Népszava, 1915. október (43. évfolyam, 336–366. sz.)
1915-10-01 / 336. szám
reményt keltik föl, hogy a háború után megszűnik az a szoros kapcsolat, amely minden állam munkásosztályának erőt kölcsönzött. Mi ugyan bizonyosra vesszük, hogy a háború befejezése után az egyes államok munkásmozgalmának vezető emberei előveszik a jobbik eszüket és megtalálják a megértés útját, de mégis rá kellett mutatnunk az Internationale látszólagos gyöngeségére, mert ezzel jelezni akartuk, hogy még a mozgalom élén álló egyének gondolkozására is milyen káros befolyástgyakorolt a háború. A jelzettnél sokkal nagyobb károkkal járna, ha a háborús válság a tömegek gondolkodásmódját is befolyásolhatná. Lehetséges, hogy már most is vannak olyan munkások, akik azt remélik, hogy a háború után a polgári osztályok és a kormányon levő képviselőik méltányolni fogják azokat az áldozatokat, amelyeket a munkásosztály hoz. Németországban befolyásos szakszervezeti vezetők hallatnak ilyen véleményt és már most is azt hirdetik, hogy a szociáldemokrata párt taktikájának meg kell változnia, közeledni kell a polgári pártokhoz, hogy gyakorlati vívmányokat érjünk el, barátságos úton, előzékeny magatartásunkkal. Az ilyen fölfogás ellen a legélesebben állást kell foglalnunk. Hiszen lehetséges, ajWBTTiiwra'inirTi»irwiiTrnrirrw'gM,'ii '•• • i—IIl• i ¡II II i'n [•Iiur.ii hogy Németországban tesznek majd bizonyos látszatengedményeket, hogy igyekeznek letompítani az osztályharcot, de az ilyen módon elért vívmányok végső eredményükben mégsem változtatnak semmit a munkások gazdasági elnyomatásának rendszerén és jogi helyzetén. A tőkések nem gyakorolhatják a kizsákmányolás előzékeny formáit, mert maga a termelőmód kényszeríti őket arra, hogy a munkást a lehető legmagasabb fokig kizsákmányolják. A szakszervezeti oktatásnak tehát arra kell irányulnia, hogy a szervezetek tagjai alaposan megismerjék a kapitalista termelőmód formáit, a kizsákmányolásnak azt a rendszerét, amely művészi tökéllyel fogta a munkást igájába és amelyből másképen nincs szabadulás, mint a kapitalista világrend leküzdésével, az új társadalmi rend létesítésével. Ne reméljünk semmit, mert nálunk a viszonyok sokkal züllöttebbek, mint a nyugati nagy iparállamokban. Hiszen láthatjuk, hogy még a háború ideje alatt sem találunk előzékenységre, holott a munkásosztály olyan áldozatokat hoz, amelyeket alig lehet kellő módon értékelni. A háború után a legélesebb harcokra lehetünk elkészülve, gondoskodnunk kell tehát arról, hogy öntudatosan gondolkodó és öntudatos cselekvésre kész tömegek álljanak mellettünk ! '-" " -rr-rr'T-^' A Kormin meilstí több orosz táámasEi*©rstoS foptaEf,ak ®S a szövetségesek. — Két röpiBlífe leüSttek. — LSpét herceg csapataS wüsszavertéék az oroszok támadásait. — SmorgontöBSéSre még tart a tas-Co — Smorgontö! keletre roEaammaS áttörték az oroszok hadállását. — Sikeres harcok E&üinaburg körül. Az oroszok offenzívája Keletgaliciában és Volhíniában teljesen megszűnt és a szövetségesek vették át újra az üldöző szerepét. A Kormin mocsárvidékén már előbb elfoglalták Boguslavka falut, most pedig rohammal elfoglaltak több támaszpontot és ezer oroszt elfogtak. Ugyanitt két orosz repülőgépet lelőttek. Az oroszokat a Kormin felső folyásánál keleti irányba vetették vissza. Mackensen hadseregénél nincsen változás. A harcvonal többi részein az oroszok szívósan védekeznek, sőt néhol ellentámadásokkal kísérleteznek. Lipót herceg hadseregét több ponton megtámadták. Igen heves harcok fejlődtek ki és a szövetségesek helyenkint kézitusában verték vissza a támadókat. Smorgontól délre még nem dőlt el a harc, Smorgontól keletre azonban Hindenburg csapatai rohammal áttörték az orosz hadállást, ezer embert elfogtak, hat ágyút és négy géppuskát zsákmányoltak. Dünaburg körül a végső erőfeszítésig védekeznek az oroszok. Dünaburgtól délkeletre, a Drisvjati-tó és Postavi vidékén a napok óta tartó lovassági harcok a németekre voltak kedvezőek. Hindenburg csapatai egyébként délről újra előbbre jutottak Dünaburghoz. * Elfoglalt orosz állások. (Hivatalos jelentés. Kiadták szeptember hó 30-án.) Keletgaliciában, valamint az Ikva és Putilovka mentén a helyzet változatlan. A Kormin-patak mocsárvidékén osztrák-magyar és német csapatok rohammal foglaltak el több támaszpontot és ez alkalommal 4 tisztet és 1000 főnyi legénységet fogtak el. Két ellenséges repülőt lelőttek. A Litvániában küzdő cs. és kir. csapatok orosz támadásokat visszavertek. A harcok helyenként kézitusává fejlődtek. Az ellenség nagy veszteségeket szenvedett .Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese Smorgonnál áttörték az orosz hadállást (Berlin, szeptember 30.) .A nagy főhadiszállás közli: Hindenburg tábornagy h a d C s o p o r tja : Dünaburgtól délre az ellenséget Vesselovtól keletre fekvő keskeny tóközökre szorítottuk vissza. A Drisvjatitó és Postavi vidéke között vívott lovassági harcok hadosztályainkra nézve sikeresek voltak. Smorgontól keletre az ellenséges állást rohammal át1 értük. Ezer oroszt, köztük hét tisztet elfogtunk és hat ágyút, négy gépfegyvert zsákmányoltunk. Smorgontól délre a harc még tart. Lipót bajor herceg tábornagy hadcsoportja: Az ellenségnek az arcvonal számos szakasza ellen irányuló részleges támadásait véresen visszavertük. Mackensen tábornagy hadcsoportja: A helyzet változatlan. Linsingen tábornok hadcsoportja : Az oroszokat a Kormin felső folyásánál, keleti irányba visszavetettük. Mintegy 800 foglyot ejtettünk. Két orosz légi járművet lelőttünk. 1 legfelsőbb hadvezetőség. Mineket kiürítették. (Kopenhága, szeptember 30.) Az"Russkoje Slovo" jelenti, hogy Minsket majdnem teljesen kiürítették. A 98.000 lakos közül 45.000-en elhagyták a várost. Valamennyi gyárat, a pénzintézeteket és nagyobb ipartelepeket Witelskbe és Mohilevbe helyezték át. Oroszország hosszú Háborúra készül. (Kopenhága, szeptember 30.) A „Novoje Vremja" jelentése szerint Charitonov, az orosz állami számvevőszék vezetője elrendelte, hogy az állami hatóságok költségvetését és számvitelét abból az elvből kiindulva vezessék, hogy a háború az egész 1916. esztendőben tartani fog. A külső és belső ellenség ellen. (Kopenhága, szeptember 30.) Az orosz hadügyminiszter és belügyminiszter a főhadiszálláson kihallgatáson voltak a cárnál, hogy megbeszéljék azokat az újabb eszközöket, amelyekkel a külső és belső ellenség ellen való küzdelmet folytassák. Diktatúrát követelnek a reakciósok. (Kopenhága, szeptember 30.) A jobbpárti sajtó, különösen a „Kolokol" és a „Russkija Slamima" követelik a diktatúra bevezetését és a legszigorúbb intézkedéseket az olyan ellenzék ellen, amilyen a moszkvai kongresszuson hallatta szavát. Az orosz vezérkar jelentése. (Kelet nélkül.) A dvinski (Dünaburg) fronton a helyzet valamivel nyugodtabb. Foglyok előadásai szerint a németek a legutóbbi harcokban és az általunk visszautasított támadásokon súlyos veszteségeket szenvedtek. A Drizsity-tó partján fekvő ugyanilyen nevű faluból a tegnapi harc után a németeket kivetettük. A Vilija vidékén, a Vilejka partján elkeseredett harcok vannak folyamatban. Nesterki falvát elfoglaltuk. Vilejka vidékén a németek több támadást intéztek szuronyrohammal, de valamennyit visszavertük. Vilejkától északnyugatra csapataink elfoglalták a megerősített Ostrov falut szuronyharccal és Giry falvát visszafoglaltuk. A Smorgon-fronton és attól keletre Ivije község mellett az ellenség nehéz tüzérsége élénken tüzelt. Csapataink a községet kiürítették. Podburne falva mellett szuronynyal győztük le a németek elkeseredett ellentállását, miközben 4 tisztet és 90 főnyi legénységet elfogtunk. Tegnap egész nap rendkívül heves harc folyt a Marisin-major környékén (No-Vogrudoktól keletre). Az itt fölhányt sáncok kézről-kézre mentek. A marisini majortól délre az ellenséget ismételt támadásokkal a Staro-Koloícy falva mellett lévő sáncokból elűztük, miközben 600 németet elfogtunk, egy gépfegyvert, két trónt, egy lőszerkocsit és lőszereket zsákmányoltunk. Tovább délre véres szuronyharc után elfoglaltuk Poluzije falvát. Pripjatitól délre és a galíciai hadszíntéren nincs jelentősebb esemény. A legutóbbi harcokban, amelyek köztünk és a németek között lefolytak, a szuronyharc, csapataink vitézségének bizonyítéka, napirenden volt. Másrészt jellemző, hogy a német főhadiszállás legutóbbi jelentései szerint az általunk ejtett foglyok száma nagyon csekély és hogy csapataink sikereit, ha egészen el nem hallgatják, igen feldismeretesen és jelentékenyen kicsinyítik. Polovce vidékén, Csortkovtól nyugatra 20 lovasunk a megerősítéseken dolgozó osztrákokat megtámadta, 18-at és 1 tisztet levágtak közülük, a többit, 1 tisztet és 47 közembert elfogott, miközben lovasságunk közül csak 2 sebesült meg könnyen. Egy kisebb járőrünk egy 20 emberből álló osztrák őrséget megtámadott, 9-et elfogott közülük, a többit levágta. 1915 október 1.