Népszava, 1914. november (42. évfolyam, 273–310. sz.)
1914-11-06 / 278. szám
AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre ...24.—kor. | negyed évre. ..... 1.— kor. fél évre 11.— kor. | egy hóra 2.— kor. A „SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 10 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIH., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: VIH., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Világháború és élettudomány. 1. A világháború élettudományi tanulságai címen Méhely Lajos dr., a Nemzeti Múzeum igazgató őre, ismert természettudományi író, fölolvasást tartott a Természettudományi Társulatban. Sajnos, nem hallottuk a fölolvasást s egyelőre nem lehet a teljes szövegét sem megkapni. Így csak arra a kivonatra vagyunk utalva, amely róla a „Budapesti Hírlap" november 4-iki számában megjelent. Ha nem volnának már ebben a kivonatban is éles támadások a szociáldemokraták és a szocializmus ellen, megvárnék a teljes szöveg megjelenését. S ha nem volnának Méhely nézetei szembeötlően tévesek és rég megcáfolt tanok és helytelen általánosítások fölmelegítései, egyáltalán nem foglalkoznánk vele. Nem pedig azért, mert most igen sok szabadságuk van azoknak, akik a háborúnak nemcsak tényét fogadják el, hanem egyúttal magasztalni is, ellenben igen kevés belső és külső szabadsága van annak, aki ebben a kérdésben másképen gondolkozik. Mi azonban a Méhely dr. képviselte álláspontot olyan helytelennek ítéljük, hogy még az egyenlőtlen fegyverekkel való küzdelemben is le tudjuk győzni fölfogását. Méhely dr. szerint a háború a létért való küzdelemnek az emberek és népek között való formája, amely kérlelhetetlen törvényszerűséggel uralkodik az emberi nemen is... „A háború nem emberi találmány, hanem a szerves életnek törvényszerű jelensége". Hát az emberi találmányok nem a szerves életnek törvényszerű jelenségei? — kérdezhetné valaki... Azután rátért Méhely annak megvilágítására, hogy a szocialisták és utópisták mennyire helytelenül ítélték meg az emberi nem kulturális haladottságát, a létért való küzdelmet és a háború lehetőségét... Majd részleteiben cáfolva a szocialistáknak a természettudományra alapított balvélekedéseit, rámutat arra, hogy már Darwin megmondta, hogy az ember is, mint minden élőlény, a létért való küzdelemben emelkedett fejlettségének mai magaslatára és ha még magasabbra akar jutni, akkor küzdelme hevességének nem szabad szünetelnie, mert különben fásult egykedvűségbe és tehetetlenségbe sülyed. Végeredményben a háború a természet egyik nagy és örök törvényének, a természetes kiválogatásnak eszköze. Ezek a töredékes gondolatok világosan jellemzik Méhely dr. előadását. Legelőször is kikapunk egy mondatot belőle, amely egy nagyon elterjedt balvélekedésnek ad kifejezést. Azt mondja Méhely dr., hogy a szocialisták helytelenül ítélték meg az emberi nem kulturális haladottságát s a háború lehetőségét. Ezzel nyilván azt akarta mondani, hogy a szocialisták szerint az emberiség már ma annyira előrehaladott kultúrában, hogy a háború fehtetlenné vált. Ezt a gondolatot kevésbé tudományos nyelven gyakran hallja és olvassa az ember, amikor azt mondják, hogy ime, a szocialistákra rácáfoltak az események, hogy ez a háború a szocialista tanítás csődje. Ha járatlan újságolvasók és még járatlanabb újságírnokok állítanak ilyet, az hagyján. Ha azonban valaki, méghozzá természettudós, állít ilyesmit: ezt nagyfokú tudatlanságnak vagy lelkiismeretlenségnek kell nevezni. Ezzel az állításával Méhely úr bizonyságot tesz arról, hogy a szocialisták tudományos és napi irodalmának legelemibb ismeretével sem rendelkezik. Mert ha csak valaha is elolvasott volna egyetlen szocialista cikket, könyvet, tanulmányt, ha meghallgatott volna egyetlen szocialista beszédet, amely a háború lehetőségeivel vagy lehetetlenségével foglalkozik, tudnia kellene, hogy a szocialista irodalom volt az, amelyik szakadatlanul hirdette, érvekkel bizonyította, magyarázta, hogy a háború a világ mai berendezkedése mellett kikerülhetetlen. Azt lehet mondani, hogy a háború és béke problémájával foglalkozó szocialista irodalom nem egyéb egyetlen nagy Cassandra-kiáltásnál, amely a világot a bekövetkező háború kikerülhetetlenségére figyelmeztette. Azok, akik a háborút csinálták, előkészítették, azok sohasem beszéltek arról, hogy a háború jönni fog. "A szocialisták küzdelme a háborút ellen éppen ebből állott, hogy figyelmeztették az emberiséget, alakítsa át állami, gazdasági és társadalmi berendezkedését, mert különben a háború veszedelme szakad az emberiségre. Ha egy ilyen nagy katasztrófával szemben helyén van ez a szó, akkor azt lehet mondani, hogy ez a háború a szocialista irodalom tudományos előrelátásának legfényesebb bizonysága. Ilyen szempontból azt mondhatjuk, hogy a háború „élettudományi tanulságaiét egyelőre nem látjuk még, hanem csak azt a tanulságot vonhatjuk le belőle, hogy Méhely dr. nem átall ítéletet mondani olyan dolgokról, amelyekről a legelemibb ismereteknek is díj jávat van. De hát ez alárendelt jelentőségű kérdés am a másikkal szemben, amelyet ez az előadás fölvet. A háború kikerülhetetlen, mert természeti törvény. A háború üdvös, mert „a természetes kiválogatásnak eszköze". A létért való küzdelem viszi előre a társadalmat. A háború a létért való küzdelem eszköze. Aki a háborút ellenzi, az meg akarja akasztani a társadalom fejlődését. Ezek a mondatok Darwin és a darwinizmus védelme alá állítják a háborút. Mivel a létért való küzdelem az egymás elpusztítása útján megy végbe az állatvilágban, azért kikerülhetetlen a társadalmi életből, az emberek legfejlettebb életviszonylatai között. A természeti törvények a maguk brutális és naiv egyszerűségükben uralkodnak az emberi társadalomban is. Ezt az érvelést, mert így van az állatvilágban, így kell lennie az emberi társadalomban is — azonban nem fogadhatjuk el. Nem azért, mintha az embert különb állatnál tartanák a többi állatinál, hanem azért, mert az egész emberi fejlődés a természeti állapottól való szakadatlan eltávolodásban áll ama láncok lazításában és meghosszabbításában, amelyek az embert természeti életfeltételeihez és állatibb múltjának hagyományaihoz kötik oda. A természet a kolera baktériumát juttatva szervezetünkbe, halálra ítél bennünket. Az ember nem nyugszik ebbe bele, hanem a tudomány és technika fegyvereivel megváltoztatja a természetet és uralkodik rajta, ahelyett,, hogy vakon engedelmeskednek neki. Méhely dr. is bizonyára így cselekszik ezer és ezer dologban. Bizonyára szobában lakik és nem barlangban, amelyet a természet bocsát rendelkezésére. Bizonyára ruhában jár és nem ama hiányos textilárucikkben, amelyet a természet ad védelemül az embernek. Bizonyára kenyeret eszik és nem búzát vagy bogyót. Ha nem antialkoholista, valószínűleg sört iszik és nem árpát eszik, ha italra szomjazik. Az ember nem doronggal megy neki ellenségének, hanem 42-es mozsárral, gépfegyverrel, nem gyalog vagy négykézláb jár, hanem vonaton, repülőgépen, automobilon. Ha nem terem valahol ennivaló, máshonnan hoz és nem hal éhen. Ha kiönti az árvíz, nem fullad meg, hanem kiúszik és gátakat épít. Szóval az egész emberi kultúra épen a létért való küzdelem parancsszava alatt a természetadta élet föltételektől való eltávolodásban áll. Azért, mert természeti törvény, még nem kell okvetlenül háborúnak lenni. A diftériában való elpusztulás, a lassú helyváltoztatás, az éhenhalás is természeti állapotok, de éppen abban látjuk az emberiség haladását, hogy ezeket a természeti állapotokat leküzdötte és egyre jobban leküzdi. De Méhely dr. nem elégszik meg azzal, hogy a háborút kikerülhetetlennek tartja általános természettörvényekre hivatkozva, hanem üdvösnek is tartja, mint a fejlődés eszközét, mint a természetes kiválogatás szervét. Másrészt úgy látszik, ezt a darwinista szempontot összekapcsolja a Malthus „dismal science"-éve, ördögi tudományával, mert azt is mondja egy helyen, hogy a háborút „a túlnépesedés" is idézte elő. A háború eme darwini és malthusi elméletére legközelebb tesszük meg megjegyzéseinket. Lapunk mai száma 10 oldal. 4