Népszava, 1915. október (43. évfolyam, 336–366. sz.)

1915-10-01 / 336. szám

reményt keltik föl, hogy a háború után megszűnik az a szoros kapcsolat, amely minden állam munkásosztályának erőt köl­csönzött. Mi ugyan bizonyosra vesszük­, hogy a há­ború befejezése után az egyes államok munkásmozgalmának vezető emberei előve­szik a jobbik eszüket és megtalálják a meg­értés útját, de mégis rá kellett mutatnunk az Internationale látszólagos gyöngesé­gére, mert ezzel jelezni akartuk, hogy még a mozgalom élén álló egyének gondolkozá­sára is milyen káros befolyást­­gyakorolt a háború. A jelzettnél sokkal nagyobb károkkal járna, ha a háborús válság a tömegek gon­dolkodásmódját is befolyásolhatná. Lehet­séges, hogy már most is vannak olyan mun­kások, akik azt remélik, hogy a háború után a polgári osztályok és a kormányon levő képviselőik méltányolni fogják azokat az áldozatokat, amelyeket a munkásosztály hoz. Németországban befolyásos szakszer­vezeti vezetők hallatnak ilyen véleményt és már most is azt hirdetik, hogy a szociál­demokrata párt taktikájának meg kell vál­toznia, közeledni kell a polgári pártokhoz, hogy gyakorlati vívmányokat érjünk el, barátságos úton, előzékeny magatartá­sunkkal. Az ilyen fölfogás ellen a legélesebben állást kell foglalnunk. Hiszen lehetséges, ajWBTTiiwra'inirTi»irwiiTrnrirrw'gM,'ii '•• • i—IIl• i ¡II II i'n [•Iiur.ii hogy Németországban tesznek majd bizo­nyos látszatengedményeket, hogy igyekez­nek letompítani az osztályharcot, de az ilyen módon elért vívmányok végső ered­ményükben még­sem változtatnak semmit a munkások gazdasági elnyomatásának rendszerén és jogi helyzetén. A tőkések nem gyakorolhatják a kizsákmányolás elő­zékeny formáit, mert maga a termelőmód kényszeríti őket arra, hogy a munkást a lehető legmagasabb fokig kizsákmányolják. A szakszervezeti oktatásnak tehát arra kell irányulnia, hogy a szervezetek tagjai alaposan megismerjék a kapitalista ter­melőmód formáit, a kizsákmányolásnak azt a rendszerét, amely művészi tökéllyel fogta a munkást igájába és amelyből más­képen nincs szabadulás, mint a kapitalista világrend leküzdésével, az új társadalmi rend létesítésével. Ne reméljünk semmit, mert nálunk a vi­szonyok sokkal züllöttebbek, mint a nyu­gati nagy iparállamokban. Hiszen láthat­juk, hogy még a háború ideje alatt sem ta­lálunk előzékenységre, holott a munkás­osztály olyan áldozatokat hoz, amelyeket alig lehet kellő módon értékelni. A háború után a legélesebb harcokra lehetünk elké­szülve, gondoskodnunk kell tehát arról, hogy öntudatosan gondolkodó és öntudatos cselekvésre kész tömegek álljanak mellet­tünk ! '-" " -rr-rr'T-^' A Kormin meilstí több orosz táámasEi*©rstoS foptaEf,ak ®S a szövetségesek. — Két röpi­Blífe leüSttek. — LSpét herceg csapataS wüsszavertéék az oroszok támadásait. — SmorgontöB­­SéSre még tart a tas-Co — Smorgontö! keletre roEaammaS áttörték az oroszok hadállását. — Sikeres harcok E&üinaburg körül. Az oroszok­ offenzívája Keletgaliciában és Volhíniában teljesen megszűnt és a szö­vetségesek vették át újra az üldöző szere­pét. A Kormin mocsárvidékén már előbb el­foglalták Boguslavka falut, most pedig ro­hammal elfoglaltak több támaszpontot és ezer oroszt elfogtak. Ugyanitt két orosz re­pü­lőgépet lelőttek. Az oroszokat a Kormin felső folyásánál keleti irányba vetették vissza. Mackensen hadseregénél nincsen változás. A harcvonal többi részein az oroszok szí­vósan védekeznek, sőt néhol ellentámadá­sokkal kísérleteznek. Lipót herceg hadsere­gét több ponton megtámadták. Igen heves harcok­ fejlődtek ki és a szövetségesek he­lyenkint kézitusában verték vissza a táma­dókat. Smorgontól délre még nem dőlt el a harc, Smorgontól keletre azonban Hinden­burg csapatai rohammal áttörték az orosz hadállást, ezer embert elfogtak, hat ágyút és négy géppuskát zsákmányoltak. Dünaburg körü­l a végső erőfeszítésig vé­dekeznek az oroszok. Dünaburgtól délke­letre, a Drisvjati-tó és Postavi vidékén a napok óta tartó lovassági harcok a néme­tekre voltak kedvezőek. Hindenburg csapa­tai egyébként délről újra előbbre jutottak Dünaburghoz. * Elfoglalt orosz állások. (Hivatalos jelentés. Kiadták szeptember hó 30-án.) Keletgaliciában, valamint az Ikva és Putilovka mentén a helyzet vál­tozatlan. A Kormin-patak mocsárvidékén osz­trák-magyar és német csapatok ro­hammal foglaltak el több támaszpontot és ez alkalommal 4 tisztet és 1000 főnyi legénységet fog­tak el. Két ellenséges repülőt lelőt­tek. A Litvániában küzdő cs. és kir. csa­patok orosz támadásokat visszavertek. A harcok helyenként kézitusává fejlőd­tek. Az ellenség nagy veszt­es­ég­e­ket szenvedett .Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese Smorgonnál áttörték az orosz hadállást (Berlin, szeptember 30.) .A nagy főhadi­szállás közli: Hindenburg tábornagy h a d C s o p o r t­j­a : Dünaburgtól délre az ellenséget Ves­selovtól keletre fekvő keskeny tókö­zökre szorítottuk vissza. A Drisvjati­tó és Postavi vidéke között vívott lo­vassági harcok hadosztályainkra nézve sikeresek voltak. Smorgontól keletre az el­lenséges állást rohammal á­t1 é­r­t­ü­k. Ezer oroszt, köztük hét tisztet elfogtunk és hat ágyút, négy gépfegyvert zsákmányol­tunk. Smorgontól délre a harc még tart. Lipót bajor herceg tábor­nagy hadcsoportja: Az ellenségnek az arcvonal számos szakasza ellen irányuló részleges tá­madásait véresen visszaver­tük.­­ Mackensen tábornagy had­csoportja: A helyzet változatlan. Linsingen tábornok had­cs­o­po­r­t­j­a : Az oroszokat a Kormin felső folyá­sánál, keleti irányba visszavetettük. Mintegy 800 foglyot ejtettünk. Két orosz légi járművet lelőttünk. 1 legfelsőbb hadvezetőség. Mineket kiürítették. (Kopenhága, szeptember 30.) A­z"Russkoje Slovo" jelenti, hogy Minsket majdnem teljesen kiürítették. A 98.000 lakos közül 45.000-en el­hagyták a várost. Valamennyi gyárat, a pénz­intézeteket és nagyobb ipartelepeket Witelskbe és Mohilevbe helyezték át. Oroszország hosszú Háborúra készül. (Kopenhága, szeptember 30.) A „Novoje Vremja" jelentése szerint Charitonov, az orosz állami számvevőszék vezetője elren­delte, hogy az állami hatóságok költségveté­sét és számvitelét abból az elvből kiindulva vezessék, hogy a háború az egész 1916. esz­tendőben tartani fog. A külső és belső ellenség ellen. (Kopenhága, szeptember 30.) Az orosz had­ügyminiszter és belügyminiszter a főhadiszál­láson kihallgatáson voltak a cárnál, hogy megbeszéljék azokat az újabb eszközöket, amelyekkel a külső és belső ellenség ellen való küzdelmet folytassák. Diktatúrát követelnek a reakciósok. (Kopenhága, szeptember 30.) A jobbpárti sajtó, különösen a „Kolokol" és a „Russkija Sla­mima" követelik a diktatúra bevezetését és a legszigorúbb intézkedéseket az olyan ellenzék ellen, amilyen a moszkvai kongresszuson hal­latta szavát. Az orosz vezérkar jelentése. (Kelet nélkül.) A dvinski (Dünaburg) fron­­ton a helyzet valamivel nyugodtabb. Foglyok előadásai szerint a németek a legutóbbi harcok­ban és az általunk visszautasított támadások­on súlyos veszteségeket szenvedtek. A Driz­sity-tó partján fekvő ugyanilyen nevű faluból a tegnapi harc után a németeket kivetettük. A Vilija vidékén, a Vilejka partján elkeseredett harcok vannak folyamatban. Nesterki falvát elfoglaltuk. Vilejka vidékén a németek több tá­madást intéztek szuronyrohammal, de vala­mennyit visszavertük. Vilejkától északnyu­gatra csapataink elfoglalták a megerősített Ostrov falut szuronyharccal és Giry falvát visszafoglaltuk. A Smorgon-fronton és attól keletre Ivije község mellett az ellenség nehéz tüzérsége élénken tüzelt. Csapataink a községet kiürítették. Podburne falva mellett szurony­nyal győztük le a németek elkeseredett ellent­állását, miközben 4 tisztet és 90 főnyi legénysé­get elfogtunk. Tegnap egész nap rendkívül he­ves harc folyt a­ Marisin-major környékén (No-Vogrudoktól keletre). Az itt fölhányt sáncok kézről-kézre mentek. A marisini majortól délre az ellenséget ismételt támadásokkal a Staro-Koloícy falva mellett lévő sáncokból elűztük, miközben 600 németet elfogtunk, egy gépfegy­vert, két trónt, egy lőszerkocsit és lőszereket zsákmányoltunk. Tovább délre véres szuronyharc után elfog­laltuk Poluzije falvát. Pripjatitól délre és a galíciai hadszíntéren nincs jelentősebb esemény. A legutóbbi harcokban, amelyek köztünk és a németek között lefolytak, a szuronyharc, csa­pataink vitézségének bizonyítéka, napirenden volt. Másrészt jellemző, hogy a német főhadi­szállás legutóbbi jelentései szerint az általunk ejtett foglyok száma nagyon csekély és hogy csapataink sikereit, ha egészen el nem hallgat­ják, igen fel­dismeretesen és jelentékenyen ki­csinyítik. Polovce vidékén, Csortkovtól nyugatra 20 lovasunk a megerősítéseken dolgozó osztráko­kat megtámadta, 18-at és 1 tisztet levágtak közülük, a többit, 1 tisztet és 47 közembert el­fogott, miközben lovasságunk közül csak 2 se­besült meg könnyen. Egy kisebb járőrünk egy 20 emberből álló osztrák őrséget megtámadott, 9-et elfogott közülük, a többit levágta. 1915 október 1.­

Next