Népszava, 1914. november (42. évfolyam, 273–310. sz.)

1914-11-01 / 273. szám

1­4 november 1. Az áz­iai partvidék aláaknázása, (Berlin, október 31.) Kopen­hágából távira­tozzák. Törökország hivatalosan közölte, hogy az ázsiai partvidékeket Törökország aknákkal c­arta a semleges kereskedelem elöl. Hadüzenet nem volt. (Berlin, október 31.) Az itteni török nagy­követség közli, hogy hivatalos hadüzenet eddig még nem történt, de talán nem is lesz rá szük­ség, mert az ellenségeskedések kitörése után fölösleges minden hadüzenet. Tegnap este a török nagykövetség berlini palotája előtt tün­tetések voltak. Ezrekre menő közönség vonult a nagykövetség palotája elé. A török nagykö­vet megjelent az erkélyen és rövid beszédet in­tézett a közönséghez. A háború okairól, (Bécs, október 31.) Török részről, a legelőke­lőb helyről és a legnagyobb felelősséggel föl­ruházott állású török államférfiúról, akit épp felelős állására való tekintettel nem nevezhetek meg, a következőket tudtam meg: — Véleményem szerint a konfliktus kitö­résére a ,,Szultán Szelim" és a „Midili" (a „Gec­ben" és a „Breslau") hajók adtak okot. Emlé­keztetem önt arra, hogy az orosz és az angol nagykövet Konstantinápolyban a múlt hét ele­jén kijelentette, hogy Anglia és Oroszország nem ismeri el a „Szultán Szelim" és a „Midili" hajók megvásárlását és fenyegetőztek, hogy ezeket a hajókat továbbra is német hajóknak tekintik s ha azok elhagyják a török vizeket, a szövetséges flották meg fogják őket támadni. Tiltakozásuk nagyobb nyomatékául egyfelől az angol flotta, másfelől az oroszok fölvonultat­ták hajóikat a török vizeken, a porta azonban nem ijedt meg. A török hajók, amelyek a hét elején újból kifutottak a tengerre, a Kaukázus melett elterülő török tengerparthoz tartozó territoriális vizekre törekedtek. Úgy látszik, ott került szembe az orosz flotta a török hajók­kal és ott történt az­ összeütközés, amely a most kitört konfliktusnak közvetlen oka volt. Ki lett a támadó? Török-angol ellentétek. (Konstantinápoly, október 31.) Megbízható információk szerint az angolok az utóbbi na­pokban Egyiptomba nagyszámú angol és ka­nadai csapatokat hoztak. A szuezi csatorna mindkét oldalán körülbelül 14.000 em­ber van helyezve. Az utoljára Egyip­tomba hozott indiai csapatokat visszavitték, mint nem eléggé megbízhatókat. Ezek száma egy-két ezer ember. Törökország mértékadó tényezői az Egyiptomban való angol csapat­összpontosítást a semlegesség megsértésének tekintik és élénken kommentálja az egész sajtó. Súlyos sérelemnek tartják azt is, hogy a portától az angol hatóságok nem kértek en­gedélyt az egyiptomi kulturális célokra föl­vett ötmilliós kölcsön folyósítására. Ezt a ki­adást is úgy tekintik, mint Egyiptom alkot­mányának megsértését. Anglia annektálja Egyiptomot? (Bécs, október 31.) A „Neues Wiener Tag­blatt" jelenti Amsterdamból. A „Courant" londoni jelentése szerint egy angol miniszter­tanács szerdán minden formában elhatározta, hogy Egyiptomot angol gyarmatnak jelenti ki és annektálja. Nyomban a parlament ösz­szeülése után proklamálják az angol szuve­renitást Egyiptom fölött. Az új háború és a semleges or­szágok­­ nak tekintik, amely kizárja azt, hogy Bulgária, Románia és Görögország továbbra is semlege­sek maradhassanak. Ezek az államok kényte­lenek lesznek a lehető legrövidebb időn belül a Törökország által teremtett új balkán hely­zettel számolni. Itteni diplomáciai körökben úgy vélekednek, hogy a török flotta akciója nem annyira Oroszország ellen irányult, ame­lyet ugyan legmegsebezhetőbb és leggyöngébb­ oldalán ért, hanem főleg Anglia ellen, amely a török-orosz háború kitörése következtében katonai szempontból leggyöngébb területeit kockáztatja. Egyelőre itt a legteljesebb bizony­talanság van afelől, hogy mit hoz Bulgáriára a legközelebbi jövő. (Róma, október 31.) Általános meglepetést keltett a törökök megjelenése a háború szín­térén. Senki sem tudja e pillanatban, hogy mi­képen fogja ez befolyásolni az európai helyze­tet. A „Giornale d'Italia" így vélekedik: Rómá­ban senki sem ismeri a különböző Balkán-álla­mok igazi politikai céljait és legközelebb elfog­lalandó magatartásukat, mert hiszen mind a két nagyhatalmi csoport valamennyi állama befolyásolja őket. Minden szem Szófia felé for­dul. Oroszország készen áll arra, hogy nagy csapattesteket vonultasson föl Konstantiná­poly ellen és egyszer és mindenkorra a saját érdekében oldja meg a Dard­anella-kérdést. En­nek következtében Olaszországnak meg kell őriznie hidegvérét és Olaszország semlegessé­gének nemcsak résen kell lennie, hanem lehető­leg erősen fölfegyverkezve is. A „Tribuna" ve­zércikke ezt fejtegeti: Annyi bizonyos, hogy Törökországnak a harctéren való megjelenése csak az európai háború színterén kívül éreztet­heti befolyását, a Kaukázusban aligha, inkább­ még a Suezi-csatornában. Mind a két esetben Anglia is, Oroszország is kénytelenek lesznek nagy haderőket elvonni Európából. (Berlin, október 31.) Rómából táviratozzák". Az orosz-török ellenségeskedések megkezdése a Fekete-tengeren úgy hatott, mint egy bomba. * (Berlin, október 31.­­ .,B. T.") Oroszország, mint a pétervári táviratokból kitűnik, azt akarja elhitetni, hogy a török flotta a legna­gyobb békében támadta az orosz városokat, holott valójában Oroszország volt a támadó. Megköszöntük a szivességet és nekikapasz­kodtunk a tarnovi útnak. Változó időben er­nyedetlenül hajtottunk a cél felé. Déltájban egy nagyobb faluban ebédeltünk, ahol oly kí­nos keservesen jutottunk ennivalóhoz, hogy az egyik közhuszár váltig azon könyörgött: en­gedjük csak őt két percig négyszemközt be­szélni a tulajdonossal, majd meglátjuk, hogy egyszeriben előkerül minden, ami kell. Leintettük a készséges ajánlkozót és megelé­gedtünk azzal, amit kaptunk. Egy kis főtt liba­hús és egy pohár romtalan, cukortalan tea volt az egész menü­. Tarnov közelében a völgykatlanokban min­denütt csapatok táboroztak és a teljesen friss és egészséges lovashadosztályok megszámlál­hatatlan zaja. A hosszú, végtelen terep csodálatosan elő volt készítve és a megerősítések szinte kápráz­tatták a szemet. Tarnov előtt katonák nyüzsögtek és Tarnov­ban is barátkoztak, komáztak és a boltokban és a boltok előtt marokkal ették a cukrot és a cso­koládét. A város tömve volt a szövetségesekkel, akik még az éjjel elmasíroztak észak felé. Est szálltával megélénkült a korzó is. Galícia szegszínhajú, aprócsontú, barna asszonyai a hosszú, karcsú, szőke nőkkel vegyesen rótták az aszfaltot. Pesti szemekkel nézve a nyüzsgést, a korzó egyszerűen lehetetlenség volt. Mennyi rosszul öltözött nő és mennyi rette­netesen komisz kalap és ferdére taposott cipő. Arrafelé, talán minden asszonynak férfilába van. (Róma, október 31.) Az itteni bolgár követség első titkára a hírlapíróknak arra a kérdésére, várjon Bulgária most már hamarosan be fog-e avatkozni a konfliktusba, így válaszolt: E pil­lanatban senki sem tudja, megmondani, mit fog hozni a legközelebbi jövő. Bulgária szá­mára már nincs drinápolyi kérdés, csupán görög és macedóniai kérdés van. Bulgária a saját érdekeihez képest fogja magatartását el­dönteni. (Szófia, október 31.) A török-orosz konfliktus kitörését itteni döntő tényezők olyan esemény-Még a galíciai táborozás alatt megálmoso­dott és minden szörnyűségekhez hozzászokott bakaszem­ek is megrebbentek erre a csodabogár láttára. Csak a legszomorúbb keresetre hivatott leányok voltak ugy ahogy öltözve és ez is ta­lán csak azért ötlött a szemünkbe, mert még egy pár félre nem taposott lakktopán is ki­kiabált a ruha­kalap-cipőszörnyűségekből. Éjjel a legfurcsább és a leglehetetlenebb je­lenetek váltogatták egymást a mellékutcákban. A krakói úton egy italos leányzó a katonák közé keveredett, őrjöngve énekelt, ruháját tépte és egyik katona kebléről a másikéra ve­tette magát. Egészen úgy festett, mint ahogy a színész­nők szoktak az „Ember tragédiája" forradalmi szerepében. Csak itt-ott volt rajta valami ruhadarab amit ide-oda lobogtatott az éjszakai szél. Hajnalon azután, hogy a német szövetsége­sek elmasíroztak, elhalkult, elhallgatott a vá­ros. És akik még az előtte való napon lehetetlen magas árakon kínálgatták portékájukat, a né­metek elvonulása után kiállottak az utca kö­zepére és mindent úgy adtak, ahogy vették. Valami fullasztó, beteges csönd borult Tar­novra, mintha a közelgő harcok fújó szele suhant volna végig a városon. Amikor visszafelé indultunk, már megvál­tozott az egész környék képe. Tiroli vadászok tartották megszállva a hegyoldalakat és a lö­vészárkokban, az országút két oldalán minde­nütt katonák feküdtek lövésre készen. A legvagyonosab lakosság mindenfelől Tar- / A török flotta jelenleg a „Sultan Selim" (volt Goeben) dreadnought cirkálóból (23.000 tonnás, 29 csomós, 10 darab 28, 12 darab 15 és 12 darab 8,5 cm.-es gyorstü­zelőágyu, 1108 ember), a „Bar­nov felé özönlött. — Oroszok jönnek — kiáltot­ták át hozzánk az elvonulók. Dobrován már oroszok vannak — újságolták lelkeszakadtan a gyalog futkározók. Mentünk előre. Lassan kint elszürkült az ég, kopogásszerű eső csikorgott a nyakunkba és csúnya, halálos csönd nyújtóz­kodott körülöttünk. Gyorsan hajtottunk keresztül Dobrován. A kocsik már jóelőre jártak, amikor oroszokkal találkoztunk. Zárócsap le. Talán három lövés esett. Két orosz megsebesült, a többi tovább­inál­. A kocsiknál meg se tudták a történteket, csak a lövéseket hallották, ami szaporább haj­tásra ösztökélte őket Okvinov alá, ahol tüzérek táboroztak. Nyirkos, cudar idő volt és kedvünk is olyan. Behajtottunk egy kastély udvarába. A kastély földszinti termében tüzértisztek ta­nyáztak, akik meghívtak bennünket éjszakára. A többiek elfogadták a meghívást. Én vissza­mentem a kocsikhoz. Beleburkolóztam hatalmas bundámba és ledobtam magam a lovak lábai elé. Fegyverem csövére ráhúztam egy sátor­lapot, a fegyvert fának támasztottam, a sátor­lap végét pedig lefogtam a lábammal, hogy ne lobogtassa a szél. Kevés percek múlva már félszenderben hall­gattam, hogyan kopog az eső a sátorlapra. Éjszaka szélvihar tombolt és alig aludtam vala­micskét, azt is csak félig. Hajnalban már négy óra előtt kibújtam magamból és egy árok szélén derékig bele­mosakodtam a pocsolyába. Csúnya zöld víz volt, de azért majd jobban esett, mint a tarnowi gőz­fürdő az előtte valy napon. NÉPSZAVA Elhalasztott parlament. (Konstantinápoly, október 31.) Szultáni s­á­déval a november tizennegyedikére egybehí­vott parlament ülésezését egy hónappal elha­lasztották, tekintettel a háborús helyzetre. A törökök és az oroszok 3

Next