Ausztria-Magyarország és Szerbia, között. És hogy sikerülni fog-e ezt az elkerülhetetlen döntő lépést Ausztria-Ma­gyarországra és Szerbiára korlátozni, hogy ez a háború nem fogja-e fölszítani a világvesze­delemnek a­ hamu alatt, régen pislogó tüzét­, ezt a kérdést, ma milliók és milliók teszik föl maguknak. A legközelebbi idő meghozza erre a­ kérdésre is a választ (Berlin, július 24.) A „Kreuzzeitung" be­hatóan foglalkozik Oroszország, Franciaor­szág és Anglia magatartásának kérdésével és azt mondja: Időszerű dolog, hogy éppen a­ mostani pillanatban nyomatékosan hangsú­lyozzuk azt, hogy a német nép minden kö­rülmények között készen áll és hajlandó arra, hogy a szövetségből származó kötelességeit a­ legmesszebbmenő mérvben betartsa. Amint egész Németország érzelme egyesült a sara­jevói gyásznapon a­ szövetséges monarchiá­val és agg uralkodójával, úgy tudják meg Bécsben és a külföldön azt, hogy a veszély órájában sem fog habozni a német nép, hogy közös védekezés céljából szövetségesével váll­vetve kiálljon a harctérre. A centrumpárti „Germania" azt írja: Az egész­ civilizált. Európában — ha van még ér­zéke igazságosság és becsület iránt — úgy fog hatni eze­n jegyzék, mintha súlyos nyo-A .Berliner Tageblatt" azt mondja: Senki sem tagadhatja egy pillanatig sem, aki elő­ítélet nélkül vizsgálja a­ tényeket, hogy Ausztria-Magyarország panasza teljesen jo­gos és azt sem, hogy saját méltóságának és egész exisztenciájának tartozott azzal, hogy így lépjen föl. Magától értetődik, hogy Né­metországnak a bekövetkezhető események elé figyelve és szilárd elhatározással kell néznie. A „Tägliche Rundschau" írja: A bécsi kormány gesztusa, amellyel Szerbia felé in­tett, kemény és olyan határozott, aminőre az európai diplomáciában hosszú idő óta nem volt­ példa. Mindazonáltal tartózkodó nyu­­­galom hatja át és nincs benne izgatottság vagy hevesség. A lap fölveti azt a kérdést, ho­­­ mennyiben és milyen módon tartozik ez az ügy Németországra és így felel: Egy­előre semennyire és semmikép, ha Ausztria-Magyarországot és Szerbiát magára hagy­ják, de mindenkép­es a legvégső konzekven­ciákig, ha minden államférfiúi bölcs megfon­tolás és a legelemibb morális belátás min­den indoka ellenére nem így történik. A ,,Deutsche Tageszeitung" kijelenti: Senki se veheti rossz néven Ausztria-Ma­gyarországtól, hogy olyan hangot használt, amellyel megmutatta a szerbeknek a helyzet súlyos komolyságát. A német kormány és a német nép szempontjából Ausztria-Magyar­ország eljárása ellen sem általában, sem részletkérdésben nem lehet kifogás. Az olasz sajtó véleménye: (Róma, július 24.) A „Tribuna" és „Giornale dItalia" kiemeli az osztrák-magyar jegyzék rendkívüli komolyságát. A „Giornale d'Italia" annak az aggálynak ad kifejezést, hogy súlyos nemzetközi válság kü­szöbén vagyunk, amely veszedelmessé válhat az európai békére nézve. Azt kibánjuk — úgy­mond— hogy ne jusson a dolog a végső követ­kezményekig. A Besern­el ellen emelt részlete­zett, és mélyreható vádak kell, hogy komoly hatást keltsenek. Remélhető, hogy ezzel a szerb kormány számolni fog. Szerbiának lehet és Szabad nemzeti becsülete kedvéért és népe jól­léte érdekében az elért előnyök és haladás biz­tossága kedvéért a béke fő­ saját, jövője, érde­kében, hogy hatalmas szomszédja követelései­vel ne szegezzen szembe határozott és­ katego­rikus­­ ellentmondást. A „Tribuna" írja: Egy német lap állításával szemben megállapítjuk, hogy az osztrák-ma­gyar jegyzéket csak ma délelőtt közölték az európai kormányokkal. Nem igaz, hogy a jegy­zék előzetes helyeslésre talált, amit különben nem is kértek. Talán még komolyabb jellegű válság Is., itt a cikk, mint a legutóbbi két esz­tendő folyamán volt. Akkor a hatalmak közve­tí­tő tevékenysége, különösen Angliáé és Olasz­országé, képes volt megakadályozni a konflik­tust Ausztria-Magyarország és Szerbia között. Ma ugyanaz a­ közvetítő tevékenység kisebb igyekezettel történik. Olaszország máris aktív módon interveniált Belgrádban, amennyiben békülékeny magatartást­­javasolt és Bécsben vagy Pétervárott is hasonló lépést tett. Olaszor­szág igyekezett Romániát is rábírni, hogy Bel­grádban interveniáljon és nyugalomra intsen. Az olasz közvélemény tudatában van annak a súlyos veszedelemnek, amelyet a nagyszerb­­propaganda képez Ausztria Magyarország biz­tossága szempontjából és ezért igazságos do­lognak tartjuk, hogy Szerbiának megnyugtató biztosításokat lehet és kell tennie. A francia sajtó a monarchia ellen. (Páris, július 2.) A sajtó egy része élesen támadja Ausztria Magyarországot. A „Jour­nal" azt mondja, hogy ha az ügy megma­radt volna jogi keretbené, megtalálták volna a megoldást, minthogy­­ azonban Ausztria-Magyarország a fenyegetem terére lépett, Oroszország aligha maradhat közömbös. A bécsi kormány túllőtt, a­ célon, Németország magatartásától függ most az utolsó remény. Az „Echo de Paris" szerint Ausztria-Magyar­ország lépése nagyon meglepő. Mindenesetre arrogancia, hogy a monarchia jogot tulajdo­nít magának arra, hogy egy más állam nem­zeti mozgalmába av­atkozzék. Az „Action Francais" Ausztria -Magyarország föllépését elhamarkodottnak tartja és annál rosszabb, hogy Németország, amint látszik, Ausztria-Magyarországot tüzeli és bátorítja. A mérv­adó nagy francia lapok még nem nyilvání­tottak véleményt az ultimátum ügyében. Az angol sajtó békére int. (London, vúlius 21.) Az angol lapok nagy­r­észe engedékenységre inti Szerbiát. A ,,Daily Chronicle" azt hiszi, hogy Szerbia eszére fog térni és el fogja ismerni Ausztria-Magyar­ország követeléseinek jogosultságát. De per­ tartásától függ. A „Morningpost" azt taná­csolja a szerb kormánynak, hogy mertül na­gyobb előzékenységet tanúsítson Ausztria-Magyarország kívánságaival szemben. Ha Ausztria-Magyarországnak az a célja, hogy ürügyet keressen az invázióra, • Szerbiának nem lesz módjában, hogy ezt megakadályoz­za. Ebben az esetben Európa békéje Orosz­ország hangulatától függne. Nagyon való­színű azonban, hogy Oroszország és Francia­ország, sőt Anglia is határozottan azt fog­ják tanácsolni Szerbiának, hogy Ausztria Magyarország követeléseit teljesítse. Folyik a politikai üldözés. (Sebenico, július 24.) Számos helyen ház­kutatást tartottak, dr. Brankovicsot letar­tóztatták, mert házában bombákat találtak. A „Zastava" szerkesztőjét, Tartagliát letar­tóztatták, mert alapos gyanú merült föl, hogy hazaárulást követett el. A spalatoi ke­rületi bírósághoz negyvenkét egyént szállí­tottak be. (Fiume, július 24.) A spa­latói rendőrség letartóztatta Andzselinovics Budislav dr. ügyvédjelöltet, a dalmáciai „Omladina" is­mert, vezető emberét, aki egy­úttal a spalatói Sokol-egylet titkára is. Az Omladina tagjai közül még többeknek letartóztatása várható. Kedvezőtlen válasz esetén — hadüzenet. A „Neue Freie Presse" pénteki estilapja írja: A XIX. században több háború tört ki anélkül, hogy az ellenségeskedések megkezdését beje­lentették volna. A XX. században is megtör­tént ez, nevezetesen ismeretes a japánoknak a porthartári orosz flotta elleni támadása 1900 február 8. és 9. közötti éjjelen. A hágai konfe­rencia azonban azt a megállapodást hozta létre, hogy a szerződéses hatalmak kimondot­ták az alapelvet, amely szerint közöttük az el­lenségeskedést nem szabad megkezdeni anél­kül, hogy indokolt hadüzenetben vagy egy fő­­tételes hadüzenettel ellátott ultimátummal ezt be nem jelentenék. Az osztrák-magyar jegyzék sem indokolt hadüzenetet, sem feltételes had­üzenetet nem tartalmaz. Nem mondja meg, hogy miféle következményekkel járna az, ha a szerb kormány a megszabott határidőn belül nem válaszolna vagy a közölt feltételeket visszautasítaná. Ebből nyilvánvaló, hogy az osztrák-magyar kormány a hágai egyezség értelmében az esetre, ha Szerbia a határidő alatt nem nyilat­kozik vagy a követeléseket elutasítja, szomba­ton este­­1 órakor a háború kitörését formáli­san is be fogja jelenteni. Nem valószínű, hogy formális ultimátum lesz, minthogy a jegyzék már most a végső, többé meg nem változtat­ható feltételeket tartalmazza. A hágai egyez­mény értelmében azonban a szerb kormányt abban az esetben, ha­ nem akarna engedni, formálisan is értesíteni kell a háború kitörésé­ről. Ebben az esetben előreláthatóan a császár, mint ez a korábbi háborúknál is megtörtént, a monarchia lakosaihoz hadi kiáltványt fog ki­bocsátani. A hadi kiáltványok rendszerint „Népeimhez!" fölhívással kezdődnek. 5 3* az összeíró küldöttség előtt! Mindez­ki vigye el okvetlenül a munkakönyvét és a lakásbejelentő lapját! Ez ezeken kívül egyéb okmányait is, amelyekkel választójogosultsá­gát igazolhat­ja! Mind­inka olvassa a? " figyelmesen jyA választók, össze- és Írása" című fölhívást mai la­punkban !

Next