Népszava, 1914. november (42. évfolyam, 273–310. sz.)
1914-11-01 / 273. szám
14 november 1. Az áziai partvidék aláaknázása, (Berlin, október 31.) Kopenhágából táviratozzák. Törökország hivatalosan közölte, hogy az ázsiai partvidékeket Törökország aknákkal carta a semleges kereskedelem elöl. Hadüzenet nem volt. (Berlin, október 31.) Az itteni török nagykövetség közli, hogy hivatalos hadüzenet eddig még nem történt, de talán nem is lesz rá szükség, mert az ellenségeskedések kitörése után fölösleges minden hadüzenet. Tegnap este a török nagykövetség berlini palotája előtt tüntetések voltak. Ezrekre menő közönség vonult a nagykövetség palotája elé. A török nagykövet megjelent az erkélyen és rövid beszédet intézett a közönséghez. A háború okairól, (Bécs, október 31.) Török részről, a legelőkelőb helyről és a legnagyobb felelősséggel fölruházott állású török államférfiúról, akit épp felelős állására való tekintettel nem nevezhetek meg, a következőket tudtam meg: — Véleményem szerint a konfliktus kitörésére a ,,Szultán Szelim" és a „Midili" (a „Gecben" és a „Breslau") hajók adtak okot. Emlékeztetem önt arra, hogy az orosz és az angol nagykövet Konstantinápolyban a múlt hét elején kijelentette, hogy Anglia és Oroszország nem ismeri el a „Szultán Szelim" és a „Midili" hajók megvásárlását és fenyegetőztek, hogy ezeket a hajókat továbbra is német hajóknak tekintik s ha azok elhagyják a török vizeket, a szövetséges flották meg fogják őket támadni. Tiltakozásuk nagyobb nyomatékául egyfelől az angol flotta, másfelől az oroszok fölvonultatták hajóikat a török vizeken, a porta azonban nem ijedt meg. A török hajók, amelyek a hét elején újból kifutottak a tengerre, a Kaukázus melett elterülő török tengerparthoz tartozó territoriális vizekre törekedtek. Úgy látszik, ott került szembe az orosz flotta a török hajókkal és ott történt az összeütközés, amely a most kitört konfliktusnak közvetlen oka volt. Ki lett a támadó? Török-angol ellentétek. (Konstantinápoly, október 31.) Megbízható információk szerint az angolok az utóbbi napokban Egyiptomba nagyszámú angol és kanadai csapatokat hoztak. A szuezi csatorna mindkét oldalán körülbelül 14.000 ember van helyezve. Az utoljára Egyiptomba hozott indiai csapatokat visszavitték, mint nem eléggé megbízhatókat. Ezek száma egy-két ezer ember. Törökország mértékadó tényezői az Egyiptomban való angol csapatösszpontosítást a semlegesség megsértésének tekintik és élénken kommentálja az egész sajtó. Súlyos sérelemnek tartják azt is, hogy a portától az angol hatóságok nem kértek engedélyt az egyiptomi kulturális célokra fölvett ötmilliós kölcsön folyósítására. Ezt a kiadást is úgy tekintik, mint Egyiptom alkotmányának megsértését. Anglia annektálja Egyiptomot? (Bécs, október 31.) A „Neues Wiener Tagblatt" jelenti Amsterdamból. A „Courant" londoni jelentése szerint egy angol minisztertanács szerdán minden formában elhatározta, hogy Egyiptomot angol gyarmatnak jelenti ki és annektálja. Nyomban a parlament öszszeülése után proklamálják az angol szuverenitást Egyiptom fölött. Az új háború és a semleges országok nak tekintik, amely kizárja azt, hogy Bulgária, Románia és Görögország továbbra is semlegesek maradhassanak. Ezek az államok kénytelenek lesznek a lehető legrövidebb időn belül a Törökország által teremtett új balkán helyzettel számolni. Itteni diplomáciai körökben úgy vélekednek, hogy a török flotta akciója nem annyira Oroszország ellen irányult, amelyet ugyan legmegsebezhetőbb és leggyöngébb oldalán ért, hanem főleg Anglia ellen, amely a török-orosz háború kitörése következtében katonai szempontból leggyöngébb területeit kockáztatja. Egyelőre itt a legteljesebb bizonytalanság van afelől, hogy mit hoz Bulgáriára a legközelebbi jövő. (Róma, október 31.) Általános meglepetést keltett a törökök megjelenése a háború színtérén. Senki sem tudja e pillanatban, hogy miképen fogja ez befolyásolni az európai helyzetet. A „Giornale d'Italia" így vélekedik: Rómában senki sem ismeri a különböző Balkán-államok igazi politikai céljait és legközelebb elfoglalandó magatartásukat, mert hiszen mind a két nagyhatalmi csoport valamennyi állama befolyásolja őket. Minden szem Szófia felé fordul. Oroszország készen áll arra, hogy nagy csapattesteket vonultasson föl Konstantinápoly ellen és egyszer és mindenkorra a saját érdekében oldja meg a Dardanella-kérdést. Ennek következtében Olaszországnak meg kell őriznie hidegvérét és Olaszország semlegességének nemcsak résen kell lennie, hanem lehetőleg erősen fölfegyverkezve is. A „Tribuna" vezércikke ezt fejtegeti: Annyi bizonyos, hogy Törökországnak a harctéren való megjelenése csak az európai háború színterén kívül éreztetheti befolyását, a Kaukázusban aligha, inkább még a Suezi-csatornában. Mind a két esetben Anglia is, Oroszország is kénytelenek lesznek nagy haderőket elvonni Európából. (Berlin, október 31.) Rómából táviratozzák". Az orosz-török ellenségeskedések megkezdése a Fekete-tengeren úgy hatott, mint egy bomba. * (Berlin, október 31. .,B. T.") Oroszország, mint a pétervári táviratokból kitűnik, azt akarja elhitetni, hogy a török flotta a legnagyobb békében támadta az orosz városokat, holott valójában Oroszország volt a támadó. Megköszöntük a szivességet és nekikapaszkodtunk a tarnovi útnak. Változó időben ernyedetlenül hajtottunk a cél felé. Déltájban egy nagyobb faluban ebédeltünk, ahol oly kínos keservesen jutottunk ennivalóhoz, hogy az egyik közhuszár váltig azon könyörgött: engedjük csak őt két percig négyszemközt beszélni a tulajdonossal, majd meglátjuk, hogy egyszeriben előkerül minden, ami kell. Leintettük a készséges ajánlkozót és megelégedtünk azzal, amit kaptunk. Egy kis főtt libahús és egy pohár romtalan, cukortalan tea volt az egész menü. Tarnov közelében a völgykatlanokban mindenütt csapatok táboroztak és a teljesen friss és egészséges lovashadosztályok megszámlálhatatlan zaja. A hosszú, végtelen terep csodálatosan elő volt készítve és a megerősítések szinte kápráztatták a szemet. Tarnov előtt katonák nyüzsögtek és Tarnovban is barátkoztak, komáztak és a boltokban és a boltok előtt marokkal ették a cukrot és a csokoládét. A város tömve volt a szövetségesekkel, akik még az éjjel elmasíroztak észak felé. Est szálltával megélénkült a korzó is. Galícia szegszínhajú, aprócsontú, barna asszonyai a hosszú, karcsú, szőke nőkkel vegyesen rótták az aszfaltot. Pesti szemekkel nézve a nyüzsgést, a korzó egyszerűen lehetetlenség volt. Mennyi rosszul öltözött nő és mennyi rettenetesen komisz kalap és ferdére taposott cipő. Arrafelé, talán minden asszonynak férfilába van. (Róma, október 31.) Az itteni bolgár követség első titkára a hírlapíróknak arra a kérdésére, várjon Bulgária most már hamarosan be fog-e avatkozni a konfliktusba, így válaszolt: E pillanatban senki sem tudja, megmondani, mit fog hozni a legközelebbi jövő. Bulgária számára már nincs drinápolyi kérdés, csupán görög és macedóniai kérdés van. Bulgária a saját érdekeihez képest fogja magatartását eldönteni. (Szófia, október 31.) A török-orosz konfliktus kitörését itteni döntő tényezők olyan esemény-Még a galíciai táborozás alatt megálmosodott és minden szörnyűségekhez hozzászokott bakaszemek is megrebbentek erre a csodabogár láttára. Csak a legszomorúbb keresetre hivatott leányok voltak ugy ahogy öltözve és ez is talán csak azért ötlött a szemünkbe, mert még egy pár félre nem taposott lakktopán is kikiabált a ruhakalap-cipőszörnyűségekből. Éjjel a legfurcsább és a leglehetetlenebb jelenetek váltogatták egymást a mellékutcákban. A krakói úton egy italos leányzó a katonák közé keveredett, őrjöngve énekelt, ruháját tépte és egyik katona kebléről a másikéra vetette magát. Egészen úgy festett, mint ahogy a színésznők szoktak az „Ember tragédiája" forradalmi szerepében. Csak itt-ott volt rajta valami ruhadarab amit ide-oda lobogtatott az éjszakai szél. Hajnalon azután, hogy a német szövetségesek elmasíroztak, elhalkult, elhallgatott a város. És akik még az előtte való napon lehetetlen magas árakon kínálgatták portékájukat, a németek elvonulása után kiállottak az utca közepére és mindent úgy adtak, ahogy vették. Valami fullasztó, beteges csönd borult Tarnovra, mintha a közelgő harcok fújó szele suhant volna végig a városon. Amikor visszafelé indultunk, már megváltozott az egész környék képe. Tiroli vadászok tartották megszállva a hegyoldalakat és a lövészárkokban, az országút két oldalán mindenütt katonák feküdtek lövésre készen. A legvagyonosab lakosság mindenfelől Tar- / A török flotta jelenleg a „Sultan Selim" (volt Goeben) dreadnought cirkálóból (23.000 tonnás, 29 csomós, 10 darab 28, 12 darab 15 és 12 darab 8,5 cm.-es gyorstüzelőágyu, 1108 ember), a „Barnov felé özönlött. — Oroszok jönnek — kiáltották át hozzánk az elvonulók. Dobrován már oroszok vannak — újságolták lelkeszakadtan a gyalog futkározók. Mentünk előre. Lassan kint elszürkült az ég, kopogásszerű eső csikorgott a nyakunkba és csúnya, halálos csönd nyújtózkodott körülöttünk. Gyorsan hajtottunk keresztül Dobrován. A kocsik már jóelőre jártak, amikor oroszokkal találkoztunk. Zárócsap le. Talán három lövés esett. Két orosz megsebesült, a többi továbbinál. A kocsiknál meg se tudták a történteket, csak a lövéseket hallották, ami szaporább hajtásra ösztökélte őket Okvinov alá, ahol tüzérek táboroztak. Nyirkos, cudar idő volt és kedvünk is olyan. Behajtottunk egy kastély udvarába. A kastély földszinti termében tüzértisztek tanyáztak, akik meghívtak bennünket éjszakára. A többiek elfogadták a meghívást. Én visszamentem a kocsikhoz. Beleburkolóztam hatalmas bundámba és ledobtam magam a lovak lábai elé. Fegyverem csövére ráhúztam egy sátorlapot, a fegyvert fának támasztottam, a sátorlap végét pedig lefogtam a lábammal, hogy ne lobogtassa a szél. Kevés percek múlva már félszenderben hallgattam, hogyan kopog az eső a sátorlapra. Éjszaka szélvihar tombolt és alig aludtam valamicskét, azt is csak félig. Hajnalban már négy óra előtt kibújtam magamból és egy árok szélén derékig belemosakodtam a pocsolyába. Csúnya zöld víz volt, de azért majd jobban esett, mint a tarnowi gőzfürdő az előtte valy napon. NÉPSZAVA Elhalasztott parlament. (Konstantinápoly, október 31.) Szultáni sádéval a november tizennegyedikére egybehívott parlament ülésezését egy hónappal elhalasztották, tekintettel a háborús helyzetre. A törökök és az oroszok 3