Népszava, 1915. szeptember (43. évfolyam, 306–335. sz.)

1915-09-01 / 306. szám

tőkések a népet a­, orránál fogva vezetik, bizonyos meghatározott célokat szolgál. Az imperialista terjeszkedés céljait, sohasem volt még kedvezőbb alkalom, hogy az ame­rikai népnek egy nagy hadseregről és egy hatalmas flottáról fecsegjenek. Már maga a hadfölszerelőipar jövőjének gondolata, amely most oly gyorsan fejlődik és amely­nek "a háború" befe­jezte után m­egrendelé­sekre van szüksége, arra szorította a tőké­seket, hogy a fegyverkezés mellett erőteljes agitációt kezdjenek. Ennek az iparnak a helyzete sokkal bizonytalanabb imnt álta­lában hiszik. Nagyon sok ameikai páros, aki Európából megrendeléssét kapott, nagy változtatásokat eszközölt ft gyarában. Mi legyen az új gépekkel, ha a háború be­fejezést nyer? A válasz: Amerikának­ fegy­verkeznie kell. A fegyverkezés propagandá­jának a németellenes érzület nagyon hasz­nál. Ez tartja az államot állandóan izgalom­ban és bizonytalanságban. Természetes.., hogy a kapitalista lapok érvei, amelyek a német ördögöt falra festik és a fegyverkez­­e­zést kívánják, nem valami következetesek. Mert ugyanezek a lapok a Németország el­lenségei­­iránt való rokonszenvük kinyilat­koztatásánál sohasem felejtik el biztosítani a népet arról, h­ogy Németország nem nyer­heti meg a háborút. Ha ez így van, akkor milyen célt szolgál a fegyverkezés? Talaru az angol veszélytől is félni kell? Azonban a következetesség hiánya nem ártott semmit a félelemre spekuláló propa­gandának. Ennek már gyönyörű eredmé­nyei vannak. Wilson elnök akár átvedlett s elvileg hozzájárult az uj irányhoz. Daniels tengerészeti titkár már a leghatározottabb szóvivője az uj céloknak. Néhány hónap előtt Danielst Bryannal együtt Newyork kapitalista sajtója napról-napra gyalázta. Mind a kettő bohóc volt, tehetségtelen senki, akikkel minél előbb végezni kell. A jellemes Bryan lemondott, Daniels beállt a fegy­verkezést propagálók szolgálatába. Nem­régiben szakértőkből egy bizottságot alakí­tott és az öreg Edisont is a bizottság tag­jává nevezte ki. Az amerikai föltalálószelle­met is az embermészárlás szolgálatába állí­tották. Hogy a már most is hatalmas ame­rikai haditengerészet fejlesztésével mire tö­rekednek, az "világos. A háború befe­jezése után Angolország, amely mindig féltéke­nyen nézte más államok haditengerészeté­nek fejlődését, szemben fogja magát találni az amerikai haditengerészettel, amelynek — a fegyverkezés mellett vezető szerepet játszó Gardiner kongresszusi tag véleménye sze­rint — legalább egyenrangúnak kell lennie az angollal. Amerika nyeri meg a háborút, amint ezt tréfásan mondják. A gazdasági téren Amerika igazi céljai szintén minden egyebet jelentenek, csak an­golbarátságot nem. Ezen a barátság nyi­latkozatai nem változtatnak. Az amerikaiak nemcsak az angolok pénzügyi üzleteinek jó­részét akarják elvenni, hanem a délameri­kai kereskedelemben való uralkodó helyze­tüket. Amerika legnagyobb bankja ki­fejezte: „Most kínálkozik a legjobb alka­lom arra, hogy Amerika a külföldi tulajdo­nosoktól visszavásárolja értékeit, most van a legjobb alkalom arra, hogy az Egyesült Államok a hitelezők nemzete lehessen más országokban való beruházásokkal, különö­sen a világrész fejlődő országaiban." A ve­zető intézetek és egyének hasonló nyilatko­zatait nagy számban lehetne idézni. Az észtroamerikaiak már lenyelték Középame­rikát és a legközelebbi falat Délamerika. Nem a németeknek, hanem az angoloknak árt a legtöbbet a tudatosan vitt amerikai terjeszkedés. Amerika örömmel látja, ha a háború sokáig tart, olyan sokáig, amint azt egyes kormányok hirdetik, hogy ki tudnak tartani. Végre azonban az európai reálpoli­tikusok majd tudatára jönnek a realitá­soknak. Hellyel-közzel heves harcok közben nyo­mulnak előre a szövetségesek. Az oroszok makacs ellentállása azonban sehol sem tudja őket huzamosabban föltartóztatni. Puhalló csapatai már Lucktól északkeletre is megverték az ellenséget és dél felé szo­rítják. Ilyenformán a szövetségesek most már nyugatról és északkeletről is közeled­nek a várhoz. Keletgalicia északi részében, Radziec­ov és Turze mellett is további hátrálásra kény­szer­ít­ették az oroszokat. A Strypa mellett az oroszok nagy erővel megindított ellentámadása egyes helyeken egyelőre fel­tartóztatta az üldöző csapatok előrenyo­mulását. Észak felé a szövetséges csapatok el­foglalták Zvobrin városát és a Muchaviec­szakaszhoz értek. Nyugatról Lipót bajor herceg csapatai a­ felső Nareven több he­lyen kierőszakolták az átkelést és Pru­zanyhoz közelednek. Hindenburg hadserege Grodnónál elérte Novy-Dvor és Kusnica vidékét, a Nyemen­től keletre pedig a Grodnótól Vilnába ve­zető vasútvonal felé nyomulnak előre. Novy-Dvor nyugatról, Ivusnica pedig dél­ről alig 12—14 kilométerre fekszik Grodnó külső erődeitől. Ilyenformán egészen közel jutottak a várhoz, amelyet a Nyementől kelet felé való előrenyomulásukban most már északról is a legkomolyabban fenye­getnek. Ugyanekkor Vilnához is egyre job­ban közelednek. Hindenburg csapatai to­vább harcolnak Friedri­­hstadtnál a Duna­hidfőért. A félhivatalos Wolff-ügynökség össze­gezi az oroszok május óta szenvedett veszteségeit. A kimutatás szerint a gorli­cei áttörés óta egymillióegyszázezer orosz jutott fogságba, nag­yon szerény számítás szerint pedig legalább háromszázezer em­ber esett el vagy sebesült meg. A világhá­ború hatalmas méreteihez képest is arány­talanul borzalmas nagy veszteség ez és csak természetes, hogy az ilyen katasztrófa erkölcsileg is tartósan megrendítette az orosz hadseregeket. * * Kobrintól északra — Lucktól észak­keletre. (Hivatalos jelentés. — Kiadták 1915 augusztus 31-én.) A Lucktól északra és észak­keletre ellenálló orosz haderőt teg­nap heves harcok között dél felé vetettük vissza. 12 tisztet, több mint 1500 főnyi legénységet fog­tunk el, 5 gépfegyvert, 5 mozdonyt, 2 vasúti vonatot és nagymennyiségű hadiszert zsákmányoltunk. Csapataink Sviniucky—Gorceh­ov— Radziechov, valamint Turze mellett is kényszerítették az oroszokat, hogy a visszavo­nulást folytassák. A Radziechovtól délre a budapesti császári és királyi gyaloghadosztály ezredei a szokott vitézséggel, rohammal foglal­tak el egy erősen elsáncolt védelmi vonalat. A Strupa mentén az átkelés kierősza­kolásáért folyik a harc és az oroszok itt üldöző csapataink elő­nyomulását egyes helyeken kemény ellentámadásokkal gátolták. A Dnyesz­ter mellett és a besszarábiai határon nincs újság. Kobrintól északra küzdő haderőnk a Muchaviec felső folyásá­nál fekvő Pruzanyig nyomult elő, Böfet altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese.­­Sviniuckg 10 kilométer Vladimir­ Volinskij­tól délkeletre. Gorochov innét 16 kilométer délre; mind a kettő Volhiniában. Radziechov 10 kilométer az orosz határtól. Turze 26 kilo­méter Radziechovtól délkeletre, 22 kilométer Brodytól nyugatra. Pruzany 10 kilométer Kobrintól északra,­ / Grodnó közelében. A nagyfőhadi­(Berlin, augusztus 31.) szállás közli. Keleti hadiszintér, Hindenburg tábornagy had­csoportja. Friedrichstadttól délre a hídfőn a harc még tart. A Nyementől keletre csapataink a Grodnótól Vilnába vezető vasúti vonal felé nyomul­nak előre; 2809 foglyot ejtettek. Grodnó várának nyugati arcvonalán elértük Novy-Dvor és Kus­nica vidékét. Grodeknél az ellenség támadásaink elől kiürítette állásait a bialostoki erdőség keleti szélén. Lipót bajor herceg tábor­nagy had­csoportja. A felső Nareven helyenkint már kiküzdött­ük az átkelést. A hadcsoport balszárnya Prazany felé nyomul előre. Mackensen tábornagy had­csoportja: Üldözés közben elértük a Mucha­viec-szakaszt. Az ellenséges utóvédeket megvertük, 3700 oroszt elfog­tunk. Délkeleti hadiszintér: A Brzezanytól északra az ellenséget áttört és azt üldöző német és osztrák­magyar csapatokat nagyobb orosz erők ellentámadása a Strupa mentén helyenkint föltartóztatta. A legfelsőbb hadvezetőség. (Novy-Dvor 20 kilométer Grodnótól nyugatra. Kusnica 22 kilométer Grodnótól délnyugatra.) * * * * * * A szövetségesek elfo­ylalták Kobrint. — Tovább üldösik az ellenséget. SrsKSnénál Bgory-Dvorig és BCusnicáig értek. — A ®r©«Brad6—'^aSnsa-i wasísSfeos­ita&seleciite Bs. — jTs­ierám^st adta át még barsosnak a hi«K3ért. ztálytuca­tos tarnítás csak vesztőlvas és terjeszt mindenütt * NÉPSZAVA 1915 szeptember 2. Kobrint elfoglalták. (Sajtóhadiszállás, augusztus 31.) Macken­sen tábornok csapatai a megvert ellenség üldözése közben áthaladtak Kobrin városán és ezáltal meghiúsították az oroszoknak azt a tervét, hogy a mocsárvidéket fölhasznál­ják a defenzívára.

Next