Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)
1914-07-29 / 178. szám
NÉPSZAVA 1911 július 29. Mióta Magyarország munkássága öntudatra 'ébredt 'és osztályként szervezkedni kezdett, nem értünk olyan súlyos napokat, mint a mostaniak. Nagy események vihara közeledikés nekünk, öntudatos munkásoknak, ebben a viharban is emberül meg kell állnunk helyünket. Aki levögjül a kaszárnyában annak tudnia kell, hogy ilyen rendkívüli körülmények közt mit szabad és mit nem szabad cselekednie, annak férfiasan kell viselnie a rendkívüli helyzet minden velejáróját. A szervezett munkás még ezek között a körülmények között is egész bizonyosan nagyobb érték az öntudatlan embergépeknél, mert nagyobb morális erő lakik benne, amely súlyos helyzetekben is föntartja. Még reméljük, még mindig reméljük — egyre fogyó, egyre halványodó reménységgel, — hogy a legrosszabb nem fog bekövetkezni, hogy körünkből eltávozott testvéreink vissza fognal térhetni az örvény széléről. Ha ez a reményünk végképen szertefoszlik ... búcsúszavunkon kivül az a kívánságunk száll a távozók után, hogy bár minél' előbb 'és minél hiánytalanabbal térjenek vissza közibénk, itthon maradókhoz p&efssg ké?© is k©>t®B©sségjgr© szénái mert rájuk nagy és nehéz kötelességek várnak. A munkásosztály javáért és boldogulásáért folyó nagy küzdelmünkben állhat ugyan be pillanatnyi szünet, de lemondanunk róla nem lehet, nem szabad, bármi történjék is. A munkásság élni és boldogulni akar, gazdasági és kulturális jólétben, egészségben és békében. És ha ezt igazán akarjuk, akkor meg kell óvnunk, fönn kell tartanunk a politikai és szakszervezeteket és legnélkülözhetetlenebb fegyverünket: a sajtót. Szervezeteinket fönn kell tartanunk, mert ha ezeket legyöngülni, zülleni engednek, akkor • c. , a Nagy rések támadnak most sorainkban, de fejetlenségnek nem szabad támadnia... Katonai műtszóval élve: zárkózz! ez legyen a kommandó. Vagyis szoruljatok összébb, hogy megteljenek a rések. Ha rövidebbek lesznek is így a sorok és szakaszok, de keményen fognak állani. Sőt sok esetben új elemekkel lehet kitölteni a támadt réseket, hiszen százezrekre rúg még a szervezetlen proletárok száma és a mostani idők sok kemény koponyát megnyithatnak a mi tanításaink számára. Ahol pedig eltávozott a bizalmi férfi, a vezetőember, rögtön álljon a helyébe más, hogy ne szüneteljen egy percig se a szervező, összetartó, oktató munka. És ne feledkezzünk meg egy percig se arról a százszor és ezerszer bebizonyult igazságról, hogy a munkásmozgalomnak éltető lelke a szociáldemokrata sajtó, amelyet egy napig sem nélkülözhetünk, amelynek számtalan gazdasági és politikai diadalt köszönhetünk, amelyet frcsinás!8 tartamunk minden áron a mostani súlyos és a bekövetkezhető még súlyosabb körülmények között is. Roppant nehéz most a helyzete a mi sajtónknak. Minden szocialista lapnak éltető eleme a szabad kritika, a szabad propaganda és a mostani körülmények közt erről le kell mondanunk. Le kell mondanunk nemcsak azért, mert a törvény rendeli, hanem részben azért is, mert ilyen válságos helyzetben mi sem akarhatjuk még a legigazságosabb kritikával sem megnehezíteni az intézők dolgát és mert az ilyen helyzet kritikára, a számonkérésre különben is terméketlen. Jönnek majd termékenyebb idők és akkor szükség lesz a mi sajtónk erős szavára. Munkástestvérek, elvtársak! Ha a jelen szomorú is, ha a közel jövő borzalmasnak ígérkezik is, csüggedni, kétségbeesni mégsem szabad. Az emberi fejlődés ha nem szakadatlan is, de örök. Vannak visszaesései, de végső eredményben mégis csak előbbre és magasabbra visz bennünket. Ezt tudva, készüljünk arra, hogy a mostani háború után egy más Magyarország lesz a mostaninak a helyén, mert a háború, akár jobbra, akár balra dőljön is el, szükségképen nagy változásokat fog okozni az ország politikai és gazdasági szervezetében. És így a alfára új helyzet és feladatok várnak ránk, megváltozott viszonyok között kell majd küzdenünk a proletárság gazdasági és politikai fölszabadulásáért. Nem szabad tehát egyet sem elejtenünk eddigi fegyvereink közül, nehogy majdan mindent elölről kelljen kezdenünk. Nagy célokat, magasztos ideálokat tűztünk magunk elé. Szabad és boldog nép otthonává akarjuk átalakítani ezt az országot, úgy mint a világ többi proletárjai a maguk országait, hogy — ha eljön az ideje — méltóképen illeszkedhessünk bele a szabad és békés nemzetek kulturtestvériségébe, a szabadság, jólét és békesség nagy népközösségébe. Munkások! Föl a fejet! Tekintsünk előre, a jövőbe! Éljen a szabadság és a kultúra! Éljen a szociáldemokráciá! A magyarországi szociáldemokrata párt vezetősége. A király manifesztuma. A király a keddi napon a következő kéziratot intézte a magyar miniszterelnökhöz: Indíttatva éreztem Magamat Házam és a külügyek miniszterét megbízni, hogy a Monarchia és Szerbia közötti hadiállapot beálltát a szerb kir. kormánynak hozza tudomására. A megpróbáltatás eme nehéz órájában szükségét érzem annak, hogy szeretett népeimhez forduljak. Megbízom ennélfogva Önt, hogy a mellékelt manifesztum kihirdetése iránt intézkedjék. Kelt Bad Ischlben, 1914 julius hó 28-án. Ferenc József, s. k. rőf Tisza István, s. k. Népeimhez! Leghőbb vágyam volt, hogy az Isten kegyelméből még hátralevő éveimet a béke műveinek szentelhessem és népeimet a háború áldozataitól és terheitől megóvhassam. A gondviselés másként határozott. Egy gyűlölettel tilt ellenség üzelmei kényszerítenek, hogy a béke hosszú esztendei után kardot ragadjak monarchiám becsületének védelmére, tekintélyének és hatalmi állásának megóvására és területi épségének biztonságára. A szerb királyság, amelyet állami létének első kezdetétől fogva egészen a legújabb időkig úgy elődeim, mint én is támogatásban és segítségben részesítettünk, gyorsan felejtő hálátlansággal már évekkel ezelőtt az Ausztria-Magyarország elleni ellenségeskedés útjára lépett. Az a rendelkezésem, amellyel Boszniában és Hercegovinában teljesített három évtizedes áldásos békemunka után ezekre az országokra kiterjesztettem uralkodói jogaimat, Szerbiában a féktelen szenvedély és elkeseredett gyűlölet kitöréseivel fogadtatott, holott ez ország jogait semmi tekintetben nem sértette. Kormányom akkor az erősebbnek szép jogával élve, a végletekig vitte elnézését és engedékenységét, csak csapatainak a békelétszámra leszállítását és azt az ígéretet kívánta Szerbiától, hogy a jövőben a béke és a barátság útján fog járni. Amidőn két évvel ezelőtt a török birodalommal állt harcban Szerbia, kormányom ugyancsak a mérséklet szellemétől vezettetve, a monarchia legfontosabb életföltételeinek megóvására szorítkozott. Elsősorban ennek a magatartásnak köszönhette Szerbia a háború céljának elérését. Nem teljesült az a reménység, hogy a szerb királyság méltányolni fogja kormányomnak hosszú tűrését és békeszeretetét és be fogja szavát váltani. Mindig magasabb hullámokat vet az Ellenem és Házam ellen érzett gyűlölet. Mindig leplezetlenebből lép előtérbe az a törekvés, amely Ausztria-Magyarországgal elválaszthatatlanul egybetartozó területek elszakítására irányul. A határon bűnös áramlat csap át, amely a monarchia délkeleti részén az állami rend alapjainak megingatására, a népnek, amelyről olyan atyai szeretettel gondoskodom, az uralkodóház és a haza iránti hűségtől való eltántorítására, és a felnövő ifjúság félrevezetésére s az őrület és a hazaárulás bűnös tetteire való fölizgatására irányul. Gyilkos merényleteknek egész sorozata s egy tervszerűen szőtt és keresztülvitt összeesküvés, amelynek borzasztó sikere szivén talált Engemet és hű népeimet: ime, ezek messze látható véres nyomai a Szerbiából munkába vett és vezetett titkos üzelmeknek. Ezt a tűrhetetlen aknamunkát meg kell állítani, Szerbia ezen folytonos kihívásainak véget kell vetni, ha sértetlenül fönn akarjuk tartani monarchiám méltóságát és becsületét, ha a folytonos megrázkódtatásoktól meg akarjuk óvni annak állami, gazdasági és katonai fejlődését. Hiába tett kormányom még egy utolsó kísérletet, hogy békés eszközökkel érje el ezt a célt s komoly figyelmeztetéssel megfordulásra bírja Szerbiát. Szerbia visszautasította kormányomnak mérsékelt és igazságos kívánságait és megtagadta azon kötelességek teljesítését, amelyek népek és államok békés együttélésének természetes és szükséges alapjai. Fegyveres erővel kell tehát államaim számára a belső nyugalom és az állandó külső béke nélkülözhetetlen biztosítékait megszereznem. Ebben a komoly órában tudatában vagyok elhatározásom egész horderejének s a Mindenható előtti felelősségnek. Mindent megfontoltam és meggondoltam. Nyugodt lelkiismerettel lépek a kötelesség útjára. Bízom népeimben, akik minden viharban hiven és egyesülten sereglettek mindig trónom köré s hazájuk becsületéért, nagyságáért és hatalmáért a legsúlyosabb áldozatokra is mindig készen állottak. Bizom Ausztria-Magyarországnak önfeláldozó lelkesültséggel telt vitéz hadseregében. És bizom a Mindenhatóban, hogy fegyvereimnek adja a győzelmet. Kelt Ischlben, 1914 julius hó 28-án. Ferenc József s. k., Gróf Tisza István s. k. A manifesztum, szerdai száma fog hangzik, amelyet közölni, hivatalos lap következőképen