Népszava, 1915. június (43. évfolyam, 214–243. sz.)
1915-06-06 / 219. szám
1915 június 6. « NÉPSZAVA angol gőzöst a Flamand-szigeteknél német tengeralattjáró torpedólövés m érte. A hajó elsülyedt, a legénységet megmentették. A ,Jelta" belga halászhajót az „U. 35." német tengeralattjáró hajó a Scilly-szigeteknél elsülyesztette. A legénységet megmentették. (London, június 5.) A Reuter-ügynökség jelenti június 4-iki kelettel. Az elsülyesztett „Victoria" milfordi halászgőzös négy menekültje szerencsésen Walfordba érkezett. Elbeszélték, hogy a „Victoriá"-t kedden este Stamisheadtól 130 mérföld távolságra egy német tengeralattjáró megtámadta, tüzelt rá, miközben kapitánya és két embere meghalt, négy más legénye súlyosan megsebesült, a többit az ellenséges tengeralattjáró naszád fölvette és ott töltötték az éjszakát. Másnap reggel egy másik halászgőzös fedélzetére adták át a menekülteket. Ez a kis hajó 21 órán át hányódott a tengeren nagy esőben, míg végre egy gőzös fölvette a menekülteket. (Bécs, június 5.) Rotterdamból táviratozzák a „Reichspost"-nak. Idevaló lapok hírt kaptak Londonból, hogy a német tengeralattjáró naszádok a La Manche-csatornában veszedelmes tevékenységet fejtenek ki. Nagyon sok angol kereskedelmi gőzös tűnt el a legutóbbi időkben. Pi igasigetlen munuttáspárt a bélbééirta (London, június 5.) A Labour Leader közli, hogy a független munkáspárt vezetősége felhívást tett közzé az általános védkötelezettség behozatala ellen és ezt a szakszervezetek és egyéb munkásszervezetek között terjeszteni szándékozik. Fölszólítja valamennyi párttagot, hogy küzdjön az általános védkötelezettség ellen. Azonban — mondja a fölhívás — hiábavaló a védkötelezettség ellen küzdeni, ha egyetértünk a háború folytatásával. Ha kifelé mi is folytatjuk a háborús politikát, úgy a militarizmus és az általános védkötelezettség kikerülhetetlen. Pozitív politikánknak a következőnek kell lenni: félelem nélkül küzdjünk a minél előbbi tartós béke érdekében. London foavíils&sienSE). (Rotterdam, június 5.) A „Temps" értesülése szerint a Zeppelinek három bombát dobtak egy londoni épületre, ahol akkor kétezer ember volt együtt. Az épület betonteteje azonban nem tört át. Hatalmas robbanás történt, de az épületben levő embereknek az ijedtségen kívül semmi baja sem történt. Angol miniszttersje a IKMMüsásek ellen. (London, június 5.) A „Daily News" parlamenti tudósítója írja: Az unionista miniszterek a kabinetben azt sürgették, hogy mindazokat a munkásokat, akik készletek és lőszerek előállításánál, valamint bányáknál és vasutaknál vannak alkalmazva, helyezzék a kormány egyenes ellenőrzése, azaz hadijog alá. A munkásvezérek, akiket a kormány megkérdezett, kijelentették, hogy a nehézségek nagyon komolyak és talán a teoretikus előnyöknél nagyobbak lennének. Egy ismert szakszervezeti vezér kijelentette, hogy az állami kényszernek a vasutasokra és bányászokra való alkalmazása nagyon veszedelmes volna. Egy másik munkásvezér azt mondta, hogy a munkásokat hadijog alá rendelni annyit jelentene, mint megnyitni a poklot Az új kabinet tehát mindjárt kormányzása elején nagyon súlyos kérdés előtt áll. Németokzsaság és aszralígfiggyalása. (London, május 5.) Washingtonból jelentik : Hírlik, hogy Németországba az amerikai jegyzék elküldésével egyidejűleg Bernstorff német nagykövet helyettese Berlinbe utazik, hogy közölje a császárral Wilson elnökkel szerdán folytatott beszélgetésének tartalmát és az amerikai közvélemény igazi kialakulását a német búvárhajóharc dolgában. Wilson elnök Bernstorff gróf kérésére szabad menetet biztosított a követnek. Kiss/&3 faarcah a szdvazjf&Men. H mnvégzet nem változott. A Dardanellák ostroma még mindig lassú tempóval folyik. A szövetségesek partraszállított serege nem képes általános offenzívára, csupán részleges támadásokkal próbálkozik, amik azonban aránytalanul nagy áldozatába kerülnek. A szövetségesek kezdetben azt remélték, hogy pár hét alatt elfoglalhatják Gallipoli-félszigetét; ezt a terminust utóbb hónapokra változtatták át, míg ma már arról beszélnek az angol tisztek, hogy a félsziget birtokba vétele a lehetetlenséggel határos. Amily mértékben növekszik a veszteségük, olyan arányban csökken az önbizalmuk a Dardanellák ellen küldött csapatoknak, bár az antant diplomáciája még mindig kedvező színben igyekszik föltüntetni a helyzetet. A való tény pedig az, hogy a szövetséges csapatok partraszállásuk óta jelentékeny előhaladást nem tettek, ellenben oly sok embert veszítettek, hogy nagymértékű erősítések nélkül nem is gondolhatnak az előnyomulásra. IjeSesniss as SardauserSafe (Berlin, június 5.) A Reuter-ügynökség az angol sajtóiroda által június 2-án kiadott következő jelentést közli a Dardanellák ostromáról: Tegnap északi szárnyunkon közelharc volt. Embereink két árkot ostromoltak, hogy ott megvethessék lábukat. A törökök heves bombázása egy osztagot visszavonulásra kényszerített, míg a második állás a két tűzvonal között még tartotta magát, ugy hogy nehéz tüzérségünknek kellett beavatkoznia. Az ellenséges tüzérség a leghevesebben viszonozta a tüzelést. Déli frontunkon a törökök tegnap éjjel ismételten mgtámadták a franciák jobbszárnyát. Az „Mojestic" legénység sne&s nagyrésze elveszett. (Athén, június 5.) Egy Mithyleneből érkezett távirat megerősíti egy „Majestic" típusú angol sorhajó elsülyedését és az angol jelentéssel ellentétben azt állítja, hogy a legénység nagy része életét vesztette. A „Majestic" sorhajóról van szó, amelynek legénységéből az angol admiralitás hivatalos jelentése szerint csak 49 ember tűnt el. A német tengeralattjáróknak a Dardanelláknál való megjelenése óriási föltűnést keltett. Itt az a vélemény, hogy ha nagyobb számú tegeralattjáró érkezik a Dardanellákhoz, úgy a szövetségeseknek föl kell hagyniuk oltani akciójukkal. (A „Majestic" elsülyedését már napokkal ezelőtt részletesen jelentettük.) Hoolyan szilyetít el az amtin JesaSíítssije ? (Berlin, június 5.) Konstantinápolyból jelentik: Most már pontos hírek vannak a legutóbb megtorpedózott nagy angol csatahajó elsülyesztésének részleteiről. Május 28-án délután 2 órakor történt a megtorpedózás Sigi Dere közelében, Sedil Bártól északra. A torpedólövés után az angol hadihajó mellett hatalmas vízoszlop szökött a magasba és ugyanakkor az angol csatahajó féloldalra borült. Rögtön ott termett két másik brit hadihajó, vontatókötélre vette a súlyosan talált nagy páncélost és elkezdte Imbros felé hurcolni. Körülbelül 8 kilométer távolságban Imbros szigetének déli partjától az angol hadihajó elsülyedt. Még ugyanaznap este az egyesült flotta valamennyi hadihajója a Dardanellák előlvisszavonult az Archivelagosba. (A fenti leírás majdnem teljesen megegyezik az „Agamemnon" elsülyesztésének körülményeivel, de lehetséges, hoan mégsem arról szól, hanem egy másik, újabb angol sorhajó elsülyesztéséről, amiről lapunk legutóbbi számában adtunk hírt. Ennek az utóbbi hajónak a neve még nem került nyilvánosságra.) Német fegyvergyár TörökorsaAgSissini. (Bécs, június 5.) A konstantinápolyi „Tanin" jelenti, hogy a Krupp-féle német fegyvergyár elhatározta, hogy Konstantinápolyban fegyvergyárat alapít, amely a jövőben Törökország számára az összes ágyú-, fegyver- és lőszeranyagokat fogja előállítani. („N. Fr. Pr.") — A Népszava haditudósítójától. — (A sajtóhadiszállás engedelmével.) Sajtóhadiszállás, május 31.*) Azt az éjszakát ott Przemysl alatt sohasem fogom elfelejteni. Este nyolc óra lehetett, amikor az ostromlott vár közvetlen közelébe értünk és egy szelíd emelkedési dombon elhelyezkedve, a szabad ég alatt, vártuk, hogy mit hoz ez a rejtelmes éjszaka és vártuk a reggelt. A legsóvárabb érdeklődésem mindig Przemysl felé vonzott, akkor is, amikor az ellenségtől körülzárva állott a vár, akkor is, amikor a második ellenséges körülzárás idejében az éhhalállal küzdött, akkor is, amikor orosz csapatok száguldottak be az éhségtől legyőzött városba és most is, amikor a mi csapataink döngetik a vár bástyáit és hozzák magukkal Przemysl számára a nagyon megérdemelt fölszabadulást. És most, az esti szürkületben, ott állottam a legendás vár titokzatos falai alatt és az izgalomtól szinte remegve vártam, hogy mi fog történni. Lassanként elsötétült a környéken minden, gyönyörű májusi este volt, az égen tömérdek csillag ragyogott és lent a völgyben és a domboldalban s fönt a hegytetőkön kigyulladtak a tábortüzek, egymásután lobogtak föl az éjszakában a lángok, amelyek mellett katonák heverésztek, beszélgettek. Muníciós szekerek egész tábora itt, nagyszámú trón odébb, nyerítő lovak százai amott, csöndes nyüzsgés mindenütt, a fölcsapó tábortüzek fényénél elmosódottan jelentkező tábori élet: igazi háborús kép bontakozik ki az est sötétjéből. Elhaló ágyúdörgés hangzik föl köze,ben, majd a völgyből valami végtelenül szomorú, mondhatatlanul bánatos és mégis reménységtől áthatott katonanóta szivárog föl csöndesen, valami szívszaggató mélasággak Olyan ez a hang, mintha valahonnan a mélységből zokogna és ujjongana föl és olyan ez az egész mindenség körülöttem, mint egy nehéz, lázas, izgalmas álom. * Csönd lesz. A lovak elpihennek, a zaj elül, csak a bánatos katonanóta hallik tompán, mélán, egyre halkulóbban. Egy óra telhetik így el izgalmas várakozásban és nem történik semmi. Przemysl ott sötétlik valahol az éjszaka palástja alatt, hegyek között, látom, inkább csak sejtem, hogy az a lomha, holmályos tömeg ott: Przemysl. Egyszer csak a sötétben feketélő tömegből — le nem tudom venni róla a szememet — széles és hosszú lángoszlop csap föl. A fényoszlop fölemelkedik a magasba, ahová tűz, oda nappali világosságot önt, tündöklő, átható világosság árad az egyre nyúló, egyre növő fényoszlop,ból, amely — íme — méltóságteljes lassúsággal elindul és menni kezd az éjszakában és ahova lép, ott meghal a sötétség, ott ki*) Elkésve érkezett 5